A kommunikációkutatásban kitüntetett helyet foglal el a kapcsolatfelvétel mozzanatának vizsgálata. A kapcsolatteremtés egyik gyakori eszköze a megszólítás, amely szinte a cselekvéssel egyenértékű mozzanat, amelyet a szakirodalom a verbális érintés terminológiával illet. Valóban felér egy mozdulattal, egy valóságos érintéssel, amely erőteljesen befolyásolja a kommunikáció további menetét. A megszólítás módja árulkodik a kommunikációs partnerek viszonyáról, érzelmi állapotáról és a kommunikációs helyzet formális vagy informális voltáról.
Köztudott tény, hogy a megszólítás formái a legtöbb nyelvben szövevényesek. A magyarban a nem, az életkor és a társadalmi helyzet által meghatározottak, de ezeknek a paramétereknek a működését tovább bonyolítja a kommunikációs partnerek viszonya és pillanatnyi helyzete.
Az oktatási intézmények kívánta formális viszony és a tanár-diák kevésbé formális kapcsolata az oktatás évei alatt többször is kódváltásra készteti a résztvevőket. Az iskolába lépő gyermek 6 évesen már nem tegezheti a tanítónőt, mint ahogy esetleg az óvónővel tette. A tanítók, tanárok természetesen tegezik a tanulókat, nemcsak az általános iskolában, hanem tapasztalataink szerint a középiskolák legtöbbjében is. Kevés az olyan tanár, aki a 15 éves korú gimnazista vagy szakmunkás diákot nem tegezve szólítja meg. Pedig a nyelvművelő szakirodalom általánosan azt ajánlja, hogy az ilyen idős fiatalokat csak akkor tegezzék a felnőttek, ha egyidejűleg felszólítják őket a viszonzásra. Ugyancsak a nyelvművelő irodalomból tudjuk, hogy az 1940-es évek közepétől kezdett megbomlani az a szokás, hogy tanáraik magázták a felsőbb osztályba kerülő diákokat.
De nemcsak a tanár-diák viszonyt szabályozták szigorúbban, hanem az iskoláskorúak közötti érintkezési formákat is. Emlékezzünk csak a Légy jó mindhalálig jeleneteire, amelynek főhőse a 12 éves Nyilas Misi! Nyilas Misi magázza idősebb diáktársait, és azok is magázzák őt. Osztálytársai közül csak a szegény sorsúakkal tegeződik, a jómódúakat magázza. A szobafőnök nagydiákkal szintén kölcsönösen magázódik. Ugyancsak magázza őt az idős pedellus és a tanárok egy része is. Pedig kiderül a regényből, hogy az iskola szabályzatában az szerepelt, hogy ötödik gimnáziumig, azaz 14 éves korig tegezni kell a diákot. A megszólítások szempontjából figyelemre méltó Pósalaky úr viselkedése, aki kezdetben szintén magázza a kisdiákot, ám amikor kiderül, hogy az édesapja ács, akkor áttér a tegezésre, majd amikor tudomást szerez arról, hogy Misi nagybátyja tanár, ismét visszatér a magázáshoz.
Milyen érvek szólhatnak napjainkban a nemtegezés mellett? Miért ajánlják sokan annak a szokásnak a felelevenítését, hogy 15 éves koruktól a tanárok kezdjék el magázni tanítványaikat? „Gyakori a nemtegezés ellen az az érv, hogy ez merevvé teszi az érintkezést, zavarja a spontán kreativitást, esetleg: túl élesen állít szembe diákot és tanárt, családot és iskolát. – Megszokás dolga. És annak megfontolásáé: nem nagyobb pedagógiai nyereség-e, ha az önálló személyi igazolvánnyal bíró serdülő félfelnőtt úgy érezheti: nem abban egyenrangú, hogy haverkodva leszálltak hozzá, hanem abban, hogy maga felé emeli őt a felnőtt világ, viszonozva neki az egyenrangúság felé lépkedő ember iránti megbecsülést, komolyan vételt; ami jogosítja is, de kötelezi is arra, hogy minél hamarabb és minél jobban beleilleszkedjék a felnőttek, a világot vállukon továbbvivők sorába, amelynek maga is tagjává lesz, amikor gyermekségét elhagyva alkotó életet fog már élni. – Ha már központi rendtartás nincsen, az iskolák házi szabályzatának megalkotásakor érdemes volna mindezeket megfontolni.”1
Az eddigiekben az élőszóval kísért személyes kapcsolatokkal foglalkoztunk. Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon melyek a megszólítás formái írásban; tegező vagy magázó formát választanak-e a tankönyvírók? A fentiekből kiderül, hogy a kívánatos kódváltásnak a 15. életév körül kellene megvalósulnia, azaz ha az iskolarendszerhez akarjuk kötni, akkor a szakmunkásképző iskolák és a négyosztályos középiskolák első osztályában, a hatosztályos gimnáziumokban pedig a harmadik évfolyamon kellene elkezdeni a nemtegező formák használatát. Ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlatról tájékozódjunk, megnéztük egy 16 éves, hatosztályos gimnáziumba járó tanuló valamennyi tankönyvét. Arra voltunk kíváncsiak, milyen megszólítási formákat használnak a tankönyvírók, és összességében milyen szemléletet sugároznak a diákok felé. Tapasztalataink alapján a megszólítás lehetséges nyelvi formái az alábbiak:
E/2 Számold ki!, vagy: Számoljad ki!
A felszólító mód egyes szám második személyben valóban használatosak a kettős alakok (keress – keressél; keresd – keressed). Közismert az alkalmazás szokása is: a rövidebb alak határozott kérést, parancsot fejez ki, a hosszabb enyhébb felszólítást. Általános az a nyelvművelői tanács is, hogy a választékos stílusban, a jelentéstől függetlenül, inkább a rövidebb változatot alkalmazzuk.
T/1 Számoljuk ki!
E/3 Számolja ki!
A felsorolt nyelvi formák különösen a gyakorlatok, feladatok utasításainak megfogalmazásában szembetűnők. Emellett néhány tankönyvben bevezető vagy előszó is található, amely jó alkalom a kapcsolatteremtésre, a diák megszólítására. Vegyük sorra a tankönyveket!
Kémia2
A tankönyv első fejezete A szerzők levele az olvasóhoz címet viseli, és a valóságos levelek mintájára megszólítja az olvasót: Kedves Barátunk! Azzal a szándékkal írtuk ezt a könyvet, hogy Téged egy korszerű … tankönyv birtokába juttassunk. Az egyoldalas bevezető levélben végig tegező formát használnak a szerzők. Ugyancsak tegezve fogalmazzák meg a feladatok legtöbbjét ( Írd fel; Csoportosítsd; Szerkeszd meg), ám akadnak olyan utasítások is, amelyek többes szám első személyben állnak (Írjuk le; Számítsuk ki). A kísérletek mindegyike többes szám első személyű (Gyújtsunk meg; Oldjunk fel), azt gondolhatjuk, hogy talán a legtöbb iskolára jellemző közösen végzett kísérletezések miatt.
Biológia3
A tankönyvben nem találunk sem előszót, sem bevezetőt. A szerző a tanulókkal a következetesen alkalmazott többes szám első személyű alak segítségével teremt kapcsolatot (Foglaljuk össze; Magyarázzuk el; Ismertessünk).
Matematika4
A könyv bevezető vagy előszó nélkül már a harmadik oldalon feladatokkal kezdődik. A feladatok nyelvtani alakja általában egyes szám harmadik személyű, azaz a szerzők nemtegező formát használnak (Definiálja; Bizonyítsa be; Oldja meg). Néhány esetben indokolatlanul váltanak át többes szám első személyre (Mit nevezünk egyenletnek? A mellette lévő oldalon: Mit nevez középvonalnak?).
Fizika5
A tankönyv bevezetése a fizika tudományának történetével, módszereivel foglalkozik, megszólítással vagy egyéb nyelvi eszközzel nem teremt külön kapcsolatot a tanulókkal. A feladatok utasításai következetesen többes szám első személyben fogalmazódtak ( Ellenőrizzük; Helyezzünk; Növeljük).
Történelem6
A tankönyv bevezetőjében végig többes szám első személyben fogalmaz a szerző (Elevenítsük fel), egyéb megszólítási módot nem alkalmaz. A feladatok utasításai hasonló nyelvtani alakban állnak ( Vizsgáljuk meg; Figyeljük meg; Hasonlítsuk össze; Fejtsük ki).
Francia nyelv7
Az előszó a tankönyv szerkezetét ismerteti általános nyelvtani formák használatával. A feladatokban az egyes szám harmadik személyű formát használják a szerzők (Egészítse ki, Figyelje meg, Keresse ki), tehát nem tegezik a diákokat. A tankönyv utolsó harmadában francia nyelven megfogalmazott utasításokban sem használnak tegező alakokat.
Magyar nyelvtan8
A feladatgyűjteményben nincs sem bevezető, sem előszó. A feladatok megfogalmazása következetesen egyes szám második személyben a rövidebb alakkal történik (Húzd alá; Emeld ki; Jelöld), tehát tegező formával szólítják meg a diákokat.
Magyar irodalom9
A könyv nem tartalmaz előszót vagy bevezetőt, sem feladatokat, gyakorlatokat, mintegy az oktatási helyzettől függetlenül, ismeretterjesztő munkaként létezik.
Magyar nyelvtan és irodalom10
A kötet ajánlással kezdődik, amelyben a szerzők nem szólítják meg a tanulókat. A feladatok nyelvtani formája általában az egyes szám második személyű tegezés (Készíts; Gyűjts; Mélyülj el), amely rövidebb és hosszabb alakban egyaránt előfordul (írj – írjál). Gyakori, hogy a tegező formát névmás is erősíti (Meggyőz-e téged?; Neked mi a véleményed?; Fejtsd ki te is a nézetedet!). A feladatok másik részét többes szám első személyben fogalmazták
(Kövessük; Nézzük meg; Elemezzük). Ugyancsak kettősség jellemzi a Jó tanácsok című rendszeresen visszatérő szövegeket, amelyek hol többes szám első személyben (Vállalkozzunk; Adjunk; Beszéljünk), hol egyes szám második személyben (Gondold meg; Végezz; Építsd fel) szólnak a tanulókhoz.
Milyen tanulságokkal szolgálhat ez az áttekintés a tankönyvírók számára?
A tankönyv műfajától nem idegen az előszószerű bevezető írás, amely jó alkalmat kínál arra, hogy a tankönyvíró a tanulóhoz való viszonyát, a tanulóval való ideálisnak tartott kapcsolatát határozott nyelvi formában is kifejezze. Itt, a könyv első lapjain történik meg a kapcsolatfelvétel, méghozzá olyan sajátos helyzetben, amelyben a tankönyvíró határozhatja meg a viszonyt és választhatja ki a hozzá leginkább illő nyelvi formát.
Írásunk bevezető gondolatai alapján a 15 éves vagy annál idősebb korosztály számára a nemtegező formát ajánlhatjuk. A fent említett tankönyvek legtöbbje elkerüli a tegezést, de elkerüli az egyértelmű nemtegezést is, inkább az általános alanyt felidéző többes szám első személyű alakot választva. Kevesebb az olyan tankönyv, amely a már nem gyermek – még nem felnőtt ember sajátos helyzetéhez alkalmazkodva az egyes szám harmadik személyű formát használja.
Az írásbeliség formálisabb kommunikációs helyzetet teremt mint az élőszó, ezért a tankönyv szövege könnyebben és természetesebben viselné az egyértelmű nemtegező formát a valamennyivel mindig személyesebb tanár-diák viszonynál. Az is az egyes szám harmadik személyű alakok használata mellett szól, hogy következetes alkalmazásukkal megtaníthatjuk és begyakoroltathatjuk azt a nyelvi kódot, amelyre az iskoláit befejező fiatal embernek elengedhetetlenül szüksége lesz a felnőttek társadalmában.
Deme László – Grétsy László – Wacha Imre (szerk.) 1998. Nyelvi illemtan. Szemimpex Kiadó.
Dr. Kajtár Márton – Dr. Varga Ernő 1994. Kémia a gimnáziumok 2. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Dr. Lénárd Gábor 1998. Biológia a gimnázium IV. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Gimes Györgyné (szerk.) 1998. Összefoglaló feladatgyűjtemény matematikából. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Dr. Kovács István (főszerk.) 1994. Fizika és számítástechnika. Novotrade Kiadó.
Walter Mária 1997. Történelem a középiskola II. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Darabos Zsuzsánna – Kripkó Edit 1997. Paris, pas a pas. Alapfokú francia nyelvkönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kincsesné Zavodnyik Júlia (összeáll.) (é. n.) A mondat. Meritum Bt.
Veress Zsuzsa–Korsós Bálint 1998. Irodalom a középiskolák II. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Budaváriné Béres Erzsébet—Kelecsényi László 1999. Szövegértés – szövegalkotás. A középiskolák 11-12. osztálya számára. Corvina Kiadó.
Fercsik Erzsébet