Angyal Krisztina: Forrásközpont és közösségi szintér

Szinte pályakezdőként, csekély szakmai tapasztalattal a hátam mögött kerültem jelenlegi munkahelyemre, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium könyvtárába 2001 szeptemberében. A könyvtár az azt megelőző tanévben költözött nagyobb helyiségbe, ahol a látogatókat 36 férőhelyes olvasóterem várta viszonylag modern felszereléssel.

 

Feladat: a könyvtár számítógépesítése

Az iskola vezetése és a fenntartó is szorgalmazta a könyvtár számítógépesítését. Rám várt a nagy feladat, hogy a könyvtár állományát – az akkor még dos alapú Szirén program segítségével – feldolgozzam. Az első két tanév nem telt zökkenőmentesen, a program működésében többször adódtak problémák, valamint munka mellett folytattam egyetemi tanulmányaimat az elte magyar kiegészítő szakán, ami szintén meghosszabbította a feldolgozás ütemét. Időközben sikerült meggyőzni az iskolavezetést, hogy vásároljuk meg a program modernebb verzióját, és ezzel együtt a folyamatosan frissülő adatbázis támogatásra – amiből a kész bibliográfiai leírásokat is át lehetett emelni – is előfizettünk, ami lényegesen növelte munkám hatékonyságát. Mindezek mellett aktívan részt vettem az iskola életében, egyéb feladatokat is vállaltam.

A 2002/2003-as tanévtől tankönyvfelelős lettem, valamint a nyugdíj mellett dolgozó szabadidő-szervező kollégámmal együtt közreműködtem az iskolaújság szerkesztésében is.

Már a kezdetektől a szakmai rendezvények gyakori látogatója voltam, felvettem a kapcsolatot a Könyvtárostanárok Egyesületének helyi szervezetével, és biztatásukra vettem részt a Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen, ahol versenyzőim többször is eredményesen szerepeltek.

A 2001/2002-es tanévben megyei 3. helyezést ért el egy tanítványom a 11-12. évfolyamos versenyzők között, ezt követően a 2007/2008-as, valamint a 2008/2009-es tanévben értünk el megyei 4. helyezést, illetve a 2009/2010-es tanévben országos 1. helyezett lett a II. kategóriában tanítványom, Nagy Katalin. Kata a 2010/2011-es tanévben is indult a versenyen, és szép eredményt, országos 4. helyezést ért el.

Könyvtárostanári tevékenységemet 2004-ben, kisfiam születésekor három évre „felfüggesztettem”. Így végül is az engem helyettesítő kolléganő fejezte be az állomány feldolgozását 2006 tavaszán. Munkába 2007 szeptemberében álltam ismét, és két év múlva az egész állományra kiterjedő ellenőrzést végeztem, ami egy egész nyarat igénybe vett. A tankönyvfelelősi feladatokat időközben más kolléga vette át, de az ingyenes tankönyvek nyilvántartása, kiosztása és visszavétele továbbra is az én feladatom maradt.

 

A dolgos hétköznapok

Augusztus utolsó hetében a tankönyvosztással kezdődik számomra a tanév. A szeptember az ezzel kapcsolatos adminisztrációval telik, az októberi statisztika elkészítése után ellenőrzöm, mennyi pénzünk maradt, és a pénzmaradványból gyarapítom, frissítem állományunkat. Figyelemmel kísérem a pályázatokat is, idén például az otp Fáy András Alapítvány jóvoltából 180 ezer forint értékben gyarapodtunk. A város más iskolai könyvtáraival konzorciumban nyújtottunk be pályázatot a TIOP 1.2.3. keretében a 2009/2010-es tanévben, de támogatást sajnos nem nyertünk. Novembertől folyamatosan készülünk a Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyre, amelyre a magyar szakos kollégák, illetve az osztályfőnökök segítségével toborzok tanulókat. Iskolánkban csak „igény szerint” tartok könyvtárhasználati órákat, így a tanulóknak a versenyre felkészülés keretében nyílik lehetőségük magasabb szinten elsajátítani a könyvtárhasználati ismereteket. Év közben akadnak kevésbé dolgos időszakok, ilyenkor elvállalok egyéb, nem szorosan a könyvtárhoz kapcsolódó feladatokat is. Kapcsolatom a kollégákkal kiegyensúlyozott, tudják, hogy bármilyen kéréssel fordulhatnak hozzám, lehetőségeimhez mérten igyekszem segíteni a munkájukat. Év vége felé ismét sűrűsödnek a feladatok: a tartozók listájának elkészítése, a könyvtári könyvek „behajtása” a ballagóktól, az elhasználódott tankönyvek selejtezése. Általában ebben az időszakban tartom meg az informatikából érettségizőknek a tételekhez kapcsolódó „könyvtárhasználati ismeretek” órát.

A „dolgos hétköznapokhoz” természetesen hozzátartoznak a rutinfeladatok, ilyen a kölcsönzés is, amely tulajdonképpen számomra a leghatékonyabb módja a kapcsolattartásnak a gyerekekkel. Ilyenkor, ha van idő, elbeszélgetek velük, a közlékenyebbek néha megosztják velem kisebb-nagyobb problémáikat is. Sajnos sokszor csak az óraközi szünetekben van lehetőség a kölcsönzésre, mivel az elmúlt tanévtől kezdve a könyvtár tanteremként is szolgál, mivel megnőtt a tanulócsoportok száma, ezért „kinőttük” az iskolát. Néhányan délutánonként korrepetálást és szakkört is tartatnak itt, de a legnagyobb öröm számomra az, ha a gyerekek „önszántukból” ülnek be a könyvtárba tanulni. Könyvtárunk elég zsúfolt, hiszen a folyamatosan cserélődő tankönyvek felduzzasztják az állományt, nagyobb könyvtárra, illetve raktárhelyiségre lenne szükség.

Reménykedem benne, hogy a közeljövőben a fenntartónk ígéretéhez híven, sor kerülhet az iskola bővítésére, amelyben helyet kaphatna egy – az eredeti tervek szerint – a mostaninál méreteiben is jóval nagyobb, tágasabb, szebb könyvtár, ahonnan végre nem szorulnának ki maguk az olvasók. Amennyiben pedig újból kiírják a TIOP 1.2.3 pályázatot, ismét be fogjuk nyújtani, annak érdekében, hogy a támogatás révén magasabb színvonalú könyvtári szolgáltatásokat tudjunk nyújtani az iskola tanulóinak, dolgozóinak, hogy megközelítsük azt a célt, mely szerint a könyvtár mindinkább váljon az iskola közösségi színterévé és forrásközpontjává.