A könyv értéke, az irodalom szerepe az emberiség művelődésében felbecsülhetetlen. Bár napjainkban az olvasás vonzerejét mindenképpen csökkenti az a vizuális hatás, amit a televízió, a video vagy az egyre inkább térhódító számítógépes lehetőségek nyújtnak. Ezek ráadásul meg is kímélik az olvasás fáradságos „munkájától” azokat a gyermekeket, akik olvasási nehézségekkel küzdenek. Nem könnyű meggyőzni a gyerekeket a tévé nyújtotta és az olvasás közben szerzett élmény közti különbségről. Feltétlenül meg kell erősítenünk az olvasás becsületét, de nem a televízió vagy más ismerethordozó technika ellenében.
A gyermek olvasmányok iránti érdeklődésének két összetevője a tudásvágy és az élmény öröme. Mindkettő hatalmas ösztönző erő, amely a még tapasztalatlan, cselekvéseiben korlátozott gyermeket előbb a környezete, később pedig a maga belső világának a felfedezésére, megismerésére sarkallja. Ahogy Rubinstein írja:„A fiatal olvasó jogos örömmel reagál arra a műre, amelyben megtalálja a lehetőséget, hogy az adott pillanatban kifejtse önmagát, lelki életének teljes gazdagságát érvényre jutassa. Sőt, az olvasásban igyekszik megtalálni feszültségének feloldását a ránehezedő érzésektől, gondolatoktól, s igyekszik megszabadulni az üresnek érzett órák nyugtalanító semmittevésétől.”
Az irodalmi művek megértésének és felfogásának, átélésének, gondolati értékelésének készsége csak rendszeres olvasás eredményeként válik az ember tulajdonságává. Ehhez nem elég a mű cselekményének a felfogása, a gondolati tartalom nyomon követése, hanem szükséges az írói kifejezőeszközök ismerete, ezek értékelése és a gondolati tartalom elemzése. Mindez hat az értelmi erők fejlődésére, az érzelmi élet harmóniájának kialakulására.
Nagy Attila így ír erről: „A gyermek a beleélés és a vágyteljesülés révén magára öltve a hős mezét, álarcos kalandok során megy keresztül, miközben viselkedésformákat, tetteket, vélekedéseket és gondolatokat próbálgatva, ízlelgetve tesz egyre bensőbbé, sajátít el apránként.”
Tehát a kellő időben kézbe adott, esztétikai és pedagógiai szempontból megfelelő tartalmú könyvek ösztönző hatásúak lehetnek a személyiség fejlődését tekintve. Az olvasmány hatáslehetőségei közül ügyelni kell arra, hogy a megfelelő pozitív indíttatású motívumok kerüljenek előtérbe. Az élmények feldolgozásánál alapvető szempont, hogy egyezzen meg a gyermek belső igényeivel, érdeklődésével. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, már gyermekkorban ki kell alakítani az egyénben a helyes olvasás módját, rá kell vezetni a könyvekben rejlő személyiség gazdagító értékek önálló feltárására.
Az olvasás és az olvasással megszerezhető információk iránti vágy jól megalapozható az iskola első éveiben. A gyermekeket többnyire az ismeretterjesztő témájú, természetről, állatokról, növényekről, különböző életjelenségekről szóló könyvek érdeklik. Ez magyarázható kíváncsiságukkal, az élet dolgai iránti nyitottságukkal. Ebben a korban azért még meghatározó szerepe van a szépirodalomnak is. Megfigyelhető az, hogy a lányok és fiúk eltérő igényekkel választanak olvasmányt. A lányok inkább az érzelmes, a fiúk a kalandos, izgalmas történeteket kedvelik.
Fekete István a mai napig az egyik legnépszerűbb ifjúsági író, nem véletlenül, hiszen művei közelről érintik a 9-10 évesek, a kiskamaszok világát. Ebben a korban lesz a gyermek számára fontos az állatokkal való kapcsolat, akkor akarja felfedezni a szűkebb és tágabb környezetét, szeretne olyan területekre eljutni, amelyek izgalmas kalandot ígérnek. Komoly érzelmek jelennek meg életében: a barátság, a szerelem, és ekkor kezdi vívni azt a belső csatát, amelynek önmaga elfogadása vagy elutasítása lesz a tétje. A Tüskevár című regényben ezek a kérdéskörök előfordulnak.
Fekete István történetei kristálytisztán áttekinthetőek, nemesen egyszerűek. Megkapó hűséggel és láttató erővel ábrázolja a létezés csodáját, a természet legapróbb rezdüléseit. A bölcsesség és a humor hangján szól. Ars poeticája szerint a természetbe belefér az egész élet – Matula bácsi is erre okítja a Tüskevárban diákhőseit. Nemcsak a természet világát ábrázolja mesterien, a jóság és a szeretet eszményébe vetett hittel, a vadászat és a halászat izgalmas pillanatait is líraian eleveníti meg. Természettudós regényíró, ismeri a magyar tájat és annak világát. Valló László így ír róla:
„Tehetsége, lírikus alkata, ismerete, tapasztalata és élményei teremtik meg sajátos és különös írói világát, amelynek alapja a nagy egység, a természet és a benne élő ember harmóniája. Természetessége, derűje, lírai bája, bölcs nyugalma, ember- és természetszeretete mind ebből fakad.”
Személyesen is szeretem Fekete István írásait, regényeit. Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, hogy a Móra Ferenc Könyvkiadó újra megjelenteti egész életművét. Már gyermekkorom óta lelkesedem kedves állattörténeteiért, Vukért, Bogáncsért és társaiért. Véleményem szerint, aki ezeket az állattörténeteket olvassa, lassan az író szemével kezdi nézni a természetet. Emlékszem még, milyen mohó kalandvággyal olvastam először a Tüskevár és a Téli berek című regényeit. Együtt éltem át Tutajossal és Bütyökkel a nagy kalandokat. Leírhatatlan vonzalom fűz a történethez, amelynek eseményei a titokzatos nádi világba vezetnek. Az író leírásán keresztül ismertem meg e tájat, a még háborítatlan vadságában is fenséges természetet. Vonz ez a vadregényes romantika, ahogy megfestette e szép tájat. A mai napig nem tudok elautózni a Kis-Balaton vidéke mellett úgy, hogy ne jutna eszembe az író és főhőseinek kedves alakja, kalandjaiknak emléke, amelyek akár meg is történhettek volna. Kamaszkori vágyam volt: bárcsak én is eltölthetnék így egy vakációt, Matula „szárnyai” alatt tanulva az életet. Hiszen milyen kevés kellett nekik ahhoz, hogy emlékezetes nyarat töltsenek el a berekben! Elgondolkodom, vajon a mai tizenéveseknek is tetszene egy ilyen élmény, egy kis jellem és emberformáló vakáció.
Ezen okoknál fogva szívesen ajánlom tanítványaimnak, olvasóimnak Fekete István műveit, amelyek számos nevelési lehetőség kiaknázására ösztönözhetik a pedagógusokat. Kötelező olvasmányi jelleggel a 2. osztályban a Vukot, a 4 osztályban a Tüskevárat szoktuk közösen feldolgozni a gyermekekkel.
Általános vélemény, hogy nem túlságosan népszerű feladat az önálló olvasás irányítása. kezdetben nagy terjedelme miatt a Tüskevár is ellenérzéseket válthat ki a gyermekekben. Azért, hogy ellenérzéseiket eloszlassuk, igyekezni kell felkelteni a figyelmüket. Közösen felidéztethetjük mindazt az ismeretet, amit tudunk az íróról. (Hiszen már 2. osztályban megismerhettük a Vuk című regénye olvasásakor.) Ha még nem ismerjük, akkor gyűjtessünk adatokat róla a könyvtárban. Érdemes röviden mesélni a műről , bemutatni a könyv borítóját, illusztrációit, felolvasni néhány izgalmas részletet.
Pl.: Tutajos csukát fog
Az első ismerkedés a vadászfegyverrel
Bütyök első élményei a szigeten
A várromhoz fűződő események
Bütyök kezdődő gyermekszerelme stb.
Célszerű olvasónaplót vezettetni a feldolgozáskor. Nagyon fontosnak tartom ezt a formát, mert megoldást nyújt a szövegértés, szövegelemzési képességek és a lejegyzés, lényegkiemelés technikájának fejlesztésére. Használhatjuk a Nemzeti Tankönyvkiadó vagy az Apáczai Kiadó erre a célra kiadott Olvasónaplóit. Vezettethetünk azonban egy egyszerű füzetet is. Ebbe beírhatják a könyv legfontosabb adtait, néhány jellemző mondatot, idézeteket, feladatmegoldásokat, szógyűjtéseket, s rajzokat is készíthetnek. Ezeket a feljegyzéseket folyamatosan, a feldolgozás közben beszéljük meg. A tartalmi áttekintést megkönnyítve bontsuk több egységre az olvasmányt! A tagolást a kiadott Olvasmánynaplók alapján végeztem. A részeket irodalomórán vagy önállóan olvasták el, de minden részt közös megbeszélés követett. A megbeszéléskor több részt összevonva, részösszefoglalásként tárgyaltunk meg. A feldolgozás közben nagyon fontosnak tartottam az érdeklődés folyamatos fenntartását. Ezt sikerült is életben tartanom különböző játékokkal, rejtvényekkel, szógyűjtési és értelmezési feladatokkal (keresés a Magyar értelmező kéziszótárban), jellegzetes tárgyak kiírásával, érdekes kifejezések magyarázatával.
Ilyenekkel:
Keresd ki a következő szavak jelentését: pákász katedra, anno dacumál, illúzió, guberálás, parolázás, bakcsó, compó, vadponty, gunyhó, talentum, szelemenfa, messzelátó, petrencerúd, fentő, vágóhorog stb.
Magyarázd meg a következő kifejezéseket: „zabba mennek a lovak”, „megfáznak a lovak”, „minden szamár a maga bőrét viszi a vásárra”, „A természet bölcs, de könyörtelen”, „Egy nadrággal csak egy nyeregben lehet ülni”, „…aki felül a lóra, számoljon vele, hogy le is esik”, „úgy látszik, úr lettem vénségemre”, „Mink már összetanultunk” stb.
Mondd Tutajos szavaival azt, amit Matula így nevez: bőregér, vízitök, ménkű, gukker, vakvarjú, csihi-puhi, rekettye stb.
Gyűjtsd össze az osztály tanulóinak igazi és beceneveit!
Gyűjtsd össze, hogy milyen madarak, halak szerepeltek a regényben!
Gyűjtsd össze, hogy ki írt kinek levelet a regényben!
Kiről mondhatjuk – típusú feladatok: pl.: „olyan hosszúra nőtt, mint krumplicsíra a pincében, de nincs benn vér, és az első szél is feldönti…”
Totó: A regény tartalmával kapcsolatos kérdések három válaszlehetőséggel: például mi volt az oka, hogy Tutajos egyszer „az eget is nagybőgőnek” nézte?
1. felégette a nap 2. megcsípte a szúnyog X. kígyót látott
Az órák menetébe jól beépíthetőek a drámapedagógia elemei, amelyek segíthetik a beleélést, fejleszthetik képzeletvilágukat, a jellemek felépítését.
A feldolgozásra 8 irodalomórát szántam:
1. óra: előkészítés, adatgyűjtés az íróról, érdeklődéskeltés, az olvasónapló-vezetés megbeszélése.
2. óra: a tanév befejezése, készülődés, utazás – feldolgozás, részösszefoglalás.
3. óra: a berekben – feldolgozás, részösszefoglalás
4. óra: Bütyök megérkezése, vihar, betegség – feldolgozás, részösszefoglalás.
5. óra: újból a berekben, a vakáció vége – feldolgozás, részösszefoglalás.
6. óra: összefoglalás, vetélkedő.
7.–8. óra: filmvetítés.
1. óra: (Az előbbiekben részleteztem.)
2. óra:
Figyeltessük meg a történet helyszínét, idejét! Bizonyítsák jellemző kifejezésekkel a történelmi időt!
Figyeltessük meg, milyen a főszereplő, Tutajos! (városi, nyafka, sápadt, álmodozó tizenéves). Ez azért is fontos, hogy később lássák a gyermekek, hogy milyen változásokon ment keresztül, milyenné fejlődött jelleme. Mondjanak véleményt, illik-e rá a Tutajos becenév!
Figyeljék meg a többi szereplőt is!
Jegyezzék meg, hogy milyen környezetben él, kik és milyen hatással vannak rá!
Gyula elfoglalt, munkába temetkező szülők gyermeke, akiknek kevés idejük jut fiukra. A gyereknevelés gondjait Piri mama veszi vállaira, aki elkényezteti, félreneveli Tutajost. A széltől is óvják, féltik a rá leselkedő tüdőbajtól, nem veszik észre, hogy a fiúnak egy kis szabadságra, egészséges életvitelre lenne szüksége, így hát nem is lehet másmilyen, mint gyönge. Kengyel tanár úr szerint: „javíthatatlan álmodozó”. Senki nem veszi észre, hogy mennyire vonzódik a természethez, élénk fantáziájára nagy hatást gyakorol osztályfőnöke, Lajos bácsi: „akinek elcsuklik hangja, ha Arany Toldijáról vagy a hangyák csodálatos államalkotó szervezetéről beszél”. Mindent megkap a nyafka kamasz, csak azt nem, ami ebben a korban a legfontosabb, a személyének szóló odafigyelést.
Játsszassuk el a guberálás jelenetét!
Milyen szándékkal engedik a szülők István bácsival?
Hasonlíttassuk össze, milyen elképzelései vannak a nyárról Tutajosnak, szüleinek és István bácsinak?!
A szülők szeretnék, ha fiuk megerősödne, de eszükbe sem jut, hogy a berekbe küldjék: „Féltették is a fiukat, de nem is értették, hogy mi keresnivalója lenne a nádasban… Olvasgassál, fiam, pihenj, napozz!”
István bácsi nevelési elvei bölcsebbek és ösztönösebbek: „Jól figyelj ide, fiam. Azért hoztalak el, hogy erősödj és örülj a szabadságnak. Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, mit lehet, és mit szabad.”
Tehát nevelés helyett szabadságot kap Tutajos.
3. óra:
Keressük meg, hol játszódik a regény fő része! Hasonlítsuk össze, milyen volt régen és milyen ma! A Zala és a Balaton találkozásánál, a Kis-Balatonnál az 50-es években ez a vidék szinte még érintetlen, idillikus a természet, valóságos „vízi paradicsom”. Ma már természetvédelmi terület, kevesen élnek itt.
Nevelési elvként beszéljük meg, hogy mi a véleménye Tutajosnak és nekünk az állat- és növénygyűjtésről? (… és ostobaságnak tartotta az egész rovargyűjtést. Hát mindenáron meg kell ölni, amit meg akar ismerni az ember?… ezt Gyula most nem értette és elítélte.”)
Közös megbeszélésként összegyűjthetjük hősünk belső vívódásainak példáit.
(Például az első szivarozás élménye, a Matulával szembeni „udvariaskodások” bosszúságai.)
Gyűjtsétek ki, hogy Tutajos mennyi mindent tanult meg Matulától! (tűzrakás, horgászás, vadászás, evezés, halételek készítésének tudománya, térben és időben való biztos tájékozódás, a természet megfigyelése, a természet szeretete és védelme, a természetes nyíltság, saját gyengeségeit vállaló őszinteség, egyértelmű, egyenes beszéd stb.) Főleg az utóbbi erényeket beszéljük meg!
Figyeltessük meg, hogy a főhős mennyire változott meg Matula hatására!
Milyen tanítványnak bizonyult Tutajos? Kezdetben félszeg, tétova, de éles eszű és szemű, mindenre nyitott, örömmel és gyorsan tanul. „Valami volt Gyulában, amit nem lehetett eléggé értékelni, s ez a kitartó lelkesedés volt, a vizek szeretete – ami szinte mámor volt már – és hallatlan kitartás, megismerni mindent, mi körülötte élt és mozgott.” A nádi világ eseményei megtanítják a sikerre s vágyat ébresztenek benne, hogy a mindennapokban is érjen el eredményeket: „Kezében és cselekedeteiben most biztonság volt, erő és feszítő öröm, még többet tudni és tenni.”
Jellemeztessük Matulát! Kerestessük meg, kinek mi a véleménye róla!
„Bagószagú vénember, alig tud írni-olvasni…”
„Matula tisztaszívű, bölcs öregember, akitől rosszat nem tanulhatnak a fiatalok … a természetről annyit tud az öreg, mint két egyetemi tanár…”
„Matula maga volt a berek könyörtelen, mégis csodálatos valósága.”
A tanulók is foglaljanak állást!
Matula ismeri a nádast, mint a saját tenyerét. Bölcs nevelőapja Tutajosnak. Keveset és mindig magvasan beszél. Egyszer megmutat, szűkszavúan elmagyaráz valamit, s hagyja a fiút, hogy öntevékenyen fedezze fel, próbálja ki az erejét. Szófukar, de a dicsérettel nem fukarkodik: „Látja Gyula – pislogott Matula elismerően – ilyen voltam én is legénykoromban. Amit tudtam, azt már nem kellett nekem parancsolni, mert szerettem tenni.” Nem méltányolja a finomkodásokat, nem tesz szemrehányásokat, beéri, ha Tutajos szenved a kudarctól. Együttérző emberrel, állattal egyaránt: „– Akár mehetünk is. Gondolom a levélre is kíváncsi, meg a puskát is megmutatom…”, „A vihar közeledtével a túlsó parton Csikasz ugrándozott halkan vinnyogva … – Máskor megintettem volna, hogy otthagyta a gunyhót, de ilyenkor nem szólok neki, mert nem lenne igazság.”
Kövessük végig a Matula és Tutajos közötti barátság kialakulásnak folyamatát! Mik lehettek barátságuk alapelemei? (Egymás megismerése, becsülése, közös érdeklődés, természet iránti vonzalom, egymás iránti bizalom.) E barátság az emberi egymásrautaltságból és a sok-sok közös élményből táplálkozott.
Játék: A szereplők nevét tartalmazó szókártyákból húzzanak a gyerekek. Úgy mutassák be a szereplőt, hogy a többiek ráismerjenek (testtartás, mozdulat, arcjáték). Kereshetnek a gyerekek jellemző mondatokat, így bemutathatják a szereplők elképzelt hangszínét, hangerejét, hangsúlyozását.
Gyűjtsék ki, hogy milyen állatok élnek a berekben! Hasonlítsák össze az írói leírást a lexikonok szócikkeinek szövegével!
Keressenek leíró részeket a regényben! (Pl.: vihar, leskunyhó, napfelkelte stb.) Varázslatosak , lírai mélységűek Fekete István táj- és természetleírásai. Ezer színe, jelzője van a felhők, vizek, neszek leírására, s minden állat természetét, mozgását ismeri.
4. óra:
Ebben a részben a baráti érzelmek megnyilvánulásaira fordítsuk a legtöbb időt.
Keressenek olyan részeket, amikor Tutajos Matula szerepét veszi fel Bütyökkel! (Pl.: Csikasz megbékítése.)
Meséltessük el más-más szereplő szemszögéből a vihar történetét! (Tutajos, Bütyök, Matula, Náncsi néni)
Beszéljünk arról is, milyen fontos dolgok történnek Bütyökkel, míg barátja beteg! (Dolgozik, az első kamaszszerelem.)
Figyeltessük meg, hogy a szerelem próbára teszi-e barátságukat?!
(Igen, de Tutajos gúnyolódó kedvén felülkerekedik a megértő, elnéző baráti érzelem.)
5. óra:
Milyen romantikus elem van ebben a részben? A diákhősöket a kincskeresés vágya fűti, amikor felfedezik Tüskevár romjait.
Irányítsuk rá a figyelmet a szereplők jellembeli változásaira!
Játsszassuk el a régi és új Tutajossal Bütyök „rabságának” történetét! Vitassuk meg, hogy miben nyilvánul meg Tutajos viselkedésében Matula nevelés (dönteni, cselekedni tudó ember lett).
Játszassuk el a búcsú jelenetét! A gyerekek érzékeltessék a szereplők lelki állapotát! A két fiú és Matula úgy tölt el egy szép vakációt a berekben, hogy són, paprikán, kenyéren kívül csak a pecabotot viszik magukkal, és mégis felségesen élnek a maguk fogta hallal. A két fiú, valamint az öreg barátsága ezekben a kalandokban edződik, mélyül el. Lesülve, megizmosodva, megférfiasodva válnak el a nyár végén, izgalmas élményekkel gazdagodva.
Hasonlítsuk össze a regény elején és a végén lévő iskolai jelenetet! Vetessük észre az ellentétes viselkedési formákat!
6. óra:
Hasonlítsuk össze a 3 helyszínt a jellemző kifejezések gyűjtésével! (város, falu, berek)
Dolgozzuk fel a szereplők kapcsolatrendszerét olyan szempont szerint, hogy milyen hatással voltak Tutajos fejlődésére!
Késleltetők: apa, anya, Piri mama, Náncsi néni.
Segítők: István bácsi, Matula, Kengyel.
Jellemeztessük a korábbi feljegyzések alapján a szereplőket!
Hasonlítsuk össze a nyár eleji és végi Tutajost!
(Ilyen volt: álmodozó, figyelmetlen, kapkodó, gyenge.
Ilyen lett: a valóságot mérlegeli, figyelmes, cselekedeteit átgondolja, megfontolt, erős.)
Műve alapján jellemezzük az írót!
Kit ábrázolt a legnagyobb szeretettel?
(Matulát. Tudni kell, hogy Matula Gergely valóban létező személy volt, az író róla mintázta meg az öreg pákász alakját. Csakúgy, ahogy István bácsi is az író gyermekkorának szereplője volt.)
Miből tudjuk, hogy ismerte és szerette a természetet? Emeljük ki a legszebb leírásokat!
Tudatosítsuk természetvédelmi tanításait!
Figyeltessük meg nyelvi kifejezőeszközeit!
Gyűjtsünk:
szólásokat, szóláshasonlatokat. Pl. „szó ne érje a ház elejét” stb.
tájnyelvi kifejezéseket: pl. gunyhó, szagláld, irdalni stb.
megszemélyesítést: pl. „A nyár azonban ezt is tudomásul vette, látszólag közömbösen.” stb.
hasonlatot: pl. „A beirdalt hús úgy vált le a gerincről, mint az érett barack a magról.” stb.
Játékos összefoglalásként készíthetünk a regény anyagából vetélkedőt.
Házi feladatként adhatjuk, hogy készítsenek fogalmazást. Pl. A nagy fogás (Tutajos szerepében), Tüskevár rabságában (Bütyök szerepében), Tutajos levele Bütyöknek, A mi kunyhónk (leírás), Matula (leírás) stb.
Rajz- és technikaórán tervezhetünk könyvborítót, készíthetünk illusztrációkat. Környezetismeret órán beszélhetünk a regényben szereplő állatokról, növényekről.
7–8. óra:
A Magyar Televízió Fehér Tamás rendezésében folytatásos filmet készített a regényből. Összehasonlíthatjuk a regényt és a filmet.
Összegzés
A regényt elemezve gondolnunk kell arra, hogy erős értelmi-érzelmi-esztétikai hatásával a gyerekeknek nemcsak az érdeklődését irányítja, de értékítéleteiket, életvitelük tervezését is befolyásolja. A regény mondanivalója az írót jellemzi, aki meg is fogalmazza, amit meg akart éreztetni: „… az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.” Ettől az írói gondolkodásmódtól, erkölcsi felfogástól lett kicsit időtlen és időtálló a Tüskevár. Ha Matula és István bácsi egy másik világ emberei is, az életről és a természetről szerzett tapasztalatuk és bölcsességük, emberformáló jó szándékuk révén a serdülő kamaszok barátai maradnak ma és holnap is.
Vanyóné Pass Mária
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Boldizsárné Kovács Gizella: Olvasmánynapló: Fekete István Tüskevár című regényéhez. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom körében. Tankönyvkiadó. 1987. Czirók Judit: A 9-10 éves gyerekek olvasási szokásai. = Tanító, 35. évf. 1997. 2. sz. Csanky Mihályné: Játékosan a „kötelezőkről”. Pedellus Tankönyvkiadó, 1999. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, 1986. Fekete István: Ballagó idő. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1976. Fekete István: Tüskevár. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1999. Gyárfásné Kincses Edit: Házi olvasmányok a 4. osztályban. Tankönyvkiadó, 1990. Irodalomtanítás. Szerk. Sipos Lajos. Pauz Kiadó, 1994. Máté Éva: A gyermek és a könyvtár. = Könyvtáros, 41. évf. 1991. 5. sz. Olvass nekem! Szerk. Adamikné Jászó Anna, Trezor, 1995. Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv”. Szerk. Borbély Sándor, Lord Könyvkiadó, 1996. Pálné Juhász Edit: Olvasónapló. Apáczai Kiadó, 1996. Valló László. „Emlékké válok magam is…” : Fekete István élte. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986.