„Gyertek Mohácsra, a híres busójárásra!” – szólt a felhívás 1998. február 22-ére, vasárnapra a téli utazást is kedvelő tanáraink, tanulóink számára. Az autóbuszos kirándulást a korábbi évek tapasztalatai alapján, gondosan előkészítve szerveztük meg. A különböző életkorú és ismerettel rendelkező diák- és felnőtt-társaság ráhangolása az útra színes felhívó plakáttal, programtervezettel, tudnivalókkal, képeslapokkal az ún. irodalom-, illetve könyvajánlattal kezdődött. A nyolcosztályos gimnázium tanár-, szülő-, diákcsoportja így felkészülhetett az útra, a gazdag ismereteket váró és kínáló kirándulásra. A mohácsi busójárás rendszeressége, gazdag programja, sajátos „egzotikuma” azért is lehet vonzó, mert régi hagyományokat, történelmet, irodalomtörténeti korszakokat, olvasnivalókat, földrajzot, néprajzot, ének-, zene-, táncművészetet és dramatikus, illetve alakoskodó színjátszást komplex módon átfogja, felhasználja. Az év elején, a tél szorításából kitörni akaró és tudó természetet és emberi törekvést, a megújulást és az új életre, erőre kapást is szimbolizálja. Az év elejei szokatlanul vidám és mozgalmas, színes, tarka rendezvénysorozat és népi hagyomány továbbélése a maga változásaival, modernizálásaival szokatlan időpontban, a hosszú tél végét is jelezve még a nagy hidegben zajlik Mohács városában. Ezek a jellegzetességek is motiválhatják a különlegességeket és a hasznos, élményt kínáló utazásokat kedvelőket.
A mohácsi busójárás hagyományaira és szervezett rendezvénysorozatára épülő téli kirándulás az ismeretek és élmények tág körét, lehetőségeit kínálják a már említett kultúrkörök területén, s igen gazdag, jól kamatozó könyvtárhasználatot is felkínál. Iskolánk könyvtára, állománya, szolgáltatásai, a folyamatos és tervezett, fejlesztett könyvtárhasználati ismeretek tanítása és gyakoroltatása ezt megalapozza és lehetővé teszi.
A busójárás ünnepi programjához készülve a könyvtárunk állományából kézbe vehették és vették a diákok, tanárok egyaránt – s nem csak a kirándulást szervező könyvtárostanár (idegenvezető!) – a kézikönyvek közül a különböző lexikonokat: a Magyar nyelv értelmező szótárát, a Földrajzi nevek szótárát, a Néprajzi Lexikont, az Idegen szavak szótárát, az Új Magyar Irodalmi Lexikont, aMagyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig és az Irodalmi kirándulások című köteteket azért, hogy az út során említésre kerülő fogalmakat, személy- és helyneveket pontosítsák. Ilyeneket, mint: Mohács, Sárköz, busó, busójárás, poklada, koló, jankele; Brodarics István, Kanizsai Dorottya, Székely Bertalan, Garay János, Babits Mihály, Illyés Gyula és más írók illetve történelmi személyek nevei.
Történelem, irodalom és irodalomtörténet, néprajz, más népek kultúrája és hagyománya, szokása természetismeret és földrajz, népviselet és népi kultúra kerül így vallatásra a könyvek segítségével.
Az alapozó és pontosító kézikönyvek mellé a szakkönyvek nyitnak tágabb teret az ismeretek és az önművelés számára. A történelemhez a
Mohács-tanulmányok-kötet s a Magyar életrajzi lexikon, valamint a Ki kicsoda a magyar történelemben? című kis gyűjtemény; a néprajzhoz a Magyar népszokások és az Apáról fiúra (szerkesztette: Kósa-Szemerkényi) című kötetek; a földrajzhoz, természetismerethez, népismerethez az útikönyvek közül a Magyarország és a Dél-Dunántúl címűek, a Panoráma-sorozat darabjai; a nép/zenéhez, népi szokásrendszerhez, népi színjátszáshoz/dramatikus játékokhoz az Ágas-bogas fa és a Farsangi népszokások című könyvek; az irodalmi szövegekhez a sokféle antológia, pl. Magyar irodalmi kalauz – Szent István intelmeitől Petőfiig, „a megszolgált örökkévalóság”, a Rendületlenül, A civódó magyar címűek.
A mohácsi busójárás olyan komplex ismeretanyagot, így tájékozódást is kínál, illetve igényel, amit tehát a könyvtárhasználat, önművelés/művelődés érdekében érdemes kihasználni. A néprajz, népismeret, néphagyomány, ünnepkörök területéről érdemes a Néprajzi Lexikon és más kézikönyvek fogalmai közül megismerni ezeket: alakoskodás, alakoskodó/k, farsang, farsangoló/k, farsangi ünnepek, farsangi köszöntők, farsangtemetés, farsangi fánk, farsangi bál/ak, maskara, maskarások stb. A színes és forgatagos farsangi felvonulás és téltemetés kapcsán szóba kerül a népi élet és hagyománykör egy jellegzetes területe is: az étkezés szokásai, az ételek, italok és kultúrájuk, neveik, elkészítési módjaik: (pl.: farsangi fánk, halételek, busópálinka, vásárban árusított és fogyasztott ételek stb.). A népművészet tárgyi kultúráját pedig nemcsak az „alakoskodók”, busók népviseleteiben, illetve jelmezeiben és álarcaiban tekinthetik meg a busójáráson résztvevők, hanem igazi vásári forgatag résztvevőjeiként is, valamint a vásárban bemutatót tartó és/vagy árusító népi iparművészek, népművészek (mézeskalácsos, szűcs, álarckészítő) faragó, fafaragó, késes, gyertyaöntő, fazekas, kékfestő, gyapjú- és szőnyegszövő, szőtteskészítő és más mesterségek (kismesterségek) révén. Így igazi, élő folyamat, hagyománygyakorlás, hagyományéltetés résztvevőjévé is válhat a Mohácsra téli kirándulásra, utazásra vállalkozó tanár, szülő és diák.
A mohácsi busójárás a magyar történelem tragikus eseményének meg- és felidézője is lehet, kell, hogy legyen. Szóba kerül a város és a megye, a terület megismertetésekor a hazánkban élő nemzetiségek története, így a többnyelvűség. Mohácson és környékén magyarok, szerbek, horvátok és német ajkúak élnek együtt, a többnyelvű feliratok, de a vásári sokadalom is érzékelteti ezt a busójáráson. A magyar történelem Mohácshoz kötődő eseménye pedig igen sok irodalmi és képzőművészeti alkotást (pl.: Székely Bertalan: II. Lajos feltalálása, vagy ld.: a mohácsi emlékpark képzőművészeti alkotásai, illetve korabeli török miniatúrák) ad a kor és tragikus személyei, történései és máig mutató tanulságai megismerésére, átélésére. Az irodalmi alkotások a szépirodalom területére viszik el a tájékozódni vágyót, a régiektől a maiakig, a legkülönbözőbb irodalmi stílust és műfajt gyakorlókig, a legbensőségesebb átélhető könyvekig. A sort a korabeli és későbbi krónikaíróktól Brodarics István nyitja meg Históriája a Mohácsi vészről, azaz Igaz leírás a magyaroknak a törökkel Mohácsánál vívott csatájáról című munkájával, s Kemény Zsigmond A mohácsi veszedelem okairól című művén át folytatódik a mai történészek már említett Mohács-tanulmányok című kötetéig. Költőink, íróink színe-java írt a Mohácsnál történtekről és tanulságairól, így történelmünkről, a hazáról, a hazaszeretetről, hűségről, az ember és a történelem összefüggésiről, magyarságról és európaiságról, életről, halálról, küzdésről, felelősségről, önfeláldozásról, sikerről, bukásról. A gazdag és szép magyar irodalomból válogatva a következő alkotókat és műveket ajánlhatjuk az érdeklődőknek elolvasásra: Kisfaludy Károly: Mohács; Vörösmarty Mihály: Mohács; Eötvös József: Mohács; A zászlótartó; Czuczor Gergely: Mohács; Reviczky Gyula: A nagy temetés; Ady Endre: Nekünk Mohács kell; Kosztolányi Dezső: Mohács; Kerényi Grácia: A mohácsi síkon; Rónay György: Mohács; Csanádi Imre: Mohácsi exhumálók; Krúdy Gyula: Három király-trilógia (Mohács, Festett király, Az első Habsburg). Kereshetjük még Garay János, Babits Mihály, Illyés Gyula műveit is.
Egy könyvtárhasználatra és használtatásra, olvasási kultúrát, önművelődést fejlesztő utazásra a szó szoros és átvittebb értelmében is így kerülhet sor a mohácsi busójárásra induló, szerveződő iskolai közösség esetében. Tudományágak, művészetek, szépirodalom, olvasmányélmény és gyakorlati ismeretek, képességek is így kapcsolódhatnak egymáshoz, egy még élő, s nem turistalátványosság, rendezvény okán. A látvány, élmény, szórakozás, időtöltés így telítődhet a szellemi emelkedettséggel, színességgel, sokféleséggel.
Akik vállalkoznak hasonló kirándulásra, azoknak álljon itt néhány mű és szerző a következő ajánló bibliográfia alapján:
Lengyel Dénes: Irodalmi kirándulások Bp. Tkvk. 1974.
Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig Bp. Móra 1985.
Kósa-Szemerkényi: Apáról fiúra Bp. Móra 1973.
Liszka József: Ágas-bogas fa Bratislava-Madách; Bp. Móra,1986.
Dömötör Tekla: Magyar népszokások Bp. Corvina 1977.
Ujvári Zoltán: Farsangi népszokások Debrecen (KLTE) 1991.
Magyarország-útikönyvek Bp. Panoráma 1990.
Dél-Dunántúl-Panoráma „mini” útikönyvek Bp. Panoráma 1979. Mohács-Tájak-Korok-Múzeumok kiadványa.
Mohács-tanulmányok (szerk.: Rúzsás Lajos és Szakály Ferenc) Bp. Akadémia 1986.
Tamás Ferenc: Magyar irodalmi kalauz – Szent István intelmeitől Petőfiig Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó 1995.
Humanista történetírók (vál. jegyzetek és utószó Kulcsár Péter) – Magyar remekírók-sorozat Bp. Magyar Remekírók 1977. (benne Brodarics I.: Igaz leírás… és Serémy György: Emlékirat Magyarország romlásáról című munkájáról)
Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról – Gondolkodó magyarok-sorozat Bp. Magvető 1983.
Brodarics István históriája a mohácsi vészről (fordította és jegyzetekkel ellátta dr. Szentpétery Imre) -hasonmás kiadás Bp. Lampel… 1903.
Kemény Zsigmond: A mohácsi veszedelem okairól – Gondolkodó magyarok-sorozat Bp. Magvető 1983.
„A megszolgált örökkévalóság” – versek a magyar történelemről – A magyar irodalom gyöngyszemei Bp. Kozmosz (könyvek) 1984.
„A civódó magyar”– versek népről hazáról Bp. Móra 1985.
Rendületlenül – a hazaszeretet versei (válogatta a történelmi áttekintést és az életrajzokat írta, a jegyzeteket készítette: Bendek István)
Bp. Officina Nova 1998.