Franyó István: Egy régi könyv új köntösben

Könyv és nevelés. E folyóirat számos írása bizonyítja, hogy a két fogalom milyen szoros kapcsolatban van egymással, a könyv mint eszköz hogyan áll a nevelés szolgálatában, illetve a nevelés miként befolyásolja az emberek könyvekhez való viszonyát. Nemrégiben a Magyar Pedagógiai Társaság megbízásából a Gondolat kiadó jelentetett meg Ezerszer ember: gyermek¹ címmel egy olyan könyvet, amely maga a nevelés. Nem könyv és nevelés, hanem könyv a nevelésről, vagy – még pontosabban – szülőket nevelő könyv. A gyerekekről szól, a gyerekek testi fejlődéséről, arról, hogy mi, felnőttek a legjobb szándékkal és a legnagyobb jóakarattal miként akadályozzuk egészséges fejlődésüket. De a kritika mellett azt is megmutatja, hogy mire kell figyelnünk, hogy gyermekeink jól érezzék magukat a bőrükben.

Nem a könyv szerzője, Kontra György vádol. Ő csak csokorba gyűjti költőink, íróink (Ady Endre, Arany János, Jókai Mór, József Attila, Komáromi János, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nadányi Zoltán, Nagy Endre, Oláh Gábor, Petőfi Sándor, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Vörösmarty Mihály, Weöres Sándor stb.) műveiből azokat a tipikus részleteket, melyek a gyerekek növekedéséről, mozgásáról, táplálkozásáról, légzéséről, fejlődéséről, öröklött és szerzett tulajdonságairól szólnak. Jobban mondva azokat a részeket idézi röviden és lényegre törően, melyek bemutatják – akár csak úgy mellékesen is –, hogy a felnőttek a gyerekekhez való viszonyukban nem az ő valós testi igényeiket tartják szem előtt. Nem is tarthatják szem előtt, mert nem ismerik ezeket az igényeket. Kicsinyített felnőttnek gondolják a gyerekeket. Így aztán nem csoda, hogy a felnőttek mércéje szerint kapják a ruhát, teszik eléjük az ételt, hagyják (ha hagyják) őket mozogni, aludni stb.

Kontra ezeket a hibákat a modern tudomány eredményeivel szembesíti, és hiteles adatokkal mutatja be, hogy mi mindenben más, és mennyire más a fejlődő gyermek, mint a felnőtt. Mi várható el tőlük, és mire képtelenek, illetve mikor lesznek képesek erre vagy arra. Mindezt nem kioktatóan közli, a tudomány magas dobogójáról. Egyszerűen írja le a gyermekek életfolyamatai között lévő legbonyolultabb összefüggéseket is, és közérthetően mutatja meg ezek tudományos hátterét. Azért tudja ezt megtenni, mert mind az orvostudományban, mind a pedagógiában jártas. Több mint jártas. Orvosegyetemi kitűnő diplomájával szinte egy időben szerezte meg tanári végzettségét. Édesapja orvosként sokat tett a közegészségügy javításáért, innen eredeztethető a mindenki számára alanyi jogon járó egészséges élet iránti igénye. Édesanyja nagyműveltségű tanítónőként az irodalom és a gyerekek szeretetét olthatta bele. Ezekkel az alapokkal, Karácsony Sándor pedagógiai rendszerét alkotó módon alkalmazva lett Kontra hatékony nevelő. Nevelt diákokat az általános és a középiskolában, egyetemen orvostanhallgatókat és tanárjelölteket, továbbképzések alkalmával tanárokat, a szabadegyetemen minden érdeklődőt, munkahelyein a kollégáit. Nevelt szóban és írásban. Tankönyveiből sok éven át tanulták alap-, közép- és felsőfokon az emberi életműködéseket, az egészséges élet feltételeit. Ismeretterjesztő könyvei is népszerűek voltak. Cikkei számos folyóiratban jelentek meg.² E most megjelent könyvének is minden egyes része először a Család és Iskola című folyóiratban látott napvilágot. Az első cikksorozat még 1960-ban kezdődött, a másodiknak 1967-ben írta az utolsó részét. A két cikksorozat közül az első A fejlődő gyermek címmel már 1963-ban, önálló kötetben is megjelent. Nagy sikere volt. A második sorozat az elsővel egy kötetben, máshol megjelent írásokkal kiegészítve az 1974-ben megjelent A gyermek egészséges fejlődése című kötetben volt újra olvasható.

Az Ezerszer ember: gyermek című kötetben kizárólag a Család és Iskolában megjelent cikkek szerepelnek. Az írások új kiadása két kérdést vethet fel: aktuálisak-e még ma is a gyermekek fejlődésével kapcsolatos problémák, és érvényesek-e a tudomány közel fél évszázaddal ezelőtti állításai. A válasz mindkét kérdésre: igen. A gyermekek ma sem mozognak, esznek, alszanak annyit és úgy, ma sem egészséges légzési, keringési, szabályozási rendszerük fejlődése, ahogy ez volt a cikkek íródása idején, sőt, az irodalmi példák hőseinek korában. Csak az okok mások. Hajdan a tanító vagy a szülő pálcája kényszerítette a padba illetve a tanulóasztalhoz az élettani igénye szerint örökmozgó gyereket. Napjainkban a számítógépes játékok miatt nem mozognak eleget. Nemcsak régen, ma is nagyon sok gyerek egyoldalúan és egyhangúan táplálkozik. Alig száz éve még a gyerekek többsége zsíros kenyéren és krumplin, azaz zsíron és szénhidráton nőtt fel, húshoz, azaz testépítő fehérjéhez és sok életfontosságú vitamint tartalmazó ételhez a szegényebbje alig jutott. Napjainkban a cukros nassolnivalók tömege rontja az étvágyukat és növeli hájukat izomzatuk helyett. Pedig a tápláló étel még sokszor kevesebbe is kerülne.

Az alvással sem jobb a helyzet. A gyermekeknek a felnőttekéhez képest több, minél fiatalabbak, annál több alvásra volna szükségük. A felnőttek napirendje szerinti kelés és fekvés még a kamaszkorúaknál is kialvatlanságot szül. Korábban a tömeges gyerekmunka miatt voltak mindig álmosak, fáradtak a gyerekek. Ma a rengeteg különóra, a szülők teljesítménykényszere miatt jut a szükségesnél kevesebb idő a passzív pihenésre, azaz a pihentető alvásra. Így írja Kontra: „Ha a gyereket reggel ébreszteni kell, akkor éppen olyan jogfosztott állapotban van, mintha éheztetnénk.” És így mehetnénk sorra a könyv minden fejezetén, azaz az összes életműködésen. A könyvben olvasható tudományos magyarázatok mérési adatokon alapulnak. A centik, a kilók, a kalóriák mint mértékegységek nem változtak. Mérhetően más a gyermekek testmérete, és testrészeik aránya, gyomruk és tüdejük térfogata, vérmennyiségük, pulzusszámuk, energiafelhasználásuk. Ezek az adatok nem avulnak el. Lehet, hogy a különböző életkorhoz rendelt hosszúság-, tömeg- és energiaértékek némileg megváltoztak, de a lényeg nem. A gyermek nem kicsinyített felnőtt. Ugyanígy érvényes a nem mérhető tulajdonságokkal kapcsolatos tudományos magyarázatok lényege is. Bármennyit is fejlődött a genetika tudománya, ma is megállja a helyét Petőfi kijelentése: „akik tagadják, hogy az ég alatt minden ember egyenlő, akik a vér mítoszának igézetében élnek – azok vagy ostobák, vagy gazemberek”.

A könyvben irodalmi példákból kiindulva az összes szervrendszeren és életműködésen végigkövethetjük, hogy a gyermekek fejlődését mi minden akadályozza; milyennek kellene lennie életüknek, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. De azt a kérdést nyitva hagyja a szerző – szándékosan! –, hogy mindezt hogyan tegyük. „Azért tudok csak nagy ritkán direkt használható receptet adni, mert a gyerekek nem egyformák, az életkorokat és a normákat nem lehet mechanikusan összepásszítani, és legfőképpen azért, mert a gyerek testi nevelésének is a felnőttek, a szülők, a nevelők és a többi felnőttek a legfontosabb elősegítői (és hátramozdítói).” „Szervezetük szükségleteiről – mármint a gyerekekééről – ugyanis a közérzetük tájékoztat a legmegbízhatóbban. Egy kis megszorítással azt mondhatjuk, hogy a gyermekét józanul szemmel tartó anya többre megy, mint a könyvből nevelő, túlbuzgó szülő.”

És erre nevel ez a könyv.

Kontra György: Ezerszer ember: gyermek. Bp., Gondolat, 2009. 198 p.

Jegyzetek