Berecz János

„Könyv csak annyi volt nálunk, mint más hasonló, református parasztcsaládba: Biblia, meg a zsoltáros könyv. Hamar olvasgattam a Bibliát, szerettem különös történeteit, veretes nyelvét, régies stílusát, noha így senki nem beszélt nálunk, legföljebb a pap, ha nagyon belemerült a prédikálásba….

… Az idő tájt /gyermekkorában/ már sikerült könyvekhez jutnom: szomszédunkban lakott egy hóbortos, különc ember, aki hol ezzel, hol azzal foglalkozott, csak éppen a paraszti munkával nem. Egyebek közt pengős regényeket is gyűjtött – mázsaszámra. A Biblia és a zsoltároskönyv mellett – mint oly sok hozzám hasonló kölyöknek – ezek voltak az első „szépirodalmi” élményeim. 

Köztudomású, hogy csakhamar az ország egyik legjobb középiskolájába, a sárospataki református gimnáziumba járhatott, és kollégiumának „polgára” lett. Mit kapott abban a nagy hagyományú intézményben a gondolkodáskész ifjú ember – s a majdani politikus?

… Nem említettem még a pataki olvasmányélményeimet. Külön könyvtára volt az internátusnak, oda otthonosan bejárhattunk. A híres teológiai könyvtár azonban szinte áhítatott váltott ki belőlem. Ott mindig nagy, ünnepélyes csönd volt; hangosabban suttogtunk a templomban, mint itt, a bibliotékában. Az idős, vékony, tiszteletreméltó könyvtároshoz azért bármikor odamehettünk – s mint bármelyik más tanár –, kérdéseinkre mindig készségesen felelt. Így megtanulhattuk, hogy a könyv, az olvasás szép és komoly dolog. Egyébként zömmel a kötelezőt olvastam, no meg Jókait, Mikszáthot, és a Patakon oly nagyra becsült Eötvös Józsefet: A falu jegyzőjét, a Magyarorsztág 1514-ben, a Nővéreket. Eötvössel, megvallom nehezen birkóztam meg. De nem adtam föl, mert meg akartam érteni azt, amit mások is megértettek. Így viszont mindent alaposan megjegyeztem. Mert szerettem szellemi haszonnal is olvasni, nemcsak élvezettel.”

Berecz János  (    ) politikus.