Bakó József

Ha megunta a mesélést (A szerző öregapja. Szerk.), kinyitotta almáriomját, és képeskönyveket rakott elém. Amint azokkal végeztem, maszatos asztalának a födelét tolta el, és onnan is könyvek bújtak elő az én gyönyörűségemre.

Micsoda rejtett pedagógus lakott ebben a szőrös arcú vén magányosban! Hiszen még a betűket sem ismertem, s ő folyton könyvekkel traktált. Mogorva tekintete hogy fölvillant, ha kérdezően eléje álltam! A szurkos, mocskos ujjak milyen finomsággal mutatták a Regélő Bácsi tűzhányós, emberevős, szerecsenpusztító színes képeit. Rémtörténetek voltak, de képzeletnevelők és lekötők, ízeket, színeket és tájakat kóstoltattak velem. Egy időre elvontak az utcától. Anyám se haragudott ha itt talált….

… Anyám otthon a szobában nagy hasú asszonnyal összebújva találom, egy könyvet nézegetnek. Én váratlanul toppanok be, hirtelenül összecsapják a könyvet. Másról kezdenek beszélgetni. Anyám hamarosan valamilyen ürüggyel kiküld. Ő természetesnek veszi kiutasításomat, de én nem. Főképpen a könyv eldugása izgat.

Alig várom a napot, hogy egyedül maradhassak otthon. Megkeresem az almárium kulcsát, és vadászatra  indulok a könyv után. Jól elrejtették a fehérnemű közé. De engem nem lehet csak úgy kijátszani. Székre állok úgy nyúlok be a ruhák mögé. Egyszer csak kemény könyvtáblára akad a kezem.

Megvan.

Már a megtalálás öröme kivet a sodromból. Kinyitom a könyvet. Benne anyám neve. Ez nem érdekel. A szerző se.

Az első sorok azzal kezdődnek: Ha  a férfi megtermékenyíti a nőt…

Mikor visszadugom a könyvet a helyére, látszólag megnyugszom. Csak a látott képek égnek bennem, s vörösre festik  fölöttem a titkok egét…

… A könyvek iránti érdeklődésemet magammal vittem Kőszegre. Csak nehezen jutottam jó könyvhöz, hisz ki adna kölcsön értékes munkát egy suszterinasnak?

Olvasni sem olvashattam persze csak úgy. Az olvasás túl előkelőnek tetszett a műhelyünkben. Nem olvasott senki. Hacsak pikáns könyvet nem, amire az Erdő utcai jóféle házban tettek szert az arra járók.  Amit azzal fűszereztek meg az Erdő utca szépei, hogy pornográf képeket csempésztek be a lapok közé. Így kívánta meg az üzleti érdek.

A mesterénk révén-e, vagy a szabászunként, de egyszer jó borsos könyv került a műhelybe. Valami francia papról szólott, aki némely kalandját elmesélte. Hogy miképpen viselkednek az asszonyok, ha reverendában találkoznak a férfival és ehhez hasonlókat.  Velem olvastatták esténként, hogy gyönyörködhessen a társaság. Azért velem, mert én olvastam legfolyékonyabban. Ennek a könyvnek volt a legnagyobb sikere körünkben.

Bakó József (1896-1962) Dunántúli cselédházban született, suszterinas, majd a harmincas években néptanító, 1945 után a Köznevelés című folyóirat egyik szerkesztője.