Aradi Zsolt

…Egyébként nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az irodalom s a könyvek felnőtt korban való „nevelő hatására” nem sokat adok s ezek között csak azokat tartom fontosnak, amelyek gyökeréig tudják az embert megrázni és átalakítani. Egyébként a gyermekkor marad a döntő.

Őszinte kérdés csak őszinte feleletet vonhat maga után. Ez az őszinte felelet pedig az, hogy fejlődésemre, eszményeimre, a világkép kialakulására azok az események voltak legjelentősebb befolyással, melyek gyermekkoromban kerültek elém. Ha így visszanézek, egyáltalában azt mondhatom, hogy szinte azok voltak elhatározóak, amelyek húszéves koromig hatottak rám.

A többi is alakított, de elmerült és legfeljebb kiegészítette, megerősítette azokat a benyomásokat, amelyeket a gyermekkorom olvasmányai okoztak, de sosem meg nem szüntette őket, sem életem irányvonalát más mederbe terelni nem tudta. Nevessenek ám rajta azok, akik nevetni akarnak, de én a legnagyobb hálával gondolok azokra, akik gyermekkoromban a meséket szállították, a magyar és német tündérmeséket, az északi történeteket, s éppen ilyen hálás vagyok azoknak a történelmi históriáknak, majd később Verne fantáziájának, amelyeknek a szülői ház és az iskola mellett a leghatározottabban köszönhetem, hogy egységes, nyugodt világnézetet kaptam, Istenhitet és optimizmust. Ezekre a látszólag naiv dolgokra emlékszem vissza legjobban, leghatározottabban és olvasmányaim gyökerei itt találhatók. Általában az a szerény nézetem, hogy legtöbb emberrel ugyanígy van, csak nem tudja magából „kianalizálni”. Nem tudja a gyökereket megkeresni, az olvasmányok dzsungelében keresgél – persze hiába, mert az elhatározó hatást nem a filozófiai művek adják meg, hanem a gyermekkori emlék. A filozófiai mű olvasása már csak következménye a gyermekkori emléknek. A kivételek közé tartoznak azok, akiket egy nagy megrázkódtatás, vagy egy nagy élmény ki tud lendíteni abból a kerékvágásból, ahová a gyermekkor és a gyermekkori olvasmány emléke állította őket.

Ha már most azt keresem, hogy melyek azok a művek melyek hatása messze túlnőtt az elmaradhatatlan olvasmányaim hatásán, melyek azok a könyvek, melyeket szeretek, – itt már határozottabban tudok válaszolni.  Előtérben a mese állott egész életemben, minthogy Chestertonnal együtt vallom, hogy az ember kiapadhatatlanul vágyódik a tündérmesék után  és az irodalmat nem a valóság rajzolása, hanem a valószínűtlenség, tündériesség miatt szereti. Ezért – mely banalitás – szeretem Jókai-t, Petőfi János Vitéze pedig legkedvesebb kísérőtársam. De ugyanígy Shakespeare valamennyi drámája, Sigrid Undset regényei, Rostand Cyranója és Sasfiókja. Ugyanakkor a szentek életrajzai, s ezek között egy francia könyv Lisieuxi szent Teréz életének feldolgozása.

Miután mindig a mese volt rám hatással s a valóságnak azok a történetei, mely a valószínűtlenségbe torkolnak Kuncz Aladár: Fekete kolostorja mindig velem van….

Aradi Zsolt (1908-1963) író, az Új Kor és a Vigilai szerkesztője.