Fenyő Miksa

Gyermek- és ifjúkoromban olvasmányaim nagy részével úgy voltam, hogy valahogy beleszövődtek életembe - abba, melyet épen akkor éltem -; irodalmi jelentőségüknél sokkal fontosabb volt számomra, amit életlehetőségekben hoztak: csodákat, elérzékenyüléseket, elkalandozásokat.

Vagyis ebben az időben a legtöbb olvasmányom mély hatással volt rám. A legmélyebb hatással Jókai Mór regényei (gondolom, sokan leszünk így) és pedig nem is az irodalomtörténet kiválasztottjai, hanem outsider-regények, mint pld. A névtelen vár, meg Az élet komédiásai, A fekete gyémántok, a Szegény gazdagok, s még vagy húsz más regénye. Más történés számomra, mint amit e regények cselekménye hozott, akkoriban nem is volt s talán azóta sem meresztettem olyan tágra a szememet, mint Berend Iván csudáira. Nagy hatással volt rám még akkor Vörösmarty: Zalán futása, melyet szívesebben olvastam Toldinál, minthogy egyébként Toldi estéjét a trilógia első részénél ma is többre tartom. Ha egészen tárgyilagosan akarnék ez időbeli s reám mély hatást gyakorló olvasmányaimról beszámolni, akkor meg kellene említenem Dumas Monte Christóját és ennek még egy tucat egészen selejtes társát. Meg külön mondatban Scott Ivanhoe-jét, melynek egészen felejthetetlen szenzációkat köszönhettem.

Fenyő Miksa (1877-1972) a Nyugat egyik megalapítója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazagtója.