Dézsi Lajos

Gyermekkoromban annyiszor kellett olvasnom Szikszai: Keresztyén tanitásai-t, a Bibliát s annyiszor végig énekelni Szent Dávid zsoltárait és a Szentek hegedüjé-t, hogy jórészüket könyv nélkül tudom, aminek Shakespeare, Arany, de főleg Jókai olvasásakor nagy hasznát vettem, mivel mind a három nagy író szelleme telitve van bibliai gondolatokkal, hasonlatokkal és szólásokkal.

Az én olvasmányaimat különben bátyám, afféle "bibliás ember", irányította, amely abból állott, hogy a tankönyveken kívül csak vallásos, erkölcsös vagy tudományos munkák olvasását engedte meg. De azért titokban annál mohóbban olvasgattam sógoromnál Haller Hármas Istóriá-ját s Born György "A gályarab vagy a velencei rémes éj" c. rémregényét.

Az emlitett kényszer szabta meg olvasásaim későbbi irányát is: ennek tulajdonitom, hogy Hoffmann és Schmid elbeszélései után Fáy, Eötvös és Dickens regényeit előbb olvastam, mint a Jókai-ét. Ez olvasmányok hatása, hogy minden költői mű olvasásakor legelőbb az erkölcsi célzat jut eszembe, akár van, akár nincs, ami az esztétikai élvezetet igen sokszor zavarja. Ennek hatása az is, hogy etikát és lélektant mindig szívesen olvastam s hogy Spencer és Wundt a legkedvesebb filozófusaim. Verne olvasását is a tudományos célzattal okoltam meg: ez volt a természetes átmenet az útleírásra és földrajzra; az utazási hajlam felkeltését is ennek köszönhetem. Egyszer az ószeren Ladvocat Históriai dictionarium-ának egy csonka példányára akadtam s ennek olvasgatása - ma is csodálkozom rajta - jobban megkedveltette velem a történelmet, mint tudós tanáraim. Az iskolai klasszikusok közül csak Horatius-t olvasgattam nagy buzgósággal, Petőfi-ben és Arany-ban akkor volt szabad otthon is gyönyörködnöm, mikor bátyám vőlegény lett.

Alig voltam húsz éves, mikor a debreceni kollégiumi anyakönyvtár segédkönyvtárosa lettem, a bibliográfiát ekkor szerettem meg: az antikvár-katalógus ma is egyik legkedvesebb olvasmányom. Budapesti egyetemi könyvtártiszt koromban szabad időmben a könyvtár illusztrált diszműveit és folyóiratait nézegettem nagy lelki gyönyörűséggel: e kedvtelés nélkül soha sem lettem volna a "Magyar Történeti Életrajzok" szerkesztője. Berlini "Student" koromban fejembe vettem, hogy színházba menetel előtt a darabot előbb mindig elolvasom: Goethe, Schiller, Lessing, stb. műveit ekkor olvastam végig, - Faustot annyiszor, hogy nagy részét könyv nélkül tanultam meg, előbb mint az Ember tragédiájá-t, mely Shakespeare-rel együtt később lesz kedves olvasmányom.

Dézsi Lajos (1868-1932) irodalomtörténész, kolozsvári egyetemi tanár.