Madár Ildikó

Gyermekkoromban nem szerettem olvasni. Viszont volt egy felolvasóm, anyai nagymamám személyében. Minden este egészen kicsi gyermekkoromtól a tündérmesék, és népmesék történeteit hallgathattam. A Világszép Nádszálkisasszony volt a kedvencem.

Aztán a gimnáziumban olyan magyartanárom volt, aki minden verset, és idézetet szabályos előadásban tartott meg a számunkra. Elkezdett néhányunkat jobban érdekelni az irodalom, és esténként összejártunk, és elkezdődött az olvasókörünk. Egymásnak adtuk a jobbnál jobb regényeket, elbeszéléseket, verseket. Aztán ezeket időről – időre megbeszéltük.

Kinek milyen élményt adott, amit olvasott. Olyan elemzések voltak ezek, amikben az volt a lényeg, hogy szabadon mindenki a saját szubjektív véleményét mondhatta el. Természetesen mindezt a tanárnő vezetésével tettük.

Nagyon szerencsés vagyok, mert aztán az egyetemi évek alatt is olyan tanítómestert kaptam, akinek köszönhetően az olvasás kiemelt helyet tölt be az életemben.

Mára nem tudnék a „szellemi táplálékom” nélkül meglenni.