Lesznai Anna

Mesét olvastam mindig, de a mese nem rögzíthető könyvhöz, külön életet él, véletlen, hogy milyen elbeszélő ajkán, melyik könyv lapján kerül hozzánk. Csipkerózsika, a Zöld disznó (La belle et la bete magyarra fordítva) és Sawitri voltak a kedvenc meséim.

Szószerinti hittel eleven bizodalommal fogadtam a meséket. Tizenöt éves koromig féltett és kissé szégyenlett álmom, majdnem emlékeztem rá, hogy elvarázsolt növény, királylány, tündér vagyok.

Máig is minden írás között mesék állnak legközelebb hozzám, a valóságból, önmagam törvényeimből többet sejtettek meg velem, mint bármely más betűbe szedett tanítás. Ezeregyéjszaka velem nőtt, kelet-honvágyat plántált belém.

Scherr Bildersaal der Weltliteratur antológiájából kikerestem minden kelezi fordítást; keleti vallásokra vonatkozólag, minden kezembe akadt történelemből. Bánfi János Egyszer volt holt, hol nem volt mesegyűjteménye nagy befolyást gyakorolt rám…

…Tizenkét éves lehettem, mikor az ember megszületett számomra, emberi érzések, szabadságért rajongás – és belehullásom a valóságba, első szerelem. Petőfi Apostola (velezsongott a régi világból János vitéz), Heine Buch der Liederje, Musset Rollája és legédesebb szerelmes, kedves, tizenhároméves könyv, Tennyson Királyidilljei. Történelmi regényekbe burkolództam. Ebers-et olvasva a napistent imádtam. Dahn Trost-jából ezt írtam a füzetembe: „Allein das All, das All allein isterwig.”…

…Unatkoztam is felejthetetlen súllyal olvasás közben. Forró ebédutánok magánóráin, – „ég a napmelegben – tikkadt – tikkadt – tikkadt”. Iskolai interpretáció által megrontott Toldi, bocsánatot kérek tőled….

…Tizenhárom éves koromtól fogva néhány évig alig olvastam, – félálomban fogyasztottam meséket.

Lesznai Anna (1885-1966) költő, író, a Nyugat egyik legjelentősebb munkatársa, 1939-től az USA-ban él.