Kővári László

Az első könyv, mire otthon tekintetem esett, egy Káldi biblia. Mellette a helybeli poéták művei? Gyöngyösi János új tordai pap leoninus versei vaskos kötete, Vida tordai hadnagy tréfás historiája versekben, Radák Polika historiája, s az első vers mit tanultunk, szomszédunk téglási Ercsei József mérnöktől:

„Szép folyó az Aranyos, nem zavaros mint a Maros, itt születtem, itt rengettek, itt zárjanak koporsóba – majd százesztendős koromba!”

Iskolába mentünk. A mint az Ábéczét végeztük, kezünkbe nyomták a Rudimentát. A Plenior-grammatikát: tanulj, beszélj diákul; kezünkbe adták a Szent Historiát, tanulj zsidó történetet. Majd a görög-római Mythologiát, tanuld azok hitregéit. Csak a lőcsei kalendárium évenként hozott kis krónikája figyelmeztetett, hogy magyarok is vagyunk.

Első olvasmányunk, mint tantárgy, Esopu meséi. Jött Robinson. De volt az iskolának kis könyvtára. Mint még gyermekek hozzájutottunk. A nagyok olvasták, mi hallgattuk. Legkedvesebb olvasmányaink közé tartozott Sándor Henrik: Az isten bölcsességéről, Halló utolsó órája, még kedveltebb: Trenk kalandos élete. S miből naponta olvastunk: A római éjszakák. Epedve vártuk, hogy új kőkoporsó fedele pattanjon fel, új nagy alak lépjen ki és beszéljen hozzánk, mint a kik egészen római fiukká képzeltük magunkat. – Hírlapnak hírét sem hallottuk. Hogy megnyílt az 1825-iki pozsonyi országgyűlés, hogy új világ kezdődik, fogalmunk sem volt róla. Nagy Pál, Balogh János képe el volt terjedve, most megjelent ponyván Széchenyié.

Keletkeztek a Casinók, a harminczas évek elején Tordán is megnyílt. A diákoknak szabad bemenettel Ott találkoztunk az ébredő kor első munkáival, Széchenyi Hitelével, Stadiumával, Wesselényi Balítéleteivel, s a kor legíresebb munkájával Bölöni Farkas Sándor Északámerikai utazásával. De még csak annyira voltam fejlődve, hogy Széchenyi munkáiban kerestem a szállóigét: Magyarország nem volt, hanem lesz. A Balítéletekből az ragadott meg, hogy a magyar nép són ülve eszi a sótlan kenyeret, s Farkas Sándortól, hogy Amérika oly szabad, hogy mint az odavetődött magyar magát kifejezte: Itt nincs Józsa Gyuri, hogy kiáltsa, hajdú, bankát elő.

Hol serdülő koromat éltem, az iskola könyvtárában a kéziratok közt volt egy régi fakó ívpapír, s azon egy Európára szóló jóslat Magyarországra nézt e szavakra emlékszem: Hungariae stella micabit – Magyarországnak még feljön a csillaga. A Capistrán jóslatának tartották. Az akkori ifjúság ezzel az érzelemmel köszöntötte a világot.

Kőváry László Bem histográfusa a szabadságharc alatt. Közleményének a következő címet adta: A forradalomra lejött ifjúság olvasmánya.