Olvasás Portál

lovári  |  english

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.07.09. 12:16

Kőszegfalvy Ferenc

1948-at írtak akkor a naptárak fölé – épphogy tíz múltam –, amikor egy tavaszi napon beóvakodtam a félhomályos kapualján át a Kálvin-téri épületbe a városi könyvtárba, Bodrogi János elé. Ez a nap, ez a pillanat kötötte a könyvet hozzám, s engemet a könyvekhez.

S, aki kötözött, Bodrogi János bácsi. Egy rendkívüli műveltségű, hat elemit végzett kőműves segéd, aki mindenkinek tudott könyvet ajánlani, jóságos szigorával vásárhelyiek nemzedékeket tanította könyvszeretetre. A Munkásotthon könyvtárosaként kezdte még 1923-ban, aztán 1945-től haláláig az 1952-ben megyeivé váló városi könyvtárban dolgozott. Negyvennégy évig szolgálta és nevelte az olvasókat.

Az első két, általam kikölcsönzött olvasmány, amit János bácsi kezéből kaptam – soha nem felejtem el – Benedek Elek népmesegyűjteménye és a Kalevala volt. És olvastam. Megnyílt előttem idő és tér, múlt és jövő, a poros kisváros, a szegénység helyébe egy tündérvilág. Jött Verne és Jókai, Cooper és Gárdonyi, May Károly és Mikszáth, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Nemecsek és Winnetou, Berend Iván és Nemó kapitány, Grand kapitány. Tanultam lelkesedni a hősi múlton, a felfedezőkkel jártam be a világot, a nyomukba léptem, Cook kapitánnyal kötöttem ki Tahitin, tanúja voltam, mikor Balboa, fehér emberek közül először, meglátta elsőször a Csendes-óceánt. És olvastam nappal, olvastam este, sokszor éjfélig, petróleumlámpánál.

Olvastam talán néha túl sokat is, illetve nem mindig a megfelelő helyen és időben. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Bodrogi János bácsi néhány általa kiszemelt diáknak megengedte, segítsenek neki a raktárban, keressék, hozzák az olvasók által igényelt könyveket. Egyik barátom ajánlására (elsős középiskolás lehettem) én is bekerültem a kiválasztottak közé. Beszabadulva a könyvillatú polcerdőbe, megszédültem, azt sem tudtam melyikhez nyúljak, s bizony késlekedtem a könyvek szállításával, mert ebbe is abba is bele kellett néznem. Úgy emlékszem, már egy-két nap után lebuktam. A raktárba belépő János bácsi rövid úton fejezte ki tevékenységemmel kapcsolatos álláspontját a következőképpen: „Eriggy a fenébe! Nem köllessz! Ilyen segítség nem köll!”

Persze hamarosan megenyhült irányomban. Ha a raktárba nem is engedett be, még a Monte Cristo folytatását is kezembe adta, pedig azok nem forogtak a kölcsönzésbe, saját házi könyv tárából olvashattam el.

 

 

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: