Kner Imre

„Gyermekkorom, kis gyermekkorom legfőbb és szinte egyetlen olvasmánya Robinson mellett egy nagy Petőfi-díszkiadás volt, amelynek minden sorát ismertem. Nekem, mint alföldi gyereknek különösen friss és eleven volt minden sora.

Senki nem vezetett olvasmányaimban, mint maguk a könyvek és az élet, mely minden írót, minden könyvet csodálatosképp éppen akkor adott a kezembe, amikor éppen szükségem volt rá.

14 éves koromba Jókai-val kezdtem és évekig egyetlen olvasmányom volt. Minden könyvét ötször-hatszor olvastam és lassanként, mint valami narkotikum, nélkülözhetetlen életszükségletté vált számomra. Egészen az ő világában éltem, rajta keresztül láttam és gondolkoztam.

Ahogy a gyermekévek múltak, már nem volt kapcsolat közte és az életem között. Életkörülményeim folytán alkalmam volt közelről látni a vidéki munkásság szervezkedését. Így hamar kinyílt a szemem a szemem bizonyos realitások számára, amivel a diákoskodó gyerek csak nagyon későn ismerkedik meg. Ekkor került a kezembe Zola egy könyve. Zola volt az, aki Jókai után vezetőm lett, minden könyvét elolvastam, sorban az egész Rougon-Maquart-ciklust…

…Ezenkívül egy állandó olvasmányom van: a mese, amelyhez időnként mindig visszatérek. Az Ezeregyéjszakától a székely népmeséig minden, amit csak az ember mesélő kedve alkotott. Hogy mekkora  emberi tartalom és milyen csodálatos szépségek vannak ezekben, azt csak kevesen tudják.”

Kner Imre (1890-1945) nyomdász, könyvkiadó.