József Attila

Attila verséért – no meg az ajánlást is honorálni kellett – kapott egy koronát, meg azt a könnyelmű ígérettel, hogy minden verséért újabb korona jár neki. De annyi korona évszámra nem fordult meg házunkban, ahány verset írt Attila. A honoráriumot lel kellett szállítani tíz fillérre, majd tucatonként tíz fillérre.

A gyerek a pénzen bélyeget vett. Ezeket felragasztotta postatakaréktól kapott nyomtatványra, aztán koronánként behordta a takarékba. Hónap vége felé, amikor már krumplilevesre, vagy kávéebédre sem tellett, kivette kis tőkéjét – két-három koronát – a takarékból és rátukmálta a mamára. Aztán kezdte előröl a gyűjtést. Pénzéből könyveket vásárolt: Sherlock Holmest, Nobodyt, Buffaló Billt. Szenvedélyesen olvasott, feledve mindent maga körül. Ha boltba küldte anyánk, úgy jött-ment, kezében a nyitott könyvvel. Olvasott a kocsiúton, az iskolában a pad alatt, este a lépcsőház gyér világítása mellett. Mert mama spórolt a petróleummal, csak akkor gyújtott lámpát, ha vacsorához ültünk, vagy ha maga is belemerült valamelyik izgalmas könyv olvasásába.

József Attila (1905-1937) magyar költő.