József Attila

(József Jolán egy ügyvédnél dolgozott, aki érdeklődött Attila versei iránt, aki a verseket maga vitte el az ügyvéd lakására.)

„Az ügyvéd nem volt otthon. Az öreg hölgy kikérdezte miért jött, és mit akar. A versekről makacsul hallgatott, azt meg nem merte megmondani, hogy a lakást szeretné látni. De kapóra jött: a háziasszony mindjárt elküldte valahová egy csomagért. Amikor visszatért, leültette a konyhában, teát főzött, és megkenet neki egy nagy kenyere lekvárral. Uzsonna után megajándékozta egy vaskos könyvvel, villamospénzzel és útnak eresztette.

Csodás történetek voltak ebben a könyvben vízimadarakról és víziemberekről. Attila egy szuszra végigolvasta, majd  újból előröl kezdte. Ez volt az első könyv, amelyben faluvégen lakó, nádasok között tekergő „célszörű szegényemberekkel” találkozott. Megszerette Tógyert, a szárcsák és halak barátját, aki maga is inkább riadt és rejtőzködő vadmadár volt, vagy a Tisza vizében tovasikló hal, mint ember. Erről a Tógyerről verset is írt.

Tógyernek tulajdonítható, hogy már tavasz elején mindennapos vendége lett a dubnai ingyenuszodának úszni akart megtanulni.

Közben többször felkereste a Lovag utcai öreg nénit, aki mindig talált számára valami gyönyörű olvasmányt. Innen hozta haza „Sándor Mátyás”-t és a „Nyomorultakat.”

Victor Hugo könyvén összemarakodtunk. Belekezdtem az első kötetbe és ha otthon voltam, a nagyobb, az erősebb jogán elvettem tőle, hogy tovább olvassam. Attila kétségbeesve követelte vissza. A könyv az övé, őt illeti az elsőbbség.

Eredj a Vokurka Vilihez, neki biztosan van új Scherlock Holmese. Olvasd azt.

Attila felhorkant. Hogy ő, vagy a barátja olyan vackokat olvasna! Kirángatta kezemből a könyvet.

Na megállj – fenyegettem meg. – Nem kapsz több könyvet a Lovag utcában."

József Attila (1905-1937) magyar költő.