Jáki László

A világháború után különböző próbálkozások után szüleim a Vas utcai kereskedelmi iskolába írattak. Az akkori értelmiségiek a „gyakorlati” pályák irányában látták a jövőt, de mindez érdeklődésemtől nagyon távol esett. Gyenge, már-már reménytelen tanuló voltam, de érdeklődésemet felkeltette – miért nem – (és ez összeállításunk fő kérdése) az épületben lévő Fővárosi Kereskedelmi Szakkönyvtár.

A könyvtárat senki nem látogatta, hiszen a hagyományos polgári kereskedelmet az ötvenes évek elején már senkit nem érdekelt.

A nagy szünetben betévedtem (vajon véletlen???) az üres, de nagyon szép könyvtárba. Az olvasó nélküli könyvtár könyvtáros hölgye (azóta megtudtam nevét: Swalm Adél) örömmel fogadta a ritka látogatót.

Közgazdaság történeti könyveket (Smith, Ricardo stb.) kölcsönöztem. Többségüket nem értettem, de a könyvek az osztálytársaim között tekintélyt jelentettek.

Véletlenszerű kölcsönzéseim során találkoztam Roosevelt: Apám így látta című könyvével. Egy dolgozatírás alkalmával a könyv ismertetésével hatalmas sikert arattam. Dolgozatomat felolvasták az osztályban, de mindez még a tanári kar tudomására is jutott. A siker mentett meg, hogy nem buktam meg matematikából és fizikából.

Az ötvenes évek egyetemi szürkeségében már „olvasó” voltam.

Fiam hajnalban született, de kilenckor a Széchenyi Könyvtár ruhatáros bácsijának már  beszámoltam örömömről.

Első írásom – ami meghatározta további életemet is –, hogy ismét csak véletlenül felfedeztem, hogy Tessedik életrajzának két kiadása eltér egymástól. Felfedezésemet publikáltam, s így lettem egy napközös tanárból tudományos munkatárs, az akkori Pedagógiai Tudományos Intézetben.

Dr. Jáki László (1931-) neveléstörténész, az OPKM tudományos főmunkatársa.