Jankovich Ferenc

A hatosztályos egytanerős (Pentelei iskolába járt. Szerk.) iskolának fél szekrényt kitevő könyvtára is volt, innen kölcsönöztek a gyerekek. A tanító úr kedvenc írója Gárdonyi Géza volt, a kis Jankovich kezébe elsőnek az Egri csillagokat adta. Ez volt az első regény amit elolvasott –, a második A kék szemű Dávidkáné. Legnagyobb hatással azonban akkor Cox Görög regék című könyve volt rá.

Felemás élet kezdődött ezután. (Megj. Ekkor a fehérvári reáltanodába járt. Szerk.) Tavasszal, ősszel mindennap hazajárt a pusztára, télen bent lakott a nagyszülőknél – visszakerülve a szülői házba –, de hetenként egyszer ilyenkor is hazajárt. Nem válhatott városivá, mert hazatérve pusztai gyerek, aki éppen úgy dolgozik, mint a többiek. Megmarad számára nevelőközösségnek a gimnázium mellett a puszta is. Irodalmi élményeit Bozsoki Józsival, a nagy Jókai rajongóval és Rideg Gyula bácsival, a parádés kocsissal beszélte meg, aki Petőfi sok versét tudta, és sok népi mondát ismert Petőfiről. Nyáron kifeküdtek a tóparti füzek alá, horgásztak és regényt olvastak (Jókait, Dickenst, Winnetou-t, Nick Cartert). Ezeket hosszasan megbeszélték, elemezték. Valóságos tóparti kollégium alakult ki.

 Jankovich Ferenc (1907-1971) költő, író, műfordító.