Illyés Gyula

Igaz, iskolába szerettem járni. Kisdedóvó nem volt, a pusztán, anyám már jóval a tanköteles korom előtt elmenesztett idősebb testvéreimmel az iskolába. Könyvet persze nem kaptam, de, hogy mégis járjak valamivel, anyám egy gépalkatrész-árjegyzéket nyomott a kezembe. Ezt tartottam előttem, míg a többiek fennhangon silabizálták a betűket. Sok minden rám ragadt, csak úgy a fülön át. Olvasni még nem tudtam, de ha az árjegyzéket elém tették, egész oldalakat elmondtam az osztályban hallott versekből és olvasmányokból.

A pedagógusok szerint nincs olyan rossz módszer, amellyel a gyerek előbb-utóbb ne tanulná meg a betűvetést. Hanák bácsi alatt is megtanultunk olvasni. Sőt, elég hamar írni is, hamarosan híres író lettem.

Írtam kerítésekre is, de legjobban a szép meszelt falat szerettem. Különböző egyszerű fiziológiai tényeket és kézenfekvő tanácsokat közöltem akkora betűkkel, amekkorára föl és le tudtam nyújtani a karomat.

Teljesítettem hírszolgálatot is, főleg eljegyzési híreket koholtam, de nem riadtam vissza a személyes támadástól sem, egy-egy tömör jelző erejéig.

Rajzoló készségemet már említettem. Sajnos – szereplési viszketeg vagy írói hiúság? – alkotásaimat, noha csak egy kettő szerzőségét vallhattam teljesen magaménak, kivétel nélkül aláírtam, mert legjobban a saját nevemet szerettem gyakorolni, szinte ujjaimban élvezve az írás kéjét, abban a boldog időben. Ez súlyos, egyre megújuló összeütközésekhez vezetett. Az még hagyján, hogy a kasznár házának újonnan meszelt falára egy vásárnyi gőzekét varázsoltam, félnapi szorgos munkával. Ám képzeljenek el egy ménest, melynek minden alakja a csikósok csakúgy, mint a lovak, épp szükségletüket végzik, sőt fölöttük röptükben a gólyák is.

Tehetségem fajulni kezdett…

…Olvasni az iskolában mindenki megtanult, a pusztán sokan tudnak olvasni. Rajtuk át hatol be az európai műveltség. Eléggé titokzatos, hogy miként hatol be, mert hírlap például a cselédházakba nem jár.

A faluba fuvarozó kocsisok néha olvasnak egyet-egyet s azt kézről kézre adják. Betű azonkívül csak a csomagolásra használt nyomtatványokon keresztül érkezik továbbá a naptárakban és a vőfénykönyvekben; ezek minden családnál ma is meglelhetők.

De ahogy egy kis falusi bőrcserző-üzem szennyvize egy egész kis tó halállományát elpusztítja, ahogy egy csepp festék a fürdőkád színét megváltoztatja, ezen a vékony csatornákon leszivárgó lé egy egész népréteg szellemiségét elhomályosította, megzavarta és végül megölte.

Az analfabetizmus elleni küzdelemnek, amelyet világszerte a műveltség fokmérőjének tekintenek, a pusztákon egyelőre ez lett minden eredménye; tárgyilagosan beismerhetjük. Gondolkozom, mikor volt a műveltebb a puszták népe, akkor-e midőn még hírét sem hallotta a betűnek, vagy most, amikor már hallotta?

Hirtelenjében nem merném eldönteni. Most nem művelt.

Illyés Gyula (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaító, műfordító, lapszerkesztő, az MTA levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.