Gondolatok az olvasásról
2012.06.08. 12:44
Hermann Ottó
Ön azt kérdi tőlem: „Mely könyvek tették reám korai gyermekségem óta a legnagyobb hatást?” Az első legkedvesebb könyvem, a melyet a gyermek szeretetével öleltem magamhoz, egy kétnyelvű „Orbis sensualium pictus stb.” röviden „Orbis pictus” volt, mely a XVIII. században kelt t. i. kiadás szerint – és egyszerű, végtelenül naiv képekkel volt felszerelve. Ez a könyvet szenvedéllyel bújtam és atyám a legnagyobb örömmel nyújtotta azokat a felvilágosításokat, melyekre rászorultam.
Azt hiszem ennek a könyvnek köszönöm azt a tömörséget és világosságot, amely irataimban talán érezhetők.
A második fok „Robinson Crusoe” volt. Nem a mai – mondhatnám hígított – kiadás, hanem egy nagyon egyszerű, a gyermek felfogásához alkalmazott elbeszélés. Való igaz, hogy még ma 67 éves koromban is tisztán érzem annak a hatásnak a rezgését, a melyet a talált arany rög elrúgása és a vágy gyakorolt rám, hogy bár egy darab vas akadt volna, a mely nagyot könnyíthetett volna Robinson munkáján. Küzdelmes igen nehéz ifjúkorom legnehezebb helyzetében mindig önmagamra támaszkodtam, s a kincset mindig a munka értékével viszonyítottam, még pedig tudatosan.
A harmadik fok „Amerika fölfedezése” volt. Columbus meggyőződésének kialakulása, az elindulásban megnyilatkozó elszántság, a lázadókkal szemben tanúsított állhatatosság s a krízis tetőzésén felhangzó „Föld!” kiáltás, mindez a legmélyebben érintette lelkemet.
Az Amerigo-féle embereket gyűlöltem, ellenben Las-Casus iránt a legnagyobb tisztelettel voltam eltelve.
Herman Ottó (1835-1914) természettudós, néprajzkutató.
Hozzászólások: