Herczeg Mihály

A Benedek Elek, Andersen-korszak után, úgy 12-13 éves korom óta tudatosan faltam a könyveket, szinte könyvmoly voltam. Először a VI. Olvasókör klasszikus írói (Jókai, Mikszáth, Móra Ferenc), majd a Szent István templom melletti szürke nővérek kölcsönkönyvtára következett.

Itt alapvető, egész életemre kiható világnézeti művekhez jutottam. Bangha Bélától a ”Magyar Kultúra” c. folyóirat szerzőihez. Itt olvastam a történelmi érdeklődésemet fölkeltő Tormay Cecilt (Ősi Küldött, meg Gulácsy Irén könyveit. Nem hagytam ki Dura Lajos Szent Antal utcai kölcsönkönyvtára gazdag választékát sem.)

Majd Alácsy Anna kölcsönkönyvtára következett a legújabb szerzők műveivel: Eszterhás István, Molináry Gizella, Papini stb.

A városi könyvtár ebben az időben a János tér 2. sz. alatt „rejtőzködött”, a szó legszorosabb értelemében. A kölcsönzés a későbbi Lusztig-féle fényképész szűk szobájában történt. A könyveket nem volt módunkban látni. Kiválaszthattunk a jegyzékből három címet, – azt Varga Józsi bácsi lehozta. Ekkoriban a szokásos Jókai, Mikszáth mellett hozzájutottam Bársony István, Csathó Kálmán, Bíbó Lajos, Zilahi Lajos, Zsigrai Julianna műveihez.  

Óriási változást hozott a könyvtár életében egyrészt Bodrogi Jani bácsi munkába állása, - másrészt az a tény, hogy a háború alatt elmenekült urak könyvei bekerültek a Szakszervezeti könyvtárba. Ezek már modernebb könyvek voltak. (Telek Artur, Nagy Imre ex librisét nem távolították el belőlük). Egész életemre kiható élmény volt Fodor József professzor „Az el nem sodort falú). Ez keltette fel bennem a helytörténet utáni érdeklődést.”

Herczeg Mihály (1926-2011) helytörténész, tanár, Pro Urbe-díjas díszpolgár, ny. vásárhelyi levéltárigazgató.