Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
2
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
3
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
4
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
5
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
6
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
7
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
8
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
9
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
10
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
11
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
12
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
13
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
14
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
15
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
16
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
17
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
18
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
19
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
20
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
21
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
22
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
23
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
24
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
25
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
26
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
27
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
28
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
29
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
30
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
31
  • Balatoni nyár - kiállításmegnyitó
 
OPKM OFI

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.06.06. 14:58

Harsányi István

17 éves parasztszármazású fiatalember levele Harsányi Istvánhoz: „Bár olvasni már négyéves koromban megtanultam, önállóan, az iskolai tankönyvekből teljesen idegen tárgyú könyvet csak harmadikos elemista koromban vettem kezembe: Gárdonyi „Zöld erszény” című mesekönyvét.

Vizsgai jutalmul kaptam, s egész nyáron azt böngésztem. Kedvet is kaptam, s egész nyáron át azt böngészgettem. Kedvet is kaptam az olvasásra, s felkutattam otthon a liliomos fiókokat. Találtam egy csomó régi naptárt, s akkor azoknak éltem. Majd kezembe került a „Rinaldo Rinaldini”. S ennyi elég volt nekem ahhoz, hogy örökre rabja legyek a betűnek. Édesanyámat kezdtem zaklatni a könyvekért. Hozott is nekem Keszthelyről régi képes újságokat. Ettől az időtől kezdve olvastam mindent, könyörtelenül, éhesen. Újságot, ponyvát, naptárt, meséskönyvet, ami csak a kezembe akadt. Amikor beiratkoztam az V. elemibe, a tanítómnak estem neki. Szegény nem tudta, mit vállal magára. Pár hónap múlva az iskola minden megszerezhető könyvét elolvastam. Tanítás után mindig odaálltam eléje, kezembe az elolvasott könyvvel, s mindig másikat kértem. Tanítómtól kaptam az Egri Csillagokat, mely valósággal elbűvölt akkor. A történet a maga szépségével és izgalmasságával kötött el. No meg az egyszerű szavak és egyszerű fogalmazás, hogy én a kis ötödikes elemista, nagyon jól megértettem.

A könyvek évről évre, időről időre alakították magatartásomat, szemléletemet. Lelkesedő természet vagyok, tehát sok csalódáson estem át, sokat töprengtem és tétováztam. S az utóbbi két évben az élete, az elveim folyója folyhat. Különösen az értékes, jó könyvek seregének köszönhetőe, hogy megszülték nagy forrongás, tapogatózás után azt az elvet, helyesebben életcélt, amitől sohasem fogok eltérni. Ez a cél még durván és primitíven van kialakulva bennem, de az eljövendő könyvek dolga lesz az, hogy kicsiszolják életcélom megmásíthatatlan aranyszobrát. Az utolsó két évtől nagyon sokat kaptam. Szinte érzem külsőmmel és belsőmmel, hogy mekkora különbség van az akkori és mostani énem között.

Elsősorban nagy tájékozottságot kaptam és műveltséget, és aztán egyre gyarapodó szókincset, úgyhogy mindig jobban, talpraesettebben ki tudtam fejezni gondolataimat. Az iskolában ezt nem tanultam, Az iskola – bátran mondhatom – nekem nem sokat adott, ami az életet jelenti és helytállást. Ott megtanultam írni, olvasni, némileg számolni, néhány tétel, adat megmarad az ember fejében, s a többi az elpárolog. A könyvnél nem úgy van. Ez nem kényszer, ott a maga akaratától tanul az ember. Százszor biztosabban belevésődik a lelkünkbe egy jó könyv olvasásának hatása, lényege, mert szép az élmény, és elkísér bennünket életünk végéig.”

 

 

Harsányi írása szerint jegyzetei között találta a levelet. A levél íróját nem nevezi meg, de utal rá, hogy „mára jónevű író lett.”

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: