Gondolatok az olvasásról
2012.06.05. 14:41
Hajdú Sándor
Első gimnazista koromban, 1938. március tizenegyedik születésnapi ajándékul Apám egy kölcsönzőjeggyel lepett meg, követve Csokán tanító úr bölcs tanácsát. A tenyérnyi barnássárga kartonlap, adataimmal kiállítva, nagy áldásnak bizonyult. Engem évekre ellátott a szükséges szellemi táplálék jelentős részével, a mindig forgótőke hiánnyal küzdő faipari vállalkozásainkat pedig megóvta néhány soha, vagy csak későn megtérülő kiadástól.
Amikor két évvel később néném fölment iskolába, vele együtt megtanultam a betűvetés tudományát. Négy éves koromban írtam, újságot olvastam, és mire én kerültem az iskolapadba, már olvastam Mózes könyveinek tarka történeteit a bibliai Ószövetségből. Az érdekes mesék, a zordon, vagy erotikus históriák minden figyelmemet lekötötték. Olvasó lettem. Könyveket kerestem mindenütt, könyv vásárlására ösztönöztem a családot mindenféle ürüggyel.
A könyvtár az akkori zöldséges piacon, a mai múzeum épületében működött. Téglából épült vakolás nélkül, mint a gimnázium, lépcsőn kellett fölmenni, mint ott. Rögtön otthonosnak éreztem, megszerettem.
Balra a földszinten az utcai frontot foglalta el az intézmény. Jobbkézt pult nyújtózott át a szobán, rajta az adminisztráció kellékei. Nagy nyilvántartó könyv, dobozok, kartonok, három hosszú dobozban kézzel írt cédulakatalógus a regények, ismeretterjesztők és az ifjúsági irodalom számára. Azonnal rávetettem magam a harmadikra, de amúgy nem sokan használták a katalógusokat. Ott trónolt a pult mögött Varga Jóska bácsi, a könyvtáros, aki mindent tudott, mindenkit ismert. Ő ajánlotta a látogatónak a neki való könyveket, többnyire kérdezés nélkül. Alacsony, kerek fejű, éles nyelvű ember volt, vékony keretű szemüvege vidáman csillogott. A könyvtárat mellékesen, délutáni munkában kezelte, úgy tudom…
…A Bibliához kapcsolódva, kibányásztam a magyar mese- és mondavilágot. Öt kötetet találtam belőle, mind elolvastam. A sárkányok, táltosok, boszorkányok kegyetlen történetei egyhangúak, mondhatnám unalmasak voltak. Ezt szóvá is tettem, mire Jóska bácsi ajánlotta Vernét, ott találok eseményt bőven. Válogathatok negyven kötet közül mutatta a katalógusban, hol. Élvezte, hogy első perctől kezdve használtam a katalógusokat. Próbaként kivettem az Öt hét léghajon-t, aztán sorra mind a negyvenet. A fantáziát élveztem bennük, hanem a fordítások többsége bikkfanyelvű volt. Hát olvass Jókait, mondta Varga Jóska, bár azt sokkal többen keresik, mint Vernét, van belőle elég. Ha rákapsz, mindig biztosítom neked, amit kérsz. – Megint igaza lett. Jókai tudott magyarul, mesélni is tudott, színes, fordulatos volt. Lassan kiolvastam a Jókai összest, közben Gárdonyi összest is, akiről szintén nagyon jó véleményem alakult ki. Ő is tudott magyarul. A sort Mikszáth zárta be. – Ráakadtam a Magyar Földrajzi Társaság sorozatra. Cholnoky Jenő: Balaton, Baktai Ervin, India, a RAF szerzőitől a Himalája első átrepülése, stb.
Megbízható, jól megírt ismeretterjesztő könyvek. Mindet elolvastam.
Negyvenhárom nyaráig, jó évig látogattam a Könyvtárat. Ebbe még belefért a külföldi romantikus regények egy része. Az angoloktól W. Scott, a franciáktól Stendhal, a két Dumas, V. Hugo.
Hajdú Sándor a könyvtár egykori olvasója.
Hozzászólások: