Gyalui Farkas

"Az első könyv, melyre, mint olvasmányomra tisztán emlékezem a Vasárnapi Könyvtárban megjelent Lovász által fordított, Czuczor által átdolgozott francia mesék, képes versbe szedett mesék, bizonyára La Fontaine meséi versben. Azt hiszem, bárányhimlőben feküdtem, (s így az állatmesék stílszerűek voltak) akkor kaptam 6-7 éves koromban egy naranccsal együtt, ami akkor nagy ritkaság volt – akárcsak ma újból –. Egy másik könyv, melyet szerettem, egy német Fibel, az ábécés könyv és Orbis pictus egy neme, ezt a Vera nevű kis cselédemtől kaptam, akit szerelmi bánata halálba kergetett.

Mint gyermek már, nagy könyvfaló voltam, édesanyám politúros szekrényén, kasztenjén Jósika Miklós művei mellett, melyeket nagy izgalommal olvastam akkor, Eötvös Karthauzija volt, melyből gyermekfejjel nem sokat értettem, inkább haragudtam rá, mert jó anyám többször könnyezett, mikor olvasta. Magam apró zsebpénzemből egy-egy Tatár Péter (Medve Imre) féle ponyva mesét gyönyörűséggel vásároltam és olvastam. Akkor itt Kolozsvárott is ponyvasátorokban árusították ezeket a füzeteket. Így olvastam nagy élvezettel Bohó Misi kalandjait (Till Eulenspiegel nyomán írhatták), Csontos Szigfridet és Genovévát, meg a többit. De a Vasárnapi Könyvtárból Kisfaludy Sándor, Regék a magyar előidőkből, s e vállalat többi füzeteit is nagy örömmel szedtem magamba. Egyik kedves könyvem volt s mai napig az, gyermekkoromtól fogva Ali bey, Kelet tündér világa, vagy Szaif-Züliázán szultán c. regéje, melyet Orbán Balázs fordított arabból magyarra, s amely 1864-ben jelent meg Kolozsvárott.

Mint második gimnazista gyerek, 10 éves koromban könyvtárhoz kerültem. Privát tanítóm a kollégium könyvtárosa volt, s előttem a paradicsom minden gyönyörűsége nyílt meg: annyit olvashattam, amennyit akartam. Egy sárgult „Versfüzér” című füzetem maradt meg gyermekkori emlékeimből 1876-ból. Magam gyűjtöttem össze benne s lemásoltam, vagy egyik barátommal leírattam azokat a verseket, melyeket akkor leginkább szerettünk, olvastunk és szavaltunk. A 42 előtti gyermekkorom túlnyomóan legtöbb versét Petőfi Sándortól olvastam, a többi poéták közül Gyulai Pál, Arany János, Vörösmarty Mihály, Tóth Kálmán, Czuczor, Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel, Kölcsey és Br. Eötvös Józseftől. (A megfagyott gyermeket a szülői háznál kellett sokszor elszavalnunk.) Erdélyi János, Garay János, Bajza József, Tompa Mihály, Szász Károly (műfordításai ismertettek meg később velük a külföldi irodalom remekeit, köztük Danté-t a Nibelung éneket, Longfellow-ot, Poe Edgart s mások költeményeit) és a népdalok egész sokaságát látom.  Mily boldogság, mily szerencse, hogy ily poéták lelkének lángja melegített, s világított gyermekségünk, ifjúságunk útjain, – most is érzem az ő szent tüzük melegét. Ekkor (1876) jutottam hozzá Jókai Mór regényeihez. És Jókai mai napig az én legjobban szeretett, legkedvesebb mesemondóm. Mai napig olvasom állandóan, amikor csak tehetem. Teleki Sándor gr. írja, visszaemlékezéseiben, hogy bejárta a nagy világot, s megtanulja, hogy saját koltói kastélyuk a legszebb vidéken fekszik. Így vagyok én is a magyar irodalommal. Legnagyobb gyönyörűséget találok ma már, (mikor a világirodalomban eleget barangoltam) a mi magyar költőinkben. Jókaival együtt, de még előbb Petőfi-t  ismertem meg, ő pedig legkedvesebb poétám, kire mindig fájdalmas gyönyörűséggel gondolok. Mennyit szenvedett!

Diákkoromban meséket, regét nagyon kedveltem, minden lehető mesegyűjteményt elolvastam, jóval később aztán Benedek Elek mesegyűjteményét is. Az ezeregyéjszaka regéit, Andersen meséi, Robinson Crusoe, Jelky András bajai fiú kalandjait, Swift Guliver utazásai, melyet teljesen csak a legújabb magyar fordításban olvastam el, nagy hatással voltak rám. Két intézmény: a kolozsvári református kollégium és az  akkori kolozsvári nemzeti színház szelleme irányították, és  vezették az én olvasmányaimat is. A kollégiumban 13 éves koromban, mint ötödik gimnazista azt az írásbeli feladatot kaptam, hogy Cervantes Don Quijote-ját ismertessem. Így e műnek Győry Vilmos által fordított teljes kiadását olvastam át s nagy hatással volt rám. Diáktársaim valamennyi nagyon komoly olvasmányokkal élt. Egyik barátom Békéssy Géza, (most egészségügyi főfelügyelő az egészségügyi belügyminisztériumban) gimnazista ismertetést írt  Dickens Copperfield-jéről. Átolvastam tehát Copperfieldet és Dickens valamennyi külföldi író közt mai napig a legnagyobb hatással volt rám. Az ő könyveit is egyre olvasom, s úgy vagyok vele is, mint Jókaival, mindegyikre más és más, újabb és újabb részétét értem és évezem.

A kolozsvári nemzeti színházban diákkoromban E Kovács Gyula egész sereg magyar és külföldi klasszikus darabot hozott színre. Goethe Faust-ját, Schiller Don Carlos-t (melyet maga fordított) ő hozta először magyar színpadon, vagy Kolozsvárott. Így ránevelt minket a klasszikus színdarabok olvasására is, mert előadás után siettünk elolvasni, amennyire hozzáfértünk, azt a klasszikus darabot, melyet láttunk. Shakespeare-t ily módon ő adta nekem ajándékba, s valahányszor olvasom ma is (három-négy kiadásban van meg otthonomban) megelevenedik előttem az ő Corilánusa. Learje, Othelloja. Épp így Bánk bán; mely olvasmányai hovatovább kedvesebb nekem. Vörösmarty Csongor és Tündéjé-t a színpadról szerettem meg. Molière-t is a régi kolozsvári színház kedveltette meg velem. Többször fordításban s eredetiben. Minden színdarab közt legkedvesebb olvasmányom s egyik állandóan olvasott könyvem Madách Ember tragédiája, melyet vigasztalásomul is sokat olvasok.

Itt megemlítem, hogy kálvinista kollégiumban, a református vallásban nevelkedvén, vallástanítóm Herepei Gergely uram, (kit a jó Isten ma is éltet) hamar megkedveltette velem a Bibliát. Ezt a könyvet azonban mint gyógyszert tartom merek hozzányúlni, csak amikor fáj a lelkem. Sajnos az utóbbi években sokszor volt rá szükségem.

Már mint diák, korán idegen nyelveket tanultam. Német nyelvismeretem Goethe volt, kinek Reinecke Fuch-a első német olvasmányom; az elején szótárral kínlódtam, a végén már könnyebben ment a dolog."

Gyalui Farkas (1866-1952) irodalomtörténész, könyvtáros.