Herman Ottó

Az első legkedvesebb könyvem, amelyet a gyermek szeretetével öleltem magamhoz, egy kétnyelvű „Orbis sensualium pictus stb.” röviden „Orbis pictus” volt, mely a XVIII-ik században kelt t. i. kiadás szerint – és egyszerű, végtelenül naiv képekkel volt felszerelve. Ez a könyvet szenvedéllyel bújtam és atyám a legnagyobb örömmel nyújtotta azokat a felvilágosításokat, melyekre rászorultam.

Azt hiszem ennek a könyvnek köszönöm azt a tömörséget és világosságot, a mely irataimban talán érezhetők.

A második fok „Robinson Crusoe” volt. Nem az mai – mondhatnám higított – kiadás, hanem egy nagyon egyszerű, a gyermek felfogásához alkalmazott elbeszélés. Való igaz, hogy még ma 67 éves koromban is tisztán érzem annak a hatásnak a rezgését, a melyet a talált arany rög elrúgása és a vágy gyakorolt rám, hogy bár egy darab vas akadt volna, amely nagyot könnyíthetett volna Robinson munkáján. Küzdelmes igen nehéz ifjúkorom legnehezebb helyzetében mindig önmagamra támaszkodtam, s a kincset mindig a munka értékével viszonyítottam, még pedig tudatosan.

A harmadik fok „Amerika fölfedezése” volt. Colombus meggyőződésének kialakulása, az elindulásban megnyilatkozó elszántság, a lázadókkal szemben tanúsított állhatatosság s a krízis tetőzésén felhangzó „Föld!” kiáltás, mindez a legmélyebben érintette lelkemet.

Az Amerigo féle embereket gyűlöltem, ellenben Las-Casus iránt a legnagyobb tisztelettel voltam eltelve.

Herman Ottó

FORRÁS:

Gyalui Farkas: Legkedvesebb könyveim. Bp. 1902. Singer és Wolfner  54-55.p.