Füle Sándor

Az első könyv, amelyet 16 éves koromban a saját keresetemből vettem, az egész életemre nagy hatással volt.

Karácsony Sándor: „Ocsúdó Magyarság” (szokásrendszer és pedagógia) című könyv Budapesten, az Exodus kiadásában, 1942-ben jelent  meg. A nyári szünetben 16 éves koromtól mindig kőműveseknél dolgoztam. Téglát hordtam, maltert kevertem. Az egyik szombaton a kapott keresetemmel fáradtan hazafelé mentem. Miskolcon a Széchenyi utcában, egy könyvesbolt kirakatában láttam meg, az általam akkor még egyáltalán nem ismert Karácsony Sándor új, rendkívül vastag könyvét.

Szokásomhoz híven „egy hajtásra” szombaton és vasárnap, szinte pihenés nélkül, elolvastam friss szerzeményemet. Az 547 oldalas könyvből akkor még nem sokat értettem meg. Pedagógiai tapasztalataimat a Keresztény Ifjúsági Egyesületben (KIE) és a cserkészetben szerezhettem. Az iskoláról; cserkészetről; a szószékről írtakat már értettem. Figyelmemet megragadta a „szabadságra nevelés, mint az ifjúság problémájának megoldása” című Karácsony-féle elméleti anyag. Megértettem még a kisgyermekről; a  „növő” gyermekről a szerző által írtakat. Az ezt követő években ez az első élményt nyújtó könyvem, főként az addig olvasott „indián” témájú könyvek között pihent. Az is igaz, hogy 10 éves koromtól, Szőke Andorné csodálatos személyiségű miskolci tanítónőm hatására, szinte naponta egy könyvet elolvastam.

A 1945. évtől, a Marosvásárhelyi Állami Tanítóképző, majd a Miskolci Evangélikus Tanítóképző intézeti tanulmányaim során, Lehoczky Egyed ki váló miskolci pedagógiai tanárom hatására kezdtem el a Karácsony Sándor által írt könyvet újra tanulmányozni. Bizonyára azért is, már III. éves koromban, a Pedagógiai Önképzőkör ifjúsági elnöke lettem. A pedagógiai órák vége felé, a példakép tanárom mindig megkérdezte, „Füle tud-e valamit hozzátenni az általam elmondottakhoz?” Többször tudtam. Az igaz, hogy használhattam az Ő könyvtárát és még használhattam a Megyei Könyvtár engem érdeklő könyveit is.

Számomra a legnagyobb élmény volt, hogy az önképzőköri foglalkozásokon, mivel a tanítóképzőben falusi tanítói szerepekre készítettek fel, a Karácsony könyvét szinte kizárólagosan használtam. Előadásomhoz különösen a könyv IV. fejezete tetszett. (A nevelés külső körülményei) tanulmányoztam. Jól emlékszem, hogy társaim nagy érdeklődéssel hallgatták az általam elmondott Karácsony-i gondolatokat. Elsősorban a falusi kulturális munkában „meredező akadályokról”, „a kínálkozó módszerekről”; a kultúra fejlesztésének falusi megoldási lehetőségeiről beszéltem.

A tanítói diploma megszerzése után, több borsod megyei faluba hívtak tanítónak. A pedagógiai tanárom segítségével, szép diplomával, engem Budapestre helyeztek tanítani. Itt kiváló igazgatóm megbízása alapján, a "szülők egyetemén” előadó lettem. A Karácsony könyv ismét sokat segített. Elmélyülten tanulmányoztam, „A magyar Budapest-ről; „A gyermekszeretet munkájáról” „A szülők megszervezése és nevelése”, „Az osztályfőnöki óra", Karácsony Sándor gondolatait.

Az „Életem a nevelés” c. könyvemben (2011) leírom, Karácsony Sándortól tanultak alkalmazásával is, megtett életutamat. „A Karácsony-pedagógia” esetemben is meghatározó volt.

Füle Sándor