Ferenczy Valér

Ha időrendben vizsgálom olvasmányaimat: első mély benyomásom az Ilias és Odysseia, melyeket egy német ifjúsági átdolgozásban olvastam a legnagyobb rajongással 7-8 éves koromban. Ugyanakkor, mint legtöbb fiú-kortársam, silány indiántörténeteken is izgultam. Aztán hamarosan belekaptam a felnőttek könyveibe.

Irtó, áthidalhatatlan aránytalanság volt ebben: akkoriban még túlzottan járta a bűnös balhit, hogy a gyermeket mesterséges tudatlanságban kell tartani az élet valóságától. Így keserű misztifikáció emléke tapad sok korai olvasmányomhoz. Tisztára gyermek voltam, amikor pl. Knut Hamsun „Neue Erde-jét olvastam; ugyanakkor, – furcsa összeállítás – Florence Marryt „Mr. Midshipman Easy”-jét az angol eredetiben, miután előzőleg egy német ifjúsági átdolgozását is olvastam volt. A kettő összehasonlítása mindenestre gondolkodóba ejtett, de ez nem segített rajtam.

Tízes éveimben a századvégi borongás, pesszimista irodalom járta, így sok volt a Turgenyev is, úgyszintén  Tolsztoj. Aligha véletlen, hogy a Hamleten is akkor rágtam át maga első ízben, amikor még sem a shakespeare-i angol nyelvet, sem a tartalmat nem érthettem.  Még Schopenhauer is korán került a kezembe; de nem ringattam magam bele. Dosztojevszkij valahogy elkerült, úgyszintén Strindberg, Zola, Maeterlinck; ezektől alig olvastam valamit, pedig ezek mind nagyon en vogue voltak ifjúkoromban. Nietzschét is olvastam valamelyest, de csak ideig foglalkoztam vele...

... Korai olvasmányaim közül hely illeti az Ezeregyéjszaka meséit, mely egy szép, nagy (nem ifjúsági) kiadásban volt meg szüleim könyvtárában, igen szép angol fametszetekkel a közmondásos fénykorból, a múlt század 1760-as éveiből; aztán egy másik, kb. ilykorú fametszetekkel illusztrált könyv: Buch der Erfindungen und Entdeckungen.

Ez adott tápot technikai hajlamaimnak, hamarosan egzakt tudományok is erősen érdekeltek, főleg a csillagászat. Ezzel parallel ment azonban egy másik folyamat, mely aztán a továbbiakban elnyomta az előbbit: egész lényemmel festő lettem, még pedig korán, serdülő éveimben.

Ferenczy Valér (1855-1954) rézkarcoló, festő.