Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1
2 3 4
  • Szabó Magda 100
5 6
  • Dés, Závada, Parti Nagy a Radnóti Gimiben
7 8
9 10 11
  • Újraolvasva - Petri
12 13 14 15
16 17 18 19
  • Így szerettek ők - Kosztolányi Dezső / felolvasószínház
20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30
  • Literárium - Závada Péter-est
31
 
OPKM OFI

Gondolatok az olvasásról

Gondolatok az olvasásról

2012.02.28. 22:00

Prágai Tamás

FÖLDGOLYÓ, MACSKA, EGYÉB ÁLLATOK Egy biztos, előbb lettem író. Hajnalka néni tanított írni, ákombákomokat, fecskefarkakat, alsó- és felső hurkokat, vonalkákat és köröcskéket rótt fehér krétával a táblára. Én is róttam szorgalmasan az ákombákomokat, fecskefarkakat, alsó- és felső hurkokat, vonalkákat és köröcskéket a vonalas füzetbe, és sejtelmem sem volt róla, mire jó ez.

Aztán bonyolultabb írásgyakorlatok következtek. Előttem áll, mint egy rémálom. A hóvirág. Leíró fogalmazás. Bekezdés, tárgyalás, befejezés. Görnyedek a papír fölött. Mi a csodát írjak a hóvirágról? Kicsi, fehér, jelentéktelen feje van. Jó ez a mondat bekezdésnek? Valami azt súgta, nem. És a tárgyalás? Legalább 8-10 mondat? Hogy fogom én ezt a hóvirágot megfogalmazni? Angyali jelenésként rémlett fel a megoldás. „A hóvirág nem olyan, mint a kárász. – véstem szálkás betűkkel a füzetbe – A kárász ugyanis mindennapos állóvizeinkben, stb., stb.” Ezután a kárász életmódjának, alkatának és horgászatának leírása következett. (Ekkoriban szenvedélyes horgász voltam.) Hajnalka néni szellemi kalandozásomat hármas alával és egy megjegyzéssel büntette: elkalandoztam a tárgytól.

És tessék! Megint elkalandoztam a tárgytól!!! Javíthatatlan vagyok írónak, és olvasónak is. Vizsgáltam a kicsi, fekete, szétfutó hangyákat a papíron. Azt mondták, ezek a betűk. Szavakká állnak össze, ha alaposan megfigyelem őket. Egy idő után valóban ki tudtam silabizálni: f-ö-l-d-g-o-l-y-ó. Vagy: m-a-c-s-k-a. De maga a képzet, a valódi földgolyó vagy a valódi macska nem jelent meg előttem. Az iskolai olvasógyakorlatok száraz, lélektelen mormológyakorlatok maradtak sokáig.

Aztán bekövetkezett a csoda. Egy-egy mondat kiemelkedett a szövegből. A fekete-fehér kép színekkel telt meg: megsejtettem a mondatok értelmét. Már nem a betűket olvastam, hanem azt, amiről szól, és a földgolyó, a fekete ákombákom élettel telt meg. Afrikai vadászutakkal, Jules Verne csodás találmányaival, de legfőképp állatokkal, halakkal és egzotikus élőlényekkel. Szenvedélyes megszállottsággal kaptam rá Gerald Durrell könyveire. Az Állatkert a kastély körül lett a bibliám, és elhatároztam, hogy követni fogom a példát. Saját állatkertem lesz és állatokról fogok írni, mint nagy példaképem. Mi lehet érdekesebb, mint egy ritka rovar életéről, a majomcsorda szokásairól, netán a paradicsommadarak násztáncáról szóló értekezés? Nyilvánvalóan semmi. Aki állatok között él, nem ismeri az unalmat. Szobámat kezdték megtölteni a papagájok, aranyhalak, gyíkok, teknősök és békák. Dzsungelhangok között ébredtem reggelente, és amíg nem nyitottam ki a szemem, vadonban bolyongtam, fenevadak között.

Mondanom sem kell, hogy nem lett saját állatkertem. Sőt, írásaimban is méltánytalanul keveset foglalkozom állatokkal. Rájöttem ugyanis, hogy még az állatoknál is van érdekesebb. Az ember.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: