Murányi Sándor Olivér

VADÖLŐ ÉS A SZÉKELYEK Gyerekkorom meghatározó olvasmányai az indiánokról szóltak. Alig cseperedtem, falni kezdtem Cooper Vadölőjét, amely ma is polcomon áll. Ezt követte Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri és Karl May indiánregényei.

Gondolatban hatalmas fenyvesekben bujkáltam Csingacsgukkal az Ontario tó partján. Segítettem neki a vadászatban és az ellenséges indiántörzsekkel való harcban. Együtt nevettem vele, amikor nyári éjszakákon a törzs történeteit hallgattuk a tábortűz körül. Együtt sírtam vele fia, Unkasz halálakor. Együtt lestük az erdő vadjait, megszagoltuk a virágokat és órákon át hallgattuk a vízesést. Fövenyeken futottunk fáradhatatlanul, télen meg vadmacskák nyomait figyeltük a havon. Barátunk volt a vadon – naplementéjével, fáival és medvéivel.

Olvasónak készültem, nem írónak. Amikor mégis azt mondták rólam, hogy író vagyok, rájöttem: bármit is érek el az emberek között, olvasó maradok, indiánjaim sápadtarcú testvére. Így lettem én a székely cowboy. Mert a filmekkel ellentétben olyan cowboy is van, aki szereti az indiánokat, mivel őmaga közéjük tartozik. És miért székely? Mert egy hasonlóan elnyomott népbe születtem, akit ugyanúgy ki akartak irtani, el akartak tüntetni a történelemből, mint a mohikánokat, a delavárokat és az apacsokat. Itt, Székelyföldön éppúgy fenyők virítanak a nyári napsütésben, mint az óceán túlpartján. A medvék szabadon járnak, akár a Sziklás Hegységben. Rájöttem: sose kell véglegesen elhagynom a szülőföldem, mert itt indián lehetek. Mert a székelyek is indiánok, csak szűkebb a ruhájuk.

Az általam felsorolt könyvek számomra többek ifjúsági irodalomnál. A világirodalmat jelentik. Egyszer egy író megírja majd a leghíresebb székely indiánregényt. Hogy én leszek-e, nem tudom. Ennél sokkal fontosabb: első olvasmányaimnak köszönhetően ma is úgy szállok fel a pesti gyorsvonatra, hogy egy útitársra várok. Hátha egyszer ő is felszáll, megigazítja vállán a hosszú puskát, kalapom mellé teszi rojtos felsőruháját és bemutatkozik nekem: Winnetou... Addig is járom az erdőket, hogy hiúzt láthassak szabadon, lovaglok, hogy érezzem a szabadság ízét. És olvasok. Olvassatok ti is! Hogy találkozhassatok Vadölővel!