Borsos Miklós

Nem olvastam én semmit. Írni is csak a karácsonyi angyalnak írtam – kívánságlistát….

… Órás, aranyműves apám, mint vegetáriánus, a nagyszebeni növényevők közé kerülve természettudományos könyveket olvasott. Ezeket nem értettem, de amit már megérthettem volna, az sem érdekelt. Még May Károlyt és Vernét is csak utólag vettem elő. Mikor már kezdtem kamaszodni, egy Jókaiba belefogtam – csakhamar abbahagytam… Édesanyám, sajnos, korán meghalt. Később, édesapám új házassága révén „Kismama” könyvtára hozzánk került. Egy sorozat jókora, bőrbordás darabjai között ráakadtam Lyka Károly A művészet könyve című kötetére. Tizenöt éves voltam és igen fogékony: az egy csapásra megváltoztatatott. Abbahagytam a futballozást, és olvastam, szünet nélkül olvastam minden sorát. Rembrandtról Mednyánszkyról, Rippl-Rónairól és a többiekről tudni akartam mindent. Tulajdonképpen Lyka Károly tett azzá, aki vagyok. Neki köszönhetem, hogy gyermekfejjel, olyan környezetben, ahol a művészetről jószerivel semmit sem tudtak, az egyiptomiaktól Picassóig, a reneszánsztól az impresszionistákig, az izmusokig mindenről tudomást szerezhettem. Átfogó, nagy mű ez, most is vallom, s szerencsém, hogy első igazi könyvélményem éppen ez lehetett. Természetesen azonnal elhatároztam: festő leszek, az iskoláskönyvekre rá sem hederítettem, s vadul rajzolni kezdtem. Bencés tanárunk, az iskolai könyvtár kezelője megkérdezte egyszer, hogy milyen kötetet adjon. Azt mondtam: olyat, amelyikben kép van. Azonnal kidobott. Meg sem magyarázhattam, hogy én nem olyan képet gondoltam, amilyent ő, hanem valamilyen művészettörténeti albumot.

S még egy emlékezetes élményem. Kismama rokonsága: a nagymama, a dédike Tordán lakott. Mielőtt Magyarországra költöztünk, mindenképpen látni akartak bennünket. Ott került kezembe egy vaskos Károlyi-biblia. Próféták könyve – olvastam, s ez ismerősen csengett, mert Lyka könyvében is találkozhattam Michelangelo prófétáival.

Borsos Miklós (1906-1990) szobrász.