Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15
  • Újraolvasva - Kukorelly
16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
 
OPKM OFI

Rápolthy Ágnes: Miért ragyognak Sanghajban az egri csillagok?

Rápolthy Ágnes: Miért ragyognak Sanghajban az egri csillagok?

2014.01.20. 11:53

2007-ben jelent meg Kínában Gárdonyi Géza klasszikus műve, az Egri csillagok. A regény irodalmi fordítását és kínai megjelentetését dr. Galla Endréné dr. Mao Sou-funak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kínai és Kelet-ázsiai Tanszéke nyugalmazott tanárának köszönhetjük. A professzor asszony nevéhez fűződik Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének átültetése is. A két klasszikus ifjúsági regényünk irodalmi fordítása önmagában is óriási feladat, hiszen nemcsak a kínai nyelvre és kifejezésmódra, hanem a kultúra sajátosságaira is tekintettel kellett lenni. Egy múlt századi irodalmi alkotás megjelentetése mindig hatalmas vállalkozás, s különösen igaz ez Kínára, ahol évente több mint egymillió új mű lát napvilágot. Annak jelentőségét, hogy magyar irodalmat olvasnak Kínában, nehéz volna lebecsülni. Ezért a fordító bemutatása és a fordításról szóló interjú után a kínai könyvkiadásba és az olvasói szokásokba adunk bepillantást.

2007-ben jelent meg Kínában Gárdonyi Géza klasszikus műve, az Egri csillagok. A regény irodalmi fordítását és kínai megjelentetését dr. Galla Endréné dr. Mao Sou-funak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kínai és Kelet-ázsiai Tanszéke nyugalmazott tanárának köszönhetjük. A professzor asszony nevéhez fűződik Molnár  Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének átültetése is. A két klasszikus ifjúsági regényünk irodalmi fordítása önmagában is óriási feladat, hiszen nemcsak a kínai nyelvre és kifejezésmódra, hanem a kultúra sajátosságaira is tekintettel kellett lenni. Egy múlt  századi irodalmi alkotás megjelentetése mindig hatalmas vállalkozás, s különösen igaz ez Kínára, ahol évente több mint egymillió új mű lát napvilágot. Annak jelentőségét, hogy magyar irodalmat olvasnak Kínában, nehéz volna lebecsülni. Ezért a fordító  bemutatása és a fordításról szóló interjú után a kínai könyvkiadásba és az olvasói szokásokba adunk bepillantást.

A magyar irodalom Kínában” témáról Galla Endre írt a Korunkban (1998. 8. sz.), s a cikk az interneten is hozzáférhető: János vitéz a sárkányok országában, avagy Petőfi kínai fogadtatása. [online] [2013. 09.02.] <http://www.hhrf.org/korunk/9808/8k21.htm>.

 

A fordító és a fordítói munka

A regények fordítója, dr. Galla Endréné dr. Mao Sou-fu 1930. július 15-én született Zsukaóban. 1959-ben költözött férjével Magyarországra. A hatvanas évektől kezdve nyugdíjba vonulásáig volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa, tanára. 1991-ben fordította le Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkcímű ifjúsági regényét, majd Jü Cö-minnel[1] közösen Kertész Imre írásait, a Sorstalanságot, aGályanaplót, az Angol lobogót és a Valami mást ültette át kínai nyelvre. 2007-ben adta ki Kínában azEgri csillagok című Gárdonyi Géza regényt. Az elmúlt években is folyamatosan dolgozott, 2008-ban elhunyt férje még kiadatlan munkáit rendezte sajtó alá, így született Li Csi eredetijéből az A Vang-fiú és a Li-lány története, valamint a Lu Hszün elbeszélései című válogatás.

A klasszikus magyar ifjúsági regények megjelenéséig tartó rögös útról, a fordítás nem várt nehézségeiről, a művek kínai fogadattatásáról, s általában a magyar–kínai irodalmi kapcsolatokról beszélgettünk a professzor asszonnyal.

 

A fordítások közül a Molnár Ferenc-könyv volt időben az első, azt követte a Gárdonyi-kötet. Mi adta az ötletet a munkához? Volt valamiféle hivatalos felkérés vagy kezdeményezés?

Nem, egyáltalán nem volt, sőt… A magyar–kínai kapcsolatok az elmúlt évtizedekben sok vihart megéltek, ezekre most nem is térnék ki, legfeljebb arra utalok, hogy a magyar politika nem volt mindig az utóbbi években tapasztalható barátsággal a kínaiak iránt. De az kétségtelen, hogy a kilencvenes években már egyre gyakoribbá váltak a kereskedelmi kapcsolatok. Sajnos, ez egyáltalán nem járt együtt a kulturális kapcsolatok ugrásszerű bővülésével, s még kevésbé az irodalmi együttműködések szorosabbá fűzésével. Így aztán hamar kiderült, magamra, illetve – a férjemre, dr. Galla Endrére gondolva – magunkra számíthatunk.

Ön az ötvenes évek végéig Kínában élt, s akkor már nyilván különleges figyelemmel volt a magyar irodalom ottani megjelenésére. Mennyire volt ismert az irodalmunk Kínában?

Néhány szerzőt jegyeztek természetesen, de a magyar irodalom akár csak felületes  ismerete sem volt általánosan jellemző. Lu Hszün[2] nevét kell említenem, ő volt az első olyan kínai, aki jelentős figyelmet fordított a kelet-európai irodalomra. Természetesen ő is közvetítő nyelvekből készült fordításokat tanulmányozott, s ez mindig okozhat kicsi elcsúszást az eredetihez képest, de tény, hogy már 1907-ben kiadott, A magyar költészet ereje című művében részletesen bemutatta Petőfi Sándor életrajzát és legfontosabb műveit, valamint megemlítette Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt is.  Akkor is az volt az érzésem, s ebbéli gondolataim aztán későbbi beszélgetések alapján csak megerősödtek, hogy Lu Hszünnek, ha szabad ilyen viszonylag modern kife- jezést használni, nagyon imponált a forradalmár Petőfi élete, bátorsága, forradalmi  lírája. Az eszperantóból általa fordított Szabadság, szerelem című verset mondhatom, minden haladó kínai értelmiségi el tudta szavalni. Megjegyzem, a 2008-ban Kínában megrendezett, s egyébként igen sikeres magyar kulturális évad mottója szintén a Szabadság, szerelem volt. Eszembe jutott még egy érdekesség: Lu Hszün 1925-ben lefordította Petőfi néhány versét, és további írásaiban is említette őt. Sőt, 1927-ben a Remény címen kiadott esszéjében idézte Petőfi 1845-ben írt, azonos című versét az általa készített kínai fordításban.

Tudna idézni Petőfitől kínaiul?

Hsziong ja li zsen dzsan csi lej. Ez a Nemzeti dal első sora…

Nyilván Ön is azon kínaiak között volt, akik segítettek a magyar irodalom akkori, ottani megismertetésében.

Idén már ötvenöt éve, hogy a férjemmel közösen elkészítettük Arany János A fülemile című kedves és tanulságos versének kínai kiadását, amely egyébként a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által Budapesten egy esztendővel korábban külön füzetecskében megjelent színes, rajzos kiadvány hasonmása volt, legalábbis ami a megjelenést és az illusztrációkat illeti.

Maradva az Ön munkásságánál, de ugorva néhány évtizedet az időben, elérkeztünk az A Pál utcai fiúkhoz és az Egri csillagokhoz. Molnár Ferenc és Gárdonyi Géza egyaránt nagyszerű szerző, irodalmi remekművek alkotója. Érdekelne, melyiküket volt könnyebb fordítani?

Vitán felül Molnár Ferencet. A Pál utcai fiúkról szóló története könnyed nyelvezetű, ráadásul már egy huszadik századi történet, még ha annak a legelején is íródott. Molnár Ferenc is többször elmondta később, hogy ez a kedvenc könyve, s tény, hogy még nem találkoztam olyannal, akinek ne tetszett volna. Noha ebben is akadtak az akkori pesti szóhasználatban mindennapos, de aztán kikopott német kifejezések, lényegesen egyszerűbb volt lefordítani. Annál is inkább, mert a német kifejezéseknek, mint a klasszikus einstand is volt könnyen átültethető, megfogalmazható tartalma. Mondok egy másik példát is: a magyar füleknek kedvesen hangzó papuskámnak nehezen találtunk pontos megfelelőt. A Gárdonyi-regénnyel már jobban meggyűlt a bajom, illetve nem is a regénnyel, hanem annak néhány kifejezésével. S persze szerepelnek benne olyan eszközök vagy régi katonai kifejezések, amelyekre megfelelő kínai kifejezést találni nagyon nehéz volt.

Miért éppen ezt a két könyvet fordította kínaira?

Mivel nem itt, Magyarországon nőttem fel, talán megbocsátható, hogy sokáig nem ismertem jól a magyar ifjúsági irodalmat. Igaz, mindkét regény filmváltozatát többször láttam, az Egri csillagoké, Várkonyi Zoltán rendezésében igazán monumentális, magával ragadó alkotás. De A Pál utcai fiúk is tetszett, még gondoltam is, hogy a kis Nemecsek Ernő tragikus története mennyire tetszene a kínaiaknak, akik lelkükben nagyon sokra értékelik az ilyesfajta önfeláldozást. Mindkét könyvre úgy figyeltem fel, hogy a lányaim forgatták. S noha nem mindegyik kötelező olvasmány tetszik a gyerekeknek, ezek iránt lelkesedtek. Emlékszem, gyakran beszéltünk róla, meséltek belőle részleteket, ahogyan haladtak előre. Kérdezgette valamelyikük, hogy „Gergő mit csinál?” vagy, hogy„Győzni fognak-e a magyarok?”„Mi lesz Vicuskával?”. Az Egri csillagok mindenkinek a szívére hat. Gárdonyi olyan szemléletesen, szinte képszerűen írta le a jeleneteket, hogy az ember látja maga előtt a történéseket. S a legfontosabb gondolata a hazaszeretet, ami nekem is nagyon fontos. Ez a motívum érintett meg leginkább benne. Amikor már a fordításon gondolkodtam, világosan láttam, hogy ez a fogalom, illetve annak tartalma Magyarországon éppen olyan kardinális, mint Kínában. Megint kicsit meglepőt fogok mondani: sok a közös vonás a két ország történelmében.

Van valamiféle személyes élménye is, amely alátámasztja ezt?

Kisgyerekként átéltem Zsukaóban és Nankingban Kína Japán általi megszállását, már az egész világ hallott a nankingi mészárlásról, amit sokáig titokban akartak tartani. A saját bőrömön tapasztalhattam, milyen egy hódító ellenség elnyomása alatt élni, s aggódni a hazáért. Ez bennem örökre meglévő, kitörölhetetlen nyomot hagyott. Ezért is beszéltem az előbb arról, hogy elsősorban a hazaszeretet gondolata ragadott meg a regényben.

Mennyire gazdag a kínai irodalom az ifjúsági regényekben, pontosabban az ilyen jellegű ifjúsági regényekben?

Nyilván horribilis számot kellene mondani, ha azt akarjuk kalibrálni, hogy egy évben hány könyv jelenik meg Kínában. Ennek ellenére, merem állítani, ez egy hiánypótló munka, illetve téma. A hazaszeretetről szóló, történelmi tárgyú ifjúsági regények nem igazán vannak Kínában.

A fordítói munka közben beleszeretett a regénybe?

Ez azért jó megfogalmazás, mert ugyan már akkor is tetszett a könyv, amikor először elolvastam, de ahogy egyre mélyebben ástam bele magam, úgy ragadott magával. Valós, hogy úgy mondjam, örök érvényű problémákat dolgoz fel, szimpatikus és antipatikus szereplőkkel, akiket lehet szeretni, illetve utálni. Szerintem nincs olyan olvasó, aki ne bújna szívesen valamelyik szereplő bőrébe. Említettem már, hogy bizonyos értelemben nehéz volt fordítani, de megérte. Nem anyagilag, hanem, ha szabad úgy
fogalmaznom, a lelkemnek. Örülök, hogy az Egri csillagok eljutott Kínába.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a fordításnál?

Bevallom, bizonyos szavak jelentésével, tartalmával nem voltam tisztában. Különösen az olyan kifejezésekével, amelyeket ma már nem használunk a beszélt nyelvben. Mi több, ezeknek egy részét már a szótárakban sem lehetett fellelni. Kifejezetten kutatómunkát végeztem. Volt, hogy a férjemet kértem segítőnek, szerencsére fordulhattam dr. Szathmári Istvánhoz, az ELTE nyelvészprofesszorához is. Előfordult, hogy az egyetemen török szakosokkal beszélgettem, mert hát nem voltam katona, s főleg a XVI. századi Törökországban nem. Mint utánaolvastam, Gárdonyi annak idején kiutazott Konstantinápolyba, hogy minél pontosabb információkhoz jusson. Én igyekeztem kihasználni, hogy kiszélesedett az információszerzés lehetősége. Használom az internetet is! De nem csak a török vonalat akartam pontosítani, dr. Szathmári Istvánnal konzultáltam hosszasan arról, mi mit jelent, s aztán azon gondolkodtam, hogyan lehetne mindazt, amire jutottunk, kínaira átültetni. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a kínai nyelvre, annak sajátosságai miatt, a rövid mondatokból álló szöveget lehet igazán jól és könnyen lefordítani. Mondok máris egy ellenpéldát! Miután Kertész Imrét kitüntették az irodalmi Nobel-díjjal, a kilencvenes évek eleje óta itt élő, eredeti szakmája szerint orvos Ju Cö-minnel felkérést kaptunk a Sorstalanság kínaira fordítására. Hihetetlenül megizzadtunk vele, mint ahogy nehéz volt az első sikere alapján keletkezett folytatás is: átültettük kínaira Kertész további három munkáját, aGályanaplót, az Angol lobogót és a Valaki mást is. A kínaiak fogékonyak voltak a témára, mint említettem, sok a közös szál a két nép történetében. A fordító gondjaival nem illik traktálni az olvasót, de kivételesen hadd jegyezzem meg: nagyon nehéz dolgunk volt a rendkívül hosszú, sokszor könyvoldalnyi hosszúságú mondatok miatt. Szét kellett tagolnunk őket, hogy kínai mondatokká válhassanak.

Molnárral és Gárdonyival egyszerűbb volt a helyzet?

Persze. Ilyen szempontból is nagyon jó volt az ő szövegeikkel dolgozni. Meg abból is, hogy mindkét óriás úgy írta meg az ifjúsági regényt, hogy tudta, milyen közönségnek készül. Ezért aztán egyszerűbb, közérthetőbb nyelvezetet használtak. S ezt kellett szem előtt tartani a fordításnál is. Ettől vált hitelessé. Ami az Egri csillagokat illeti, ott muszáj volt néha magyarázatokat fűznöm a leírtakhoz.

Mikor döntötte el, hogy lefordítja az Egri csillagokat?

A kapcsolatunk immár több évtizedes, attól kezdve, hogy a lányaim néhány év különbséggel felfedezték a könyvet. Először A Pál utcai fiúkat készítettem el, még 1991-ben. Az egyébként nagyságrendileg könnyebb munka volt, a nyelvezetét és a terjedelmét tekintve egyaránt. Az Egri csillagokat 1997-ben kezdtem fordítani. Ahogyan minden munkánál, ennél is csináltam magamnak egy hevenyészett tervet, úgy számoltam, hogy másfél év alatt, vagy ha sok egyéb munkám bejön, legfeljebb két év alatt megcsinálom. Aztán úgy belelendültem, annyira magával ragadott a szöveg, hogy az első változattal tíz hónap alatt végeztem. Utána azért még csiszolgattam, finomítottam, igyekeztem a legjobb megoldást megtalálni a már többször említett történelmi kifejezésekre. De így is befejeztem másfél év alatt. Tulajdonképpen sokáig hevert utána a fiókban, pedig szerettem volna, ha a regény születésének centenáriumán, 2001-ben megjelenhet. Végül csak 2007-ben sikerült kiadni, meglehetősen kalandos körülmények között.

Felkeltette az érdeklődésemet…

Sokáig házaltam Magyarországon a kézirattal. Ahogyan az lenni szokott, mindenki nagyszerűnek tartotta az ötletet, megdicsért, milyen szép, hogy ennyit megteszek a magyar kultúra kínai terjesztéséért, de aztán a beszélgetések úgy végződtek, sajnos arra nincsen pénz, hogy ebből könyv legyen. Sőt, gyakran virtuálisan a nyomdákra mutogattak, arra hivatkozva, hogy a kínai írásjeleket nem tudják kinyomtatni. A végén már nekem volt kellemetlen a sok elutasítás, pedig biztos vagyok abban, hogy nem az én szégyenem. Szerencsére akadt egy megmentő, igaz, nem Magyarországon, hanem Kínában. Mint a Kínai–Magyar Baráti Társaság egyik vezetője, kapcsolatba kerültem a Sanghaji Népi Baráti Társaság képviselőivel, akiknek megtetszett az ötlet. Ők segítettek a kiadáshoz, az Egri csillagok kínai változatát Sanghajban nyomtatták ki. Nekik hálás vagyok, de be kell vallanom, maradt tüske bennem. Úgy gondolom, a magyar kultúráért felelős embereknek jobban fel kellett volna karolni az ügyet. Pontosan a magyar kultúráért, irodalomért. Nem üzleti kérdés volt ez a számomra, talán hihetetlen, én ezt ingyen csináltam. Lehet, hogy bolond vagyok, de büszke voltam arra, hogy az ország, amelyben élek, ilyen remekművet adott a világnak, s szerettem volna, ha ezt a kínaiak is megismerik.

Hány példányban került – milyen fura így ez a szókapcsolat – a kínai piacra?

Kétezer. Ez természetesen nem nagy szám egy ekkora országban, de azért jó pár helyre eljutott. Tudom, hogy Sanghajon kívül Nankingban és Pekingben is hozzáférhető, sőt a szülővárosomban, Zsukaóban is, ahol egyébként a helyi múzeumban, egy vitrinben mini kiállítással ismerték el a munkámat, illetve azt, amit igyekszem a magam szerény eszközeivel tenni a két nép közös kultúrájáért, a kínai irodalom itteni és a magyar ottani terjesztéséért.

Mi a reális példányszáma ma egy magyar, vagy terjesszük ki a kérdést, egy európai szerzőtől származó könyvnek Kínában?

Nagyon nehéz erre válaszolni. Nyilván vannak világhírű szerzők, hogy úgy mondjam, klasszikusok, mint ahogy vannak felkapott divatos írók is. Ha ezek közül kiadják valakinek a könyvét, globalizálódott már annyira a világ, hogy ott is siker legyen. A magyar szerzők esetében kisebb számoknál maradhatunk. A Petőfi-kötet az évtizedek alatt több kiadást is megélt, a Szabadság, szerelem tudomásom szerint kötelező is volt egy ideig az általános iskolákban, ennek az esetében százezres nagyságrendről beszélhetünk. Kertész Imre könyve, melyet felkapott a Nobel-díj szele, több ezer példányban kelt el. Ahogy hallottam, az Angol lobogónak is sikere volt. Az Egri csillagok esetében kétezres a példányszám.

Magyarországon is kapható kínai nyelven az Egri csillagok?

Az összes, az utóbbi években a közreműködésemmel készült könyv kapható Magyarországon is, A Pál utcai fiúkat kivéve. Az Egri csillagokat például Egerben, a várban is árusítják. Ugyanakkor még mindig nem értem, hogy a hivatalos kultúrpolitika miért ilyen elzárkózó. Azt gondolom, hogy manapság, amikor rengeteg delegáció, küldöttség, kereskedelmi társulás megy Kínába, nem szólva a hivatalos politika kiküldötteiről, jobb ajándékot el sem lehetne képzelni, mint a könyvet. Én azt mondom, az Egri csillagok igazi hungarikum. Ezt kínai nyelven átadni egy vendéglátónak, figyelmesség. A kínaiak, én már csak tudom, nagyon értékelik, ha a vendég figyelmes, udvarias.

 

A kínai könyvkiadás – évi nyolcmilliárd példány

A kínai könyvpiac a legnagyobb a világon, elképesztő számokkal. A külföldön is publikált adatok szerint 2011-ben 7,7 milliárd kötet jelent meg. A tavalyi esztendőről még nincsenek hiteles számok, de feltételezhetjük – arra gondolva, hogy 2010-hez képest 2011-ben 7,5 százalékos volt az emelkedés –, hogy elérte a nyolcmilliárdos határt is. A 2011-es esztendőben 48 új könyv példányszáma érte el az egymilliós álomhatárt. Ezek között a listavezető a korábbi, 1998 és 2003 közötti miniszterelnök, Csu Zsung-csi beszédeinek gyűjteménye, valamint Liu Hszin-vu nagy sikerű írása, amely a négy klasszikus kínai novella egyikének, A vörös szoba álmának magyarázata, modern adaptációja. Jelentős különbség ez ahhoz képest, hogy a kulturális forradalom éveiben alig jelent meg könyv, s a kiadott művek pedig nagyon erősen cenzúrázottak voltak. A mai kínai könyvpiac lényegesen sokszínűbb és szabadabb, mint a maoizmus akárcsak utolsó éveiben is volt. Kevés a tabutéma az irodalomban vagy a könyvpiacon – egy azonban feltétlenül ilyennek mondható: az 1989-es politikai események feldolgozása.

Megjelent egy a hivatalos könyvkiadáson szinte kívül rekedő piac is, amelyben éppen úgy fellelhetőek a Danielle Steel típusú könnyed olvasmányok, mint a „házi készítésű” fantasztikus regények, vagy akár az erotikus tartalmú könyvek. A másodlagos kínai könyvpiac jellemzője a könnyed olvasmányok, sőt a ponyva megjelenése, emellett nagy keletje van a romantikus szerelmi történeteknek, és itt is a „hogyan gazdagodjunk meg” típusú fércműveknek. Érdekes vonulat, hogy a maoizmus éveiben megkövetelt kollektív, közösségi gondolkodással szöges ellentétben a mai kínai irodalom az egyénre helyezi a hangsúlyt.

Kínában létezik már egy erőteljes, vagy helyesebben fogalmazva erősödő angol nyelvű könyvpiac is. E tekintetben fura kettősség tapasztalható a kínai anyanyelvűek között az anyaország és a ma már Kínához tartozó Hongkong vonatkozásában. Utóbbi piac értelemszerűen sokkal kisebb, ugyanakkor az ott lakók angoltudása lényegesen jobb. Sokan még ma is első nyelvükként használják ott az angolt. Kínában a döntő többség tanult nyelve az angol, ez érződik a kiadványok egy részén is. Ugyanakkor az igényt jelzi, hogy 2005 óta jelen van Pekingben egy olyan jelentős brit kiadó is, mint a Penguin. Jo Lusby, a Penguin North Asian ügyvezetője szerint kiadójuk 2012-es sikerkönyve George Orwell 1984című munkája volt. A legnagyobb példányszámban eladott angol nyelvű könyv Walter Isaacson Steve Jobs életrajza volt. Elsősorban 2008 és 2010 között, de mindmáig hatóan nagy sikere volt és van a Barack Obamáról szóló vagy akár az általa írott könyvek fordításának. Szinte mindegyik bestseller lett. Bombasiker volt Kínában (is) Gabriel García Márquez Száz év magánya. Vadonatúj tendencia az online irodalom megjelenése. Jellegzetessége, hogy nagyon nehezen cenzúrázható, s hogy rengeteg szinte ismeretlen szerző munkája ismerhető meg belőle.

 

Miről olvas szívesen a kínai?

Az elmúlt fél évtized tapasztalatai alapján tíz témába sorolható a nem politikai tárgyú kínai könyvkiadás nagy része.

1. A gazdasági fejlődést magyarázó, azzal összefüggésben lévő könyvek. Beleértve a befektetési tanácsokat, tőzsdei tippeket adó könyveket is.

2. Az 1978-as kínai reformokat feltáró, „most már meg lehet írni” típusú irodalom.

3. Az 1912 és 1949 között született, a Kínai Köztársaság éveiben kiadott, tudományos igényű könyvek újrafelfedezése és újrakiadása.

4. A pszichológiai tárgyú, a mentális egészségről szóló könyvek.

5. Sport tárgyú könyvek. Ezeknek óriási lendületet adott a 2008-as pekingi olimpia, amelyre 300 kiadó adott ki könyvet. Ebbe a körbe tartoznak a fitneszt népszerűsítő kiadványok is.

6. Szerelmi témájú könnyed olvasnivalók. Romantikus írások, modern és modernizált köntösben. Ide sorolható klasszikusokkal. Népszerű téma a szegény lány gazdag férjet keres és talál motívum.

7. Gasztronómiai jellegű kiadványok, szakácskönyvek.

8. „Segíts magadon” típusú, az önmegvalósítást segítő könyvek. Ezek tematikája határozottan ellentétes a maoizmus hatványozottan közösségi gondolkodásával.

9. A japán manga, vagy inkább annak kínai változata megjelenése az ifjúsági irodalomban. Ezek jelentős része az online piacon, az elektronikus médiában is megjelenik.

10. Elsősorban a 14-22 éves fiatal lányoknak szóló ifjúsági irodalom, amely szemben a korábbi a hölgyeket célzó témákkal – egyenjogúság álma a férfi központú világban, visszafogott szerelmi történetek –, a divatra, a zenére és nem utolsósorban a televíziós valóságshow-kra alapoz. Az egyik kifejezetten ezt a korosztályt megcélzó kiadó, amelynek angol elnevezése Enjoy Reading Era minden évben átlépi a 100 millió jüanos, körülbelül 3 milliárd forintos bevételt. A kiadónak körülbelül 200 fiatal hölgyszerzője van, akik a kortársaiknak írnak az olvasókéval azonos ízlésvilágú könyveket.

Lu Hszün szobra Kiskőrösön, a Petőfi szülőház és az emlékmúzeum közötti 
műfordítói szoborparkban. Fotó: Hársch Ferenc; Forrás: http://www.kozterkep.hu

 


[1] A Magyarországon élő kínaiak közül Galla Endréné Mao Sou-fu mellett az eredetileg orvosi diplomával rendelkező Jü Cö-min foglalkozik a legtöbbet modern irodalmunk kínai megismertetésével. A Kertész Imre műveinek átültetésében végzett közös munka után Jü Cö-min kínaira fordította Esterházy Péter, Dragomán György és Tar Sándor néhány művét. Tervei között szerepel Spiró GyörgyFogságának, Krasznahorkai László Sátántangójának és Esterházy Harmonia Caelestisének fordítása is.

[2] Lu Hszün (1881-1936), a XX. századi kínai irodalom vezéralakja, az irodalmi élet valamennyi területéhez meghatározó módon járult hozzá. Az irodalmi alkotásai közül elbeszélésit kell kiemelnünk, de készített műfordításokat, esszéket és jelentős az irodalomkritikai, szerkesztői tevékenysége is. Eredeti neve Csou Su-zsen volt, s azt a nevet, amelyen közismertté vált, kezdetben írói álnévként használta.  A kínai irodalom megújítása, a modern irodalom létrehozása mellett elkötelezett híve volt a társadalmi megújulásnak is. A politika területén erős és messze ható befolyása volt baloldali, liberális eszméinek. Lu Hszünt tartja a XX. századi Ázsia legnagyobb írójának Kenzaburo Oe, korunk japán irodalmának legismertebb alakja, akit 1994-ben Nobel-díjjal tüntettek ki. Lu Hszün orvosnak készült, s a Japánban folytatott tanulmányai idején ismerkedett meg behatóan a magyar, a lengyel és az orosz irodalommal. Nemcsak a nyugati-angolszász, francia-kultúrára nyitott kaput, hanem közel kívánta hozni a kínai emberekhez  Sienkiewicz és Gogol műveit is. A magyar irodalom számára óriási jelentőségű, hogy az ő munkássága révén váltak a kínai szellemi élet szerves részévé Petőfi költeményei. Lu Hszün elbeszéléseinek és esszéinek magyarországi megismertetése dr. Galla Endre - az ELTE professzora - nevéhez fűződik (ő fordította az Irodalom, forradalom, társadalom című esszégyűjteményt és aHajnali virágok alkonyi csokorban elbeszéléskötetet).

Multimédia tartalom:

Értékelés

Átlag: 5 (1 értékelésből)

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: