Hámoriné Váczy Zsuzsa tanulmánya

Váczy Zsuzsa tanulmánya a tudás megszerzésével, a tanulás fejlesztésével kapcsolatos lehetőségeket vázolja fel a TÁMOP 3.2.4-08/2-2009-0001 – „Nevelési Tudásdepó az olvasóvá neveléshez és a digitális kompetenciák fejlesztéséért” című – projekt alapján, mely során harminc mintaprogram készült el. Ezeknek a mintaprogramoknak a célja az iskolán kívüli tanulás elősegítése és az ezekkel kapcsolatos eszközök és módszerek megteremtése egy a fiatalok számára kedvezőbb környezetben (könyvtárak, közösségi terek, művelődési intézmények).

A tanulmány a bevezető után az egész életen át tartó tanulás (LLL, Life-Long Learning) fogalmával, kialakulásával, értelmezési lehetőségeivel foglalkozik. Az egész életen át tartó tanulás lényege, hogy az ember születésétől egészen haláláig folyamatosan tanul, de mindezt általában nem formális környezetben, nem iskolai keretek között teszi. A szerző kategorizálja az iskolai és iskolán kívüli tanulási folyamatokat (formális – oktatási intézményben megvalósuló, bizonyítványt, végzettséget, vagy szakképesítést adó, nem formális – szervezett tanulási tevékenység, formális képzési helyen kívül, nem feltétlenül jár bizonyítvánnyal, informális – egész életen át tartó tanulás, napi tapasztalatok, élmények válnak tudássá), majd a kategóriákhoz tartozó színterek sokféleségét tárgyalja.

Ezt követően az LLL és a magyar közoktatás helyzetéről olvashatunk. 2004-től 2006-ig a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként, a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretei között indult egy fejlesztés, melynek során 2002-2003 között előkészítettek egy programot az egész életen át tartó tanulás a közoktatásban történő fejlesztésére. A Lisszaboni Stratégia, az egész életen át tartó tanulás uniós programja szintén fontos dokumentum. Az LLL feltételeként azonosítani kellett az alapvető kulcskompetenciákat, melyek szükségesek a későbbi önálló tanuláshoz, valamint meg kellett határozni a fejlesztendő területeket. A tanulmányban a kompetenciaterületekre vonatkozó uniós ajánlások is szóba kerülnek.

2004-ben jelentek meg az első pályázatok, melyek segítségével közel háromezer intézmény valósított meg ilyen témájú fejlesztési programokat. Ezek a programok többnyire az iskolai rendszerű képzést támogatták, de kiegészültek az iskolai oktatáson kívül is hasznosítható programcsomagokkal is. A pályázatok második tervezési időszakában a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében hangsúlyos szerepet kaptak a nem formális és informális tanulási lehetőségek fejlesztésére irányuló törekvések is.

A nem formális tanulás keretében az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum olyan mintaprogramokat fejlesztett ki, melyek a formális, iskolai tanulást segítik és erősítik. A következőkben a programok működésének felhasználásáról, feltételeiről, lehetséges helyt adó intézményeiről olvashatunk. A nem formális keretek közötti tanulásszervezés előnyeit és egyéb ismérveit is megismerkedhetünk.

A XXI. században – az információs korban, ahol a tudásalapú társadalom az elérendő cél – új szerep hárul a tanárokra és könyvtárosokra. Az információt már nem csak az iskolában vagy a könyvtárban szerezhetjük meg, az információ feldolgozása és megszerzése a tanulási és tanítási folyamat részévé vált. Elmosódnak a formális és informális tanulás közötti határok, a segítséget ehhez a tanárok és könyvtárosok egymással együttműködve szolgáltatják.

Az elkövetkező részben az OPKM mintaprogramjainak tervezésébe nyerhetünk bepillantást, majd a mintaprogramok felhasználási lehetőségeit olvashatjuk részletesen kétféle nézőpontból (A főbb nevelési célok megközelítéséből és A tematikus választás és a célcsoport szempontjából). Végül a mintaprogramok esélynövelő voltáról is olvashatunk.

A tanulmányt ajánlom mindenkinek, aki a közoktatásban dolgozik, vagy akár valamely nem formális tanulással foglalkozó intézmény munkatársa. A tanulmány egyszerű, jól átlátható fogalmazásban íródott, olvasása és a téma megértése nem okoz különösebb problémát.

Az ajánlót készítette: Wéber Anita Andrea