Bárdos József tanulmánya

Jelen tanulmány egy igen érdekes kérdéskörrel, a gyermeki megismerés és az irodalom kapcsolatával foglalkozik. A tanulmány a pszichológia idevonatkozó ismereteivel és a gyermekpszichológiai kutatásokban megfigyelhető problémák felvezetésével kezdődik. A szerző sérelmezi, hogy a gyermeket a szellemi fejlődést vizsgálva egy „tökéletlen felnőttnek” tekintik, amely fejlődése során - miközben felnő - jut el szellemi-idegrendszeri tekintetben a teljességhez. A pszichológiai vizsgálatok azt kutatják, hogy a gyermek fejlődése során mikor és hogyan jelennek meg a felnőttekre jellemző magatartás- és viselkedésformák, képességek - ez a szerző szerint egy hibás gyakorlat, mely szerint a gyermek világképe mintegy tele van hézagokkal, holott a gyermeknek már születése pillanatától teljes képe van az őt körülvevő világról. Bárdos József szerint a gyermek világképe gyökeresen másmilyen, mint a felnőtté, vagyis itt nem fokozati eltérésről van szó.

A gyermeki gondolkodás megismeréséhez tisztában kell lennünk az emberiség fejlődésének két nagy gondolkodási módszerével: ez a mágikus és a mitikus gondolkodás. Ezt a két gondolkodási módot nem ismerhetjük meg igazán, ugyanis a mitikus és a mágikus gondolkodás fogalmakkal nem operál.

A szerző ezt követően a mágikus gondolkodás korszakát mutatja be: ekkor a megismerés, vallási, művészeti, tudományos és hétköznapi formája nem különül el egymástól, egyetlen tökéletes egységet alkotva jelenik meg. A gyermek világképe sokban hasonlít a mágikus gondolkodásra. Az újszülött számára a világ egy elmosódott egységet jelent, melyből fokozatosan alakulnak ki a határok: az anyja alakja, saját teste, testrészei. Szó esik itt többek között a gyermek egocentrizmusáról, a gyermeki én korlátlanságáról, a „világ fölötti mágikus hatalom” érzetéről, a ritualizáltságról. Ugyancsak fontos a gyermek számára az ismétlődés, mely biztonságérzetet nyújt számára. A művészeti ritmus alapját is a hétköznapi szabályos ismétlődések adják. A ritmushoz köthető biztonságérzet vezet a gyermek művészethez való fogékonyságához is.

A mitikus gondolkodás korszakával a hétköznapi megismerés és tevékenységek elválnak a vallási, tudományos és művészi megismeréstől. Ebben a korszakban született meg a mitológia, az antropomorfizmus; a korszakot a mítoszok uralják. A mitikus korszak egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem múlik az idő, emellett a korszakra jellemző a képi-szimbolikus gondolkozás. A mitikus gondolkodás a gyermek fejlődése során sok mindenben megmutatkozik. A gyermek képzeletében ugyanúgy különválnak a különféle megismerések, például ilyen az, amikor a kortársak hatására az óvodás gyermek rájön, hogy a Mikulás nem létezik, a szülők készítik ki az ajándékokat, nem pedig a Télapó. A mitikus gondolkodás a gyermek sok egyéb cselekedetében megnyilvánul, a szerző mindezeket is számba veszi.

A mitikus korszakból a logikus-fogalmi korszakba való átlépés nem történik meg élesen. A gyermek fejében a két korszak kb. kettőtől hat-hét éves koráig együtt él.

A szerző szerint a gyermeknek mindenképpen szüksége van az irodalomra, a művészetre. Az anyai szívverés ritmusa már születés előtt nyugtatóan hat a magzatra, a ritmus a születés után is fontos szerepet tölt be a gyermek életében. A mondókák, nyugtatók is ezt a hatást érik el, a szöveg értelme ekkor még nem fontos. A versek ritmusosságuknál fogva nagyon hasznosak kisgyermekek esetében – egy-egy dallamosabb vers akár altatóként is funkcionálhat. A szerző szerint a prózai szövegek közül a zenei formákkal – makáma, láncmesék, formulamesék – érdemes kezdeni. Később a klasszikus mese lehet a megfelelő választás. A mesék mondanivalója rendkívül hasznos a gyermek számára: a jó és a rossz harcát mutatják be tanulságos befejezéssel.

A szerző ezt követően a mesék világáról fest egy részletes képet: a klasszikus mesék, a népmesék mondandója, hősei mind csodás történetekről és szereplőkről szólnak. A varázsmesék szintén nagyon kedveltek a gyermekek körében, hiszen egyfajta beavató szerepük van: a felnőtté válást mutatják be.

A magyar népmesék – a szerző szerint nagyon fontos – ismérve, hogy az ősi magyar kultúrát és szellemiséget, elveket, értékeket közvetítik.

Bárdos József tanulmánya ugyan nyelvezetét tekintve – különösen a bevezető, pszichológiai háttér – koránt sem egyszerű olvasmány, tartalmában érdekes, a gyermeki fejlődést jól szemléltető írás. Ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a gyermekpszichológia, a gyermeki fejlődés, vagy csak egyszerűen a gyermekek világa iránt.

Az ajánlót készítette: Wéber Anita Andrea