Olvasás Portál

lovári  |  english

Eseménynaptár

       
 
 
 
 
H K SZ CS P SZ V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15
  • Újraolvasva - Kukorelly
16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
 
OPKM OFI

Nem az iPodtól kell félteni az irodalmat

Nem az iPodtól kell félteni az irodalmat

2012.03.07. 12:30

Lehet-e trendi az olvasás?

Lehet-e trendi tevékenység az olvasás? Ezt a kérdést igyekeztek megválaszolni hozzáértők azon a konferencián, amelynek szünetében rangos humán értelmiségiek – sajtóbeszélgetés ürügyén – ugyanezt a rejtélyt próbálták megfejteni. Hogy sikerült-e kimondani a legfőbb igazságot, azt nem tudni, mindenesetre rengeteg elgondolkodtató válasz született. E válaszok halmaza alighanem éppoly sokszínű, mint a tárgya: az irodalom.

Az olvasási kultúrát vizsgáló nemzetközi kutatások szerint a 12 év alatti magyar gyerekek az olvasással töltött idő tekintetében a világon az ötödik helyen állnak. Aztán két éven belül drámai törés következik be: a 14 éves korosztály már a nemzetek rangsorában a harmadik harmadban kullog. Valamiért tehát a magyar gyerekek hirtelen kiszeretnek az olvasásból. Izgalmas kérdés, hogy miért. És persze kérdés, hogy az igényük szűnt-e meg, vagy más az ok. És végleg vagy átmenetileg? És baj-e ez egyáltalán?

 

A 12 év alatti  magyar gyerekek az olvasással töltött idő tekintetében a világon az ötödik helyen állnak.

Bonyolítja az összképet, hogy vannak olyan irodalmi alkotások (Harry Potter, Leiner Laura könyvei stb.), amelyek sokakat meglepő módon hatalmas olvasottságot generálnak abban a korcsoportban, amely amúgy hajlamos a hátát mutatni a Gutenberg-galaxisnak – iPoddal, okostelefonnal és tablettel a kézben. A divatnak, a kortárscsoport véleményvezéreinek óriási a jelentősége az olvasás megkedveltetésében.



Bezzeg a dánok!

Az olvasástól való váratlan eltávolodás jelenségéről szólva inkább azt hangoztatták az oktatási szakemberek, hogy irigylik a dánokat, akiknél nem elsődleges pedagógiai cél – ami nálunk –, hogy az elsős gyerek már karácsonyra megtanulja a betűvetést. A hazánkban szokásos erőltetett menet eredménye ugyanis az, hogy a szövegértés csorbát szenved, mert nem hagynak elég időt a gyerekeknek arra, hogy elmélyüljön az olvasási képességük. Agykutatási bizonyítékok vannak ugyanis rá, hogy körülbelül 2000-szer kell elolvasni egy szót ahhoz, hogy szóképként rögzüljön a szavak látványa, és ne kelljen betűnként megfejteni őket olvasáskor. Ha azonban ez csorbát szenved, és az olvasó gyereknek túl nagy erőfeszítésébe kerül a szövegértés, akkor elmegy a kedve az olvasástól. A dán oktatási rendszerre ezzel szemben a „fontolva haladás” a jellemző, és a fő motívum annak elérése, hogy a gyerek érdeklődjön az olvasás révén elérhető tartalmak iránt, és belső indíttatásból olvasson.

Az olvasás megszeretésében tehát kulcsfontosságú a jó szövegértés, ennek ellenére ma az iskolákban ezt a képességet csak számon kérik, de elsajátításának módszertanát eddig nem oktatták a leendő pedagógusoknak – állítja Steklács János főiskolai tanár. A Kecskeméti Főiskola dékánja azért hozzáfűzte a jó hírt is, miszerint kidolgozták és rövidesen bevezetik az 1–8. osztályra kiterjedő olvasástanítási stratégiát, ami gyógyír lesz erre a hiányosságra: megtanítja a pedagógusoknak a szövegértés tanítását.



Kötelező sörözés

De hiába a jó szövegértés, egy másik lehetséges eszköz a gyerekek olvasási kedvének elvételében a kötelező olvasmány, ami a dékán szerint olyan, mintha egy felnőttnek azt mondanánk: kötelező sörözés. Ráadásul az előírt kötelező olvasmányok irodalomtörténetileg bármennyire is értékes alkotások, régiségüknél fogva tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. (A legfrissebb kötelező olvasmány állítólag 70 éve született.) Ezt azonban hiába jelzi folyamatosan egy 1997-es konferencia óta a pedagógustársadalom, valamilyen megfejthetetlen okból az illetékesek nem merik a más kor gyerekeinek írt alkotásokat korszerűbb, a mai élethez, életritmushoz jobban kapcsolódó, az ingerigényekhez jobban igazodó kortárs irodalmakkal felcserélni. Mint mondja, Móra Ferenc tiltakozna legjobban, ha tudná, hogy vele utáltatják meg az olvasást a gyerekekkel. Szerinte még az se baj, ha a gyerekek netán a vacak irodalmon keresztül szeretik meg az olvasást. A lényeg, hogy végül megszeressék, de az az ideális, ha sikerül megtalálni számukra az irodalmilag értékes és a „könnyű” olvasmányok közös halmazát. Ehhez kell a szülő, a pedagógus és a könyvtáros bölcsessége.



Monopóliumok a könyvpiacon

További gond, hogy kevés a kamaszoknak szóló jó kortárs irodalom. A megjelenő gyerek- és ifjúsági könyvek kétharmada 6 éven aluliaknak, csaknem egyharmada a 6-10 éves korosztálynak szólnak, míg a nagykamaszoknak alig-alig jelentetnek meg könyveket.

 

A megjelenő gyerek- és ifjúsági könyvek kétharmada 6 éven aluliaknak, csaknem egyharmada a 6-10 éves korosztálynak szólnak.

Ez annak a következménye, hogy Magyarországon a könyvpiacon veszélyes kiadói-kereskedői monopóliumok alakultak ki – mondta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki szerint emiatt a kis kiadóknak végük van, az általuk képviselt színesség helyett a monopóliumok által importált külföldi irodalmak rosszul fordított, hibáktól hemzsegő adaptációi uralták el a könyvpiacot.

 

A ketyeréktől nem kell félni

Abban a kérdésben egyetértettek a szakemberek, hogy az internettől és a mindenféle „ketyeréktől” nem kell félteni az irodalmat. A modern és divatos informatikai eszközök lehetővé teszik az információk gyors és könnyű elérését, de műfajuknál fogva nem jelentenek konkurenciát a szépirodalomnak, nincs szerepük a szépirodalmat élvező olvasó ember létrejöttében. Az informatikai oktatásnak elsődleges feladata szerintük a tartalmak közötti szelektálás készségének elsajátítása volna.



Iskolák mint versenyistállók

Az irodalom egyik legnagyobb ellensége a szabadidő hiánya, és ez a gyerekekre is igaz – erősítette meg kérdésünkre Varga Katalin, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója. Nehéz számon kérni egy felső tagozatos diákon azt, hogy hat-nyolc óra iskolai padban ülés és újabb három óra házifeladat-írás és tanulás után még legyen kedve további időt olvasással (pláne veretes és poros művekkel) tölteni. Legyünk őszinték: egy ilyen nap után mi, felnőttek is alig várjuk már, hogy maradék szabadidőnket testmozgással, vagy bármi más olyasmivel töltsük, amihez nincs köze a könyveknek. Ezen a ponton pedig megtalálhatjuk a választ arra a kérdésre is, hogy ugyan miért nem olvasnak nagykamasz gyerekeink, akik kiskamaszként még örömmel vették kézbe a könyveket. Nem lehet, hogy kontraproduktív mértéket öltött a diákok túlterhelése? Hogy az egyre nagyobbá duzzadó tananyagot átadni igyekvő, „versenyistállókká” váló iskolák elveszik az időt és energiát az olvasástól? Az elsősorban szórakoztatás céljából született irodalom élvezetétől? Épp a lényegtől?

 

 

Fotók: Éberling András

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: