Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Koltay Tibor: Új média, információs műveltség, írás, olvasás, tanulás

Nyomtatási nézet

Bevezetés

Az információs műveltség fontosságát legutóbb az UNESCO ismerte el a béke és a fenntartható fejlődés szempontjából.[1] Ennek fényében a címben megjelölt témát igyekszem a maga összetettségében bemutatni, ami azonban azt is jelenti, hogy minden kérdésére nem tudok kitérni. Írásomban először meghatározom az információs műveltség és az új média fogalmát, majd foglalkozom a közöttük fennálló kapcsolatokkal és hatásokkal. Az új médiával kapcsolatban viszonylag gyakran találkozunk olyan egyoldalú érvelésekkel, amelyekből vagy hiányzik a kritika, vagy éppen a túlzó elutasítás a jellemző. Ezek közül talán a kritika hiánya gyakoribb, pedig kritikai reflexiókra szükség van. Nincs azonban értelme az olyan elfogult elemzéseknek, amelyek nem vesznek tudomást a realitásról, és a jogos aggodalmak kapcsán a felületesen radikális elutasítás attitűdjét veszik fel.[2] A következőkben tehát megpróbálom elkerülni ezt a csapdát, amikor főként a kritikai megközelítéseket és véleményeket mutatom be.

 

Az információs műveltség és az új média

Az információs műveltségnek közismerten számos meghatározása van. Ezek közül azt választottam, amelyik egy korábbi és közismert definíció egyszerűsített változatának tekinthető. Így szól: „Az információs műveltség képességek együttese, amely ahhoz szükséges, hogy felismerjük, mikor van szükségünk információra, képesek legyünk azt megtalálni, értékelni és hatékonyan felhasználni.”[3] Fontos kiemelnem, hogy az információs műveltség fogalma és gyakorlata nem korlátozódhat az információ megtalálásának és értékekésének (alapvetően) passzív készségeire. Magában kell foglalnia az információ létrehozását. Ez az aktív összetevő tartalmazza a szóbeli és az írásbeli közlés készségeit, a szövegalkotást, a kommunikáció műfajainak és célközönségünk ismeretét is.[4] Nem kétséges, hogy az információ létrehozásával elsősorban azért kell foglalkoznunk, mert a Web 2.0 könnyen használható eszközöket kínál ehhez. A Web 2.0-ra épül aztán az új média, ami azt eredményezi, hogy a felhasználók magukat és érdeklődésüket közvetett (mediatizált) terekben fejezik ki, és ezeknek a reprezentációknak az útján lépnek egymással interaktív kapcsolatba.[5] Nem kétséges, hogy az új média korszakában az információs műveltségnek azt is magába kell foglalnia, hogy megértsük azoknak az erőknek a természetét, amelyek az általunk fogyasztott információt formálják.[6] Ennek ellenére itt nem kívánok szólni a Web 2.0 és az új média mozgatórugóiról és a mögöttük álló üzleti érdekekről. Az új média az írástudásnak és a műveltségnek új formáit igényli. Az írni és olvasni tudást ugyanis nem köthetjük kizárólag a hagyományos, nyomtatott szövegekhez. Ennek oka az, hogy várhatóan sokkal több új technológia jön létre, mint amennyihez egy-egy ember alkalmazkodni tud, ezért meg kell tanulnunk, hogy megfontolt döntéseket hozzunk arra vonatkozóan, melyik technológia és az írástudás melyik formája felel meg legjobban céljainknak.[7] Az írástudás új formáinak elsajátítása azért fontos, mert nagymértékben segítik az információs társadalomban való eligazodásunkat. Ilyen módon jelentős hatásuk van az oktatásra, ezen belül kiemelt szerepük van az anyanyelvi és az idegen nyelvi készségek elsajátíttatásában és fejlesztésében. Bár több típusáról (médiaműveltség, digitális írástudás stb.) beszélhetünk, az információs műveltség nemcsak egyike ezeknek az új formáknak, hanem közülük a legfontosabb. Korunkban mindenki maga igyekszik információs igényeit kielégíteni úgy, hogy habozás nélkül végzi el azokat a feladatokat, amelyek korábban a könyvtárosok feladatkörébe tartoztak. Az emberek többsége azonban nem információs szakember, sőt információs tevékenységét nemcsak „lebutítja”, hanem eredménytelenné is teszi, többnyire a gyors eredmények keresése miatt, például úgy, hogy csak egy vagy két weboldalt néz meg a rendelkezésére álló oldalak tömegéből. Az olvasás ezeknél a felhasználóknál esetenként online formában zajlik, nagyobb valószínűséggel offline történhet, esetleg nem is kerül sor rá, mivel a legtöbben nem hatolnak a weboldalak mélységeibe. Nem is töltenek elegendő időt azzal, hogy olvassanak, vagy alaposabb ismereteket szerezzenek a vizsgált témáról. Amikor az emberek kompetensnek tartják magukat az információszerzésben, sokan elfeledkeznek arról, hogy az információtechnológiai eszközök használatában meglévő (többnyire látszólagos) jártasságuk nem garantálja, hogy információs igényeiket megfelelően ki is tudják elégíteni. Sőt, a technikai szakértelem éppenséggel elfedi információs műveltségük nem kielégítő voltát. Mindezt reprezentatív felmérések eredményei igazolják.[8] Ez valójában nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy az emberek nem hoznak optimális döntéseket, inkább az első, ésszerűnek látszó opciókat választják, tehát kielégítően jó döntések meghozatalára törekszenek.[9] Ennek megfelelően sokan még azt az információt is elfogadják, amelyről tudják, hogy rossz minőségű, kevésbé megbízható, ha ugyanakkor könnyen elérhető és egyszerűen használható.[10] Nem szabad tehát természetesnek vennünk, hogy mindenki képes információkat feldolgozni és kritikával kezelni, ahogy az sem magától értetődik, hogy tud írni és olvasni.[11] Ne felejtsük el, hogy sokan gyakran még annak sincsenek tudatában, hogy szükségük van információra.[12] Sokan szólnak arról, hogy a hálózatot immár nem az információ megkeresésének nehézsége, vagy az információk hiánya, hanem az információbőség jellemzi, ezért az információ iránti vágya hamar kielégíthető, vagy legalábbis annak látszik. Ez azt hozza magával, hogy az információkeresés triviálisnak tűnik, ráadásul ezt az érzést a média is táplálja. Végső soron ez a forrása annak az ellentétnek, amely a gyorsaság és egyszerűség, valamint a találatok pontossága között feszül.[13] Sok ember valójában nem is igényli az információt, és éppen azért nem fog használni bizonyos rendszereket, mert azok információt nyújtanak. Az információ birtoklása ugyanis valójában kellemetlen és fáradságos. Az információt el kell olvasni, és meg kell érteni. Kiderülhet belőle, hogy amit csináltunk, az valójában haszontalan. Ezért, ha van is információnk, legtöbbször sokkal kevesebb gondot és fáradságot jelent, ha nem használjuk.[14] Felhasználóink jelentős részének a hozzáállását nem hagyhatjuk figyelmen kívül, viszont nem könnyű feladat meghatározni, hogy mit is tegyünk. Annyi tudható, hogy szélmalomharcot, szent háborút nem volna helyes és érdemes vívnunk. Mindazonáltal az új média hatását nem fogadhatjuk el kritika nélkül, bár az ilyen hozzáállás kevésbé értetődik magától. Nem is dicsőíthetjük az új médiát, még ha a sajtóban ezzel találkozunk is. Talán az a leghelyesebb, ha nem nyugszunk bele az információval kapcsolatos igénytelenségbe, hanem megpróbáljuk felhasználóinknak azt közvetíteni, sőt példákkal bizonyítani, hogy megéri több figyelmet és energiát fordítani arra, hogy értékes, hiteles és megbízható információkat gyűjtsenek és használjanak fel. Ehhez alkalmanként éppen az új média eszközeit érdemes felhasználnunk. Ez nehéz feladat, de bízzunk benne, hogy nem megoldhatatlan!

 

Az információs műveltség és a tanulás

Az információs műveltségi készségeket tanító könyvtárosoknak egyre inkább arra kell koncentrálniuk, hogy azokat a beállítottságokat alakítsák ki felhasználóikban, amelyek birtokában az információ eredményes fogyasztói és létrehozói lehetnek. Ahhoz azonban, hogy önmagukat tudatosan irányító és kritikai szemléletű felhasználókká váljanak, gondolkodásuknak is meg kell változnia.[15] Ehhez nyújtanak segítséget az Amerikai Iskolai Könyvtárosok Szövetségének (American Association of School Librarians) korszerű tanulással kapcsolatos irányelvei.

Ezek a konkrétság különböző szintjein határozzák meg, hogy mit kell elvárnunk a XXI. század tanulójától. A következőkben ezekből válogatok:

– Ellenőrizd, hogy információkeresésed mennyire hatékony és jól halad-e! Alakítsd a keresést szükségleteidhez!

– Élj az információ és a tudás elemzésének, szintézisének, értékelésének és szervezésének eszközeivel!

– Értelmezd a különböző forrásokból származó információkat abból a célból, hogy azonosítsd a helytelen értelmezéseket, a fő és a kiegészítő érveléseket, az ellentmondó információkat, a különböző nézőpontokat és az előítéleteket!

– Értékeld az információt pontosság, érvényesség, az igényeknek való megfelelés, a fontosság, valamint társadalmi és kulturális kontextus szempontjából!

– Vonj le következtetéseket, hozz informált döntéseket, az ismereteket új helyzetekben alkalmazd, és hozz létre új tudást!

– Használd meglevő ismereteidet, mint a tanulás kontextusát.

Az irányelvek összeállítói egyértelműen buzdítanak a közösségi hálózatok használatára, hozzátéve, hogy a demokratikus társadalom etikusan viselkedő és termékeny résztvevőjeként érdemes tudásunkat másokkal megosztani. Kiemelik viszont, hogy ehhez szükséges a kritikai gondolkodás.[16]

 

Az új média és az olvasás

Az irányelvekben ugyanakkor hangsúlyt kap a folyékony olvasás fontossága, nem feledkezve meg arról sem, hogy a széles körű olvasás korábbi olvasmányainkkal is összeköt minket.[17] Ez utóbbi összecseng azzal, hogy az információs társadalom körülményei között talán minden eddiginél fontosabb: ne csak az aktuálisan olvasott szöveg jelentsen vonatkoztatási pontot számunkra, hanem rajta kívül is ismerjünk más szövegeket, amelyekre támaszkodva képesek vagyunk megérteni és értelmezni az olvasottakat![18] Nem lehet eleget hangsúlyozni az elmélyült olvasás fontosságát, hozzátéve, hogy az új média használata az olvasás területén is a kínálat kritika nélküli elfogadására ösztönöz bennünket, tehát arra, hogy azt olvassuk, amit reklámoznak. Ennek végső célja az, hogy a fogyasztói társadalom olyan polgára váljék belőlünk, akit hatékonyan lehet fogyasztásra ösztönözni, aki nem válogat, nem kritizál, nincs saját ízlése és véleménye.[19] A webes információkereséstől („guglizástól”) való túlzott függés ugyanis az információ dekódolóinak társadalmát hozhatja létre. Ennek a társadalomnak a tagjait az a téves érzet vezérli, hogy tudnak valamit, ami eltéríti őket mélyebb intellektuális potenciáljuk kifejlesztésétől. Különbség van ugyanis a dekódolás és az elmélyült olvasás között. Az előbbi nem jelent megértést, az utóbbi viszont gondolkodási képességeinket fejleszti.[20] Az elmélyült olvasás viszont elképzelhetetlen megfelelő szintű szövegértés nélkül. Ennek kapcsán bizonyára sokan ismerik azt a jelentés, amelyet az Európai Unió szövegértési készségekkel foglalkozó szakértői csoportja készített, és amely a szövegértés minden európai országot sújtó válságára hívja fel a figyelmet. Ebben a dokumentumban számos olyan megállapítást találunk, amely témánk szempontjából is lényeges. Olvashatunk például arról, hogy az írás és az olvasás sokkal több készségek együttesénél vagy valamiféle technikánál, és hogy a szövegértési készség mennyire fontos az állampolgári szerepvállalás okán vagy a munkaerőpiacon. Mindezek mellett természete a digitalizált szövegek széles körű elterjedtsége következtében megváltozott. Ha azt mondjuk, hogy a szövegértés azért válik fontossá, mert a társadalmi, az állampolgári és a gazdasági párbeszéd nagyrészt írott formában történik[21], akkor látnunk kell, mennyire fontos az információs műveltség, hiszen kiterjed az információ minden formájára, ráadásul minden korosztályt érint, mivel mindenki használ információkat.[22] Itt egyébként az összefüggések egész hálójával találkozunk. Ahhoz ugyanis, hogy az információs társadalom interaktív résztvevői lehessünk, szükség van a funkcionális írástudás képességére is[23], amely – ahogyan azt jól tudjuk – nem egyszerűen az alapvető információk elolvasásának és megértésének a képességét takarja, hanem szorosan kötődik az információs műveltséghez is.[24]

 

Az új média egyéb hatásai

Kiegészítésként két jelenséget érdemes szemügyre vennünk. Az egyik a halmozott (párhuzamos) médiafogyasztás, más néven multitasking, amely szorosan kapcsolódik az olvasás témaköréhez. A másik az amatőrizmus, vagyis az információ-előállítás amatőr formáinak előretörése, amely inkább az információ létrehozóinak és fogyasztóinak viselkedését jellemzi, viszont értelmezése és kezelése némi magyarázatot kíván. Az új média kapcsán gyakran emlegetett halmozott médiafogyasztás hatással van gondolkodásunkra és általános információfogyasztásunkra. A halmozás lényege, hogy többféle tevékenységet végezünk egyszerre, továbbá gyorsan vagyunk képesek váltani ezek között a tevékenységek között. Nyilvánvaló, hogy ez a képesség sokakban (talán mindnyájunkban megvan), viszont nehézzé teszi a kognitív fókusz megtalálását, továbbá az így szerzett ismeretek sokszor nehezebben alkalmazhatók új helyzetekben.[25] Ezért is van, hogy mindenkinek meg kell tanulnia, hogy mikor teheti meg, hogy egyik alkalmazásról a másikra váltva, felületesen figyel, és mikor kell figyelmét egyetlen dologra összpontosítania.[26] Itt megint párhuzamot vonhatunk egy rokonjelenséggel. Az írásbeliség kialakulása előtt az emberiség gondolkodása képszerű és holisztikus volt, amit aztán az elemző gondolkodás váltott fel. Az új média nagymértékben a képekre épül. A képek értelmezés nélkül is befogadhatók, szemben az állandó tagolást és értelmezést kívánó hangzó és írott nyelvvel. Elképzelhető azonban, hogy a képekre való támaszkodás rontja a pillanatnyi külsődleges és a lényegi elemek közötti különbségtétel képességét, és csökken absztrakciós képességünk is. Ez nemcsak természettudományos gondolkodásunkat befolyásolhatja, hanem a nyelvtani fogalmak kialakulását és a nyelvi kategorizáció fejlődését is.[27] Ugyanakkor kétségtelen, hogy a feladat természetétől függően hol az egyik, hol a másik típusú gondolkodás a leghatékonyabb és a leghasznosabb.[28] Az sem kétséges, hogy globalizálódó világunkban megnőtt az amatőrök fontossága. De kit is nevezünk amatőrnek? Amatőr az, aki szereti mindazt, amit csinál, viszont nincs annak elvégzésére képesítve, de legalábbis nem fontos, hogy rendelkezzen ilyen képesítéssel.[29] Az amatőröknek ugyanakkor megvan a szükséges szakértelmük, felkészültségük. Számolnunk kell azonban dilettánsokkal is, akiknél nem is felkészületlenségüket, hanem rendkívüli önbizalmukat kell aláhúznunk.[30] Az új média amatőrjei közül sokan valójában dilettánsok, tehát semmiképpen sem azonosíthatók a jól felkészült amatőrökkel. Ezért is van az, hogy a webre feltöltött és megosztott tartalmak nagy része érdektelen. Bár az érdeklődés hiánya összetett kérdés, ráadásul az információbőség korában nehezen kezelhető, az érdektelenség egyik oka az, hogy ezek a tartalmak jelentős részben a dilettánsoktól származnak. Vagy – tegyük fel a kérdést – készítőik eleve is számoltak az érdeklődés várható hiányával? Az új média mindenesetre azt nyújtja felhasználóinak, amit akarnak. Márpedig az emberek fel akarják tölteni a dolgaikat, továbbá a saját igényeik szerint akarják alakítani a web kinézetét.[31] Tegyük hozzá, hogy ezzel nincs is semmi baj, ha mindent a maga helyén kezelünk, például nem próbáljuk dilettáns tartalmakkal helyettesíteni a professzionális műveket. Nem könnyű ezt megtennünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy az új média világában könnyű megkerülni azok véleményét, akik másképpen gondolkodnak, mint mi. Ráadásul az emberek azokat a tartalmakat fogyasztják, amelyek ingerlik agyukat és érzékszerveiket – ami dühíti, felkavarja, szórakoztatja őket, vagy valamilyen más módon érzelmi választ vált ki belőlük. Az ilyen tartalom nem feltétlenül a legjobb, vagy nem a leginformatívabb, viszont reagálunk rá.[32] Azt is érdemes tudnunk, hogy azért az új média által közvetített tartalmak célja és értéke sokféle lehet. A Wikipédia például nagymértékben támaszkodik a szakirodalmi hivatkozáskora.[33] Lényeges az is, hogy nem szolgál üzleti érdekeket. Wikipédia cikkeket írni intellektuális kihívás, ami egészen más, mint amikor „barátokat” gyűjtünk valamelyik közösségi hálózaton, bár hasonlít arra, amikor egy-egy blogon írjuk meg a véleményünket. A Wikipédia ilyen módon sokkal kevésbé a nyájszellem megtestesítője, mint a közösségi hálózatok, különösen azért, mert a résztvevők teljes értékű lexikoncikkeket írnak, egy olyan művet téve jobbá és teljesebbé, amelyet hasznosnak találtak.[34] Véleményem szerint az amatőr tartalmak főként a közkönyvtárak olvasóinak hasznosak. A közkönyvtárak ugyanis küldetésüknél fogva mindig is kínáltak olyan tartalmakat olvasóiknak, amelyek nem a szakemberek igényeit vannak hivatva kielégíteni. Ezek a tartalmak nem kevésbé értékesek, mint a professzionális információ, hanem másféle szolgáltatási szemléletet képviselnek, hiszen a szórakoztatás is érték, és ebben az értelemben az új média többnyire szórakoztatásra használt tartalmai sem értéktelenek, csupán mások.

 

Következtetések

Ideje, hogy a fentiekből néhány tanulságot levonjak, továbbá még néhány megjegyzést fűzzek a leírtakhoz. A web – már puszta méreténél fogva is – minden más eszköznél és társadalmi folyamatnál hatékonyabb eszköze a tudás összegyűjtésének és felhalmozásának. Tudjuk viszont, hogy a tudás nem merül ki a meglevő információk és vélemények felhalmozásában.[35] Ennek megfelelően az információs műveltség, és főként annak kritikai aspektusa továbbra is aktuális marad. Szem előtt kell tartanunk, hogy érdemes a hagyományos papíralapú és az elektronikus (digitális) információforrások előnyeit egyaránt kihasználnunk. Nem az a fontos ugyanis, hogy milyen forrásból, hanem hogy egyáltalán megtaláljuk a lényeges információkat, és a lényeges, hasznos, értékes információt használjuk fel. Vannak okok, amelyek a hagyományos és vannak, amelyek az elektronikus információforrások szükségességét indokolják. Ezek között ott van a tény, hogy az elektronikus információforrások kizárólagos használata egyhangú. Ha kérdéseinkre a választ mindig csak célirányos számítógépes kereséssel próbáljuk megtalálni, akkor ez a folyamat egy idő után monotonná válhat, az információk köre pedig beszűkülhet.[36] Információs horizontunk beszűküléséhez vezethet az is, hogy az olyan szolgáltatók, mint a Google, a Facebook, a Yahoo és a Microsoft – miközben látszólag mindent megtesznek azért, hogy a rendelkezésre álló információk elérésének lehetőségét kínálják – szűrik a tartalmakat, vagyis azt mutatják meg számunkra, amit szerintük látni szeretnénk.[37] Szem előtt kell tartanunk, hogy ha csak az internetes információkhoz kötődő készségekkel törődünk, nem fejlődnek ki a papíralapú információkereséshez szükséges képességeink sem, pedig ezekre szükség lenne olyan helyzetekben, amikor a számítógép nem alkalmas a probléma megoldására, vagy éppen nem áll rendelkezésre. El kell tehát sajátítanunk és sajátíttatnunk az információk minden formájának és minden eszközzel történő közvetítésének hatékony értelmezését. Az iskolának és a könyvtárnak segítenie kell a tanulókat azoknak a készségeknek az elsajátításában, amelyek az információk formától és közvetítő eszköztől független értékeléséhez szükségesek.[38] Bár a tartalomszolgáltatók a fentebb említett módon szűrik az információt, korunkban egyre inkább maga a felhasználó lesz az, akinek döntenie kell az információ értékéről és hasznosságáról.[39] Az információszerzésben tehát egyre kisebb a közvetítők, mindenekelőtt a könyvtárosok szerepe. Ugyanakkor viszont elengedhetetlenné kezd válni, hogy újra legyenek közvetítők.[40] A felhasználók „visszahódításában” fontos szerepe lehet az információs műveltségnek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a könyvtárosoknak van két olyan fontos képessége, amelyet mindenképpen meg kell őriznünk a jövő számára, és amely kitörési pontot jelenthet a jelenlegi helyzet megváltoztatáshoz. A könyvtáros képes az információk között válogatni. Ez a képességünk leginkább a gyűjteményszervezés folyamataiban, elsősorban a gyarapítás során hozott döntések kapcsán mutatkozik meg. Komoly intellektuális kihívás eldönteni, hogy beszerezzünk-e egy adott dokumentumot, mivel fontos, érdekes, értékes, jó áron, jó formátumban kapható. A válogatás eredményét nemcsak a hagyományos gyűjtemények, hanem az internetes forráskalauzok (linkgyűjtemények) is mutatják.[41] Igaz, hogy ez utóbbiak már (megítélésem szerint nagyon is helytelen módon) „kimentek a divatból”. Fontos az is, hogy a könyvtári munka jelentős része a rendszerben való gondolkodásra tanít. Gondoljunk csak a tartalmi feltárásra, az osztályozásról vagy a tezauruszokról tanultakra! Mindkét képesség összefügg az információs műveltség alapját képező kritikai gondolkodással, tehát azzal, hogy nem fogadunk el minden információt, amely „szembejön velünk”.



[1] Towards Knowledge Societies for Peace and Sustainable Development. First WSIS+10 Review Event Commitment. Final Statement: Information and Knowledge for all: an expanded vision and a renewed commitment. Paris: UNESCO, 2013. [online] [2013.09.04.] <http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/wsis/WSIS_10_Event/wsis10_final_statement_en>.

[2] György Péter: Digitális éden. Bp.: Magvető, 1998. 371p.

[3] ACRL Working Group on Intersections of Scholarly Communication and Information Literacy: Intersections of Scholarly Communication and Information Literacy: Creating Strategic Collaborations for a Changing Academic Environment. Chicago, IL: Association of College and Research Libraries, 2013. [online] [2013.09.04.] <http://www.cni.org/staff/cliffpubs/info_and_IT_literacy.pdf>.

[4] Lynch, Clifford: Information literacy and information technology literacy: new components in the curriculum for a digital culture. A position paper submitted to the Computer Science and Telecommunications Board of the National Research Council (February 1998). [online] [2013.09.04.] <http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2140/1947>.

[5] Jarret, Kylie: Interactivity is Evil! A critical investigation of Web 2.0.In: First Monday. 2008. vol. 13. no. 3. [online] [2013.09.04.] <http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2140/1947>.

[6] Warren, Scott-Duckett, Kim: Why Does Google Scholar Sometimes Ask for Money? Engaging science students in scholarly communication and the economics of information. In: Journal of Library Administration. 2010. vol. 50. no. 4. p.349-372.

[7] Coiro, Julie. et al.: Central Issues in New Literacies and New Literacies Research. In. J. Coiro, Julie at al (Eds.) The Handbook of Research on New Literacies, Mahwah, NJ. Erlbaum, 2008. p.25-32.

[8] Herman, Eti-Nicholas, David: The information enfranchisement of the digital consumer. In: Aslib Proceedings. 2010. vol. 62. no. 3. p.245-260.

[9] Simon, Herbert: Korlátozott racionalitás. Bp.: Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1982.

[10] Bates, Marcia: Toward an Integrated Model of Information Seeking and Searching. In: New Review of Information Behaviour Research. 2002. vol. 3. p.1-15.

[11] Európai Bizottság. Az EU Szövegértési készséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportja: Vezetői összefoglaló. Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012.

[12] Herman-Nicholas, i.m.

[13] Sennyey Pongrácz-Kokas Károly: Könyvtárak a hálózatban. Hogyan változtatta/változtatja meg a könyvtárak jelenét és jövőjét a számítógépes világhálózatba kerülés? In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 2011. 58. évf. 10. sz. p.419-429.

[14] Morville, Peter: Ambient Findability. Sebastopol, CA: O’Reilly, 2005.

[15] Farkas, Meredith: Participatory technologies, pedagogy 2.0 and information literacy. In: Library Hi Tech. 2010. vol. 30. no. 1. p.82-94.

[16] AASL: Standards for the 21st-century learner. Chicago, IL: American Association of School Librarians, 2007. [online] [2013.09.04.] <http://www.ala.org/aasl/standards>.

[17] Uo.

[18] Knausz Imre: Műveltség és demokrácia. Miskolc-Budapest, 2010. [online] [2013.09.04.]<http://mek.oszk.hu/08700/08758/08758.htm>.

[19] Steklács János: Személyiség, identitás, olvasás a jövő forgatókönyvében. In: Könyv és Nevelés. 2010. 12. évf. 1. sz. p.36-41.

[20] Hawkley, Ethan: Where’s Walden?: Searching, Googling, Reading, and Living in the Digital Age. In: New Knowledge Environments. 2009. vol. 1. no 1. [online] [2013.09.04.] <http://journals.uvic.ca/index.php/INKE/article/view/155/163>.

[21] Európai Bizottság, i.m.

[22] CILIP: An introduction to information literacy. Chartered Institute of Library and Information Professionals, 2009. [online] [2013.09.04.] <http://www.cilip.org.uk/>.

[23] Terestényi Tamás: Kommunikációelmélet. Bp.: Osiris, 2006.

[24] Bawden, David.: Information literacy: the new knowledge management? In: Journal of Documentation. 2006. vol. 62. no. 4. Editorial.

[25] Cull, Barry W.: Reading revolutions: Online digital text and implications for reading in academe. In: First Monday. 2011. vol. 16. no. 6. [online] [2013.09.04.] <http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/3340/2985>.

[26] Rheingold, Howard.: Attention, and Other 21st-Century Social Media Literacies. In: EDUCAUSE Review. 2010. vol. 45. no. 5. p.14-24.

[27] Benczik Vilmos: A médium és az üzenet. In: Könyv és Nevelés. 2010. 12. évf. 1. sz. p.8-12.

[28] Elbutul a Facebook-nemzedék? In: FigyelőNET. 2012. február 9. [online] [2013.09.04.]<http://fn.hir24.hu/itthon/2012/02/17/elbutul-a-facebook-nemzedek/>.

[29] Keen, Andrew: The Cult of the Amateur. London: Nicholas Brealey Publishing, 2007.

[30] Bényei Miklós: A helytörténeti kutatás és a helyismereti dokumentumok digitalizálása. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 2009. 18. évf. 9. szám. p.16-25.

[31] Joint, Nicholas: The Web 2.0 challenge to libraries. In: Library Review. 2009. vol. 58. no. 3. p.167-175.

[32] Boyd, Dana: Streams of Content, Limited Attention: The Flow of Information through Social Media. In: Educause Review. 2010. vol. 45. no. 5. p.26-28.

[33] Sundin, Olof: Negotiations on information seeking expertise: a study of Web-based tutorials for information literacy. In: Journal of Documentation. 2008. vol. 64. no. 1. p.24-44.

[34] Huvila, Isto: The complete information literacy? Unforgetting creation and organization of information. In: Journal of Librarianship and Information Science. 2011. vol. 43. no. 4. p.237-245.

[35] Bridges, David-Watts, Michael.: WWW.THEDEVELOPMENTOFKNOWLEDGE.NET. In: P. Smeyers and M. Depaepe (eds.): Educational Research: Networks and Technologies. Dordrecht: Springer, 2007. p.15-32.

[36] Shenton, Andrew K.: Changes and challenges The new information environments in schools − a British perspective. In: IFLA Journal. 2012. vol. 38. no. 3. p.228-238.

[37] Szoftverek döntik el, miről tudunk. In: SG.hu. 2011. június 22. [online] [2013.09.04.]<http://www.sg.hu/cikkek/82870/szoftverek_dontik_el_mirol_tudunk>.

[38] Herman-Nicholas, i.m

[39] Badke, William: Research Strategies: Finding your Way through the Information Fog. 2nd ed., Lincoln, NE.: iUniverse.com, 2004.

[40] Herman-Nicholas, i.m.

[41] Koltay Tibor: Internetes forráskalauzok: elvek és generációk. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 2008. 55. évf. 5. sz. p.221-224.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: