Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Celichowski Jerzy: Tizenéves lengyel kisebbségi fordítók

Nyomtatási nézet

Celichowski Jerzy a Fiatal Fordítók projekt koordinátora

______________________

Bevezető

Tizenévesek egy csoportja lefordította magyarra Anna Onichimowska[1] Dziesięć stron świata című lengyel ifjúsági művét. A kötet A világ tíz égtája címmel a Typotex Kiadó jelentette meg az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.[2]

Ezt a nem mindennapi projektet a lengyel nagykövetség mellett működő, lengyel iskolába járó, lengyel-magyar kétnyelvű fiatalokkal valósítottuk meg. Az alábbi cikkben bemutatom a projekt megszületéséhez vezető utat, magát a projekt megvalósítását és az ebből levonható tapasztalatokat.

 

Iskolánk, a Petőfi Sándor Lengyel Iskola[3]

A Lengyel Követség mellett működő iskola a lengyel oktatási rendszer része. A tanítás a lengyel tanterv szerint zajlik. Az oktatás kiegészítő jellegű, a tanulók az iskolában hetente egy délutánt töltenek, lengyel irodalmat és történelmet tanulnak. Az intézménybe összesen kb. százan járnak a tizenkét évfolyamon (a tanulók 7-19 évesek), itt egy nagyon kis iskoláról van tehát szó.

Az iskola célja elvileg az, hogy felkészítse a diákjait a lengyelországi oktatásba való bekapcsolódásra. A tanulók fele kétnyelvű és egyúttal két kultúrájú is, de nem tervezik, hogy belátható időn belül Lengyelországba visszatérjenek, annál is inkább, mert Magyarországon születtek.

 

A kihívás

A lengyel tanterv kevésbé igazodik a magyarországi tanulók kettős kulturális kötődéséhez, kisebbségi helyzetéhez. A lengyelek számára pedig a történelem folyamán megszokott volt, hogy nem a saját hazájukban élve, az idegen környezetben is ápolják, fejlesszék kultúrájukat.

A tanterv tiszta lengyel perspektívát kínál. A magyar, többségi iskola, ahova járnak, ugyanakkor hasonló, de tiszta magyar jellegű. Így a lengyel–magyar fiataloknak egyszer lengyelként, egyszer magyarként kell viselkedniük.

Fontos, hogy ez az iskola nem kötelező. Akire még vonatkozik a tankötelezettség, ezt a magyar, illetve brit vagy amerikai iskolában teljesíti. A lengyel iskolát bármikor abba lehet hagyni. Az egyébként is leterhelt gyerekeknek a lengyel tanulására fordított heti egy délután abból az idejéből vesz el, amelyet más dolgokra fordíthatnának. Nem mindig könnyű nekik megérteni, miért is jó, hogy ide járnak.

A lengyelországi iskolákkal összehasonlítva itt más a tét: miközben ott – jobb vagy rosszabb – végzettség a cél, itt arról van szó, hogy a lengyel gyökerekkel rendelkező fiatalok fejlesszék és továbbvigyék a lengyel nyelvet, kultúrát, és ne csak a többségi kultúrára hagyatkozzanak, feladva lengyel identitásukat.

Ez fontos kihívást jelent a tanároknak, szülőknek és természetesen a tanulóknak egyaránt. Kérdés, mit lehet ebben a helyzetben tenni, hogy az adott kereteken belül maradva olyan iskolát teremtsenek, ahová a tanulók szívesen járnak (mert nem kötelező nekik), s az ott töltött időt hasznosnak érezzék, és a kettős, lengyel-magyar identitásukat sem kell megtagadniuk.

 

A projekt ötlete

Iskolánkban a fenti céloknak megfelelően gyakran szervezünk kiegészítő projekteket (az iskola jellegéből és méretéből fakadóan a tanárok és a szülők gyakran dolgoznak együtt az iskola működtetésén). Látogatnak minket lengyel írók, szervezünk színházi műhelygyakarlatot, magyarországi és külföldi lengyel vonatkozású utakat stb.

A fordítási projekt ebbe a trendbe illeszkedik, azzal a különbséggel, hogy most megpróbáltunk a résztvevők kettős identitásra építeni.

 

A projekt megvalósítása

A lefordítandó könyvet lengyelországi könyvtárosokkal és tanárokkal konzultálva választottuk ki. Anna Onichimowska Dziesięć stron świata című könyvének Lengyelországban már négy kiadása volt, és igen népszerű. A kötetben olvasható tíz történet tizenévesekről mesél, akik, habár különböző országokban élnek, hasonló helyzetekbe kerülnek: az életük első önálló döntéseit kell meghozniuk. Ezekkel az élethelyzetekkel a szintén tizenéves fordítóink könnyen azonosultak. Maga a szöveg nem hosszú, nyelvileg nem jelent túl nagy kihívást a kezdő fordítóknak sem. A kötet tíz elbeszélése, természetes módon adta a fordítandó szöveg részekre osztását, lehetővé téve a csoportos munkát.

A diákok toborzása a vártnál jobban sikerült. Tíz fiatal fordító jelentkezését reméltük, ehelyett tizenöten akartak részt venni a projektben. Érdemes megemlíteni, hogy tizenöt-tizennyolc éveseknek hirdettük a projektet, és majdnem minden ilyen korú diák jelentkezett az iskolából. A projekthez meghívtunk egy hivatásos fordítónőt, akinek az volt a dolga, hogy tartson bevezetést fordításról a fiataloknak, aztán javítsa és kommentálje a munkájukat és végül szerkessze a szöveg végleges verzióját. Dr. Pászt Patrícia vállalta ezt a feladatot, aki maga is lengyel-magyar hátterű, s ez segített közös nyelvet találni a fiatal fordítókkal.

A fordítói oktatás után szétosztottuk a szövegeket, és elkezdődött a munka. Ekkor 2016 decembere volt. Az eredeti terv szerint mindenkinek pár oldalt kellett lefordítania havonta, hogy a tanév végére elkészüljenek a könyvvel. De természetesen nem sikerült tartani a szigorú ütemezést. Hogy behozzuk a lemaradást, két alkalommal szerveztünk úgynevezett Fordítók Éjszakáját. Egy ilyen esemény keretében, péntek este találkoztunk a résztvevőkkel az iskolában, ahol zene és pizza mellett fordították a szövegeiket. Időnként kérdeztek egymástól valamit, de amúgy elég volt nekik egy térben dolgozni a többiekkel.

Még májusban küldtünk a diákok magyar irodalom tanárainak egy levelet, amiben értesítettük őket a projektről. A levél nagyon jó fogadtatásban részesült, volt eset, amikor azt egész osztály előtt olvasták fel.

A tizenöt fiatal koordinációja nem volt egyszerű feladat. Idővel kiderült, hogy a Messenger jelenti a leghatékonyabb kommunikációs platformot. Az e-mail, de még a Facebook-csoport sem működött ennyire hatékonyan. A kapcsolattartás különösen fontos volt, mivel az idő nagy részében mindenki önállóan dolgozott.

Végül is, mindezen nehézségek ellenére, a szöveg a terv szerint elkészült a tanév végére. Nagyon fontos, hogy közben egyik résztvevő sem morzsolódott le. Íme a fiatal fordítók névsora: Bedyński Tomek, Bedyński Zosia, Celichowski Emil, El Nagar Módi, Haraszti Dániel, Kalinowski Virág, Keresztessy Márk, Mondovics Lujzi, Mónus Ida, Skrodzka Sandra, Skrodzki Andrzej, Skrodzki Marko, Sokołowska Kasia, Somlói Kinga, Szczerba Karina.

Szerkesztés után beadtuk a szöveget a közben megjelentetést vállaló Typotex Kiadóhoz. Ők elkezdték a könyv technikai előkészítését, mi pedig nekiálltunk az írónő budapesti látogatásának megszervezéséhez.

A könyvet Budapesten, az áprilisi Könyvfesztivál keretében mutattuk be. A rendezvényen a szerző, Anna Onichimowska és a fiatal fordítók részvételével beszélgetés zajlott le, melyet Pászt Patrícia moderált. A könyvbemutató alkalmat adott arra, hogy mindazok eljöjjenek, akinek közük volt a projekhez. A bemutató lett a projekt csúcsa és egyben az elvégzett kemény munka eredményének megünneplése is. A fiatalok kétnyelvűsége ellenére az irodalmi fordítás kiemelkedő teljesítménynek számít.

A projekt legutolsó eleme a Gyerek- és Ifjúsági Irodalom Fesztiválon[4] való részvétel volt, amelyre júliusban a lengyelországi Rabkában került sor. Ott a fiatal fordítók részt vettek egy fordítási workshopon, amelyet a projekthez kapcsolódóan szerveztek.

A projekt fontos része volt a finanszírozás. Támogatást kaptunk a budapesti Lengyel Intézettől, négy lengyel kisebbségi önkormányzattól és a lengyel külügyminisztériumtól is. A kiadó közvetlenül a lengyel Könyv Intézettől kapott adományt, amely a lengyel nyelvről való fordításokat támogatja.

 

Következtetések

A projekt nyilván hatással volt a fiatalokra. Az, hogy ennyien jelentkeztek, és hogy közülük senki sem morzsolódott le, pedig a részvétel sok munkával járt, arra utal, hogy elég vonzó volt számukra, amit a projekt kínált.

Úgy tűnik, fontos volt számukra az a kapcsolat, amit a projekt a magyar és a lengyel világuk között hozott létre. A résztvevők meggyőződhettek arról, hogy nem volt hiábavaló a lengyeltanulásba fektetett idő és energia, mert kézzelfogható tudást és készségeket szereztek meg.

Nem lehetett mellékes a projekt „felnőtt” jellege: a fordítást nem egy jeggyel értékelték, hanem egy igazi könyvvel, amit majd könyvesboltokban is meg lehet vásárolni. Valószínűleg nem igazán vannak még tisztában annak jelentőségével, mit is jelent az önéletrajzban egy nyomtatásban megjelent könyv fordítójának lenni – ők ezt mát 16-17 évesen elérték.

A másik következtetés az, hogy az ilyen jellegű projekt univerzális: bármilyen országban, bármilyen kisebbséggel és bármilyen nyelvekkel megszervezhető. A metodológiája alkalmas arra, hogy más körülmények között is alapja legyen egy projektnek.

Reméljük, hogy hasonló projektet szervezhetünk majd újra az iskolánkban – és hogy mások máshol ugyanezt szintén megtehetik.



[1] Anna Onichimowska (1952*) lengyel író, költő, a gyermek- és ifjúsági irodalom nemzetközileg elismert alkotója, aki 2014 óta Svédországban él. A felsőfokú tanulmányait a Varsói Egyetemen (Uniwersytet Warszawski) végezte, diplomamunkájában Janusz Korczak regényeit dolgozta föl, 1995–2003 között részt vett az YBBY lengyel szervezetésének vezetésében. (Forrás a Wikipedia szócikke: https://pl.wikipedia.org/wiki/Anna_Onichimowska [2018.08.25.]). Weboldala: http://www.annaonichimowska.art.pl

[2] Onichimowska, Anna (2018): A világ tíz égtája. Typotex, Budapest.

[3] A Petőfi Sándor Lengyel Iskola a Lengyelország nagykövetség mellett működik Beata Mondovics vezetésével.

[4] A lengyelországi gyerek- és ifjúsági irodalom fesztivált ez idén negyedik alkalommal szervezték meg.

____________

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: