Kristóf Ibolya: Modern eszközök a könyvtár-pedagógiában

Nyomtatási nézet

A Könyvtárostanárok Egyesületének XIII. Nyári Akadémiája Békéscsabán

Mi-ki is az a könyvtárostanár? Mi is történik a könyvtárostanárok nyári akadémiáján? Miért van ott egy felsőoktatási könyvtárban dolgozó könyvtáros? Hogyan hasznosítható, alkalmazható az az ismeret és módszer egy felsőoktatási könyvtárban, amiről a közoktatás könyvtárosai beszélnek? Miben hasonlít és miben különbözik egy iskolai könyvtár és egy felsőoktatási könyvtár?
A Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) XIII. Nyári Akadémiáját (NYAK) Békéscsabán rendezték 2011. június 29. és július 2. között. A közoktatási intézményekben dolgozó könyvtárosokat összefogó szakmai szervezet évente két szakmai napot, kétévente pedig egy hosszabb nyári továbbképzést, Nyári Akadémiát szervez tagjai részére.
A 2011-es Nyári Akadémia fő témaköre a Modern iskolakép – modern könyvtár-pedagógiai módszerekkel volt. Az akadémia keretében a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet 30 órás akkreditált tanfolyamát is elvégezhették a résztvevők.
Békéscsabára egy kis félelemmel és nagy kíváncsisággal utaztam. A félelem és a bizonytalanság leginkább abból származott, hogy felsőoktatási könyvtárosként mennyire tudom majd alkalmazni és hasznosítani azt a tudást és azokat a módszereket, amelyeket ajánlanak. A tanfolyam során a könyvtárostanári munka számos területét érintettük. Az első napon a tanulásszervezés, az egyes pedagógiai módszerek, valamint a készülő, új Nemzeti Alaptanterv került a középpontba. A második napon a könyvtári foglalkozástípusok, a pedagógiai projekt és a tanulásszervezés alkották a fő témaköröket. A képzés harmadik napján a könyvtár-pedagógiai programmal foglalkoztunk, míg az utolsó napon a könyvtárhasználati tankönyvek, a tanulást segítő könyvek és az értékelés, feladatlap-készítés voltak a tematikai egységek. A tanfolyam vezetői – Dömsödy Andrea, iskolai könyvtári szakreferens; Gaskó Krisztina, egyetemi oktató és Tóth Viktória, könyvtárostanár – azonban nem száraz előadásokkal készültek. Ugyanis tanulókká és tanárokká válhattunk egyszerre mi is: csoportokra bontottak, megmozgattak és gondolkoztattak, folyamatos reflektálásra „kényszerítettek”. Így végiggondolhattuk saját óráinkat, könyvtári foglalkozásainkat, feladatainkat, az eddigi gyakorlatunkat.
Előadások helyett az aktív tevékenységeknek és csoportfeladatoknak köszönhetően saját magunk fedeztük fel és tanultuk meg az egyes témákat. Nem passzív befogadóként, hanem aktív tagként, a diákok szemszögéből tapasztaltuk meg a csoportmunka jellemzőit – ez segítette a saját munkánkra való reflektálást, a kritikus pontokra való figyelést, az előnyök és veszélyek felismerését is. Nem voltunk azonban folyamatosan diákok, tanulók. Például a csoportalkotásnál egyfajta módszerrel csoportra osztottak minket, majd kilépve szerepünkből, további csoportbontási ötleteket, módszereket osztottak meg velünk a tanfolyamvezetők, és mi is egymással – ezáltal egymást is tanítottuk. Ugyanis minden téma feldolgozásánál előtérbe kerültek saját tapasztalataink, a bevált és még csiszolásra szoruló módszereink is. Folyamatosan osztották meg egymással a résztvevők az ötleteket, tapasztalatokat – ez rendkívül inspirálóan hatott és lehetőséget teremtett a saját köreinkből való kilépésre is. Esélyt kaptunk arra, hogy saját munkánkat kívülről, egy kicsit a külső szemlélő szemszögéből láthassuk, ezáltal átgondolhassuk és újratervezhessük könyvtárhasználati óráinkat, új módszereket és feladatokat alkalmazhassunk.
A Békés Megyei Könyvtár és Tudásház konferenciatermében tartott foglalkozások mellett mikrotanításokon is részt vettünk a békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumban. Itt megismerhettük az iskola könyvtárát, könyvtárostanárait, valamint a mikrotanításokat tartó Békés megyei kollégákat is. A mikrotanításokon pedig a feldolgozott témakörök és tananyagrészletek újfajta megközelítésével találkozhattunk, azaz továbbra is tanulhattunk egymástól. A tanfolyam címében szerepelt a modern kifejezés is, ez azonban nem a számítógépes, e-learninges tanulást jelentette, hanem az új szemléletet, a nemcsak tanórai keretekben, esetlegesen szakkörökben megvalósuló könyvtárhasználati oktatást, hanem a hosszabb alkalmakat, projekteket, a több tantárgyhoz kapcsolódó, kötetlenebb formában, nem 45 percben megvalósuló képzési alkalmakat. Így végül nem kapcsoltam be a netbookot, mégis új, modern pedagógiai módszereket tanultam. A szoros szakmai programot könyvtárlátogatások, városnézés, valamint a szabadkígyósi Wenckheim-kastély látogatása egészítette ki – így megismerhettük Békés megye és Békéscsaba nevezetességeit is. A szellemi feltöltődés mellett a testünkre is figyelmet fordítottunk: kifejezetten ülőmunkához ajánlott, a hátizmokat erősítő gyakorlatokat végeztünk gyógytornász segítségével.
A NYAK elején még kissé távolinak és idegennek, kilógónak éreztem magam, mivel nem a közoktatásban dolgozom, de a tanfolyam végére már csodálkoztam, hogy egyedül vagyok a felsőoktatásból, közművelődési könyvtáros pedig nincs a résztvevők között, hiszen az elhangzott ismeretek és példák – bár a közoktatásra fókuszáltak – más könyvtártípusokban is alkalmazhatóak lennének. A KTE számára lehetőség lehet a közművelődési és felsőoktatási könyvtárak felé való nyitás, hiszen az élethosszig tartó, önálló, egyéni tanulás, önképzés segítése minden könyvtáros feladata, és szinte minden könyvtártípusban tartanak használóképzéseket is. Akár szervezett, kifejezetten oktatási célú, akár csak a mindennapi könyvtáros munka során előforduló alkalmakon is hasznosítható lenne az a pedagógiai tudás és gyakorlat, amivel a könyvtárostanárok rendelkeznek.

Vissza a tartalomjegyzékhez