Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Haszonné Kiss Katalin: Mese útja – országos olvasóvá nevelő program

Nyomtatási nézet

„Bölccsé és vitézzé formál az olvasás,

mert nagyon is más ízt, titkosabb tanítást találtok benne.”

F. Rabelais

 
Az olvasóvá nevelő program ötlete
Az olvasásnépszerűsítési kampány ötlete évek óta foglalkoztatta az IBBY
vezetőségét. Konferenciákat, programokat, bemutató foglalkozásokat szerveztünk,
igyekeztünk egy asztalhoz ültetni a gyermekirodalommal, az olvasással foglalkozó
szakembereket, bevonni programjainkba a szülőket. Mégis ezek egyedi, évente
néhányszor megvalósuló események voltak. Sajnos a pályázati lehetőségek sem tették
lehetővé, hogy az ország egész területét lefedő, több elemből álló sorozattal jelenjünk
meg. Az első lökést a 2005-ös Nagy Könyv akció adta, melynek ötletgazdája Békés Pál
volt. Sok olyan elemet tudtunk itt megvalósítani, ami előrevetítette egy, kimondottan
gyermekeket és fiatalokat megcélzó kampány szükségességét és megvalósíthatóságát.
A rendezvények a lakosság széles rétegeit mozgatták meg, a sorozat sikerességében
kiemelt szerepe volt a közművelődési– és iskolai könyvtáraknak, közművelődéssel
foglalkozó intézményeknek és a civil kezdeményezéseknek is. Azt is látnunk kellett
azonban, hogy ehhez hasonló anyagi támogatást évekig nem fogunk tudni szerezni,
hiszen a pénzforrások korlátozottak.
               
A mintául szolgáló lengyel project
A következő év őszén – 2006. Macau – az IBBY nemzetközi konferenciáján ismertük meg
a lengyel projectet - All of Poland Reads to Kids http://allofpolandreadstokids.org/  -, mely
a maga nemében példaértékű nemzeti összefogással valósult meg. A program elnyerte
az  Asahi Reading Promotion Award 2006 díjat. A modell elemeit több nemzeti szekció is
átvette, így mi is felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel. Megtudtuk, hogy az előkészítés
több évet vett igénybe, a program 2001-ben indult útjára. Célja az volt, hogy lendületet
adjon az olvasásnak, ezzel ösztönözve a gyermekek érzelmi fejlődését. Az elsődleges
célcsoport a szülők, pedagógusok és gyermekekkel foglalkozó felnőttek voltak. Az
ösztönzés, felelősségkeltés meghatározó eszköze a média volt. A programnak volt saját
arca, aki a kampány alatt előre megtervezett időközökben jelent meg a médiában. Az
előkészítés során a nemzeti közszolgálati csatornák fő műsorainak szüneteiben
didaktikus reklámokkal népszerűsítették a felolvasást, a közös olvasás élményét.
A legnépszerűbb szappanopera szereplői a sorozatból ismert karakter jelmezében, a film
díszletei közül szóltak ki a nézőhöz és bíztatták arra, hogy „olvasson fel gyermekének
minden nap legalább 20 percet”. A programnak saját logot tervezett egy ismert illusztrátor,
mely reklámajándékként jutott el a legkisebbekhez is. A munkát több ezer önkéntes
segítette, több neves személyiség vállalta, hogy a program nagyköveteként népszerűsíti
a felolvasást.  Az alapítvány olvasásnépszerűsítő kampányát 2001 nyarán indította el,
melyben a napi 20 perc olvasás mellett, arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos a
család egysége szempontjából, ha a szülő, közeli hozzátartozó olvas fel a gyermeknek.
A kötődés elmélyülésén túl, a hangos olvasás fejleszti a nyelvi és gondolkodási
képességeket, fejleszti a memóriát és a képzelőerőt, erkölcsi normákat közvetít. Ez évtől
rendszeresen szervezik az Olvasás hetét, melyen már az első alkalommal 150 település
vett részt. Néhány év alatt a helyi közösségekben természetessé vált, hogy tűzoltók,
rendőrök, pilóták – a gyermekek példaképei – már nem a saját szakmájuk
népszerűsítésért, hanem felolvasási céllal látogattak el óvodákba, iskolákba. Elindultak
az iskolai és óvodai programjaik, majd 2006-ban a könyvtárak mellé állva lobbiztak azok
állománygyarapításának emelt szintű támogatásáért. A kortárs gyermekirodalom
ösztönzésére 2006-ban saját, pénzdíjas pályázatot írtak ki, melynek védnöke a Kulturális
Miniszter. Nem felejtkeztek meg Harry Potterről sem, aki az egyik kampány főhőse volt.
Saját kiadványokat jelentetnek meg, konferenciákat, szakmai napokat szerveznek.
Hevesen ellenzik ma is a mértéktelen tévézést, határozottan kiállnak amellett, hogy a
gyermekek csak meghatározott mennyiségű és tartalmú műsort nézhessenek hetente,
helyette olvassanak. Vizsgálatok készültek – 2005-2006-ban – mind a kampány sikeréről,
az iskolákban, az óvodákban folytatott akciók hatékonyságának javításáról. A project
kiterjed a börtönben élőkre és a távoli, szegény régiókra is. A program
költségvetése – melyet többek között a Kulturális Minisztérium támogat - vetekedett a
nagy Könyv költségvetésével, ma is Minisztériumi támogatásból működik.

 

A Nagy Könyv sikerét meglovagolva nem sikerült támogatókat magunk mellé állítanunk, így a hazai program váratott magára. Még így is 2008-ig kellett várni arra, hogy pénz és támogatás nélkül megtaláljuk azokat a partnereket - Emőd Teréz (PIM), Kucska Zsuzsa (FSZEK Terézvárosi Gyermekkönyvtár), Budavári Klára (MKE, Gyermekkönyvtáros Szekció), Dömsödy Andrea (OPKM), Bondor Erika (KTE), Egri Kriszta (honlap) - és programfelelősöket, akik pénz nélkül is bele mertek vágni a sorozat kidolgozásába és akik révén újabb tagokkal bővült a csapat.

 

Valamennyien ismerjük azokat a felméréseket, melyek kiemelik az olvasási kedv és az anyanyelvi ismeretek romlását, naponta hallunk híradást a gyermekek és fiatalok agresszív viselkedéséről. Napi könyvtárosi, pedagógusi munkánk alkalmával tapasztaljuk, mennyit romlott egy-egy korosztály szókincse, kifejezőkészsége, sokszor tapasztaljuk az értő olvasás hiányát.

A program elsődleges célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy még ma is milyen fontos az olvasás, mely a későbbiekben kihat egész életünkre.

 
Hogyan népszerűsítsük az olvasást? – volt az első kérdés, melyet feltettünk
magunknak. Ismerünk, tudunk olyan biztos módszereket, melyekkel olvasásra bírjuk
a gyermekeket, fiatalokat, szüleiket? Mely korosztályokat vonjunk be? Hol keressünk
partnereket, honnan szerezzünk anyagi támogatást? Úgy gondoltuk, minél előbb
vágunk bele, annál kevésbé kedvetlenedünk el, ezért 2009. április 2-át, Andersen
születésnapját választottuk a sorozat indulási időpontjának. A névválasztás nehézségei
után – Mesesztráda, Mesés év, stb. a Mese útja mellett döntöttünk. Úgy gondoltuk ez
a cím utal az állandó mozgásra, változásra, arra is, hogy bárki bármikor bekapcsolódhat,
 vagy akár vissza is fordulhat, ha valamit „újra szeretne olvasni”, és talán sosem érünk
a végére.
               
Project megvalósításával elérendő céljaink
Úgy véltük, az általunk szervezett és megvalósított programok rávilágítanak arra, hogy
sok esetben csekély anyagi ráfordítással is nagy sikereket érhetünk el. Szakmai
támogatást szerettünk volna nyújtani mindazoknak, akik gyermekekkel foglalkozva
olvasási nehézségeket, az olvasási kedv romlását tapasztalták és szeretnének minél
több, jól alkalmazható módszerrel és eszközzel megismerkedni. Úgy gondoltuk, a
kezdeti sikerek láttán önkéntes alapon csatlakoznak  majd a gyermekek olvasásáért
felelősséget érző szervezetek, intézmények, mely egy folyamatos, évekig tartó közös
játékká, olvasássá növi ki magát. A részt vevő intézmények az együttműködés
folyamán jobban megismerik egymást és hosszú távon többször tudnak majd helyi és
országos szinten együttműködni. A program képes az eltérő képességű és életkorú
résztvevők ismereteit és képességeit egyénre szabottan fejleszteni, terápiás,
felzárkóztató hatással bír. A programok sokszínűsége biztosíték arra, hogy mindenki
talál olyat, amely magával ragadja, olvasásra serkenti, az újabb és újabb kihívások
még a legizgágábbak figyelmét is tartósan le tudja kötni. Az olvasási- és szövegértési
készségek javulásával hozzájárulunk az élethosszig tartó tanulás képességének
kialakuláshoz. A gyerekek és fiatalok a programok során újabb és újabb
ismeretségeket kötnek, többféle tevékenységben is kipróbálhatják magukat, az új
közösségben képessé válnak saját készségeik és képességeik reális megítélésére.
A feladatok megoldásában fontos szerepet kap a döntési készség, a kockázatelemzés
és az együttműködési készség.

Számunkra az olvasás megszerettetéséhez vezető út A mese útja, mely a választott hősök révén kedvet csinál az olvasáshoz, értő olvasóvá nevel, új közösségeket hoz létre.

 
A program előkészítése

Az első feladat a hónapok kiválasztása volt, olyan jól ismert karaktereket szerettünk volna választani, akikkel az olvasó gyermekek és fiatalok könnyen azonosulnak, lehetőleg egyenlő arányban legyenek benne fiús és lányos hősök is, akik hagyományos értékeket közvetítenek. Olyan hősöket választottunk, akik több mesében is jelen vannak, így az események egymásra épülhetnek. Úgy gondoltuk, ezek a hősök alkalmasak arra, hogy a hagyományos társadalmi értékek mellett segítenek a konfliktusok feloldásában is, mások elfogadásában. A hagyományos 12 hónap helyett, mi meseévben gondolkodva 13 havi programot terveztünk, mely 2009. áprilisától 2010 áprilisáig tartott. Minden hónap egy mesehőst járt körbe a módszerek széles tárházát felvonultatva. Mesehónapok: Ván­do­r, Boszorkány, Erdő, Királykisasszony, Sárkány, Óriás, Tündér, Varázsló, A legkisebb fiú, Medve, Manó, Ördög, Óperencia hava lettek. A kapcsolattartás és a népszerűsítés elsődleges eszköze a Mese útja honlap volt, amely ma is elérhető.

Mivel nem volt önálló, csak a programmal foglalkozó alkalmazott, ezért minden hónapnak választottunk egy főszervezőt, akinek a feladata a hónap eseményeinek megtervezése, gondozása.  A sorozat működtetéséhez szükséges pénzeszközök és támogatók megszerzése, pályázatok elkészítése az IBBY feladata maradt. A főszervező feladata volt a hónap nyitó és záró eseményének megszervezése és a honlap menüpontjainak - módszertani segédlet, könyvajánlók, mesegyűjtemény, foglalkozástervek, havi irodalmi kvíz, ötlettár, galéria, hírek - a mesehőshöz tartozó tartalmakkal való megtöltése. A hónapok felelősei eltérő intézményi adottságokkal rendelkeztek – PIM, FSZEK, KTE, általános iskola – és nem volt még biztos az anyagi támogatás sem, ezért nagyon fontos volt az egyéni kreativitás. A módszerek könnyen adaptálhatóak, egyszerűek és „olcsóak” voltak. Talán ennek is köszönhető, hogy kisebb kapacitással rendelkező helyszínek, később iskolai és óvodai csoportok, sőt határon túli olvasókörök is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az olvasásnépszerűsítést nem kötöttük módszerekhez, pontosan az volt a cél, hogy, minél több jól alkalmazható módszert tudjunk bemutatni, a mesehősök és a résztvevő partnerek sokszínűsége volt erre a garancia. Úgy gondoltuk, minden módszer sikeres és megmutatásra érdemes, amely közelebb hozza a gyermekekhez a könyvet, megszeretteti az olvasást. A hagyományos iskolai keretek helyett a könyvtári, múzeumi, művelődési házi környezet oldott, élményszerű környezete került előtérbe.

 

A kapcsolattartás és népszerűsítés elsődleges eszköze egy olyan közös honlap volt (www.meseutja.hu), melyen keresztül a szervezők és csatlakozók programjait, programbeszámolóit és a kiemelt menüpontokat lehetett elérni. Nyitólapja tájékoztatott az aktuális eseményekről, de a hónapok önálló menüben való megjelenése lehetővé tette az archív tartalmak elérését is. A csatlakozókat arra kértük, hogy a programok megszervezésén túl töltsék fel könyvajánlóikat, ötleteiket, óravázlataikat és ne felejtkezzenek el a képes programbeszámolók, sajtóhírek elküldéséről sem. Az itt nyilvánosan elérhető módszertani segédletek a visszajelzések szerint jól használhatóak voltak, olyan „oktatócsomagként” jelentek meg, melyek a mindennapi gyakorlatot felfrissítették.

 

Miért mese? Miért nem sztory, történet…?

Úgy gondoltuk az olvasásnépszerűsítést a legkisebbeknél kell kezdeni és bár a kamaszok szerint ciki a mese, mégis, ha olvasásra akarjuk őket buzdítani, a most népszerű modern mesékhez kell nyúlnunk. A mese az önálló identitás kialakításában is jelentős szerepet játszik, életvezetési tanácsokat ad. Az IBBY szakmai konferenciáin elhangzott előadások - Vekerdy Tamás, Boldizsár Ildikó – is megerősítettek bennünket abban, hogy a mese gyógyító ereje kortól és nemtől függetlenül jól alkalmazható a mai fiatalok körében is, a mesék üzenetei a mai napig hatnak.  A kicsik a meséken keresztül megismerkedhetnek közös hagyományainkkal, szimbólumvilágunkkal. A mese közösségi ereje a közös mesehallgatáson, felolvasásokon túl is érezteti hatását, a gyermekek elmagányosodását megelőző legjobb eszköz. A valahová tartozás sok gyermek életéből hiányzik. Abban is bíztunk, hogy bár kiemelten a gyermek és ifjúsági korosztállyal szeretnénk foglalkozni, ezeknek a programoknak a segítségével sok családot is bevonzunk intézményeinkbe. A mese üzenete tanácsot adhat egy kamasznak is bizonyos élethelyzetekben, ha azonosul a szereplőkkel, feszültségeit levezetheti. A családi légkör javul, ha a szülő ettől kezdve esti mesét olvas gyermekének, ha a nagyszülő meséi is már érdekessé válnak, ha a család újból számot tart az idősebb korosztály élettapasztalatára, bölcsességére, bizony mindannyian jól járunk. „Biblioterápiás vizsgálatok igazolják, hogy az a gyerek, aki minden nap hall mesét az iskolába lépés idején, 1,5 évvel előzheti meg anyanyelvi szinten azt a kortársát, aki nem rendszeres mesehallgató. Azok a fiatalok, kik rendszeres olvasnak, nagyobb szókinccsel rendelkeznek, sikeresebbek a tanulásban, könnyebben alkalmazkodnak a változó környezethez, kevésbe válnak a társadalomtól elszigeteltté. Az olvasás készség, mely lassan, alapos gyakorlással fejlődik ki. Nem lehet abbahagyni a fejlesztését, folyamatosan felsőbb iskolákban is fejleszteni kell azt„[1] A gyermekeket nem lehet kiragadni saját kulturális környezetükből, a közvetített erkölcsi értékek, mindennapi szerepek, normák, nyelvi fordulatok, szókincs egy adott nép kultúrájához köthetőek, ezért fontosnak tartottuk, hogy magyar szerzők műveit népszerűsítsük, ezen belül is minél több kortárs alkotóval ismertessük meg a gyermekeket és fiatalokat. Szorgalmaztuk a személyes találkozást, mely felejthetetlen élményt nyújtott a jövő olvasóinak. „Tök jó fej volt…”, … „nagyon közvetlen volt, most már kíváncsi vagyok a regényére …” „A csúnya is szép? A rólam készült karikatúrán röhögött az egész suli, de azóta sokkal népszerűbb lettem.” „Nem is gondoltam, hogy néhány vonalból ilyen csoda lesz…”

 

A mese, a történet, az ismétlés, az új ismeretek szerzésének egyik legkézenfekvőbb eszköze. Vegyük példának a varázsló havát, ahol a résztvevők varázsigéket, praktikákat, magyar népi varázslásokat, ráolvasásokat használva ismerkedtek meg különböző korokkal és kultúrákkal. Mesét hallgathattak nagy mágusokról, rövid rigmusokat mormolva, ritmushangszereket megszólaltatva váltak maguk is mágussá.

 

Rendezvénytípusok

Felolvasás

A felolvasással, az együttolvasás élményére szerettük volna felhívni a figyelmet. A kisgyermekkorban a gyermek és szülő közötti kötődés egyik legkézenfekvőbb eszköze az esti mese, a közös délutáni olvasás. Azok a gyermekek, akiknek szülei felolvastak, választékosabban beszélnek, már egész korán szép kerek mondatokban képesek kifejezni magukat. A hangos olvasás fejleszti a memóriát és a képzelőerőt, koncentrálni, gondolkodni tanítja a hallgatót. Az átadott ismeretek révén tágítja a látókört, erkölcsi értékek közvetítése révén segíti a nevelést. Megelőzi a televízió vagy a számítógép függőséget, kialakítja az élethosszig tartó tanulás szokását.

A gyermeknek felolvasó felnőtt navigálja a gyermeket a mesék birodalmába, az események, tanulságok átbeszélésével segít a csapdák elkerülésében. A felolvasás révén kiemelhetőek azok a társadalmi értékek: felelősség, tisztelet, becsület, bátorság, tolerancia, önfegyelem, melyről a mindennapokban ellentmondásos véleményeket lát. A gyermek megismeri a valódi értékeket, mérlegelheti a következményeket, megismerheti a lemondást, szociális és érzelmi fejlődésen esik át. Mindezek a serdülőkorban létfontosságúak lesznek a számára.

 

A felolvasások több könyvtárban már hagyománnyal bírnak, múzeumi, művelődési házi, olvasóköri vagy napközis környezetben már más tartalommal is megtöltődnek. A mese feldolgozását színezők, puzzle, rejtvények, fejtörők és óriás társasjátékok segítették.

 

Kreatív foglalkozások

Az olvasás mellett nagy szerepet kaptak a hősökhöz kapcsolható kreatív foglalkozások. Nem véletlen, hogy több helyen készültek álarcok, kellékek. Volt, ahol feketemacska szolgált segédeszközként, vagy rontás ellen védő karkötő, de lovagi pajzsok, bábok, álarcok is színesítették a programokat. Családi játszóház formájában a szülőket is bevonták a foglalkozásokba, részt vettek például csuhéfigurák és gyöngyékszerek készítésében, de ők váltották fel a mesélőt, ha kifulladt. Mese-varázsszőnyegek terültek el, melyeken hónapokig meséltek egymásnak a gyerekek. A kreatív munkákat kiállítás formájában mutatták meg a szülőknek és a bekapcsolódóknak, ezzel is kedvet csinálva az újabb munkák létrejöttéhez. Sok helyen a jelmezeket is maguk varrták a gyerekek. Több hónap képtárában láthatjuk a főhős jelmezébe bújt fiatal résztvevőket. A fotózásokat mindenütt nagy izgalom előzte meg, a smink és frizura igazítása alól csak a letenyei boszik mentesültek, akik az arcukat kölcsönözték a felöltöztetett bábunak.

A foglakozások jó alkalmat kínáltak arra, hogy megismerkedjenek az adott mesehős életével, szokásaival, életkörülményeivel. Megbeszélték mesebeli jellemét, értékelték jó és rossz tulajdonságát.

Több könyvtári helyszínen alkalmazták a hangoskönyvet, mint eszközt, e dokumentumok kölcsönzési száma több helyen meg is emelkedett.

Pályázatok: meseírás, rajz, mesemondó versenyek

A mesemondó versenyek mellett a történet képi elmesélése az egyik legsikeresebb program volt a résztvevő helyszíneken. Korosztálytól függetlenül több ezres nagyságrendben érkeztek be pályázati művek a helyszínekre..

 

E programok közül is kiemelkedik a Zala megyei Boszorkány rajz és kellékkiállítás, ahová 17 intézményből 206 remekmű érkezett, és a Szindbád Kht. Krúdy Gyula Városi Könyvtár Égbőlpottyant esti mesék[2] című illusztrációs pályázata. A pályázatot óvodások és kisiskolások részére hirdették meg, összesen 72 munkát bíráltak el. A város 8 intézményének apróságai mellett a Fogyatékosok Napközi Otthona versenyen kívül 9 alkotással vett részt. Az alkotásokat két helyi művész bírálta el. A díjkiosztót Andersen születésnapján, vidám, mesélős, beszélgetős keretek között rendezték.

 

Kiállítások

A gyermekek és fiatalok munkái mellett több neves grafikus kiállítására is sor került. Így a Csodavilág-mesevilág címen Faltisz Alexandra munkáit láthatták Zalaegerszegen, ahol Szabó Zsuzsa bábművész rendhagyó tárlatvezetésével ismerkedhettek meg a munkákban résztvevők.

Az elkészült kiállítások többsége online is megtekinthető volt, részleteik ma is elérhetőek a közös honlapon.

Különlegességek között kell megemlíteni a Kaposvári megyei és Városi Könyvtárban szervezett Ytong-kiállítást, mely a mese útja állomásait mutatta be. A 63 alkotás egy részét gyermekek és fiatalok készítették, melyek a http://www.mvkkvar.hu/rendezvenyek/kepek/20100428/index.html oldalon meg is tekinthetők.

Óperencián innen és túl – roma népmesék ábrázolása volt a feladat, és  a kiállítást a Lőrinci Nagykönyvtárban rendezték meg. A pályázatra 360 rajz érkezett, az eredményhirdetés is itt lett megtartva, melyen kb. 180 gyerek vett részt. A rendezvény egyik hozadéka, hogy a népmeséken keresztül közelebb hozta a roma és a magyar gyerekeket azzal, hogy jobban megismerhették egymás kultúráját.

 

A legkisebbeknek, Babusgató

Mesefoglalkozásokat szerveztek babáknak és mamáknak, ahol a felolvasással egybekötött program végén a szülők meseajánlók révén ismerkedhettek meg új alkotók munkáival. A kicsiknek a mesehallgatás, bábozás mellett a mozgásos feladatok – erdőjárás, medveles, mondókázás – diavetítés, képeskönyv nézegetés volt többségben. A nagyobbak által készített varázsszőnyegen hallgatták a történeteket, és nagy örömmel vettek részt a rajzolásban. A medve hava nagy érdeklődést váltott ki a legfiatalabbak körében, ez az egyik olyan hónap, amikor nagy létszámban csatlakoztak óvodák is a programhoz, sőt, ők voltak a legtöbben a helyi rendezvényeken.

 

 

Tudáspróbák, családi programok

Mindenütt nagyon népszerűek voltak a vetélkedők – egyéni, csapat, családi – . Egyes helyeken a jelmezek elkészítésében segített a család, majd izgult a zsűrizésnél, de több helyszínen a szülőknek is számot kellett adniuk tudásukról. Hónapokig tartó kalandtúra részeiként a gyerekek megismerkedhettek például a lovagok életével, szokásaival, öltözködésével, fegyverzetével és erkölcsi normáival. Az étkezési szokások mellett, a kereskedelmi szokásokkal, a hadviselés praktikáival. A hónap végén több helyszínen is lovagi próbákat rendeztek, ehhez hasonlóan sor került boszorkánypróbára, óriások és törpék összecsapására és bűbájital kotyvasztásra is.

Se szeri, se száma a rengeteg mesés kvíznek, őrdögi fejtörőnek, játékos mesetotónak, amelyek segítségével a honlapon keresztül ma is feleleveníthetjük tudásunkat. Ajánlom mindenki figyelmébe az Óriás havához tartozó kvíz-dömpinget, és az óriásszámtant.

 

Előadások, beszélgetések

A legkisebbek számára bábelőadásokat szerveztek helyi művészek meghívásával. A kisiskolások már maguk is vállalkoztak rövidebb, hosszabb művek előadására, melyek jelmezeit is minden alkalommal ők maguk készítették. A gimnazisták az alkotó tevékenység mellett beszélgetés formájában dolgoztak fel egy-egy témát könyvtári, múzeumi környezetben – óravázlat a honlapon megtekinthető -. A Tóth Árpád Gimnázium tizenegyedikesei egy brazil diákjuknak mutatták meg a magyar mesék világát, míg a vendégdiák a brazil mesehősöket mutatta meg a magyar diákoknak.

Fontos szerep jutott egy-egy hős jobb megismerése érdekében az ismeretterjesztő előadásoknak. Gondoljunk csak az állatszereplőkre, akiket egy-egy vetítés, képes előadás után sokkal közelebb érzünk magunkhoz. Maglódon a Minden medve szereti a mézet? programon mézes csemegével várták a résztvevőket.

A Sárkányos Gyermekkönyvtárban a Lovagok hava rendezvényén a lovagok életét bemutató hagyományőrző csoport révén a gyerekek és fiatalok megismerkedhettek a kor szokásaival, hagyományaival, öltözködésvel, a kardforgatás fortélyaival. A bemutató után kéréseket tehettek fel, mindent ki- és fel is próbálhattak.

Mágia, varázslás, B.T.T.

Természetes, hogy egy tündérekkel, boszikkal tarkított évben a varázslás sem maradhat ki a módszerek közül. Ebben elsősorban Zala megye járt elől, ahol Boldizsár Ildikó beavató szertartásai után továbbképzési célokkal elkészült a BTT (Boszorkány Tudományok Tárháza).

A könyv fejezetei: Boszorkány élet; Boszorkány tudomány; Kincsesbánya; Ügyes kezek; Olvasd el!; Bibliográfia.

„Ez a könyv bemutatja, hogyan öltöznek a boszorkányok; milyen fajtáik vannak; hogyan néz ki a boszitanya kívül-belül; mivel telnek hétköznapjaik, amikor éppen nem rosszban sántikálnak. Az érdeklődő megtudhatja olvasás közben, milyen tudományokban kell jártasnak lennie ennek a mesealaknak. A kincsesbánya sok érdekes verset és történetet kínál, főként a jó boszorkányokról, hiszen a népmesékből már nagyon sok gonosz banyát megismertünk gyermekként. Az ügyes kezű gyerekek ötletet kaphatnak boszorkányos dolgok elkészítéséhez, még főzési tanácsokkal is gazdagodhatnak. Az utolsó két fejezetet azért állítottam össze, mert számomra nagyon fontos az, hogy a gyerekek jó könyveket olvassanak és a szülők is színvonalas műveket adjanak gyermekeik kezébe.”[3]

 

Szerepjátékok

A tizenévesek körében a plázázás mellett csak az a környezet vonzó, ahol saját kortársaikkal, azonos érdeklődésű körű fiatalokkal tudnak találkozni. Ez az a korosztály, ahol a szerepjáték, az olvasott irodalom dramatikus feldolgozásának nagy szerepe van az olvasóvá nevelésben. Az adott irodalmi mű feldolgozása közben feloldódnak a belső feszültségek, megoldások bukkannak elő, a közösen megoldott esetek újabb kapcsolatokat, barátságokat szülnek. A közös tevékenységben a kommunikációs készségek mellett a kritikai érzék, a lényegkiemelés is fejlődik.

A történet közös felolvasása után került sor a történet szereplőinek és eseményeinek feldolgozására, a szereplők viselkedésének és környezetének elemzésére, az őt ért hatások értékelésére. A feldolgozást minden alkalommal biblioterápia vagy drámapedagógiai végzettséggel is rendelkező könyvtáros vagy pedagógus vezette.

Legyél te is Papageno! Mesehősök a zenében

A Fából faragott királyfi és a Varázsfuvola kerültek feldolgozásra a Zenei gyűjteményben. Tót­fa­lu­si István Operamesék[4] c. könyvében fellelhető szöveget használták fel hozzá, mely leginkább meg­felel a gyermekek életkori sajátosságainak. Januártól várták az érdeklődő kisiskolásokat, a program június elején fejeződött be, amikor is a Varázsfuvola bemutatójára került sor. A da­rab feldolgozásakor elsőként a szöveget dramatizálták, majd közösen készítettek for­ga­tó­könyvet. A résztvevő gyermekek negyedikesek voltak, olvasási technikájuk már megfelelő, ezért a szö­vegértés nem okozott gondot.

A feladat megoldásával felfrissültek a résztvevők ismeretei az elbeszélő szövegekről. A dra­ma­tizálás során az egyes jeleneteket el is játszották, így mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy az egyes szereplők jellemébe belebújjon. A párbeszédek megalkotását mindig az eljátszott szi­tuációban végezték el. A Fából faragott királyfi feldolgozása azért is érdekes, mert a zene mellett nagy hangsúlyt kapott a mozgás. Góbi Rita (United Art- GoBe) segítségével járhatták be a gyerekek  Bartók Béla mesebeli erdejét, segítségükkel megismerkedhettek a balett rejtelmeivel is.

 

Táltosposta

A Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen, a sorozat keretein belül indítottuk a TÁLTOSPOSTA budapesti levelezőjátékot és olvasóversenyt általános iskolásoknak, melyre 4 fős csapatok jelentkezését vártuk, akik szeretnek mesét olvasni, rajzolni, mesélni. A kétfordulós játék döntőjére 2010. április 20-án került sor. Az olvasóversenyre 180 csapat, azaz 720 gyermek nevezett be. Az első két forduló után 13 kerületben avattak "Táltosposta" győztest, ők vettek rész a budapesti döntőben. A döntőről a teljes képes beszámoló megtalálható a http://www.pim.hu/object.C0301F83-1DD5-45E0-87F8-C7FA48CADDC1.ivy oldalon.

 

Sárkányfelvonulás

A Petőfi Irodalmi Múzeum – a Sárkány hava főszervezője – több korosztályt is bevont programsorozatába. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola végzős osztálya mozgatható sárkánybábokat készített. Emellett sárkányvers-bemutató és sárkányfotó pályázaton is összemérhették tudásukat az általános és középiskolások mellett a felnőttek is. A hónap eseményeként került sor a Sárkányfelvonulásra.

„Ferencváros sárkánya, Ubul, kísérőivel meglátogatta rokonait - a Szabó családot - a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. Ubul a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (www.kiskepzo.hu) szülötte, itt lakik, bár hosszabb kirándulásokat is tett már Magyarországon. Alkotói a Kisképző diákjai, Baráth Sándor tanár úr vezetésével készült, papírmasé szobor illetve óriásbáb, melybe a diákok leheltek életet.

A sárkányfelvonulás kísérői a Teleki Blanka Általános Iskola diákjai voltak. Utunk első célja a Sárkánylegelő, mely a  Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében található. Itt Tóbiással, a hőssel is találkoztunk, aki összemérte az erejét Ubullal - kőmorzsolásban és tüsszentésben. A barátságos mérkőzés döntetlen eredményt hozott, és kézfogással zárult.

Forgatókönyv

Szereplők:

Sárkány: Ubul herceg, a nagy Sárkánykirály örököse . – az őt mozgató diákok. A sárkány tud­jon fogni a kezével! Valaki beszél belőle, esetleg mindenki. Kőmorzsolásnál két követ vesz a ke­zé­be, a zsebéből előre elővett zacskóból lisztet szór szét, mintha a követ porrá zúzta volna. Ha lehet, a lisztet hozzátok! A tüsszentésnél minél nagyobbat, ha lehet egyszerre az összes diák! A szöveget nem muszáj (de lehet) kívülről megtanulni, elég a forgatókönyvből olvasni. Lehet improvizálni, vagy eltérni a pontos szövegmondástól.

 

Hopmester, vagy játékmester: A gyerekek érkezését várja. A két szereplőt ott hagyjuk a palotában. A többiekkel elmegyünk a Kisképzőbe. Köszöntöm a sárkányt. Útján végigkísérem, egészen vissza a Kisképzőbe, a mesejáték narrátoraként koordinálom az eseményeket, vigyázok, hogy gördüljön.

 

Tóbiás: gyermekszereplő, László Gyuri, aki szembeszáll a sárkánnyal. Kedvenc ruhájában jöjjön. A PIM-ben vár, beszélget a főjuhásszal, amikor megérkezik a sárkány. Kőmorzsolásnál a sajt még ott van a kezében, a két kő közé teszi, úgy présel belőle levet.

 

Főjuhász: gyermekszereplő (Németh Marci), ha lehet „militaris” vagy „focis” ruhában jöjjön, sapkában, nyakába akasztunk egy mágneskártyát. Az őrök ajtajában vár Tóbiással együtt a megérkezésünkre.

 

Kellékek:

- kőkupac a kertben, kisebb nagyobb köveket hozok, amiből válogathatnak a főszereplők.

-  liszt, dara vagy valamilyen por – ha lehet zacskóban – ha lehet, a sárkány hozza!

-  gomolyasajt” ”[5]

Az eseményről  "Budapesten élni jó!" címmel a Blikk jelentetett meg híradást: www.blikk.hu/aktualis/ubul-herceg-a-varosi-sarkany-150224.html

 

Olvasókör, baráti kör

A Sárkány havi programoknak köszönhetően a fővárosban kialakult egy nagyobb baráti kör 7-13 éves diákokból, akik a nyári szünidőben folytatni szerették volna a megkezdett játékot, jó, és tartalmas olvasmányokra, érdekes programokra vágytak.  Az ördög témához kapcsolódva min­den nap más és más tevékenységgel várta a Terézvárosi Gyermekkönyvtár a gyermekeket. Az első nap is­mer­kedő játékok, ördögös mesék, filc-nemez kisördög készítése volt a program, valamint bábokat alkottak egy kö­zös előadáshoz, a mesékhez kap­cso­lódóan marionett figurák és ördögdobozok díszítették a könyvtári környezetet. Volt itt agyagozás, gyöngy­fű­zés mesehallgatás közben. Délután a szülőknek rövid kis bemutatót tartottak. Amikor elfáradtak, videot néztek vagy a párnákon eldőlve hallgatták a meséket. Naponta 25-35 gyerek vett részt a sorozaton.

 

 

DIADALMESE

A Diadal úti általános iskola révén felkerültünk a Youtub-ra, dicsekedhetnénk. Ennél nagyobb érdem azonban Varga Márta és Főfai Nikolett sorozata, melyben a mesékhez kötődően interaktív mesefoglalkozások, felolvasások, alkotónapok keretében hónapokon át olvastak és játszottak egyénileg és csapatban a diákok. A program az iskola egész területén zajlott, az iskolai könyvtárból az irodalmi művek feldolgozása után a tornateremben mozgásos feladatokat oldottak meg. Ők ma is folytatva a sorozatot, a mese útját járják. Az év eseményeit a következőkön lehet nyomon követni: http://www.youtube.com/watch?v=-IrGzsV5lX0, http://www.youtube.com/watch?v=L3ITP4iLkbQ&feature=related, http://www.youtube.com/watch?v=FoP6vdThXo0&feature=related

A meseszereplők irodalmát Emőd Teri állította össze, mely tartalmazza a kedvelt mesehősökről szóló gyermekirodalmi alkotásokat. Megkönnyítve ezzel az adott hónap irodalmi alkotásainak összeválogatását.

Meseév alkalmából öröknaptár készült, melyet Emőd Teréz szerkesztett és állított össze, neves magyar illusztrátorok munkájából a hónapok hőseiből. Terveztük egy a gyermekek alkotásaiból készülő öröknaptár megjelentetését is, melyben az év legsikeresebb 12 alkotását szerettük volna bemutatni, a válogatásban a Magyar Illusztrátorok Társasága lett volna a zsűri. A pénzügyi kereteink nem tették lehetővé egyik megjelentetését sem.

 

Dicsőséges hónapok, rendezvényi legek

A sorozat eredményeinek méltatásakor ki kell emelni két olyan szakmai műhelyt, akik példaértékűen szervezték meg az általuk választott hónap eseményeit. Már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy egy-egy település intézményeinek összefogásával sokkal teljesebb és színesebb programkínálat várja majd a gyermekeket és a fiatalokat. Zalában és Somogyban – a gyermekkönyvtárosok megyei műhelyének köszönhetően – megyei szintű együttműködés valósult meg.

 

Zala megyében a résztvevő 14 intézmény között a könyvtárak mellett, általános művelődési központok és iskolák vettek részt, összesen 36 programmal várták a 3-16 éves látogatókat. A helyszíneken boszi sarok segítette a téma megismerését, a gyerekek több helyen is találkozhattak Boldizsár Ildikóval. Az eseményeket Matusné Gál Éva a Zalaegerszegi Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ Könyvtárának gyermekkönyvtárosa koordinálta, aki a hónapnak saját honlapot készített – Wohner Csaba segítségével -, mely a http://www.apaczaizeg.hu/nuke/modules.php?name=Boszi címen érhető el. A havi programról 2 TV, 1 rádiós beszélgetés és 18 hagyományos vagy online cikk készült.

 

„Óriás(i)t alkot a Somogyi Könyvtár” olvashatták az érdeklődők a Szeged ma hasábjain. Az Óriás havának helyi rendezvényeiről adtak hírt, melyben a me­gyei könyvtár koordinálásának köszönhetően a környékbeli kis­te­le­pü­lések iskolái is részt vettek Ki szerzi meg az óriás tallérját? Óriás pontgyűjtő -, Hova bújt az óriás? Könyvkereső játék-, Óriás-fejtörő óriás-mesékből. Rejtvényfejtő játék-, Lássuk az óriást! Kép és mese-párosító játékban. A havi nyitórendezvényt november 7-én (szombaton) ren­dezték- Óriási! Mesés, játékos családi délelőtt óvodásoknak és kisiskolásoknak címmel. Mi­vel a megyében a könyvtár módszertani feladatokat lát el és koordinálja a kistelepüléseken fo­lyó olvasóvá nevelő, művelődést segítő programokat, ezért fontosnak tartották, hogy a pe­da­gó­gusokat is bevonják a rejtvények, fejtörők kidolgozásába, melyek a hónap Óravázlatok menü­pontja alatt található, mint például az Óriás számtan, vagy a Nagyevő és társai rejtvény.

 

Amikor a tanárok átsúgnak a polcok között címet is adhatnánk a Kaposvári megyei és Városi Könyvtár Boszorkányfarsang programjának http://www.gyakorlo-kap.sulinet.hu/galeria_2009-2010.htm?ho=aprilis. A farsangi népszokásokhoz kapcsolódó játékos vetélkedőn a város iskolái vettek részt. A felvételen a gyermekek is megszólalnak, megtudhatjuk, hogy miért fontos az olvasás, hogy örömmel jöttek a könyvtárba, pedig még hasonló programon nem vettek részt, részletet láthatunk a vetélkedő egyik feladatának megoldásából is.

 

A legtöbb résztvevőt egy időben megmozgató rendezvény a Legkisebb fiú hava záró rendezvénye, mely egybeesett a Népmese Napjával. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dél-pesti régiójának szervezésében valósult meg, melyben 15 könyvtár könyvtárosai dolgoztak együtt nagy lelkesedéssel és örömmel, főszervezője Budavári Klára gyermekkönyvtáros.

„A rendezvény fontos célkitűzése volt, hogy játékos formában és komplex módon ismertesse meg a gyerekeket magyar népmesekincsünkkel. A meseelemek, meseszereplők, mesefordulatok szerepeltetése mellett a népmesék kedvelt motívumát, a legkisebb fiú történetét helyeztük középpontba. A legkisebb fiú lehet a királyé, vagy épp a szegény emberé. Sorsa a legnehezebb, kalandos útja során olyan támogatók segítik, akik csodákra képesek, és elvégzik helyette a szinte lehetetlen feladatokat, így a mesék végén mindig eléri a célját. Ez az alaptörténet erősíti a mai kor gyermekét abban, hogy kemény akarattal, kitartással, megfelelő segítséggel elérheti vágyott célját.

A mesehelyszíneken „Az égitestek elrablása”[6] c. meséhez kapcsolódó játékok, vetélkedők, totók, kézműves foglalkozások várták a gyermekeket, miközben meg kellett keresni a segítőket is, és próbatételek nehezítették a résztvevők útját. A végső cél a király színe elé járulni, aki igaz nem a fele királyságával, és legszebb leányával, de csillag, hold és nap alakú mézeskalácsokkal várta a próbatevőket. A menleveleket a Nap leánya hitelesítette, hogy teljesítve lettek a feladatok. A rendezvényt színesítették a mesejáték udvarban tanított gyerekjátékok, és a színpadi műsorok. Fontos esemény volt a színpadon a regionális rajzpályázat eredményhirdetése, mely sok családot vonzott a rendezvényre. A zsűrizés kerületenként történt, így nagyon sok díjat tudtunk kiosztani.

A rendezvény meglévő és leendő olvasóinknak nyújtott kellemes, tartalmas elfoglaltságot. A program legnagyobb hozadéka a kommunikáció volt, hogy jobban megismerjenek minket, ez egyben reklám is volt számunkra. Megerősödtünk abban, hogy nem csak könyvtárainkban, hanem a könyvtárak falain kívül is fontos hogy találkozzanak velünk gyermek és felnőtt olvasóink. Csodálkozva vették észre, hogy jól ismert könyvtárosnénijük teljesen más szerepben, beöltözve, és játékkal várja őt.

Helyszínként a XIX. kerületi Fő teret választottuk, mely az egyik legkedveltebb parkos területe Kispestnek. A helyi Művelődési Házzal és Önkormányzattal együtt szerveztük, ami a jó munkakapcsolatot is erősítette. Kapcsolódtunk a Szent Mihály napi búcsú rendezvényükhöz, így együtt igazán nagyszabású rendezvénnyé nőtte ki magát.

Öt sátorban tartottuk a programokat, a sátrakat végigjárva, a próbatételeket teljesítve, kiteljesedett a mese. Mindegyik sátornál olvasható volt a meserészlet, amit feldolgoztunk. A mesehelyszínek a meserészlet hangulatát idézték. A kis tarisznyában, mellyel fogadtuk a gyerekeket a pogácsa mellett volt egy menlevél is, melyet a helyszíneken kellett pecsételtetni.

A szomorú király udvarában mesekérdésekkel élesztettük a kehes lovat. Majd ügyességi feladatok, csutakolás segítségével kelt életre a táltosló. Itt még kard is készült, melyre szükség volt a következő helyszínen.

A sárkányviadalnál mesefejtörők, labirintusjáték várta a gyermekeket. A 12 fejű sárkány legyőzését a közkedvelt dobozdobálós játékkal oldottuk meg.

Az Aranyerdőben, mely a Sötétség birodalma, mesetárgyakat és étkeket kellett felismerni, mindezt bekötött szemmel. Láthatatlanná tévő gyűrűvel, Nap, Hold alakú ékszerekkel ékesíthették magukat a játékosok.

A vasorrú bába palotájában mesekérdések segítségével találtuk meg a Nap lányát, aki a banya fogságába került, és játékokkal lehetett kiszabadítani.

A táltoslovak küzdelménél a viaskodás meseelemek feldolgozásával történt, és akadályfutás zárta a játékot az elkészített lófejjel.

 

Több mint 550 gyerek teljesítette a próbákat, kiszabadítva a sárkány fogságából a leányt, de rajtuk kívül több száz érdeklődő család is megfordult a forgatagban. A felnőttek bár pironkodva, de egyre bátrabban kérték, hogy ők is játszhassanak.

A próbatételekre és a rajzpályázatra készülve sokan már a rendezvény előtt meglátogatták könyvtárainkat, és könyvállományunkat használták. Itt a helyszínen pedig egy felejthetetlen napot töltöttünk együtt kis és nagy olvasóinkkal.”[7]

 

A Tündér hava nemcsak a gyermekeknek, hanem a képzésükkel foglalkozó pedagógusoknak és hall­ga­tók­nak is szólt. A hónap impozáns nyitórendezvényén megjelentek a tündérirodalom tanulmányozása és a mesemondás mellett az olvasóteremben bemutató foglalkozáson - Fazekasné Sín Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola könyvtárostanára: Adoryán Emese, a Kontyfa Középiskola, Általános Iskola és Óvoda könyvtárostanárának Tündérboszorkány a könyvtárban – is részt vehettek. A program egyben az OPKM Nevelési Tudásdepó project első mintaprojectjének bemutató napja is volt. A szervezők létrehozták a Tündérek polcát a Konyvtar.hu portálon, melyen a témához kapcsolódó könyveket gyűjtötték össze. Ajánló funkciója mellett segítséget nyújtott e témában tervezett óravázlatok elkészítéséhez. A Fogadjanak örökbe egy tündért egy művön keresztül! akcióban osztályok, gyerekek fogadhatták örökbe kedvenc tündérüket és a hozzászólás funkció révén oszthatták meg egymással olvasmányélményeiket. A hónap kiállításának címe Tündérek könyvei voltak, melyhez tudáspróba kapcsolódott. A kérdések információkeresési foglalkozás alkalmával is jól használhatóak.

 

Olvasásnépszerűsítő kampányunkhoz csatlakozott a Maros-Körös Köze Oktatási és Kulturális Egyesület is, az ő nevükhöz fűződik a http://amimeseink.blog.hu/, meseblog általános iskolások részére. Az Egyesület magyar és határon túli gyermekek részére meseírói és meseillusztrátori pályázatot hirdetett és NCA pályázati támogatással  2010. május 7- én  A mi meséink címmel megjelentette a legjobb pályamunkákat. A pályázat tovább folytatódik, 2011 tavaszáig környezetvédelmi témában várják a meséket és az illusztrációkat.

 

Tapasztalataink

Tapasztalataink azt mutatták, hogy az oktatási intézmények szívesen vettek részt olyan programokban, melyek a gyermekek/fiatalok képességeit nem hagyományos módszerekkel fejlesztik. Szeretik kihasználni az eltérő környezet adta lehetőségeket és eszközöket. A szülők egyre nagyobb figyelmet fordítanak gyermekeikre, előnyben részesítik a könyvtári, múzeumi, környezetet, mert tudják, hogy ott felkészülten várják őket. Családosan internetes és helyben szervezett vetélkedőkön, felolvasó programokon vettek részt. Keresték a szakszerű könyvajánlókat, személyesen is kikérték a szervezők véleményünket. A pedagógusok, gyermekek, szü­leik szívesen vesznek részt több hónapig tartó láncszerűen egymáshoz kapcsolódó fog­lal­ko­zásokban, programokban. A hónap eseményeinek előkészítésébe, a rejtvények, fejtörők kidolgozásába, zsűrizésbe több helyen bevonták a pedagógusokat.

 

A programsorozat jó alkalom volt arra, hogy az óvodai és iskolai csoportokat „rávegye” a rendszeres könyvtárlátogatásra. A könyvtárak hosszú távon – beiratkozott olvasók-, látogatók száma, pedagógus megkeresések – eredményeket könyvelhetnek el. Volt, aki arról számolt be, hogy az egymásra épülő sorozat sikerének köszönhetően indítják el népek meséi sorozatukat, melyet a pedagógusok kérésének megfelelőn alakítanak ki közösen. Minden helyszínen forgalomnövekedésről számoltak be, egyre többen választják szabadidős tevékenységnek az olvasást.

Szakterületektől és sokszor települési határok nélküli együttműködések jöttek létre, megyei, régiós szintű kapcsolatok alakultak vagy frissültek fel az olvasóvá nevelés érdekében. A helyi programok sikere a könyvtárosok, pedagógusok, népművelők, sok esetben a szülők együtt gondolkodásának és együttműködésének köszönhetően több száz sikeres, országos elismerésre is számot tartó program született, mely hasonló környezetben mások számára mintaprojectként segíti a munkát. A helyben végzett közös munka elismerést jelent az abban részt vevőknek, mind helyi, mint a weblapon való megjelenés révén országos szinten is. A közös szakterületen tevékenykedők, távolságtól függetlenül látták egymás programjait, ötleteit, a szakmai referensek támogatását vehették igénybe terveik megvalósításában. A programok népszerűsége a gyermekek és fiatalok bevonásán múlott, hiszen a helyi program csak akkor tekinthető sikeresnek, ha minél több résztvevőt tudtak bevonni. Ez elképzelhetetlen volt a helyi sajtóval való együttműködés nélkül. Ez azonban lehetőséget adott a résztvevők számára, hogy új oldalukat is megmutatva vegyenek részt a helyi közösség életében. A foglalkozásvázlatok és ötlettár révén a legjobban bekerülhetnek szakterületeik vérkeringésébe, vagy akár a szakmán átívelően vehetnek részt a szakterületek gyakorlati oktatásában. A foglalkozásvázlatok jól alkalmazhatóak az oktatási intézmények keretein belül is.

 
A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára az éves prog­ramhoz kap­cso­lódóan óraajánlót állított össze pedagógusok számára: http://www.vmmk.hu/IK/ik-meseutja.htm. A medve havi eseményeknél, külön ajánlók készültek óvodapedagógusok számára.
 
               A project üzenetének eljuttatásában nagy szerepet játszott a média. Nem sikerült az országos közmédiát olyan mértékben magunk mellé állítani, ahogy szerettük volna, de a helyi újságok, televíziók és a netportálok mellett írt a programról a 168 óra, a Prae, a Kultúra.hu és a Metro újság is. 

 

Az elnyert támogatási összegek érkezésével párhuzamosan nőtt a programok száma, egyre színesebbek lettek, egyre több külső résztvevőt vontak be a megvalósításba. Ez az összeg azonban nem volt elegendő arra, hogy az újonnan csatlakozókra is kiterjesszük a támogatást, azt viszont igen, hogy egy-egy helyszín folyamatosan a mese útját járhassa.

Az óravázlatok, ötlettár menüpontba nem érkezett többfajta és elegendő számú anyag. Sokan a megvalósított programok vázlatait sem töltötték fel, mert attól tartottak, hogy a formája nem lesz megfelelő, vagy a tartalomra mondják majd azt mások, „de hát én ezt már kitaláltam egyszer”. Sokan attól is tartottak, hogy mások, máshol használják majd fel az ötleteiket.

A záró konferencián megfogalmazott egyik feladat is e két ponthoz köthető, vagyis minél több, akár hasonló óravázlatra és ötletre van szükség, az adott pedagógus vagy foglalkozásvezető majd a gyerek életkorának és adottságainak megfelelően testre szabja azt. Nincs mitől félni, aki ad, az biztosan kap is segítséget e két menüpont révén munkájához.

 

Jó lett volna a sorozatot valóban folytatni, de kiemelt állami támogatás nélkül ez nem megoldható. A pályázatok kiírása esetleges, megjelenésük időben annyira eltérő, hogy a folyamatosságot biztosan megakasztaná. Szükség lenne évente egy olyan találkozóra, műhelyre, táborra, ahol át lehet beszélni a tapasztalatokat, és a téma szakértői élőben segítenék a pályakezdőket, a csatlakozni szándékozókat. Az eddigi témákat újabb mesei elemekkel, helyszínekkel, hősökkel kell bővíteni, hogy hosszú ideig érdekesek legyünk a gyerekek és fiatalok számára, folyamatosan figyelni kell az új megjelenéseket, heti könyvajánlókat kellene készíteni belőlük. Az újdonságajánlókat, foglalkozásvázlatokat, ötlettárat a havi bontás mellett korosztályi bontásban is meg kellene jelentetni, ezzel is segítve a használatát. A honlapon az újonnan felmerülő témáknak új menüpontot kell nyitni, melyhez bárki szabadon csatlakozhat, akinek ötlete, mondanivalója van. Szükséges lenne, hogy minden menüpontnak legyen egy mentora, aki élővé tudná tennie a módszertani segítséget. Szükséges lenne chat vagy skype elérés is a kapcsolattartáshoz, mely az ötletgazda és a felhasználó közötti közvetlen kommunikáció eszköze lenne. Jó lenne létrehozni egy ajánlóformát, ahol a már résztvevő ajánlhatná egy másiknak a részvétel lehetőségét.

 

Kevés anyagi támogatással, de színes, bárki által jól alkalmazható módszerekkel 13 hónapig tartó ván­dorúton 311 regisztrált résztvevő helyszínen (ezek közül több határon túli) közel 10 000 gyermek olvasott, mesélt, alkotott. A helyszínek többsége könyvtár és iskola, de folyamatosan részt vett a sorozatban 4 országos múzeum és több művelődési ház is, 30 óvodai csoport, 80 általános iskola és 14 középiskola, 5 gyermekotthon és fogyatékos fiatalokkal foglalkozó napköziotthon. Több iskolai osztály önállóan regisztrált és olvasta végig a hónapok ajánlói alapján a műveket. A célcsoport a 3-16 éves gyermekek és fiatalok voltak, a helyszínek visszajelzései alapján 0-72 éves korig tágult a résztvevők életkora.

A Mese útja olvasásnépszerűsítő programsorozat a hazai körülmények között sikeres programként értékelhető, mindenképpen folytatásra érdemes.

 

Mi is zárhatná ezt a beszámolót, mint egy mese, melyet a Boszorkányok havát koordináló Matusné Gáll Éva küldött nekem beszámolójában:

A jó gyermeknevelés, tudjuk mindannyian, nagyon nehéz. Egy boszorkánynak sem könnyű gyermekeit a családi hagyományokhoz hűen nevelni. Ezt példázza az alábbi mese:

Jancsi és Juliska boszorkánya

Mesénk boszorkánya egy mézeskalácsból és más édességekből épült házikóban lakott, s minden látogatóját megajándékozta valamilyen finomsággal, mindaddig, amíg az alábbi szörnyű megrázkódtatás nem érte.

Történt ugyanis egy napon, hogy két gonosz gyermek, egy kisfiú és egy kislány érkezett a boszorkány lakásához, akik a boszit bezárták egy sötét szobába, majd elkezdték a házát felfalni.

Szerencsére a boszorkánynak csellel sikerült kiszabadulnia, a gyerekeket elfogni, majd megsütni és megenni. Így nyerték el méltó büntetésüket.



[1] Dr. Vekerdy Tamás előadása nyomán, mely elhangozott  A Könyvek gyógyító ereje Biblioterápia gyermekek­nek című szakmai konferencián 2006. december 13-án.

[2] Égbőlpottyant esti mesék / Döbrentey Ildikó ; [... Kovács Orsolya ill.] . –  Budapest  :  Totem Kiadó, 1994. –107, [3] p. : ill.  ;  30 cm

 

[3] részlet Matusné Gáll Éva beszámolójából.

[4] Operamesék  /  Tótfalusi István. – 5. kiad –  Budapest  :  Móra , 2009. – 303, [4] p. ; 21 cm

[5] http://www.pim.hu/object.4a36fdaf-cdb1-4fcc-81ea-af42a48d0ecd.ivy A nap teljes forgatókönyve az oldalon elérhető.

 

[6] Kedvet virágoztató magyar népmesék : a magyar népmese kis tükre / összeáll. és magy. Dömötör Sándor ; [... rajzok Haranghy Jenő művei] .- Budapest : Ballada Könyvkiadó, 1997.-   178 p. : ill. ; 21 cm

[7] részlet  Budavári Klára beszámolójából.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: