Zipernovszky Hanna: Kortársak visszaemlékezései első olvasási élményeikre

Nyomtatási nézet

Az időközben híressé vált Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola akkor még csak egy alsó tagozatos kísérleti iskola volt a Lórántffy Zsuzsanna úton. Nem is tűnt olyan félelmetesen nagynak, amikor első osztályba mentem. Lia néni volt az első tanító nénim, aki olvasni is tanított minket. Nem okozott nehézséget a betűk felismerése, kiejtése, és különösebb emlékem nincs is magáról a tanulási folyamatról – ez bizonyítja, hogy milyen remek volt, természetes folyamatként hatott. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy mi volt az első vers, amit elolvastunk az olvasókönyvben. ”Ne bántsd a fát, hisz ö is érez,/ szép gyöngén nyúlj a leveléhez…” (Benedek Elek) Hát ez volt az én nagy aha élményem. A fa is érez? Mi az, hogy érez, fáj neki? S ezt eddig miért nem mondta nekem senki? Akkor jöttem rá, hogy itt még nagyon sok titoknak kell lennie, amit meg kell tudnom. Így tehát az első vers alapján döntöttem el, hogy én nem csak iskolába akarok járni, de mindent el is akarok olvasni.

Vissza a tartalomjegyzékhez