Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Kámán Veronika: "...másként és más miatt cselekvő emberek"

Nyomtatási nézet

Adatbázisok, webes alkalmazások fiataloknak és az őket tanítóknak

Bevezetés

Gyakorló könyvtárostanárok gyakran tapasztalják, hogy bár napjaink fiataljait digitális nemzedéknek nevezik, mégsem mozognak olyan biztonsággal az online információforrások világában, mint ahogyan arra nevük kötelezné őket. Tapasztaljuk a nemzedéki különbségeket és a könyvtárhasználati órák lehetőségeinek szűkösségét is. Szükségünk van egymás kölcsönös megismerésére; nekik vezetésre, a tájékozódás segítésére, nekünk pedig – velük együtt – tanulásra, fejlődésre, hogy el ne vesszünk a webes információforrások dzsungelében. Mindebben pedig egymásra van szükségünk.

 

Egy tapasztalat

Ahhoz, hogy eredményesen, vonzóan taníthassuk a fiataloknak az online információszerzést, a talált információk súlyozását, mérlegelését és kritikus értékelését, elengedhetetlenül fontos, hogy megismerjük azt az attitűdöt is, amellyel a webhez viszonyulnak. Szándékosan nem a „használat” szót alkalmazom itt, hiszen épp ez az a kulcsszó, amely mint alapvető különbség egymásnak feszül a könyvtár- és internethasználó generációk között.

Egy tizedikes osztályban vagyok osztályfőnök-helyettes. A múlt évben az osztály tanulói egy a Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett irodalmi projekten vettek részt, amely során egészen újszerű, kreatív módon dolgozták fel Petőfi Sándor életművét. Izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokat kaptak. Egy lány a Rómeó és Júlia színlapjával toppant be a könyvtárba: feladatképp Petőfi körének tagjait kellett behelyettesítenie a dráma színlapján szereplő karakterek helyébe, ahol Petőfit Rómeónak, Szendrei Júliát pedig természetesen Júliának feleltette meg. Egy fiú egy másik feladattal érkezett: tablót kellett készítenie, elképzelve Petőfit mint napjaink ünnepelt rock sztárját. A feladatokban az volt a közös, hogy megoldásukhoz, megvalósításukhoz feltétlenül szükséges volt a szerző életművének alapos ismerete, de a számonkért tudás nem lexikális jellegű volt: nem volt elegendő egy „egykulcsszavas” Google-keresés vagy egy jól megírt Wikipédia-szócikk információanyaga. A szükséges tudáselemek felkutatása és egységes egésszé alakítása elmélyült, rendszerező munkát igényelt. A diákok küszködtek a megoldással – mivel egyetlen feladatra sem volt kész, „instant” válasz. A leadás előtti nap estéjén csak úgy záporoztak a kérdések az osztály zárt Facebook-csoportjában, én pedig – webkönyvtárost játszva – próbáltam „kitaposni” előttük a bejárandó utat, rámutatva egy-egy releváns információforrásra, hogy megkönnyítsem az utolsó néhány óra hajszáját. Persze kivételek mindig akadnak: egyesek számára csak a kezdő lendület hiányzott, s a felkínált források segítségével már sokkal gördülékenyebben haladtak tovább. Mások a könyvtárban kértek segítséget, s mikor kezükbe adtam egy-egy monográfiát vagy lexikont, azokban már könnyedén tájékozódtak, s alig húsz perc eltelte után elégedetten, megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyaggal megtámogatva távoztak.

Miért írok ennyire részletesen erről a tapasztalatról? Jól illusztrálja számomra a Google-generációnak aposztrofált fiatalok információszerzési rutinjának kettősségét: a web számukra természetes közeg – színtere az információcserének, a kommunikációnak, az életnek –, ám ehhez még szükséges a vezetés, a tájékozódás segítése. Ezekben az útkereszteződésekben ott állhatnak a könyvtárosok, könyvtárostanárok, akik – bár a legtöbb esetben fennáll köztük és tanítványaik között a generációs különbség – információszerzési és -használati rutinjukkal segíthetik a tájékozódásban – a számukra talán csak használati eszközként értelmezett weben – a fiatalokat.

Az iskolai könyvtárak, a könyvtárostanárok napról napra bőrükön tapasztalhatják a jelenség okozta feszültséget a szolgáltatás során is. Marc Prensky (1946–) amerikai oktatási szakértő már 2001-ben szól e kettősségről, digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek generációit különböztetve meg egymástól. Utóbbiak Prensky megfogalmazása szerint „anyanyelvi beszélői a számítógépek, videójátékok és az internet digitális nyelvének”[1], számukra az internet természetes közeg, amelybe beleszülettek – ellentétben a korábban születettek, a digitális bevándorlók nemzedékével, akik csak megtanulták használni azt, de ez a szerzett tudás sohasem lesz egészen egyenlő a születéstől birtokolttal.

 

A digitális bennszülöttek karakterisztikája

Egy nemzedék karakterisztikájáról, sajátosságairól nehéz, sőt lehetetlen tömören, általánosítások nélkül írni, ám bizonyos jelenségeket, áramlatokat mégis generációs jellegzetességként határozhatunk meg. Google-generáció, Z-generáció, C-generáció, digitális bennszülöttek, Facebook-generáció... Az elnevezéseknek valóságos bábele alakult ki, amelyekkel általánosságban véve az 1993 után – más források szerint az 1990 után – születetteket illetik.

Az X generáció tagjai − az 1970-es években születettek − fiatalkorukat a ma elterjedt technológiai lehetőségek kialakulása előtt élték, s azok használatát elérhetővé válásukkal vagy megtanulták, vagy távol maradtak tőlük.

Az Y generáció tagjai, az 1980-as években, illetve az 1990-es évek legelején született nemzedék, noha nem született bele az internet valóságába, de nagy valószínűséggel gyermekkorában találkozott vele, ismerte meg használatát, s annak fejlődésével egy ütemben nőtt fel ő maga is.[2]

 

A Z avagy Google-generáció, azaz a digitális bennszülöttek nemzedéke azonban nemcsak együtt növekedett vele, de egyenesen beleszületett a formálódó hálózati kultúrába, azt teljesen a magáénak érzi; nem mint eszközt használja, hanem mint életformát, oxigén-természetességű kommunikációs és ismeretszerzési módot.[3]

E generációs különbségek az iskolai könyvtárak és könyvtárosaik számára is komoly kihívásokat jelentenek, hiszen míg a könyvtárak a korábban született generációk számára az információ letéteményeseinek számítottak ugyan, a digitális bennszülöttek nemzedékétől gyakran csak érdektelenséget tapasztalnak. Fontos tehát közös nyelvet találnunk: bemenni az ő ajtajukon, s kijönni a miénken. A korszakváltásnak épp abban a fázisában vagyunk, amelyben a fiatalokat információszerzésre és -feldolgozásra tanító tanárok és könyvtárosok még mindenképpen „csak” digitális bevándorlók – még ha ennek legutolsó generációjába tartoznak is.

„Ez a kérdés nagyon is komoly; napjaink oktatásának legégetőbb problémája az, hogy a digitális bevándorló oktatók, akik a mára már elavult, »pre-digitális« nyelvet beszélik, küzdenek azzal, hogy egy olyan populációt kell tanítaniuk, akik hozzájuk képest már egy merőben új nyelvet beszélnek.”[4] A könyvtárostanárok többsége számára az internet nem természetes közeg a fent említett módon, ám mindennaposan használt eszköz – ismerjük az internet korlátait és veszélyeit a hozzáférhetőség, a hitelesség tekintetében, s képesek vagyunk összevetni azt a nyomtatott dokumentumok nyújtotta információkkal. Ismerjük és használjuk a „mély webet”, az internetnek azt a rétegét, amely rejtve marad a keresőmotorok előtt.

Az itt bemutatandó adatbázisok talán segítenek abban, hogy hidakat építsünk, és megtaláljuk az információszolgáltatásnak, az információkeresés tanításának e közös nyelvét, de legalábbis „kifejezéseket”, amelyeket mindannyian értünk és szívesen alkalmazunk.

 

Információkeresési készségek

A BBC kutatása, amelynek jelentését 2010-ben tették közzé[5], négy alapvető szempontból vizsgálta a fent említett három generáció (X, Y és Z generáció) információkeresési szokásait, hatékonyságát:

1. Az internethasználat általános céljai;

2. Multitasking;

3. Az információkeresés jellege, karakterisztikája;

4. Munkamemória.[6]

A kutatók azt tapasztalták, hogy a három nemzedék közül valóban a Google-generáció tagjai azok, akik a leggyorsabbak az információkeresés terén, ugyanakkor ők voltak azok is, akik a legkevésbé voltak biztosak a feltett kérdésre meglelt válasz helyességében, továbbá a kérdések megválaszolásához ők használták a legkevesebb forrást, weboldalt. Ha egyszer megtaláltak egy – helyesnek tűnő – választ, megelégedtek vele, úgy érezték, megnyerték a versenyt, és nem próbálták további – adott esetben hitelesebb – források vizsgálatával alátámasztani az igazságot. A multitasking „munkamódszerében” is alacsonyabb hatékonysági fokot mutattak, mint Y generációs társaik.[7] Az Y-generációba tartozó vizsgált személyek ugyan nem voltak olyan gyorsak, mint fiatalabb társaik, de lényegesen több forrást használtak – érezhetően jobb forráskritikai érzékkel –, s ennek köszönhetően a vizsgált csoportok közül ők voltak a leginkább biztosak az adott kérdés helyességében. Náluk mérték a legmagasabb eredményt a munkamemória tekintetében is.[8] Számos új jellegzetesség figyelhető meg az információ feldolgozása vonatkozásában is. A Google-generációsok szívesen dolgoznak közösségben, közösségi hálózatokon, megosztott információkkal, s a megszerzett információkat jellemzően inkább a másolás-beillesztés módszerével formálják egységgé, mint a szintézis útján – s ez is, mint a webhasználat általánosságban, kevésbé a „tankönyv szerint” megtanult/megtanított módszerek, sokkal inkább a learning-by-doing, a próba-szerencse alapú cselekedve tanulás útján történik.[9]

Brown és Boulderstone megállapítása[10] szerint az egyes generációkba tartozók elkülöníthetően másképp viszonyulnak a digitális eszközökhöz, mint a kutatás eszközeihez is.

Felhívják a figyelmet arra, hogy „a tehetséges »digitális bennszülöttek« hamarosan a tudományos világ felnőttjeivé, nagykorú polgáraivá válnak, ők várhatón a tudományos kutatásoknál is másként fogják használni ezeket az eszközöket”[11] (tudniillik a digitális eszközöket).

A következőkben olyan adatbázisokat, webes alkalmazásokat mutatunk be, amelyek – amellett, hogy közös nyelvet képviselnek – működésük alapját a fenti web- és forráshasználati szokások jelentik.

 

Adatbázisok, webes alkalmazások fiataloknak

Aktív és globális webhasználat

Napjaink fiataljai alapvető természetességgel használják az internet térbeli és időbeli határokat átívelő működésmódját, s ez az attitűd jó lehetőséget jelenthet a könyvtárostanárok számára is az információszerzés és a tanulás tanításában. Kihasználható tulajdonság ez, mivel az internet „kiküszöböli a tér és idő nehézségeit, hiszen egy felvételt egyszerre láthatnak kis tanyán és nagyvárosban, a világ két különböző pontján”[12]. A következőkben néhány olyan adatbázist, webes platformot szeretnénk bemutatni, amelyek erre az aktív és globális webhasználatra épülnek.

 

Fordító workplace-ek, műhelyek

A közösségi formában, online felületeken működő fordítóműhelyek és nyelvészeti vagy nyelvtanulást segítő fórumok abban segítik a felhasználókat, hogy egymástól – mint nyelvtanulóktól, azonos nyelvből fordítóktól vagy az adott nyelvet anyanyelvként beszélő nyelvhasználóktól – tanuljanak, egymással osszák meg tapasztalataikat. Élményszerűbb tanulást jelent ez, hiszen egy-egy adott kérdésre nem egy némán maradó nyelvtani összefoglaló passzusai adnak választ, hanem egy – talán hasonló kérdésekre válaszokat kereső – másik nyelvtanuló vagy egy anyanyelvi beszélő, aki az adott nyelvet más perspektívából tudja láttatni.

A nagyon egyszerű felületű, ám annál népszerűbb WordReference Forums (http://forum.wordreference.com/) oldalain épp ez a közös gondolkodás valósul meg. A fórumcsoportokban találunk angol, francia, spanyol, olasz, portugál oldalakat, holt, ritka és egzotikus nyelvekkel foglalkozókat, idegen szaknyelvi kérdésekkel, szótárakkal, kulturális kérdésekkel vagy nyelvészeti forrásokkal foglalkozó topikokat is. E felület nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik: a honlap készítői pusztán a technikai kereteket adják a működéshez: a tartalomért a felhasználók „felelősek”, az ő kérdéseik és válaszaik töltik meg élettel a fórumok üres szerkezetét. A fórumok befogadó felületén (http://wordreference.com/) online egynyelvű szótárakat, nyelvtanulást segítő alkalmazásokat érhetünk el.

Hasonló funkciókkal bíró, ám professzionális fordítóknak megalkotott oldal a ProZ (http://www.proz.com/), amely a fenti fórumos együttműködésen és a szaknyelvi adatbázisokon túl már hivatásos fordítókat és tolmácsokat is közvetít. Népszerűek lehetnek az online nyelvtanulást segítő közösségi oldalak is.

Ezek az ismert közösségi oldalak alapvető struktúrája szerint működnek: lehet ismerősöket szerezni, információt megosztani nyilvánosan, küldhetünk személyes üzeneteket, csetelhetünk barátainkkal – ám e struktúra egy közös célnak van alárendelve: a nyelvtanulás segítésének. Hozzáadott funkciók – mint a közös feladatok megoldása és a kölcsönös ellenőrzés, a kiejtés gyakorlása és az előre elkészített, közösen, online használt tananyagok –, valamint az anyanyelvi beszélőkkel való kapcsolattartás lehetősége segíti az adott nyelvben való elmélyülést. A Livemocha közösségi site (http://livemocha.com/) épp ilyen típusú közösségi hálózat.

Más oldalak – amelyek szintén közösségi jelleggel működnek – a tananyagmegosztásra és annak is egy meghatározott formájára specializálódnak. Mindannyian tanultunk szavakat vagy évszámokat a klasszikus módszerrel: kis cédulákra írtuk az évszámot vagy az idegen nyelvű kifejezést, majd a cédula másik oldalára a dátumhoz köthető eseményt, illetve a magyar nyelvű alakot. A Quizlet (http://quizlet.com/) ezt a módszert helyezi elektronikus környezetbe: papír cetlik helyett „flashcardokat” ad a felhasználók kezébe. Vitathatatlan előnyük papír testvéreikkel szemben megoszthatóságuk: bár az előkészületek továbbra is időigényesek, az egyszer elkészített készlet azonban megosztható, továbbadható, publikálható – így osztályok, tanárok hatékonyan használhatják a tudásmegosztásra. Ugyanakkor a szókészletek kereshetőek is, így előfordulhat, hogy szerencsénkre a számunkra érdekes szettet már más is elkészítette előttünk.

 

Kreativitás

E nemzedék tagjai nem csak csapatban dolgoznak szívesen, közösségekben, közösségi hálózatokon, csoportokban megosztva tapasztalataikat. Megfigyelhető, hogy szívesebben dolgoznak „kész”, másolható és beilleszthető információkkal. Hatékony módszer tehát, ha az információkeresés, adatbázis-használat tanításakor olyan feladatokat adunk, amelyek megoldásához – ahogy szó volt erről a bevezetőben is – nem elegendő a másolás és a beillesztés két kattintása. Ebben számos adatbázis, webes alkalmazás segítségünkre lehet.

Az egykor.hu, ahogy a weboldal fejléce hirdeti, „Magyarország természetes és épített emlékeinek gyűjtőhelye”. A szintén közösségi fejlesztésű adatbázis keresőmotorját használva egy-egy helységre vagy pontos címre, épületre keresve az adott hely adatlapjára érkezünk, amely közli a hely alapvető adatait, címét, rövid történetét. Az adatlaphoz dinamikus Google-térkép csatlakozik, a profil oldalsávjában megtekinthetjük a helyről készült archív felvételeket, fényképeket, képeslapokat, s összehasonlíthatjuk az egykori külsőt az adott épület jelenlegi állapotával. Az adatbázist – az előbbiekhez hasonlóan – a felhasználók közössége tölti meg tartalommal: bárki tölthet fel fényképeket, kiegészítheti az adatlapokat hiányzó információkkal, s természetesen ugyanígy létrehozhatók új helyek, adatlapok az adatbázisban. A keresési funkciókon túl böngészhetünk is a már felvett helyek között a már említett beágyazott Google-térkép segítségével a „Térkép” menüpontot használva.

A Magyar Levéltári Portálról érhetjük el a Magyarországon 1806 és 1869 között lezajlott[13] II. katonai felmérés térképeit (http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html). Az alkalmazás különlegessége itt is egyszerűségében rejlik: a digitalizált térképek párhuzamosan mozgathatóak-nagyíthatóak egy, a jelenkori állapotot mutató térképpel, így néhány kattintás eredményeképp láthatjuk saját lakóhelyünk vagy bármely választott hely százötven-kétszáz évvel ezelőtti térképét, elnevezését. Utóbbi térképen a könnyebb kereshetőség érdekében megjeleníthetjük a jelenlegi utcaneveket, és választhatunk a térképes vagy a műholdas nézet között is.

A WhenInTime alkalmazás digitális – természetesen megosztható, közösségi módon alakítható – digitális időszalag, timeline készítésére ad lehetőséget. A weboldalon sajátunk elkészítése mellett mások már összeállított időszalagjaiból is választhatunk. A választott dátumokhoz nem pusztán statikus szöveges vagy képi elemeket rendelhetünk: twitteres bejegyzések, a YouTube-on megosztott videók, a Flickr-re feltöltött fotók is beágyazhatók a dokumentumba, amelyet beépített sablonok segítségével tehetünk még látványosabbá.

 

Könyvek, olvasók és a közösségi web

„Internetes közösségek tagjának lenni ma már evidencia. – írja Tari Annamária. – Egyes portálok már olyan nagyok, hogy társadalmilag meghatározó tényezőként bekerülnek egyetemi oktatási anyagokba, a felületükön történő interakciók felmérések alapjául szolgálnak a marketing és reklámipar számára.”[14] A közösségi web, a közösségi hálózatok úgy is mint a tudást összegyűjtő és rendszerező felületek, „adatbázisok” természetes mozgásteret jelentenek a digitális bennszülöttek számára. A webkettes felületeken és a közösségi hálózatokon hamar megjelentek a könyvtárak, s velük együtt az olvasó közösségek is: olvasókörök kerültek elektronikus környezetbe. Számos olyan közösségi hálózat született mind külföldön, mind nyomukban Magyarországon, amelyek az olvasás témája, közös (vagy a jövendőben közös…) olvasmányélmények köré szerveződnek: online terek, amelyek a megszokott kapcsolatteremtési funkciókon túl platformot biztosítanak az olvasmányokkal összefüggő tapasztalat-megosztásnak, kritikának, értékelésnek, olvasmányaink és „kívánságlistáink” számontartásának, esetleg a használt könyvek adás-vételének, cseréjének is. Ezek a közösségi hálózatok szigorú értelemben véve nem adatbázisok, ám vitathatatlanul sok információmennyiséget, tudásanyagot gyűjtenek össze felületeiken. Használatuk komoly motiváló erőt jelenthet az olvasásra nevelés, az olvasás megszerettetése során. A világ legnagyobb ilyen típusú hálózata, a már magyar felülettel is elérhető LibraryThing magyar fejlesztésű testvére a Moly (http://moly.hu), amely a maga több mint negyvenezer felhasználójával és több mint száztízezer feldolgozott olvasmányával Magyarország legnagyobb könyves hálózata. A Könyvkolónia (http://www.konyvkolonia.hu/) nevű hasonló jellegű, ám a fentinél kisebb felhasználói táborral rendelkező közösségi hálót az ország egyik vezető könyvkereskedelmi csoportja tartja fent.

 

Vizuális és audiovizuális információk használata

Az Országos Széchényi Könyvtár Képidő adatbázis, az MTI Fotómozaik, a Magyar Digitális Képkönyvtár vagy a Magyar Sajtófotó Portál (hogy csak néhány magyar fejlesztésű adatbázist említsünk) használata mind lehetőséget teremt arra, hogy a múlt történelmének és napjaink eseményeinek feldolgozásakor ne csak verbális információkkal találkozzanak a fiatalok.

A fotóadatbázisok között különleges helyet foglal el a Fortepan gyűjteménye (http://www.fortepan.hu/). A Fortepan amatőr privátfotó-gyűjtemény, amelynek alapját néhány lelkes fényképgyűjtő Budapest lomtalanításait végigjáró gyűjtőkörútja adta. A gyűjtemény maga körülbelül 30-40 ezer fényképből állhat; a digitalizálás és újabb felajánlások nyomán a folyamatosan bővülő online fotógyűjteményben jelenleg több mint 19 ezer fénykép között tallózhatunk. Többféle keresési lehetőség is rendelkezésünkre áll: a fénykép készítésének időpontján és az egyes gyűjtemények tulajdonosain kívül – „természetesen” ismét csak közösségi munkával, a felhasználókat is bevonva, folyamatos bővítéssel – feldolgozták-feldolgozzák a fényképeken szereplő tárgyakat, személyeket, helyszíneket is. A keresőfelület nemcsak vonzó, de könnyen is használható, így érdekes fénytörést vihet a történelem-, művelődéstörténet-órák menetébe. A Fortepanon elérhető fotókban a legérdekesebb az, hogy nem érdekesek: privátfotók, amelyeket bárki elkészíthetett, s amelyek – épp ezért – nagyon közelről mutatják az adott kor emberének életét.

A Magyar Népdaltípusok Példatára (http://nepzeneipeldatar.hu) a magyar népzenét emeli ki a fiatalok számára az énekkönyvek világából. A MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumában készült adatbázisban az új stílusú népdalok között kereshetünk a legfontosabb gyűjtési adatok, kottaképek, szövegváltozatok szempontjai szerint – közel 1600 felvétel áll rendelkezésünkre az elmúlt száz év népzenei gyűjtéséből. Ahogy a Fortepanon megkereshettük saját lakóhelyünk, szülővárosunk százéves fényképeit, itt az adott település néprajzába, népzenei világába nyerhetünk betekintést – e két adatbázis máris kiindulópont lehet egy helyismereti-helytörténeti projekt létrehozására.

 

Távlatok

Ki- és előretekintés gyanánt Csepeli György szavait idézzük: „Az internethasználat akkor éri el kritikus pontját, amikor elveszíti technológiai újdonságértékét, és összekapcsolódik a kultúrával. A kultúra közegeként elismert internet normalizálja, és a legitim szükségletek sorába építi be mindazokat a lehetőségeket, amelyek az internethasználat révén megnyílnak a felhasználók számára. Ezáltal marginalizálódnak azok, akik az internetben digitális utópiát és a társadalom megváltásának az eszközét látják, de azok is, akik az internetet démonizálják, és az emberiség kulturális gyökereinek végleges elmetszésével vádolják. Nyilván ebben az esetben arról a két szélsőséges csoportról van szó, akikkel személyes ismeretségi körünkben is találkozhatunk. Az egyik az idealizálók, a másik a teljes mértékben elutasítók köre. Ma már nem az a kérdés, hogy mit szólunk az internethez, mert ez értelmetlen is lenne, hanem az, hogy a mai idősebb (X generációs és baby boomer) rétegnek milyen módon lehet megtalálnia azt a középarányos attitűdöt, amely elég rugalmas, ugyanakkor elég konzekvens is ahhoz, hogy a hagyományos értékek és tapasztalatok tárházát vonzó tudásként mutassa fel.”[15]

Mert leginkább egymásra van szükségünk, fiataloknak és időseknek, könyvtárosoknak és digitális bennszülötteknek. Megérteni egymást, megtanulni kölcsönösen értékelni egymás tapasztalatát, s így elkerülhetetlen végzet helyett örökké mozgásban tartó erőnek megtapasztalni a változást.

 

„Azt kérded, Désire, mi az, hogy „változás”, / örökös szó, amit szám egyre hajtogat. / Változás, változás, változás, változás, / változás, változás, változás, változás, / korszakok váltása, mikor az istenek / pontos és világos jeleket küldenek. / Mikoron eljőnek más miatt cselekvő / és másként cselekvő sosevolt emberek. / Kiket is minálunk inkább vagy kevésbé / inkább vagy kevésbé kedvelnek az istenek. / Helyettünk eljőnek (hát ez a változás) / másként és más miatt cselekvő emberek, / kiket is kevésbé vagy jobban kedvelnek, / miközben világos jeleket küldenek.”

(Cseh Tamás–Bereményi Géza: Ding-dong-dong II.)

 

A cikkben említett webhelyek:

A II. katonai felmérés térképei: http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html Egykor: http://egykor.hu Fortepan http://www.fortepan.huKönyvkolónia: http://www.konyvkolonia.huLibraryThing: http://hu.librarything.comLivemocha: http://livemocha.comMagyar Népdaltípusok Példatára: http://nepzeneipeldatar.huMoly: http://moly.huProZ: http://www.proz.comQuizlet: http://quizlet.comWhen In Time: http://whenintime.comWordReference fórum: http://forum.wordreference.comWordReference: http://wordreference.com



[1] Prensky, Marc: Digital Natives, Digital Immigrants. In: On the Horizon. 2001. 9. évf. 5. sz. p. 1. [online] [2012.11.20.] http://www.marcprensky.com/writing/prensky%20-%20digital%20natives,%20digital%20immigrants%20-%20part1.pdf

[2] Tari Annamária: Y-generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban. Bp.: Jaffa Kiadó, 2010. p. 47.

[3] Kulcsár Zsolt: Az integratív e-learning felé. 2008. p. 8-9. [online] [2012. 10. 24.] http://www.crescendo.hu/files/konyvek/kulcsar-zsolt-az-integrativ-e-learning-fele.pdf

[4] Prensky, i. m. p. 2.

[5] Nicholas, David, et al.: Google Generation II: web behaviour experiments with the BBC. In: Aslib Proceedings. 2011. 1. sz. p. 28-45.

[6] uo. p. 34.

[7] uo. p. 42-44.

[8] uo. p. 40-41.

[9] Takács Dániel: Jelen és jövő. A Google-generáció és a könyvtárak. [előadás] Székesfehérvár: Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, 2008. [online] [2012.11.20.] http://www.slideshare.net/daniel.takacs/googlegenerci-presentation

[10] Brown, David J.–Boulderstone, Richard: The Impact of Electronic Publishing: The Future for Publishers and Librarians. München: Saur, 2008. Idézi: Dudás Anikó: Az elektronikus kiadás hatóereje: milyen jövő vár a kiadókra és a könyvtárosokra? In: Könyvtári Figyelő. 2009. 55. évf. 4. sz. p. 741.

[11] Uo.

[12] Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az információs korban. Bp.: Terricum Kiadó, 2011. p. 111.

[13] Jankó Annamária: A második katonai felmérés. In: Hadtörténelmi Közlemények 2001. 1. sz. [online] [2012.11.20.] http://epa.oszk.hu/00000/00018/00016/04janko.htm

[14] Tari, 2011. i. m. p. 118.

[15] Csepeli György–Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Bp.: Jószöveg Műhely Kiadó, 2010. 240 p. Idézi: Tari, 2011.  i. m. p. 118.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: