Koltay Tibor: Információs műveltség

Nyomtatási nézet

Adalékok egy sokarcú fogalom fejlődéstörténetéhez

Nem tudjuk, vajon az információs műveltség lesz-e az új tudásmenedzsment, abban az értelemben, hogy olyan divatos témává válik, amelyre sokan úgy tekintenek, mint számos probléma megoldására, míg mások egyáltalán nem értékelik.[1] Tény – teszi hozzá David Bawden, a téma egyik legprominensebb kutatója, hogy eddig senki sem mondta az információs műveltségről, hogy az nonszensz, amit a tudásmenedzsment kapcsán olvashattunk (például) Tom Wilson tollából.[2] Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy az információs műveltség a könyvtárosokon és más információs szakembereken kívül mást nem igazán érdekel és éppen az oktatás területén nem tudott polgárjogot nyerni, ahol pedig a legnagyobb szerepet kellene játszania.[3]

Információs műveltség

A nemzetközi szakirodalomból is tudjuk, hogy elsőnek Paul Zurkowski kapcsolt össze 1974-ben két, önállóan is jelentéssel bíró két angol szót, így született meg az information literacy kifejezés.[4] Ezzel a kifejezéssel – annak magyarra fordítása nélkül – 1995-ben találkozhattak. Az ekkor megjelenő definíció figyelemre méltó, amely szerint ez olyan alapképesség, amely „számos készség és képesség együttes meglétét feltételező összetett tevékenységsorozat elvégzésére való alkalmasságot jelenti: magába foglalja a megfelelő technikájú értő/értelmező olvasást, az írás- és szóbeli kifejezőképességet, a különböző információhordozók használatához szükséges technológiai készségeket, a számítógép használatának készségét, a megszerzett logikai-gondolati műveletek képességét stb.” [5]

A szélesebb szakmai – főként pedagógiai – közönség számára az információs műveltség vélhetően legkorábbi hazai szakirodalmi említése (még információs írástudásként) Z. Karvalics László nevéhez fűződik, 1997-ben.[6] 1999-ben Tóth Gyula az információs kultúra kifejezést használja, amely szerinte bizonyos értelmezésben nem más, mint annak a készsége-képessége, hogy bizonyos probléma, feladat megoldásához megtaláljuk a megfelelő információkat.[7]

A terminológia kiforratlanságát mutatja, hogy a könyvtárosok szélesebb nyilvánossága 2004-ben, a 3K hasábjain információs írástudás néven találkozhatott a témával.[8] Az információs műveltség kifejezés viszont már 2003-ban szerepel egy konferencia-anyagban.[9] Mindennek oka, hogy az information literacy szókapcsolat második tagját az írástudás, a műveltség és akár a kultúra szót használva fordíthatjuk. Ráadásul itthon is találkozunk a német nyelvterületen elterjedt információs kompetencia kifejezéssel.[10]

Az információs műveltség forma térnyerésében, úgy tűnik, nagy szerepe volt annak a szemlekiadványnak, amelyet az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársai készítettek, és amely a témakörrel kapcsolatos számos alapvető dokumentum fordítását tartalmazza.[11]

Az információs műveltséghez kulcskompetenciák is kötődnek. Ezeket 2006-ban Frank Róza sorolja fel:

Ÿ
alapkészségek (írás-olvasás, szövegértés, számolás),

Ÿ
a csoportmunka kompetenciái,

Ÿ
az egész életen át tartó tanulásra való készség,

Ÿ
az információkezelés kompetenciái,

Ÿ
digitális írástudás,

Ÿ
kommunikációs kompetenciák (írásbeli, szóbeli, idegen nyelvi),

Ÿ
multikulturális kompetenciák (különbözőségek elfogadása, kulturális
tudatosság),

Ÿ
önállóság (önszervezés, függetlenség, önálló döntés, egyéni felelősség,
nyitott viszony a munkához),

Ÿ
az állampolgári léttel kapcsolatos kompetenciák,

Ÿ
probléma-megoldási kompetenciák,

Ÿ
rugalmasság, a változások kezdeményezése és elviselése,

Ÿ
szakterülettől függő speciális ismeretek.[12]

Az információs műveltség definícióinak többsége az Amerikai Könyvtáregyesület (ala) definíciójára épül, vagy azt egészíti ki. E szerint a meghatározás szerint információsan műveltnek azt tekinthetjük, aki felismeri, mikor van szüksége információra; aki megtanulta, hogyan kell tanulni; továbbá ismeri, hogy miként szerveződik az információ, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban.

Az ala az információs műveltség kapcsán egy sor szükséges készséget is megjelöl, amelyek a következők:

Ÿ
az információszükséglet felismerése,

Ÿ
az adott probléma megoldásához szükséges információ azonosítása,

Ÿ
a szükséges információ megtalálása,

Ÿ
a megtalált információ értékelése,

Ÿ
az információ szervezése,

Ÿ
az információ hatékony felhasználása az adott probléma megoldására.[13]

A fogalom természetéről

A stabil definíció ellenére az információs műveltség olyan fogalom, amelynek természetéről nincs megegyezés. Ahogy azt Bawden – sokak által és sokat idézett – szemléjében megállapítja, szinte lehetetlen egyetlen, átfogó definícióját megadni.[14] Leginkább az információs műveltség hatókörét illetően vannak nézeteltérések. Ahogy azt Bawden ki is emeli, az unesco által támogatott testületek olyan grandiózus dokumentumai, mint az Alexandriai Nyilatkozat[15] azt tartalmazzák, hogy az információs műveltség a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenség megszüntetésének, a világbéke megteremtésének és más dicséretes céloknak a fő eszköze. Mindezt pedig az irónia minden látható jele nélkül teszik.[16] Különösen igaz ez a Prágai Nyilatkozatra, hiszen abban olvashatjuk, hogy az információs műveltség „kiemelkedő szerepet játszik az országok és az emberek között meglévő egyenlőtlenségek csökkentésében, s a felhasznált információk sokféle kulturális és nyelvi beágyazottsága révén előmozdítja a toleranciát és a kölcsönös megértést.”[17]

Ugyanakkor sokan minősítették az információs műveltséget úgy, mint a felhasználóképzés „új ruhába öltöztetett” változatát. A két viszonylag szélsőséges vélemény közötti különbséget talán némileg kiegyenlíthetjük, ha az információs műveltséget az információ társadalom funkcionális írástudásának nevezzük,[18] amelynek terjesztése nem erkölcsi-lelkiismereti kérdés, hanem racionális számításokon alapuló döntés, ilyen módon szerepe ahhoz hasonlítható, mint amit az alfabetizáció elterjesztése töltött be az ipari társadalom hajnalán.[19]

Hazai helyzetkép

Az információs műveltség fogalmának hazai fejlődéstörténetét az is jól jellemzi, hogy számos későbbi írásban megint „egymásra talál” a könyvtár és az oktatás, amit egy címmel jól illusztrálhatunk: Információs műveltség: pedagógiai forradalom a könyvtárban?[20] Ez nem egyedi eset, hiszen az Iskolakultúra című folyóiratban, különböző időpontokban jelennek meg könyvtáros szerzők az információs műveltséghez kötődő írásai.[21]

A hazai könyvtár- és információtudományi szaksajtóban is ott a nyoma annak a gondolatnak, hogy az információs műveltség része lehet az információ kommunikálása is.[22]

Talán kevesebb figyelmet kapott ugyanakkor a magyar szakirodalomban azoknak a véleménye, akik az információs műveltség oktatását csak az egyes szaktárgyak kontextusában tudják elképzelni.[23] Magyar nyelven is hozzáférhető az acrl széles körben használt készség listája.[24] Az ennek használatával kapcsolatos kritikák, miszerint az ilyen eszközközpontú, a készségekre korlátozódó szemlélet helyett a jelentés konstruálását kellene középpontba állítani,[25] nem látszanak tükröződni a magyar szakirodalomban. Találkozunk viszont a referálás[26] és a tudományos írás és olvasás ismereteit, készségeit, képességeit magába foglaló akadémiai írástudás szerepét tárgyaló írásokkal.[27]

A téma iránt érdeklődők két hazai elektronikus könyvet is olvashatnak, amelyeket szerzőik részben[28] vagy egészben[29] az információs műveltségnek szenteltek.

Az információs műveltség mellett talán a leggyakrabban a digitális írástudás kifejezéssel találkozunk. Ha azt mondtuk, hogy az információs műveltség túlságosan is a könyvtárosok belügye, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a digitális írástudás, átfogó jellege okán talán teret nyerhet, de legalábbis sikeresebb, esetleg szélesebb körben ismert elnevezéssé válhat, mint az információs műveltség.[30] A digitális írástudás magába foglalja az információs műveltség viszonylag átfogó megközelítéseit is.

Tény, hogy a számítógépes technológiák és különösen az internet meghatározó szerepénél fogva korunk írástudásának hatóköre kiszélesedett, így az nemcsak a kultúrához, hanem a (tág értelemben vett számítógépes) technológiákhoz is kötődik.[31] Ennek megfelelően a digitális írástudás olyan tág fogalom, amely összeköti a különböző, a műveltség vagy az írástudás szókapcsolattal jelölt fogalmakat, így az információs műveltséget is magába foglalja.[32]

Sajátja, hogy a funkcionális írástudás keretébe illeszti az írást, a számolást és az értő olvasást, továbbá magába foglalja a megszerzett információk kritikus kezelését. Részét képezik a könyvtárak használatának, a keresési stratégiák alkalmazásának, a tömegkommunikációs eszközök közvetítette információk kezelésének készségei. Természetesen fontos alkotóelemét jelentik a számítógépekhez köthető készségek és képességek, az információs és kommunikációs technika (ikt) hatékony használata. Nem korlátozódik azonban ezekre.[33] Ez utóbbi különösen kiemelendő, mert idehaza a digitális írástudás gyakran azt a leszűkítő értelmezést kapja, amely csak az ikt használatáról kíván tudomást venni. Az utóbbival sokan nem értenek egyet, mivel az információk puszta megléte, az elérésükhöz szükséges számítógépes eszközök, az információs és kommunikációs technológiák megléte, sőt a hatékony használatukhoz szükséges készségek megléte sem elég. Ezek ugyanis semmit sem érnek olvasási készségek, kritikai gondolkodás, józan ítélőképesség és a kulturális környezet ismerete nélkül. Az tehát, hogy az elektronikus eszközök akadályoznak-e bennünket, vagy hozzásegítenek-e a sikeres életút megvalósításához, műveltségünkön is múlik.[34]

Az információs műveltség iránti szakmai érdeklődés napjainkban sem csökken. Idehaza például Dömsödy Andrea a vele kapcsolatos nézeteket, elméleti kereteket vizsgálja.[35]

Az információs műveltséggel kapcsolatos gondolkodásunk érettségét mutatja, hogy szakirodalma nem csupán az érintett területek meghatározására és oktatásának módszereire szorítkozik, hanem speciális és összetett kérdések is terítékre kerülnek.[36] Špiranec és Banek Zorica megítélése szerint pedig az információs műveltség számos diszciplína terminológiai rendszerének részévé vált és gyakorlati alkalmazásaira is bőven találunk elfogadott példákat. Ahhoz, hogy ezt a helyet elfoglalja, hosszantartó fejlődési folyamaton ment át, amelyet számos terminológiai és fogalmi ellentmondás jellemzett. Fogalmának értelmezése az eszköztudás elsajátíttatásától az eltérő és különböző kompetenciák oktatása felé halad. Megítélésük szerint számos érv támasztja alá, hogy információs műveltség 2.0 (im 2.0) néven új fogalmat vezessünk be. Első látásra azt gondolhatnánk, hogy lényege a Web 2.0-s technológiák használatában van, ami egyaránt lehet az információs műveltség oktatásának tartalmi hordozója és az oktatás módszere. Egy átfogóbb megközelítés jegyében viszont az információs műveltség filozófiájának újragondolására is késztet bennünket. Hozzáteszik, hogy az im 2.0 létjogosultságát meg is kérdőjelezhetjük, sőt el is utasíthatjuk, mint átverést, mivel számos jelenségre úgy tekinthetünk, mint ami marketing okokból kapta meg a 2.0 verziószámot. Mindazonáltal, belátható, hogy ha az információ és a tanulás világa változik, vele kell változnia az információs műveltségnek is, amit a 2.0 verziószám használatával kifejezésre is juttathatunk. Špiranec és Banek Zorica szerint az újrafogalmazott im részvételen alapuló filozófiájának része az a gondolat, hogy az információs műveltség emberek közötti interakciót jelent és az emberek mások által létrehozott szövegeihez való kacsolódását feltételezi. Ez a fogalom kompatibilis a Könyvtár 2.0 fogalmával, amelyre szintén támaszkodik, és amelyet meg is akar haladni, vagy legalábbis kritikailag viszonyul hozzá. Az im 2.0 ugyanakkor csak kiegészíti az információs műveltség gyakorlatát, ahogy a Könyvtár 2.0 sem a könyvtárak meglevő funkcionalitásának tagadását és felülírását jelenti.[37]

„Megtanulunk tanulni”

Mackey és Jacobson egy új fogalom, a meta-műveltség létjogosultsága mellett érvel, mivel az felkészíti az információ használóit arra, hogy aktívan hozzanak létre és osszanak meg tartalmakat a közösségi média és az online közösségek használatával.[38] Nem hallgathatjuk el, hogy az eszközök és az amatőrök hozzájuk kapcsolódó kultuszát sokan bírálták, kétségbe vonva az információk létrehozásának és megosztásának értékes voltát. Mindazonáltal ezek fontosságával számolnunk kell.[39]

Mackey és Jacobson szerint az információs műveltség szakirodalma hozzájárult ahhoz, hogy világosan el tudjuk egymástól különíteni az információhoz kötődő és a számítástechnikai készségeket. A meta-műveltség erősebbé teszi a kapcsolatokat az írástudás és a műveltség különböző formái között. Eközben azokra az alapelvekre figyel, amelyek egyesítik az információt és a technológiákat, ahelyett, hogy azokra a különbségekre koncentrálna, amelyek a különálló készségek, technológiák vagy médiaformák között vannak. Sok tekintetben a meta-műveltség a „megtanulunk tanulni” folyamattal azonos, miközben az információs műveltség áll a középpontjában, még akkor is, ha ebből a perspektívából másként látjuk természetét. Ennek a gyakorlat számára is több következménye van. Meg kell tanítanunk az információ használóját arra, hogy el tudja dönteni, mikor lesz keresése eredményesebb a nem nyomtatott formák használatával, és hogy ehhez meg kell ismernie a szükséges eszközöket. Mivel az információforrások száma növekszik, döntenie kell arról is, hogy milyen mennyiségű információra van szüksége. Tudnia kell, hogy használhat olyan eszközöket, mint az Amazon online könyvesbolt olvasói ajánlásai, vagy a könyvjelzőző oldalakon található ajánlások. Kellő óvatossággal kell azonban ezeket kezelnie. A meta-műveltség célja, hogy a (már említett) közösségi média és az online közösségek alkotta új média közegében támogassa a kritikai hozzáállást és az együttműködést. Eszköze a meglévő információs műveltségi készségek alakítása, finomítása.[40]

Természetesen van, aki megkérdőjelezi a forradalmi változások meglétét és az írástudás új formáinak szükségességét, figyelembe véve, hogy az újdonságnak nem feltétlenül kell elsőbbséget adnunk a bevált gyakorlattal szemben.[41] Ez a perspektíva ráirányítja a figyelmünket arra a tényre, hogy egyszerre van különbség és kapcsolat az információs műveltség magját alkotó kompetenciák és az új technológiák által megteremtett keretek között.[42]

Végül, de nem utolsósorban, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az információs műveltség az emberek többségének még mindig új fogalom. Ez az információs szakemberekre is igaz. Az információs műveltséggel kapcsolatos fogalmak és gyakorlat elterjedését részben ugyanaz akadályozza, ami bármely új fogalom elterjedésének áll útjában. Ha azonos nyelvet beszélők közösségéről van is szó, az ismeretek és készségek eltérő szintje kommunikációs nehézségeket okozhat, ami magára a terminusra is kihat. Nincs ugyanakkor közvetlen bizonyíték arra, hogy az információs műveltség fogalmának fogadtatása negatív lenne, még akkor sem, ha elméletileg ennek kellett volna történnie. Mindenesetre szükség volna empirikus kutatásokra annak felderítése végett, hogy a felhasználók, a könyvtárosok és a pedagógusok különböző csoportjai miként viszonyulnak ehhez a terminushoz.[43]

Vázlatos fejlődéstörténetünkből egyvalami bizonyosan leszűrhető: az információs műveltség története folytatódik.

Vissza a tartalomjegyzékhez