Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Nagy Ildikó: Hová tűnt a magyar ismeretterjesztő gyermekirodalom?

Nyomtatási nézet

Négyszögletű kerekasztal – 2018. február 8.

Mottó:

„Élmény és minőség együtt járjon!”

Nagy Ildikó könyvtáros, Eszterházy Károly Egyetem OFI Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest

_______________________

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (továbbiakban OPKM) szakmai vitával egybekötött kerekasztal-beszélgetést szervezett a magyar ismeretterjesztő gyermekirodalom jelenlegi helyzetéről. A rendezvényre 2018. február 8-án került sor a kilencedik alkalommal megrendezett Négyszögletű kerekasztal rendezvénysorozat keretében.

A meghívottak között jelen voltak neves gyermekkönyvkiadók, ifjúságilap-kiadók, gyermekkönyvszerzők, könyvtárosok, iskolai könyvtárosok és pedagógusok. A kiadókat felelős szerkesztők, szerkesztők, menedzserek képviselték: a Móra Könyvkiadót Eszterág Ildikó és Szabó Csilla, a Scolar Kiadót Illés Andrea, a Szitakötő folyóiratot Horgas Judit, a Két Egér Könyveket Mészáros János, a Tessloff-Babilon Kiadót Rozgonyi Sarolta, a Mikkamakka folyóiratot Besze Barbara. Moderátorként Lovász Andrea gyermekirodalom-kutatót, irodalomkritikust köszönthettük.

A beszélgetés fő célja az volt, hogy megismerjük a magyar, ismeretterjesztő gyermekirodalom jelenlegi helyzetét és magyarázatot keressünk arra, hogy az elmúlt években miért jelent meg kevés új kiadvány ebben a műfajban. Szerettük volna feltérképezni a kiadók „ars poeticáját”, és céljait.

A találkozó másik célja az volt, hogy megvitassuk, mitől jó egy ismeretterjesztő gyermekirodalmi mű. Mik azok a témák, amelyek a magyar könyvpiacról hiányoznak és mi szükséges a sikeres könyvkiadáshoz? Mit gondolnak a könyvtárosok, a pedagógusok, a szülők a mai gyermekkönyv-kínálatról és mit hiányolnak belőle? Hogyan alakulhatna ki előremutató szakmai kommunikáció az érintett felek között?

Az OPKM gyermek- és ifjúsági irodalmi különgyűjteményét vizsgálva elmondható, hogy magyar szerzők tollából, friss ismeretterjesztő gyermekirodalom nem jelent meg az elmúlt években. Ezt a tényt támasztja alá dr. Varga Katalin[1] bibliometriai elemzése is. Habár az elmúlt 20 évben nőtt a gyermekkönyv-kiadás, 2000–2017 között a kiadványok mindössze 32%-a volt ismeretterjesztő irodalom, míg az 1960–1970-es években még 42%.

A vita résztvevői a felvetett kérdésekre különböző nézőpontokból válaszoltak. A legfontosabb álláspontokat az alábbiakban ismertetjük.

Az ismeretterjesztő könyvek a legdrágábban előállítható kiadványok közé tartoznak. Egy-egy könyv 2–3000-nél nagyobb példányszámban nem adható el. Az eladási ár kevesebb, mint fele a kiadóé. Ebből nem lehet szerzőt, szaklektort, illusztrátort, kiadói költségeket finanszírozni.

A gyermekek számára érthető, a tényekhez ragaszkodó magyarázat, illusztráció különös felkészültséget igényel a szerzőktől.

A kiadók számára nagyobb haszonnal jár, ha a külföldön fejlesztett könyvek fordítását jelentetik meg vagy licencek alapján adnak ki. A Mi micsoda? sorozat jó példa erre. A külföldről származó művek friss hangvétele is vonzza a kiadókat. Egy-egy német vagy francia ismeretterjesztő gyermek- és ifjúsági irodalmi mű látásmódjában sok újdonságot hoz, témakezelésük pedig bátor, ami az itthoni szerzőknek nem sajátja.

Az ismeretterjesztő irodalom szétválasztható egyfajta olvasmányos, ismeretet közvetítő műfajra és a kézikönyvszerűen használható kiadványokra. A gyermeki érdeklődésre és a tananyagot kiegészítő ismeretekre is figyelnie kell a kiadóknak. Ha egy gyermeket már óvodás korában a csillagászat érdekli, akkor az ennek az életkornak megfelelő tényszerű, minőségi kiadványt kell a kezébe adni.

Mint a kulturális területen sok más, a könyvkiadás is a szórakoztatóipari „eszközök” után kullog, ezért olyan módszereket kellene e területen is alkalmazni, melyek fogyaszthatóvá teszik a könyveket. Az élményszerű ismeretterjesztésnek magas tartalmi színvonallal kell párosulnia, és korosztályonként más befogadási technikákat kell alkalmazni. Az interaktivitás, az élményszerű ismeretszerzés tud csak versenytársa lenni az internetes ismeretszerzésnek.

Szitakötő című gyermekfolyóirat kiadói politikája sajátos utat választott. Ők pályázatokból tartják fenn magukat. Így a gyerekek 80%-ához ingyen jut el a lap. Kidolgoztak egy oktatási programot, amelyben 120–150 pedagógus vesz részt. A kidolgozott óraterveiket egy szellemi műhely keretében osztják meg. A sikert nekik nem az eladott példányszám jelenti. Gyakran indítanak alkotói pályázatot, amire 4–500 mű érkezik. Az ismeretterjesztő cikkek száma azonban náluk sem tesz ki 6-7%-nál többet. Ennek okát abban látják, hogy amíg a szépirodalmi művek belső, írói késztetésre születnek, addig a természettudományos ismeretterjesztő műveket felkérésre írják.

A kiadók új, érdekes témák bevezetésével is igyekeznek a kiadói választékot bővíteni, mint például a filozófia, a vallás, a művészettörténet.

A családi könyvekből, melyeket a szülők és a gyerekek együtt olvashatnának, kevés van a piacon és a meglévők sem sikeresek. A felnőtteknek szóló, gyerekneveléssel kapcsolatos vagy a kamaszok problémáival foglalkozó könyvek iránt ugyanakkor nagy az érdeklődés.

Kevesen jelentetnek meg művészettel, vizuális kultúrával foglalkozó sorozatokat. A gyerekeknek szóló filozófiai művekből csupán mutatóban van egynéhány a piacon, és a kiadók szerint ezek nem is eladhatók. A tabutémákkal foglalkozó könyvekből is kevés jelent meg hazánkban a külföldi országokhoz képest.

A kiadók véleménye szerint a magyar szülők nem szívesen engedik be otthonaikba az olyan társadalmi problémákat, mint a migráció vagy a pornográfia. Ugyanakkor a gyermekek könyveit eleinte a szülők választják, így elengedhetetlen az ő elvárásaikat is figyelembe venni.

A pedagógusok befolyásolhatják ugyan a gyerekek és a szülők könyvválasztását, ízlésvilágát. Sok esetben azonban azokat a kiadókat ajánlják, akiktől jutalékot kapnak. A magyar piac árérzékeny, így nem a minőség lesz az elsődleges szempont. A szülők megnyerésére megoldás lehetne, ha a kiadók engedményeket adnának bizonyos kötetekre.

A könyvtárosok és iskolai könyvtárosok tapasztalata a kiadóknak is hasznos, hiszen közvetlen kapcsolatban vannak a gyerekekkel, pedagógusokkal. Ők a minőségi szempontok figyelembevétele mellett a sokáig használható, tartós könyveket részesítik előnyben. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára fontos elvárás a minőségi fordítás. Hiányterületként a gyermekeknek szóló művészettörténeti kiadványokat jelölték meg. Ebben a témában ezért a felnőtteknek szóló szakirodalom ajánlható.

A sorozatokat nagyon hasznosak tartják az olvasóvá nevelésben, mivel ha a gyermek már megismert egy adott sorozatból egy művet, annak felépítését, struktúráját, magabiztosan veszi kézbe a további köteteket is.

A könyvtárosoknak tájékozódniuk kell a könyvsikerlisták, könyvajánlók oldalain, hiszen sok esetben a szülők ezek alapján választanak könyveket. Sok múlik a könyvesbolti alkalmazottak tájékozottságán is.

A szülőnek és a pedagógusnak fel kell ismerni az értékes gyermekirodalmat (a nagy mennyiségben megjelenő kétes/gyenge minőségű könyvek piacán). A válogatás felelőssége az ő kezükben van.

Péterfi Rita, az OPKM igazgatója felvetette, hogy a tavaly indult Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár EFOP[2] projektjének képzési programjába be lehetne vonni a szerzőket, kiadókat. Továbbá tolmácsolta Sipos Imre, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatójának elképzelését, miszerint az Intézet partner lenne közös kiadású könyvek, időszaki kiadványok megjelentetéséhez.

A kiadókat arra kérte, hogy az el nem adott könyveket ne a zúzdába küldjék, inkább ajánlják fel iskolai könyvtárak számára, ahol ezeket szívesen fogadnák. Elmondta, hogy idén egy pályázat keretében 330 iskola pályázott arra a 180 könyvcsomagra, amit egy kiadó jóvoltából az OPKM szétoszthatott.

A kiadók képviselői felajánlották, hogy szívesen tartanának népszerűsítő előadásokat, író-olvasó találkozókat könyvtárakban.

Összegzésként elmondható, hogy a számtalan megjelenő kiadványból kevés jut el az olvasókhoz. A magas előállítási költségek és a kis példányszámú eladások nem fedezik a magyar kiadású könyvek költségeit. A külföldön fejlesztett könyvek témái nem elég népszerűek vagy túl újszerűek a magyar olvasóközönségnek.

Az ifjúsági- és gyermekkönyvkiadást a gazdasági- és oktatáspolitikai döntéshozóknak is támogatniuk kellene. Emellett helyi, önkormányzati és egyéb támogatásra is szükség lenne.

Az iskolai könyvtárak költségvetése minimális, vagy nincs is lehetőség a vásárlásra, ezért sok az elavult, régi könyv és remény sincs friss kiadványok beszerzésére. Szerencsés lenne a pályázati, szponzori lehetőségeket is kihasználni.

A csaknem kétórás véleménycsere közben újabb és újabb kérdések vetődtek fel. A beszélgetés során a résztvevők egyetértettek abban, hogy a befogadói elvárások és kiadói szándék összehangolására további párbeszédre és szakmai együttműködésre volna szükség. Az OPKM szívesen otthont ad a folytatódó szakmai eszmecserének.



[1] Varga Katalin: Hová tűnt a magyar ismeretterjesztő gyermek- és ifjúsági irodalom? Gyorselemzés. Kézirat 2018. 01. 24.

[2] „Az én könyvtáram” Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekt (EFOP-3.3.3-VEKOP/16-2016-00001)

______________

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: