Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Simon P. Piroska: Györök Leó György, a tankönyvíró

Nyomtatási nézet

Interneten böngészve rövid írásra bukkantam. A cikket Jáki László írta Györök Leó Györgyről. Jáki László Györök regényírói munkássága kapcsán emlékezik meg erről a nagyon különös sorsú emberről. Kíváncsisággal olvastam a dolgozatot, mivel nem sokkal korábban bukkantam a fiumei (rijekai) levéltárban egy vékonyka iratkötegre. A lapokat átolvasva Györök Leó egy  „másik élete” mutatkozott meg.

 

Györök Leó (1847, Pápa – 1899, Budapest) ma festőként talán ismertebb, mint tanárként vagy akár íróként. Élete regényes, változatos, tele izgalmakkal és fordulatokkal, Akár egy XIX. századi romantikus ideál megtestesítője is lehetne. Mindennél többre becsülte a szabadságot ez a zárkózott természetű ember.

Györök a székesfehérvári középiskola elvégzése után hajós iskolába ment Fiuméba, Matkovich Antal iskolájában képezhette magát. Tanulmányai végeztével tengerészként dolgozott, aztán Cardiffban festészetéből és nyelvtanításból tartotta el magát, majd következett egy hosszabb franciaországi tartózkodás. Párizsban párhuzamosan mérnöki és képzőművészeti tanulmányokat folytatott, de filozófiai és irodalmi előadásokat is hallgatott a Sorbonne-on. S amikor Franciaország és Poroszország között kitört a háború (1870), Györök kötelességének érezte, hogy erejével, tudásával a vendéglátó országot szolgálja.  Párizs védelménél mérnöki ismereteit hasznosította. A harcokban megsebesült, majd fogságba került, ahonnan szerencsével megszökött.

Megfáradt, megsebzett, csalódott emberként tér vissza Magyarországra.

 

A rendkívül mozgalmas életet maga mögött hagyó Györök Leó barátai unszolására újra tanulni kezdett, s tanári képesítést szerzett (1876) magyar és francia nyelvből. Trefort Ágoston a frissen diplomázott tanárt Fiuméba helyezte az állami felsőbb középtanodához.

Az iskoláról csak annyit, hogy 1870 augusztusában indultak el a tárgyalások a magyar kormány és Fiume elöljárói között arról, hogy a meglévő alreáliskola helyébe a magyar állam egy államilag segélyezett olasz tannyelvű reálgimnáziumot szervez. A tárgyalások eredményeképpen decemberben aláírták a megállapodást egy felekezet nélküli állami felsőbb középiskola (Scuola non confessionale media superiore di Stato) megnyitásáról. Ehhez az iskolához helyezték Györök Leót.

 

Nem tudni, milyen érzéssel fogadta Györök Leó a fiumei állást, de feltételezhetjük az örömöt, hiszen ott újra a tenger közelében lehetett. Számára a tenger a végtelen szabadságot jelentette.

A Györökkel kapcsolatos munkák fiumei működése felett általában átsiklanak. A városból való gyors távozását pedig legtöbbször kalandvágyával, nyughatatlan lelkével magyarázzák. De mi is történt valójában?

 

A tanítás során Györök Leó is hamar szembesülhetett a fiumei oktatás gondjaival, például azzal, hogy a középtanodában nem tudnak a gyermekek kezébe használható magyar nyelvkönyvet adni.

A fiumei állami iskolák fennállásuk idején folyamatosan tankönyvgondokkal küzdöttek. A Magyarországon használatos tankönyveket nem tudták használni, hiszen a fiumei gyermekek túlnyomó többsége még az állami iskolák osztályaiban is olasz anyanyelvű volt. Az Olaszországban kiadott tankönyveket pedig nem használhatták, hiszen akkor egy idegen állam tankönyveiből tanítottak volna. Ezért kellett tankönyveket írniuk a Fiuméban működő magyar tanároknak és tanítóknak. (Ezt a tevékenységet kimondottan szorgalmazták is a felettes hatóságok.)

A nyolc nyelven beszélő Györök fiumei tanársága kezdetén – akárcsak sorstársai-  tankönyvírásba kezdett. Elementi di grammatica ungherese című munkáját, amely egy magyar  nyelvtankönyv első része volt, 1878. április 7-én kelt 8519/1878. számú rendeletével a vallás és közoktatásügyi miniszter ideiglenes tankönyvül engedélyezte az 1878/1879-es tanévre. Ugyanazon év augusztusában a minisztérium elfogadta és oktatásra alkalmasnak találta az ugyancsak a középtanodában tanító Gresits Miksa tankönyvét. (Grammatica della lingua ungherese, riveduta ed approvata dal Consiglio sup. ďistruzione dello Stato. Fiume, 1879.)

 

Gresits Miksa (1843. Rimaszombatban – 1903. Losonc)) a gimnáziumot Rozsnyón és Egerben végezte, majd Pesten teológiát tanult. Négy évi teológiai tanfolyam elvégzése után a világi életet választotta, s tanári képesítést szerzett. 1871-ben helyezték a fiumei középtanodába helyettes tanárnak. 1872-ben rendes tanári státuszba került. Fiuméban emellett a cs. és kir. hadi tengerészeti akadémián a magyar nyelvet tanította, a hajózási iskolában tagja volt a képesítő vizsgálóbizottságnak, s József főherceg családjánál az olasz nyelv tanítója volt. 1882. szeptember elsejével a losonci állami főgimnázium igazgatójává nevezték ki.

Gresits is írt különböző újságokba, 1878-tól négy éven át a Pesti Napló fiumei tudósítója volt. Munkatársa volt a legolvasottabb fiumei lapnak a Bilanciának is.  A tengeri hajózásról hosszabb tanulmányt írt. Fordítói tevékenysége számottevő.

Györök tankönyvének első kötete 1880-ban került ki a nyomdából, Grammatica metodica della lingua ungherese, con esercisi pratici címmel adták ki (Fiume, 1880). 1893-ban, a Budapesti Szemlében megjelent könyvismertető a legjobb olasz nyelven írt magyar nyelvtanok közé sorolta.

A két tankönyv szinte egyidejű, minisztérium által történő elfogadása súlyos konfliktusokhoz vezetett az iskolában. Nézzük az események sodrát!

1878-ban, miután a minisztérium engedélyezte Gresits tankönyvének használatát, az iskola igazgatósága azt olyan parancsként értelmezte, hogy Györök tankönyvét el kell vetni. Indokuk a következő volt: mivel Györök magyar nyelvtanát korábban nem véleményezték, és hogy használható-e, azt csak akkor dönthetik el, ha a munka teljes egészében elkészül.  Györök tiltakozott, mondván „a középiskolai rendtartás 27. cikkének értelmében valamely intézetben egyszer engedély folytán alkalmazott tankönyvek változtatása csak a tanártestület indokolt felterjesztése alapján eszközölhető, melyben a változtatásnak, illetőleg az új tankönyvnek előnyeit behatóan előadni köteles.” Ilyen felterjesztést pedig a tantestület soha nem tett. Sőt az igazgatóság arra sem tett lépéseket, hogy a már használatban lévő tankönyvet véleményeztesse. [1] Az iskola vezetősége azonban továbbra is Gresits tankönyvének használatához ragaszkodott.

Ez az állapot kényes helyzetet idézett elő, mivel Györök egészen más módszerrel tanította korábban a magyar nyelvet, mint kollégája. Ha átvette volna annak tankönyvét, vissza kellett volna térnie a kezdetekhez, mert Gresits teljesen más nyelvtani fogalmakat használt. Tulajdonképpen – írta Györök, Gresits a korabeli nyelvészek által teljesen elvetett grammatikai munkákat fordította olasz nyelvre.

Györök Leó, igazát bizonyítandó, alaposan megvizsgálta Gresits Miksa munkáját. Fejezetről fejezetre, oldalról oldalra, mondatról mondatra elemezte tanártársa tankönyvét. Észrevételeit írásba foglalta, amit az igazgatóság aztán továbbított véleményezésre az országos közoktatásügyi tanácsnak. (Visszajelzésnek nincs nyoma.) Hiába küzdött, Gresits könyvét kellett (volna) használnia az oktatásban. Pedig Gresits könyve nehézkes, elavult kifejezésekkel elhalmozott, minden rendszert mellőző munka volt.  Györök feljegyzései azt sugallják, magának a szerzőnek is gondjai voltak a magyar nyelvtannal. [2]

A tanoda vezetése Györök magatartását úgy értelmezte s erről tájékoztatta is a magas minisztériumot, hogy az semmibe veszi a legfőbb tanügyi hatóság rendeletét. Jelentésükben erősen kifogásolták Györök természetét is. Vádolták fegyelmezetlenséggel, s azzal, hogy a tantestületben ottléte kezdetétől folyamatosak a súrlódások, továbbá  „ … szenvedélyességében nem átalja a tanuló ifjúság előtt is kifejezést adni azon antagonismusnak, melyben tanártársaival él, ki minden alkalommal magyar származása által igazoltnak vélt supremácziát kíván gyakorolni a tanári testületben, röviden az iskolában úgy, mint azon kívül az összes tanári kar ellentétese, mi által a czél kívánta egyöntetű eljárásra elannyira nem előnyös befolyással van, hogy tagadhatatlanul kitűnő képességei daczára fiumei tanodánk előnyére válnék innen való eltávolítása.” [3] Az iskola igazgatója ekkoriban Budinich Antal volt.

Félreértések, meg nem értések, vádaskodások, (fel)jelentések, gáncsoskodások kísérték e tankönyvvitát. A következetes, lelkiismeretes, a szakszerűtlenségnek rendíthetetlenül ellenálló, egyenes jellemű embertől minden áron meg akartak szabadulni. Györök magyarázkodni kényszerült:

„Én Gresits úrral jó viszonyban vagyok, s nyelvtana ellen tett kifogásaim csupán ismereteimen nyugvó meggyőződésem kifejezései. Tudományos téren a legjobb barátok is szemközt kerülhetnek egymással. Elleneink azonban, jóllehet ezt jól tudják, a vitát nagyítva és elferdítve, ürügyül használták fel arra, hogy a nagyméltóságú minisztérium előtt mint két örökké civakodó egyént mutassanak fel.” [4]

Az 1879-es év a hadakozás, a félreértések jegyében telt. Talán önszántából állt fel megelégelve a folytonos küzdelmet, talán küldték, 1880-ban Györök Leó elhagyta a fiumei középtanodát.

Gresits Miksa is hamarosan visszatért oda, ahonnan származott, a Felvidékre. A losonci gimnáziumhoz nevezték ki igazgatónak. Évekig kért, könyörgött, levelezett a minisztériummal, hogy megkapja tankönyvéért a megígért fizetséget.

 

Györök Budapesten folytatta tanári pályáját. Emellett sokat festett és írt. 1890-ben megírta a tengeri kalandjairól szóló regényt a fiatal olvasóknak Lázadó hajósnép viszontagságai a Csöndes-tengeren címmel.

A nyári szünetekben visszajárt a tengerhez. Nyaranta vendégeivel bérelt vitorláson, aztán saját építésű hajóján járta az Adriát, sőt tervezte, öregségére oda vonul vissza. Cherso (Cres) szigetén Lusinpiccolóban (Mali Lošinj) telket vásárolt, hogy ott villát építsen. Sorsa azonban másképpen alakult. 1899-ben önkezével véget vetett életének.

 



[1] JU-5. Kormányzósági iratok. Elnöki iratok. 175/1879. sz.

[2] Uo.

[3] JU-5. Kormányzósági iratok. Elnöki iratok. 153/1879. sz., továbbá: 163/1879. sz.

[4] JU-5. Kormányzósági iratok, Elnöki iratok. 156/1879. sz.

Felhasznált irodalom
  1. Füzes Miklós (1965): Adatok Györök György és Györök Leó életéhez. Veszprém      megyei Múzeumok Közleményei. 1965/3.
  2. Jáki László: Egy ifjúsági regény rejtélyes szerzője. Elektronikus Könyv és Nevelés.
  3. Nádasdy Lajos (1989): Adalékok Györök Leó György életéhez. 1847-1899. Jókai füzetek 2. sz. Szerkesztette: Hermann István. Pápa, Kiadja: a Jókai Mór Városi Könyvtár.
  4. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. MEK.
  5. Tordai György (1955): Györök Leó  1847-1899. Élet és Tudomány 1955. március

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: