Slezák Ilona: Az általános iskolai tankönyvek illusztrációiról

Nyomtatási nézet

A vizualitás hatalma

Nemrégiben egy német városban jártam, és egy különös jelenségre lettem figyelmes. A belvárosi házak erkélyeit, ablakpárkányait holló formájú, fekete műanyagfigurákkal „díszítették” a helyiek. (A Pozsonyi út és a Balzac utca kereszteződésében is látni hasonlót. - a szerk.) Corvin Mátyás fekete serege, itt? Hosszú ideje már annak… De akkor mi célt szolgálnak?
Ezek a vizuális jelek persze nem nekünk, embereknek szóltak. A galambok elriasztására helyezték ki őket. A vizuális jelekkel való kommunikáció hatalmát használta ki az ember azzal, hogy olyan jelet küldött a madarak felé, amely az ellenségük képét idézi fel bennük. A terv működött. Épeszű madár nem is ment arra a helyre.
A vizuális ingerekkel való kommunikáció nem csupán az ember sajátja, gondoljunk a rovarok, halak, madarak üzenetértékű kültakarójára, színpompás öltözékére, vagy az egyes fajok túlélését jelentő megdöbbentő hatású mimikri képességére.
Ezek a vizuális jelek üzenetet hordoznak, küldőiknek az a céljuk, hogy információt közvetítsenek a világba, a befogadó felé, ismeretet adjanak át, felhívják magukra a figyelmet, figyelmeztessenek: „Itt vagyok!” vagy éppen „Ez nem is én vagyok!” A jelek dekódolásának sikeressége itt élet-halál kérdése.
Ismereteink közel háromnegyed részét vizuális úton szerezzük. Fontos, hogy képesek legyünk kódolni és dekódolni ezeket a jeleket. Ha olyan dolgot látunk, amivel még nem találkoztunk, akkor agyunk igyekszik elhelyezni az ismert dolgok között. Próbálunk fogalmat társítani hozzá, leképezni, megtanulni. Így tette, teszi ezt az ember egyed- és törzsfejlődése során egyaránt. Az egy hónapos csecsemő már figyelmét a neki mutatott tárgy felé fordítja, kezdi értelmezni a világ és az én kapcsolatát. Az idők betekinthetetlen távolában az első művészi ábrázolások, barlangfestmények, szobrok, domborművek megalkotása is mind-mind a világ megértése felé tett lépés volt, a lélek kommunikációja a természetfölöttivel.
A régmúlt időkben, amikor nem volt még könyv, újság, film, és olvasni is csak kevesen tudtak, az írni-olvasni nem tudó tömegek a szükséges ismereteket szóbeli tájékoztatással, prédikációkkal vagy a templomok képeiről, szobrairól, nagyobb tereken felállított domborművekről, díszoszlopokról tudhatták, tanulhatták meg. Néhány európai példát említve: Trajanus diadaloszlopának képsora, a Bayeux-i kárpit csataábrázolása, a Szent László-legenda falkép sorai a középkori Magyarország templomaiban vagy a Biblia pauperumokhoz hasonlóan, Michelangelo Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Ghiberti keresztelő-kápolnájának domborművei. A könyvnyomtatás elterjedésével az ismeretátadásnak ez a formája lassan a háttérbe szorul, az új sokszorosítási eljárással előállított illusztrált könyvek veszik át fokozatosan ismeretközlő szerepüket. Szerencsére azért továbbra is gyönyörködhetünk a fennmaradt műalkotásokban. Üzeneteik nem vesztek el az idő sodrában.  
A tankönyv megszületése
Az írás megjelenése, illetve a könyvnyomtatás elterjedése előtti időkben a tanítási metódus az élőszóban előadott vagy olvasott, mások által már feldolgozott ismeretek szinte szó szerinti visszaadására épült. Az ismeretek forrása nem a közvetlen, hanem a közvetített valóság volt. A tudásátadásnak ez a formája jelenkorunkban is létezik, gondoljunk csak a versek, memoriterek, definíciók szó szerinti megtanulására. E módszer azonban csak akkor hatékony, ha értő feldolgozás előzi meg a betanulást.  
Az emberi művelődéstörténet új korszaka kezdődött a XV. század közepén Johann Gutenberg találmányával, a mozgatható nyomóelemes nyomtatási technika alkalmazásával, mely nagymértékben hozzájárult a szemléltetés pedagógiájának elterjedéséhez. A kor filozófiai irányzata az empirizmus, térhódítása összekapcsolódott a természettudományok fejlődésével, a hatalmas ismeretanyag felhalmozódásával. Az emberi ismeretszerzés nem más, mint az embert körülvevő valóságból származó információk elsősorban érzékszervek útján történő befogadása. Ez az empirizmus lényege.
„A kéznek és az emberi értelemnek szerszámra van szüksége, mert önmagára hagyatkozva nem sokat ér .” (Francis Bacon)
Azaz a tudománynak a tapasztalatra és a megfigyelésre kell alapoznia, nem csak puszta elmélkedésre.
Ennek az elmélettörténeti korszaknak kiemelkedő képviselője Johannes Amos Comenius (1592–1670) volt. Azt vallotta, hogy a dolgokat a valóságban, vagy képekkel sokoldalúan kell szemléltetni, hogy érzékelhetőek legyenek. Megalkotja, az Orbis Pictus (A látható világ) című munkáját, mely az első képes tankönyv volt. Comenius saját új didaktikai alapelvét kívánta realizálni a könyvben: egyrészt, hogy a tanuló a teljes világot ismerje meg általa, másrészt, hogy ne legyen előtte olyan szó, amely mögött nincs tárgyi tartalom, illetve ne legyen számára egyetlen olyan tárgya a világnak, amelyet nem tud megnevezni.
Comenius didaktikai elképzelésének helyességét támasztják alá a közelmúltban végzett pszichológiai vizsgálatok. Allan Paivio kettős kódolási elméletével (1971) bizonyította, hogy az ismeretek elsajátítását képzeleti, képi és a verbális, nyelvi gondolkodási képességünk együttes használatával tesszük. A képi, képzeleti (nem verbális) hatás közvetlenebb, a nyelvi (verbális) dekódolás elvontabb, együtt a kettő, egymást erősítő hatása miatt sikeresebb ismeretelsajátítást eredményez.
Az illusztrációk tehát az ismeretszerzés fontos eszközei, kiegészítik az írottakat, rávilágítanak a megértés felé vezető útra. Nézzük meg, hogy mikor is „látják el ” jól a feladatukat.
Az illusztrációk szerepe
Az illusztráció szó a latin illustro igéből származik. Jelentése: megvilágít, napfényre hoz, megmagyaráz. Ezek szerint illusztrálni annyit jelent, mint egy szöveget láthatóvá tenni, értelmezni, magyarázni, interpretálni.
Mit várunk el egy illusztrációtól? Azt, hogy legyen szemléletes, hiteles, egyértelmű és érdekes, nem utolsó sorban, hogy gondolkodásra ösztönözzön. A kép és a fogalom összekapcsolásával lehetőséget kínáljon a továbbgondolásra, asszociatív gondolkodásra serkentse a befogadót. A megismerés legmagasabb szintje a gondolkodás. Amit látunk, összekapcsoljuk azzal, amit tudunk, így értelmezve a látványt további felismerésekre juthatunk.
A szöveg és a kép kapcsolata kétféle lehet: egyrészt, amikor a kép a szöveg tartalmi mondanivalóját jelenít meg, másrészt, amikor nem a mű tartalmát, szövegét, hanem annak hangulati elemeit fordítja le a maga formanyelvére.

Ennek megfelelően az illusztrációnak két típusa létezik:
– a szöveget képekkel, rajzokkal, kiegészítő, magyarázó, értelmező illusztráció, vagy
– a művészi alkotás, mely egyenértékű a szépirodalmi művel, melyet illusztrál.

Az illusztrációnak érdekesnek, könnyen értelmezhetőnek kell lennie, hogy elérhesse célját. Az érdekesség és az értelmezhetőség a befogadó személyétől függő tényező. A befogadók szubjektumok, akik különböznek egymástól, egyesek könnyebben mások nehezebben fogadják be az információkat. Ezért jó, ha gazdag a könyvkínálat és eltérő szerkesztésű, változatos ábrázolási móddal bíró könyvek állnak rendelkezésre. Így mindenki megtalálja a személyének leginkább megfelelő kiadványt. Akkor jó az illusztráció, ha megfelel ezeknek az elvárásoknak.
Gyerekek részére készített könyvekben az illusztrációk a szöveggel egyenértékűek, sokszor fölérendelt jelentőségűek. Amikor a képeké a főszerep, az olvasni még nem tudó gyerekek is jól tájékozódnak bennük. Kisgyerekek részére nagyon sok képes enciklopédia, képes mesekönyv készül, melyek a gyerek képi tudásbázisát alapozzák meg. Gyerekkönyvek illusztrációival szembeni elvárás, hogy a korosztály életkori sajátosságainak figyelembevételével legyenek művészi igényűek, látványosak, játékosak, könnyen értelmezhetőek. Szemléletes, izgalmas, őszinte, humoros, képi világgal fokozzák a gyerek tudásvágyát, gazdagítsák gondolatvilágát. Ugyanakkor azt is biztosítani kell, hogy legyen olyan kínálat is, főként az irodalmi jellegű kiadványok között, amelyben kevés vagy egyáltalán nincs illusztráció, ugyanis a sok készen kínált séma elnyomja a belső képek kialakításának lehetőségét, mely a fantázia és az alkotó képzelet használata ellen hat.
Kisgyerekeknek mindazonáltal sok művészi értékű alkotást kellene látniuk, melyekből élményeket meríthetnek, hogy hogyan fejezhetik ki az érzelmeiket. A műalkotások abban is eligazíthatják őket, hogyan éljenek a szabad önkifejezés eszközével. Az önálló képalkotással képzeletük produktív módon működhet. Szerencsére már sok műalkotást bemutató, illetve műalkotást mint illusztrációt felhasználó gyerekkönyvvel találkozhatunk a könyvpiacon.

Tankönyvekkel szembeni elvárások
A jelenkori pedagógia szerint az a tudás, amit tapasztalás útján szerzünk sokkal maradandóbb, mint a kinyilatkoztatott ismeret. Tankönyveink ezt a szemléletet követve illusztrációkkal teszik szemléletessé az elsajátítandó ismereteket így azok számára is elérhetővé válik az elvontabb ismeretek elsajátítása, akik több képes példát igényelnek a tanulandók megértésében. A gyereket a valóság megismerésének vágya jellemzi, arra törekszik, hogy megtudja titkaikat, felfedje lényegüket. Érdeklődése tapasztalati jellegű.  
Kiemelt figyelmet igényel a 6–10 éves korosztály. Az olvasás-írás elsajátításának az alapja az elmélyült figyelem. A kisiskolás még rövid ideig tud koncentrálni, figyelemösszpontosítása gyakran ingadozik. A gyerekek egyidejűleg figyelnek a tanítóra, a közös munkára, az egyéni önálló munkára, belső élményeikre. A könyveik illusztrációit úgy kell kiválasztani, hogy ha egy bizonyos dologra való fókuszálás a cél, akkor a kép ne terelje el a figyelmüket túl sok, felesleges, apró részlettel. A figyelmi koncentráció szintjét még nem tudják hosszan fenntartani, hamarabb kifáradnak, ingerek sokasága éri őket, nehezen tudnak szelektálni. Különösen figyelni kell erre a tankkönyvekhez készült munkafüzetek esetében, ahol inkább csak jelzésszerű, felidéző típusú ábrákat célszerű elhelyezni, ahol az önálló munkáé a főszerep. A fókuszálást lehet színekkel, visszatérő sémákkal is segíteni. Ha például bizonyos feladattípusok mindig azonos környezetben jelennek meg, a gyerek már előre tudni fogja, hogy milyen munkát várunk tőle, mire kell koncentrálnia.
A figyelem terjedelme lassan fejlődik. Az intenzív figyelem időtartama 7-10 éves korban maximum 20 perc, ami 11-12 éves korra 25 percre növekedhet (Eisert Margit-Eisert Hans, 1991). Kisiskoláskorban a figyelem terjedelme növekszik, de igen lassan. Míg a felnőtt 5+2 (5-6-7) dolgot tud töredékében megragadni, addig egy 8-10 éves csak 2-3 dolgot.  És emellett még tudnunk kell, azt is, hogy a gyerekek 5-7 százaléka küzd figyelmi problémákkal, amelyek okai lehetnek a tanulási sikertelenségnek. A sajátos nevelési igényű gyerekek részére speciális szerkesztésű kiadványok készülnek.
Motiváció szempontjából is szerencsésebb, ha a művészi igényű rajzokat, szabad illusztrációkat, karikatúrákat ismert, képzett illusztrátor készíti. A rajzok stílusát a tanulók felismerik, és nagyobb kedvvel végzik az iskolai munkát. A gyakorlott könyvillusztrátorok a korosztálynak tetsző formanyelven alkotnak, bizonyítottak már és szívesen vesznek részt a tankönyvkészítésben, örömmel adják nevüket és „kezüket” az oktatás számára. A rajzokra, képekre vonatkozó elvárások megegyeznek a gyerekkönyvek speciális igényeit fentebb leíró jellemzőkkel.
A 10–14 éves korosztály már beleszokott a rendszeres tanulási helyzetbe, a kihívást nagyon sokszor a figyelmük felkeltése, lekötése, motiválásuk jelenti. A tanagyag „eladása” a tankönyvszerzőket, tanárokat egyaránt megdolgoztatja. Korszerű tudást kell szemléletes módon kínálni a tanulóknak. A digitális technikai vívmányok napi használata, az internet elérhetősége, a média vizuális bombái már legyőzték az egyszerű színes képekre való rácsodálkozás hatalmát. A humort is a megértetés szolgálatába állíthatjuk. A sokrétű asszociációt közvetítő képek, a szürreális fotók emocionális hatásukkal izgalmas kiindulópontjai lehetnek az órai beszélgetéseknek.  
A gyerekek médiára való fogékonyságára is építhetünk képválasztásunk során. Vizuális gesztusokként használhatjuk a számítástechnika, az internet formanyelvét egyes kiemelések, figyelemirányítás esetében. A képszerkesztésben visszafogottan alkalmazhatjuk a „magazinos” stílust is, színes, fiatalos, kimozdított gesztusképek, ferde szövegfoltok hangulati erejét, ha a mozgalmasság nem zavarja a megértést. Motiválásként segítségül hívhatjuk a filmet. Egy-egy képkocka filmből való beidézése nagy segítséget jelent a témára fókuszálásban. Kapcsolja az ott látottakat az aktuálisan megismerni kínált információkkal. Történelmi, irodalmi művek esetében segít „képbe helyezni” a tanulókat. Irodalmi műveket vonzóvá tevő feldolgozások születtek és készülnek folyamatosan gyerekek körében jól ismert színészekkel. A korszerű, naprakész ábraanyagért hálásak a tanulók. Még a történelmi hűséget erősen nélkülöző Trója című film is hasznos az Iliász vagy a megjelenített történelmi kor feldolgozásához. Sőt a feltárt hibák talán még jobban motiválják a diákokat a valós mű megismerésére, megértésére. A hibavadászattal észrevétlenül ismerik meg a „tényleges” eseményeket. És jó figyelmeztetés arra, hogy a média világából is mindent kritikával kell fogadni.
Történelem, földrajz, természetismeret, környezetismeret könyvekben a helyszínek bemutatásakor használjuk ki a ma már könnyen elérhető légi fotókat. A jellemző nézet bemutatása mellett a több szempontú láttatás a gondolkodási struktúrát is megmozgatja. A térbe helyezés segíti az összefüggésekben való gondolkodást. Jól használható műalkotások, épületek bemutatására, és műelemzés során is érdemes kihasználni a különleges nézőpontú ábrázolásokat. Történelmi események, helyszínek bemutatásakor, illusztrálásakor hasznos bemutatni a mai állapotot a korabeli források mellett. Ezeket nemcsak fotókkal mutathatjuk be, hanem grafikussal is lehet reprodukáltatni az olyan helyszínt, eseményt, amelyről nincs élvezetesen bemutatható forrás. Több romos várunkról készült már látványos rekonstrukciós rajz. Mindig hiteles forrásból merítsünk. Ha már eredeti állapotában nem ismerhetjük történelmünk helyszíneit, épületeit, legalább így egy kicsit részesei lehetünk hangulatuknak.
Főleg irodalmi szövegekhez társíthatunk olyan képeket, amelyek nem a konkrét szöveget illusztrálják, hanem a mű tartalmi mondanivalójának továbbgondolására ösztönöznek. Az asszociációs gondolkodást fejlesztve megvilágítják, hogy a régebbi korok irodalmi művei nem egy elzárt világ régészeti leletei, hanem rólunk szólnak. E párhuzamok felismertetésével a gyerek rádöbben arra, hogy a nem kortárs művek megismerésével, elolvasásával jelenkorunkban is használható létező tudás birtokosaivá válhatunk.
Olyan látszólag elvont ismereteket nyújtó tárgyak, mint kémia-fizika esetében a látványos fotó fogódzót ad az agynak, a meglévő belső képek, fogalmak, aktivizálásával. A kísérletfotók a szemléltetés alapelemei, az időhiány vagy a felszereltség miatt csak keveset kísérletező tanár nélkülözhetetlen támaszai. Az egész látvány bemutatása mellett a lényeges részeket külön kiemelve, nagyítva is célszerű bemutatni, hogy a jelenség minden mozzanatával tisztában legyen a szemlélő. Képsorozatokkal a folyamat lezajlásának lépésről lépésre tanúi lehetünk.
Nemzetiségi tanulóknak készülő könyvekben szem előtt kell tartani az eltérő kulturális hagyományokat, a speciális jelentéseket.

Jövő?
Ejtsünk szót a digitális eszközökről is. Az úgynevezett flipbook megjelenése nem más, mint a tankönyv digitálisan lapozható verziója, melyben a tankönyvi statikusságot a feladatok, képek animációja, interaktivitása gazdagítja. A képek például filmként megeleveníthetők, vagy tetszés szerint nagyíthatók.  A legújabb vívmány a „kiterjesztett valóság” (angolul: augmented reality, AR) a valóság egyfajta virtuális kibővítése. Egyelőre olyan digitális eszközökön alkalmazhatóak, melyek az AR szoftverek futtatására alkalmasak, léteznek ilyen GPS-es telefonok, ipadok és természetesen kamerával bíró számítógépek.  Az AR technológia oktatásban való felhasználása például, hogy a tankönyvben előzetesen elhelyezett vizuális jelet a digitális eszköz kamerájával érzékeltetni kell, és a monitoron 3D-s illúziót keltő ábrázolásban jelenik meg a tankönyvi kétdimenziós kép. Például a könyvben láthatunk egy fotót az emberi szívről, az AR technológiával pedig 3D-ben körbeforgathatóan vizsgálhatjuk.
Minőség
Az általános iskolai tankönyveknek hasonló formai elvárásoknak kell megfelelniük, mint egyébként a gyerekek részére készített könyveknek, illetve a szépirodalmi, műszaki, tudományos művekkel szemben támasztott elvárásoknak, azzal a szigorítással, hogy a tantervi előírásoknak, pedagógiai és didaktikai célkitűzéseknek meg kell felelniük. Fontos szempont az életkori sajátosságoknak megfelelő szerkesztési mód, betűtípus, tagolás és illusztrációs anyag minősége. Emellett elvárás, hogy a tantárgyra jellemző tipográfiai és grafikai külsővel jelenítse meg a könyv tartalmát, azaz látszódjon a tantárgy „hangulata” hogy matematika, irodalom, természetismeret vagy történelem stb. tankönyvről van szó.
A tankönyvekben az alábbi illusztrációkat találhatjuk:
– Táblázat
– Ábrák
– szakábra
–
diagram: kartodiagram, kördiagram, oszlopdiagram, vonaldiagram
– térkép
–
szemléltető, magyarázó, tudományos, műszaki típusú rajz
– szervező ábra, folyamatábra, piktogram
– művészi igényű ábra
– Fotók
– tárgy-, kísérlet-, portré-, természetfotó, légi fotó
– dokumentumfotó
– művészfotó
– Műalkotásreprók

Cipőt a cipőboltból! A szlogen itt is igaz, azaz mindig képzett illusztrátorral dolgoztassunk! Művészi igényű ábrát grafikusművésszel, műszaki ábrát műszaki rajzolóval, térképet térképgrafikussal, fotókat pedig profi fotóssal készítessünk! Legyen szó egy rajzos grafikonról, táblázatról vagy egyszerű tárgyfotóról, akkor is ízléses munkának kell lennie. Az ízléses rajz, az igényes ábra a szakkönyveket is különlegesen széppé, könyvművészeti alkotássá teheti, összhangjuktól válik egységessé a mű.
Táblázatok
A táblázatok sorokba és oszlopokba rendszerezve nyújtják az információkat, ezért nem lehetnek bonyolultak, zsúfoltak. Színezésük, megjelenésük, betűtípusuk összhangban kell, hogy legyen a kiadvány tipográfiai előírásaival. A kitöltendő táblázatokban megfelelő nagyságú rubrika álljon rendelkezésre a beírandókhoz.
Ábrák
Az ábrák használhatóságának kulcsa a méretük. Hagyományos módon (kézzel, papírra) készített rajzok, esetében tudni kell az ábrahely pontos méretét, mert a nagyítás és a kicsinyítés is megváltoztatja a rajz karakterét. Nagyítással a rajz vonalvastagsága is változik, ami kihozza a vonalak egyenetlenségét, a szélük recegőssé válik. A vonalaknak vagy a felületeknek egyenletesen fedettnek kell lenniük. Kicsinyítéskor a vékony vonalak eltűnhetnek, a sűrű vonalhálózatok, rácsozatok bezáródhatnak, azaz folttá olvadhatnak össze, elvesznek az egyébként szépen kidolgozott részletek. Az a megfelelő, ha mindig nagyobb méretben készül az eredeti rajz, és azt egységesen kicsinyítjük a kívánt méretre, a bevált méretarány a 2:3, mely összeszedettebbé teszi a rajzot a kicsinyítés során. Számítógépes vektoros rajzprogramok esetében kicsinyítés vagy nagyítás folyamán a vonalak vastagsága állandó marad, de a méretarányokra figyelni kell, feliratozni is már csak a végleges méretű rajzot szabad. A feliratoknak, számoknak olvasható méretűeknek kell lenniük. Az ábrák színezése is rejt néhány buktatót. Bonyolultabb, sok adatot megjelenítő diagramokat színekkel tehetünk értelmezhetővé. A színeknek jól elkülöníthetőeknek és a jelmagyarázattal könnyen beazonosíthatóaknak kell lenniük. Hasonló színárnyalatokkal való színezésnél előfordulhat, hogy nem tudjuk egyértelműen meghatározni az árnyalatot.  Szemünk 6-8 egymáshoz közel álló árnyalatot tud megbízhatóan elkülöníteni, ha az ábrához ennél többre van szükség, akkor a további megkülönböztetést pöttyözéssel, vonalazással, lehet segíteni. Szemléltető rajzoknál elengedhetetlen a jellemző nézetben való analizálható megjelenítés. A térképrajzolás speciális szakma, ezért csak a térképgrafikussal készített ábrában bízhatunk.
Művészi igényű ábrák esetében kulcskérdés a korosztálynak és a kiadvány típusának megfelelő stílus kiválasztása. A méretezési tudnivalók megegyeznek az ábrákra vonatkozó megjegyzéseknél írottakkal.
Fotók
A digitális fényképezőgépek elterjedésével sokan készítenek fotókat, de a minőségre kevésbé ügyelnek. Általános tévhit, hogy fotózni mindenki tud, csak gép kell hozzá. A túl- vagy alulexponált fotó, a hibás kompozíció, az életlenség negatív hatást kelt, főként, ha jobb minőségű fotók közé kerül, rögtön szembeötlő a hibás kép. Egy kiadványon belül az a szerencsés, ha ugyanaz a fotós készíti az összes tárgyfotót műtermi körülmények között. Gyakori hiba a fotók közötti tónus egyenetlenség, ha lehet, ezt egalizálni kell. Természetfotóknál, tájképeknél is gyakori hiba a színtelenség, a „fehér ég”, vagy egyéb fotótechnikai fénytörési aberrációs jelenség, amikor szűrő nélkül, kevésbé ideális feltételek között született a felvétel. Ha lehet, ilyen fotót ne válasszunk illusztrációként. Az újságokban, könyvekben, egyéb nyomdai úton már megjelent fotók szkennelése nemcsak azért helytelen, mert a nyomdai raszterpontok felerősödnek és nehéz eltüntetni őket, hanem mert jogi következményei is lehetnek. A felhatalmazás nélküli kép közlése egyszerűen lopás.
Egymás mellé helyezett portrék esetében a fejméreteknek azonos nagyságúaknak kell lenniük. Lehetőleg ne tükrözzük a felvételeket.
Műalkotásreprók
A műalkotásokat mindig teljes egészében mutassunk be, ne vágjunk meg, részletet csak akkor közöljünk, ha az egész műalkotásról is mutatunk képet. A színhűség is kényes kérdés. Ahány reprodukció, annyi színárnyalat. Célszerű a múzeumtól kérni a reprodukciót a közlési engedéllyel együtt.
Kiemelési lehetőségek
–
Alányomás: olvashatósági alapkövetelmény, hogy tankönyvekben mintás alányomást csak akkor alkalmazzunk, ha nem befolyásolja az olvasandó szöveget. Alányomást jelent a szöveg hátterébe kerülő szín, minta vagy fotó. A színes alap és a rá kerülő szöveg kontrasztja az olvashatóság feltétele. Kerülni kell a vibráló színpárokat, például a pirosat és a zöldet egymáson, mert nem olvashatóak biztonsággal. Általában a világos alapszínre kerülő sötét betű a gyakoribb és az elfogadottabb eljárás. A sötét alapon hosszú, világos betűs szöveg olvasása fárasztja a szemet, ezért ritkábban vagy csak néhány szó erejéig alkalmazandó. Komfortosabban olvassuk a világos alapon lévő sötét színű szöveget. Ha sötét tónusú, mozgalmas fotót szánunk alányomásba az olvasási nehézséget okoz, változtatás nélkül nem alkalmazható. Az alányomásba kerülő fotót úgy kell megválasztani, hogy a szöveg alatti részek ne zavarjanak, vagy erős halványítással kell biztosítani a szöveg olvashatóságát. Kicsiknek ritkábban, de nagyobbaknak se túl gyakran használjuk a kiemelésnek ezt a formáját.
–
A sötét színek nagy felületen való használatának az a rizikója, hogy a nyomda túlnyomja a színeket és az egész kötet nagyon sötét hatású lesz. Ez sokszorozódhat, ha nem felületkezelt papírra készül a kiadvány.
–
Kiemelésre használhatunk körülvágott képet, de mellette maradjon optikailag elegendő csatorna (üres tér), hogy a szöveg ne tapadjon rá.
–
Képek megvágásával javítható az eredeti hibás kompozíció, illetve kiemelhetjük a témát, ha elsikkadna a környeztében.
–
Képet, szöveget árnyékolással is kiemelhetünk környezetéből. Az árnyék ne legyen túl nagy és túl sötét, mert piszkos hatást eredményezhet.
A nyomtatásban megjelenő képanyag jó minősége, technikai kérdés főleg a könyvtervezési munka része. Alapkövetelmény, hogy a kiadványokban felhasznált fotók, rajzok, ábrák mérete a kimeneti eszközöknek megfelelő nagyságú és minőségű legyen. Befolyásolhatja az illusztrációk élvezeti értékét a szkennelés tisztasága, a nyomdai előállítási folyamat és a kiadvány igényeit kiszolgáló papírtípus alkalmazása. Mindez szaktudás, odafigyelés és igényesség kérdése.
A kompetenciafejlesztés olyan elvárás, amely mindig célja volt a tanulási, ismeretszerzési folyamatnak. A komplex ismeretszerzés nemcsak az adott tantárgy kereteiben felhasználható tudásanyagot kell, hogy bővítse, hanem komplex módon az élet más területein is szervesen felhasználható, beépíthető ismeretet nyújtson. Az lenne a kívánatos, hogy a jövőben olyan modern, értékvédő, humanista szellemiségű tankönyvek szülessenek, melyek a tananyag közvetítésen túl ízlést formálnak, bátorítják a tanuló személyiségének és a jellemének kibontakozását.

Felhasznált források
GYURGYÁK János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Budapest: Osiris, 2000.
SZÁNTÓ Tibor: Könyvtervezés. Budapest: Kossuth, 1988.
PÁZMÁNY Ágnes–PERMAY Éva: Látás és ábrázolás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005.
GOMBRICH, E. H.: A művészet története. Budapest: Gondolat, 1974.
MÉREI Ferenc–V. BINÉT Ágnes: Gyermeklélektan. Budapest: Medicina, 2003.
HEBB, D. O.: A pszichológia alapkérdései. Budapest: Gondolat, 1975.
Dr. SEVCSIK Jenő–HEFELLE József: Fényképészet. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1982.

Vissza a tartalomjegyzékhez