Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Pfuscher Emese: Alkonyat avagy a posztmodern Rómeó és Júlia

Nyomtatási nézet

A MODERNET MEGHALADÓ POSZTMODERN KULTÚRA

Egy olyan modern hegemon kultúrát halad meg az Twilight Saga, amely alternatív stílust képviselők világát tömöríti magába. Eltér a hagyományos rendet képviselő médiától. És deviáns destabilizáló erőként lép fel, amely kívül reked az emberek világán.

Csak amikor senki sem látja, akkor jön elő a valódi énjük. Miközben csak a domináns identitást terjeszti (pusztán emberi, vagy ösztönös vámpír) a modern média, addig alternatív identitáspolitikát képvisel(akik a természetes észt követve a békés utat követik). Azt az elitet képviseli a modern média, amellyel szemben a posztmodern az alattvalók taktikázást valósítja meg.

A modern világban a társadalmi struktúra (emberi) részei ők, akikkel szemben egy posztmodern ellenkultúra (vámpírok) lép fel. Hivatalos, közéleti szempontok helyett itt a magán és privát szféra érdekei kerülnek előtérbe. Vagyis a hivatalos közegek (iskola, munkahely) mögött ott van egy  másik titkos, emberektől elzárt világ.

A modern világban a média csak ismeretek közvetít, racionalizál, míg a posztmodern   élményeket  ad, érzelmeket kelt. Nemcsak Edward és Bella, hanem, Rosalie és Emmet, Esme és Dr. Cullen, Alice és Jasper is egy-egy pár a műben. A modern az objektivitásé és a felnőttek közösségéé, addig a posztmodern a szubjektivitás és a gyermek intuitív világáé. Ezért a modern a komolyság és kritika eszköze, míg a posztmodern a humoré és a szubverzióé.

A modern világban a média paternalista, míg a posztmodernben populista. Az elsőben a kommunikáció elve a hitelesség és a mérhetőség, addig a másodikban az őszinteség és a megértés.

Az előbbiben a média normákat közvetít, az utóbbiban identitást konstruál (amely hasonlósága ellenére személyes döntést követel) Vagyis a modern a világot, mint valóságot mutatja be, a posztmodern viszont mint fantáziát komponálja meg. Vagyis a szabadságban képzeletére hagyatkozik.

Ezáltal a modern varázstalanít, míg a posztmodern elvarázsolni igyekszik a fogyasztót mítoszok felélesztése által is. Ahol indiánok és vérfarkasok, vámpírok és halhatatlanok szerepelnek, akik közül az utóbbiak már nem tartoznak az emberi lényekhez az átváltozásuk után. Az indiánok önfeláldozó viselkedése már-már hasonlít a keresztényekre, „senki sem szeret, jobban, mint aki életét adja felebarátaiért”. Vagyis a túlvilág és az Örök vadászmezők világa rokonságba állhat egymással. De ebben a műben még a halhatatlanok erkölcseivel találkoznak, hiszen az Örök Életben mindannyian hisznek.

A média a modern társadalom makro-nézetét adja, a gazdaságot és a politika világában, ezzel szemben a posztmodern a mikro-nézetet képviseli az életvilágban és a morálban. Míg az első a közéleti tudásra törekszik, és a médiát realista reprezentációként fogja fel, addig a második a populáris kultúrára fókuszál és a médiát melodramatikus reprezentációként próbálja olvasni.

A jellegzetese műfajok a modern korban a hírek és kommentárok voltak fontos szereplőkkel, addig a posztmodernben a vígjátékok és a szappanoperák uralkodnak hétköznapi emberekkel és eseményekkel. Amely véleményem szerint arra szolgál, hogy nevelje az embereket. Szembesítse őket a mindennapok szituációival, ahol a saját problémáikra is megoldást lelhetnek.

Ezáltal azt is eléri, hogy míg a modernben a nevelés és az informálás voltak a hangsúlyosak, itt viszont a szórakoztatás és a figyelem lekötése.

 

POSZTMODERN LÉNYEI

Egy emberi világban élnek, de nem ennek a társadalomnak a részei. Kultúrájuk vegyíti  Frankenstein világát, aki emberi lények életét akarta meghosszabbítani, azáltal, hogy egy más jellegű életet adott nekik. Ezáltal megölte az embert magát, de valahogy mégis meghosszabbította az életet.

Kérdés azonban, hogy ezek a lények mennyire és mire használják fel újonnan kapott életformájukat, amik rendkívüli képességekkel ruházták fel őket. Edward tud az emberek gondolataiban olvasni, Alice sok vámpír és ember szándékát látja. Jasper az érzéseiket tudja megváltoztatni. Emmet és Rosalie nagy erővel bír. Míg Eszme és Carlisle a szokásostól jobban tud uralkodni magán, és még a gyógyítást is kitanulta. Persze kapcsolatba kerülnek az emberi világgal is, amikor az ő társadalmukban élnek és Edward megismeri Bellát. Nem akartak addig sem ártani az embereknek hála Carlisle érveinek, hogy képes a szervezetük beérni az állatok vérével az emberek helyett.

A saját fajtájukkal csak abban az esetben tartják a kapcsolatot, ha az ő életformájukat követik, különben kerülik őket, ha tehetik. Persze Bella felborítja az életüket, mert még a saját fajtájukat is kénytelenek megölni miatta. És ekkor Bella élete is veszélyben forog. De mindig megpróbálják őt védeni és megszabadítani a kapott méregtől is.

Nem akarnak azonban a Fantomas mintájára világuralomra törni, ugyanis ő az emberek fölé kerekedve akart nagyobb hatalomra szert tenni. Itt a képmutatás és álszerénység jelenik meg, csak úgy tesznek, mintha emberek lennének és szerények.

Csak megvédeni akarják a hozzájuk tartozókat. Ha veszélyben érzik életüket, vagy azokét, akik fontosak nekik ők is képesek ölni, mert indulataik és lényük ezt lehetővé teszi. Vagyis egymás számára mégsem ártalmatlanok. Képesek elvenni a másik életét, mert ismerek a vámpírok titkát.

Ez történik akkor is, amikor Bellát védik meg. Jamestől, aki szintén a rossz oldalon áll.   Fontos azonban számukra az őszinteség, hiszen nem tudnak egymásnak hazudni és megtéveszteni egymást, ezért a képmutatás, és álszerénység itt is megjelenik, de ők nem akarnak ártani az embereknek, hanem teljesíteni a földi kötelességeiket velük szemben, és utána ez egyfajta viszonylagos szabadságot jelent, vagyis azt az életet, amelyik nekik jutott bűnök nélkül.

Az Elefántemberhez viszont annyiban köthető a mű, hogy ott is egy olyan lényről van szó, aki rendellenességére nagyon szeretne ember lenni. De édesanyja egy elefánt áldozata lett, így ez a számára ebben az életben lehetetlen. Ezért választja inkább a halált.

Merrick történetéhez annyiban nem kapcsolható, hogy ő mulatt boszorkány volt, mert szellemeket idézett meg.

Carrie történetében is egy különleges képességekkel megáldott lányt látni, aki a gondolataival tárgyakat tudott megmozgatni, de ő ember volt, és a halála után nem tudott kapcsolatba lépni az emberekkel, és nem tudott köztük élni. És előtte sem tudott élni köztük, mert túl jó volt, és megszégyenítették őt. Ezért meg akart halni.

A Cullen család ellenben képes volt az emberekhez közel élni és látszólag hasonló életmódot folytatni. Ugyanúgy rendelkeztek a gondolatátvitel képességével egy némelyikük, de ők tudatosan vállalták, hogy a saját közösségük védelmét mindig fontosabb, mint az egyéni életük. És nem tettek egymásban kárt. És más EMBEREKET is inkább védtek, mint pusztitottak volna. A rossz vámpirokat ölték meg egyedül, akik megszállottan rosszak voltak.

A Murneau: Nosferatu-féle vámpirfimektől is különbözik, ahol inkább a szörny jellege hangsúlyozott a figuráknak. (Vajdovich Görgyi-Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozati.-BP.. Áro: Meridián, 2009.- 33. p.) Még abban is különbözik, hogy az ”ő Nosferatuja meglehetősen passzív, túlvilági figura, aki nem pusztán önmagában, inkább környezetével együtt ébreszt félelmet.” (idem, 42.p.)A táj sokszor egzotikus és giccsesen festményszerű.

Az Alkonyat Edward ja inkább csábítóan gyönyörű, mint Lugosi Béla Drakulája, és sokkal aktívabb bármelyik embernél, de visszafogja magát sokszor a szerelme érdekében is.

Vannak viszont olyan elemek amelyek sok ilyen filmben visszaköszönnek, pl. a vacsora jelenete, amely alkalmat ad a főszereplőnek megismerkedni a gróffal. És a nyakán lévő harapás is visszatér az Alkonyatban Edwardnál, amikor  átváltozáson ment át. És hangsúlyos az a szimbolikus út, amit megtesznek, még a regénytől is eltér, ahol a határátlépés csak néhány ponton van meg Erdélytől Londonig.(Budapest).

A nő szerepe is hangsúlyos a Nosferatuban, ahol a nő az áldozat, amely megszabadítja a világot a Nosferatutól (idem, 48.p.)

És maga a Nosferatu név is Edward betegségét idézi fel, amibe belehalt: a pestist.

Amit viszont Edward terjesztett, az veszedelmek elhárítása Bella mellől, és inkább megvédeni akarja a gonosztól, mint előidézni azt, sőt még magától is meg akarja őt menteni, amikor egy lemond róla Bella érdekében.

Krabat (Kreuzpaintner, 2008) történetétől is különbözik az Alkonyat,mert ebben a német történetben is elhagyja testét Krabat,de nem feltétlenül a mások védelméért teszi ezt.

 

-  Hogy hol élnek Cullenék?

Egy világban Forks közelében, de előfordulnak másutt is. Tánya és Jasper környezetében is éltek vegetáriánus vámpírok Peter és Charlotte, akik nem követték újszülött létük után Mária, Netty és Lucy életformáját, aki megöletett minden 1 évesnél idősebb újszülöttet. Philadelphiában találkozott Aliccel, aki szintén a jó utat választotta és egyből ráismert jövendőbelijére. Tánya, Kate és Eliazer pedig Alaszkában éltek. Miután azonban Jamessel végeztek, veszélyben volt Bella így a vámpír társa Victoria és Laurent miatt, akik közül Viktória volt a legveszedelmesebb. Vagyis délen a vámpírok veszedelmesebbek, mint északon, ahol békében élnek az emberekkel. És Olaszországban még intelligenciájuk ellenére is veszedelmesebbek voltak még az újszülötteknél is Volturi és bandája, mert titokban ugyan, de embervérrel táplálkoztak.


- Mikor éltek Cullenék?

Hát ez változó. pl. Edward csak papíron volt 17 éves Bellával egy idős, valójában ő 1901-ben születetett Chicagóban. Jasper pedig 1844-től Houstonban élt eleinte.1915-ban született meg Rosalie kispolgári családban és Royse King  áldozatává válva lett vámpírrá Carlisle nyomán.

Majd később pedig már Rosalie mentette Emmettet Carlisle segítségével.


- Milyen eszközöket használtak Cullenék?

Nem akartak adót kivetni az életben maradásért vagy telepatikus úton irányítani az embereket vagy spiritiszta eszközöket használva más emberek bőrébe bújtak, mint Fantomas, hanem szerződést kötöttek azokkal, akik rájöttek valódi mivoltukra. Mint pl. az indiánokkal északon......Akiket a játék is jellemzett, amit falkában végeztek az átváltozásukkor. Ők is hallották egymás gondolatait, de csak a vámpírokat támadták meg az embereket sohasem. És emberek tudtak maradni, ha néha farkassá is változtak. Vagyis lelkük ilyenkor elvált testüktől. Ez nagyon szórakoztató és veszélyes is volt egyszerre, mert megsebesülhettek, ha sebeik gyorsan meg is gyógyultak utána. Majd később ez lehetővé tette egy szövetség létrehozását is, hogy ne csak magukat, és területüket, hanem szeretteiket is megvédhessék. Ezt a farkasokkal kötötték meg 2x akik előzőleg csak egymástól való távoltartást fogadták meg egy bizonyos területen. Most viszont egy célért együtt tudtak harcolni egy közös ellenség ellen: az újszülött vámpírok ellen.

Habár csak félig igaz, hogy „Horkheimer és Adorno itt Max Weber ismert témáját variálja, aki látja, hogy a modern világban a régi istenek a varázs alól feloldva, személytelen hatalmak alakjában kelnek ki sírjukból, s megújítják a démonok kibékíthetetlen harcát.” (Weber, Wissenscaft als Beruf In: Gesammelte Aufsätze zur Wissenschaftslehre. Tübingen, 1968.604.p.), mert minden vámpirnak és falkatagnak neve van és úgy is szólítják őket. Volturival szemben állnak Cullenék, akik vegetáriánusok, de még békések is, és okosak is, amellett megtanultak uralkodni ösztöneiken.

Ez a szemlélet találkozik Nietzsche nézeteivel, aki az Adalék a moral genealogiájában szól erről: „Minden ösztön, amelyik kifelé nem elégülhetett ki, most befelé fordul... így fejlődik ki az emberben az, amit később a lelkének neveznek. Az egész világ, amely eredetileg olyan vékony volt, akár egy papírlap, mondjuk, most mélységre, szélességre ,magasságra tesz szert, és annál inkább, minél kevésbé tudta kiélni az ember ösztöneit.” (Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről.- Bp., Helikon,19968 -95.p.)

Így a vámpíroknál  a döntése annak, aki létrehozta őket megváltoztathatatlan. Viszont hogy mire használják kapott képességeiket és erejüket, csak rajtuk múlik, ennyiben megmaradt szabadságuk. A  jó érdekében sem szabad embert ölniük, vagyis rossz eszközöket még a jó érdekében sem szabad bevetni,  de erre csak  később jön rá Edward. Mindenkinek időbe telik lehiggadnia és a jó úton járnia. Tisztességes eszközöket ugyan saját bevallása szerint nem használ Edward, de van valami, amiért ő is képes megváltozni, és alázatos, együttműködő lenni: Ez Bella iránt szerelme és aggodalma, hiszen nincs még egy ember aki annyira megértené őt, kiállna mellette, mint ő. Annak ellenére, hogy ő tudja, hogy kicsoda

Szerepelnek benne farkasok akik ti.  alakváltók, akik rablásvágy, falánkság és a szexuális kapcsolat megtestesítői, de éppen emiatt a lélekvivővé és totemállattá is válhattak. Sok eurázsiai mítoszban a törzs ősét anyafarkas nevelte fel. Mongóliában ősi állat volt. A görög-római kultúrkörben alvilági szerepe is igen erőteljes volt. Maga a pokol ura, Hádész farkasbőr köpönyeget viselt. A kereszténység felfogásában az ördög egyik alakja volt, mely a bárányokat, akarja elragadni. Assisi Szent Ferenc egyik attribútuma ugyancsak is a farkas volt, mert ő volt az, aki az üldözött gubbióit megvédelmezte. Írországi nevét sokszor használja a Twilight Saga is, amikor kutyának nevezi. A farkassá változó ember már az ókori Európában is megjelent. A magyar táltos is tudott farkassá változni. Farkaskoldus sérelmet szenvedett juhászokból lett a magyar néphitben is. Vagyis a Meyer történetnek nemcsak angol-amerikai-indián alapjai, hanem magyar gyökerei is vannak.

Bárányt elrabolva képes bosszút állni is a farkas. Tehát Bellára ez az áldozati bárány szerep van osztva. Aki a termékenyítő erő, a születés és újjászületés szimbóluma. A görögöknél a megváltó szerepkörét öltötte magára. Afrikában Dionüsszost a szomjhaláltól a bárány menti meg, akárcsak Ödüsszeuszt Küklopsz barlangjából. A fehér ruhát, kardigánt viselő Bella így gyakran lesz az ártatlan jóság jelképe nemcsak a zsidóknál. Bár őket mentette meg az Úr az egyiptomi 10 csapástól. A Jó pásztor ábrázolásaiban vétkes is jelképezi a bárány, vagy az esendő embert. Szent Ágnes szimbóluma is volt, aki vértanúhalált halt. Mint ahogy Bella is kész volt meghalni Edwardért. Többször nevezi saját magát is főfogásnak.

Oroszlán rabolja el a bárányt, amely a hatalom szimbóluma. De Edward inkább mindig visszafogja magát mazoista oroszlánként. Élettere Afrika és Dél-Európa mellett India is. Az oroszlánvadászat a férfiasság védjegye is volt. A királyságot is az oroszlán lénye tette istenivé. Ez az állat szerepelt a család címerében is. Szent Márk evangélista szárnyas alakjában is ő szerepelt. A 4 apokaliptikus fenevad egyike. A szűzanya is oroszlánkövön állt. Dániel prófétát is oroszlán-verembe vetik. Egyiptomi Szent Mária sírját is két oroszlán ássa meg. Az ő eszükön kell túljárnia, akinek tündérországba bejutni támad kedve. Júdát is annak nevezik, aki Dávid királyi házának és Jézusnak ősatyját. De a Gonoszt testesíti meg a középkori művészetben Sámson és Dávid oroszlán feletti diadalában szerepelt még. És Szent Jeromos oroszlánja a megzabolázott erőt jelképezi. A remete a pusztában meggyógyít egy beteg oroszlánt, mint Carlisle Edwardot, és az hasonul őhozzá. A reneszánsz világi ikonográfiában az Erő és a Bátorság jelképe, de a Harag és a Gőg szimbóluma. Vagyis egy szimbólumokkal teli történetben mindennek jelentése van.(A Cullen-család címerében is ez szerepel)

Főnix=a Napot, a meleget árasztja, innen jött Bella. Aki hihetetlen becsületes és családszerető, törékeny, de mégis szívós, ha áldozattá kell válnia, inkább egyedül teszi azt.

Forks=a Hold és a hideg farkasokkal és oroszlánokkal teli világa, innen jött Edward. Aki minden helyzetben gondoskodó és felelősségteljes azzal, akit szeret.

De vannak a műben képzettársításon alapuló szimbólumok is. Pl. a Vér vörössége az állati-emberi életet is jelképezte, ami ellentétes a növényi lét zöldjével szemben. A vér volt a tápláléka Edward fajtájának és később a szerelmük gyümölcsének is ez volt. Nemcsak a szenvedélyes erőnek a jele volt náluk, hanem az áldozathozatalnak is, amit egymásért vállaltak. Beteljesítették a Biblia szeretet fogalmát, vagyis „Senki sem szeret jobban, mint, aki életét adja embertársaiért.” (Jn, 15, 13)


A POSZTMODERN RÓMEÓ ÉS JÚLIA

Már a főszereplő első reakciója is, volt amikor elolvasta a művet, ahogy ez egy dráma.(Az örök riválisok)Vagyis olyan, mint a Szépség és Szörnyeteg c. hogy a fiú és a lány átváltozáson mennek át, míg egymásra találnak, de az egyértelmű boldog vég itt sajnos elmarad.

Minden páros élete,- aki nem ember - emberektől elzártan zajlik, annak ellenére, hogy a köznapi életüket, és ami a munkájukkal kapcsolatos az emberek közt végzik. Edward szerelme is egy titkos kapcsolatban megfogant lesz, még ha a kezdete mindenki szeme láttára történik is. A fejleményekről már nem tud senki semmit sem csak ő és Bella az Alkonyat-ban.  Azt is mondhatnánk, hogy „olyan szenvedély szüleménye, melyet isteni és emberi törvények tiltanak: a szenvedélyt tragédiai méltóságra minél ingatagabb motívumok fogják emelni.”(Gondol Dániel: Regény és dráma, párhuzamban In: Magyar-Shakespeare-tükör.-Bp.:Gondolat, 1984.-105. p.)

Az Újhold-ban többször is előkerül ez a konkrét Shakespeare mű.

Pl. Amikor Edward és Bella a Shakespeare színpadi változatát nézték,és Edward azt mondta:

Hát természetesen eszem ágában sincs tovább élni nélküled.... de azt nem hogyan csinálnám...

Emmet és Jasper soha nem segítenének ebben...úgyhogy arra gondoltam, talán elmennék Olaszországba, és felbosszantanám valamivel a Volturit...senki sem meri ingerelni a Volturi klánt. Hacsak nem akar meghalni...”(Újhold, 436.p.)Erre Bella akkor gondolt, amikor azt tudatták Edwarddal csak, hogy Bella apja temetésen van, azt nem, hogy ez nem Bella temetése. Így Edward nem akart tényleg tovább élni Bella nélkül. Vagyis mivel Edward annyira szerette Bellát, hogy az élete volt, amit többször is a tudtára adott.

Majd akkor is szinte szó szerint a Rómeó mondása kerül elő, amikor Volterrába ment Alice és Bella, hogy megmentsék Edwardot a végső helyrehozhatatlan lépésektől. Ekkor Bella  Rómeó hangját hallotta, amint a kriptában a halálhoz szólott: „A halál, mely kiszívta lélegzeted mézét, még nem tudott erőt venni szépségeden!” (Újhold, 471.p.)Vagyis Edward újra érezhette Bella édes illatát, ami megigézte őt a legelején.


- De valójában mi is volt neki Bella?

A Volturi szerint „La tua cantante”(Újhold, 508.p.) vagyis az énekesed. Ami itt célzás arra a Zefirelli-féle Rómeóra, amikor Júliát egy bálban egy énekes bájolta el, és közben szeretett bele Rómeóba. Ekkor derült ki az is, hogy  csak azért ment Olaszországba Edward, mert azt hitte hogy Bella halott. Tehát tényleg az élete volt neki a lány. Hasonlóan Rómeónak Júlia. Ezért akart ő is meghalni, mert azt hitte, hogy kedvese halott.

Már maga Olaszország is arra asszociál minket, hogy a Rómeó és Júliára gondoljunk, mert a történet is Olaszországban játszódik. Itt kelnek egymás ellen Montague és Capulet család, amikor Rómeó is jelen van, és ledöfi Tybaldot, mert ő meg Mercutióra támadt és védte a barátját. De ekkor már jegyese Júlia és nagyon boldogok. De Júlia el szeretné bújtatni a nászéjszaka után Rómeót, de ez nem sikerül neki, mert a fiút Lőrinc atya a szomszéd faluba küldi, hogy elbújhasson. Edward is itt száll szembe ellenségeivel, de a fajtabélivel is, hiszen azok is vámpírok és már nem azt akarja, hogy őt öljék meg, hanem szerelmét akarja megvédeni tőlük, az életéért harcol.


- Milyen lett Rómeó ennek hatására?

Teljesen megváltoztatja a szerelem „már nem csupán frázisokat puffogtat a szerelemről, hanem teljes lényét s értelmét, fizikai és szellemi valóját a szerelemnek, s szerelme tárgyának, Júliának szenteli.”(Kalauz Shakespeare drámáihoz, 258.p.)

A filmbeli Edward szintén megváltozik, már nem az az unottképű, öntelt ficsúr többé, hanem érző lény, akinek fontos lesz valaki. Mindenki gondolataiban tud olvasni, de Belláéban nem. Nem ember, de most úgy tűnik, nagyon emberi érzések kezdik eluralni egész elméjét, azáltal hogy Bella közelében lehet. Egyedül ő lesz az, aki fontos számára.

A történet maga is Itáliából származik. Innen került Franciaországba, majd pedig a Shakespeare-kori  Angliába. Tehát jóval korábban keletkezett a történet Olaszországban.

Csakúgy mint Edward története is ott kezdődött, ami családja tőlük elválva egy más utat próbált járni másutt.

A történetben akkor válik posztmoderné, amikor a halált mindkét szerelmes magának akarja ugyan, a másikat megmentve akar meghalni, de mégsem engedi ezt meg nekik környezete, mert annyira erős baráti szálak fűzik őket az életükhöz. Ilyen értelemben mindketten szerencsésnek mondhatják magukat. Bella akkor akarja ezt megtenni, amikor James rá akar támadni édesanyjára, és Edwardnak sem szólva elmegy a találkozóra, ahol komoly veszélybe kerül élete.

Abban is megegyezik a 2 történet, hogy mindketten éjszaka, alkonyatkor szeretnek egymásba a szerelmesek.

Ráadásul koruk is hasonló volt Zefirelli filmjében, mert az 1968-as filmben a férfi tényleg 17 éves volt és Júlia pedig 16.

Annyiban mindenképp más a történet, hogy egyfajta visszafogottság jellemzi őket, amelyben úgy élnek ők, hogy ki tudják várni a megfelelő alkalmat, amikor lépniük kell, és ezt meg is teszik. De nem mennek egy bizonyos ponton túl sohasem. És ez a pont az, ami a másik lénynek a legjobb. Persze a saját akaratuk is benne van ebben, de csak addig, amíg a másiknak nem okoznak ezzel kárt.

 

SZERELEM ETIKÁJA

Ebben a helyzetben sokszor elmennek a végsőkig, a halált csak akkor gondolják félelmetesnek, ha magukért és nem azért történik, mert valakit szeretnek. Ez majdnem megegyezik azzal, amit a Szentírásban olvasunk a szeretetről és a felebarátról.

A Stepheny Meyer könyve alapján készült film egy olyan mély szerelem történetét ábrázolja, amelyet már  az önmegtartóztatás, visszafogottság jellemez. A két fiatal: akár élő, akár „élőhalott” legyen is, mindenképp arra törekszik, hogy uralja saját magát, és a jóra törekedjen. Ha át is hatja a korukat a halál, ők szeretnének ezen túllátni és bűntől távol tartani magukat. A hűséget azonban fontosnak tartják mindketten, még ha nem mindig is vannak egymás közvetlen közelében. Egy olyan kultúrát képviselnek ők, akik különállnak saját közegüktől, nem feltétlenül a gazdagságot, falanszterszerű elkülönültséget érezzük ekkor, hanem egy olyan ellenkultúra részei ők, akik szembemennek a bűnös „elit” világával. Mottójuk:  „A tiszta szerelem vár!” Ez  a világ olyan mintha régi kórból jönne, de mindenképp áthatja a szubjektivitás, a humor . Törekszik a populizmusra, de mindenképp őszinte és  megértő. Olyan identitást konstruál, ahol a bizalom fontos. Nem mellőzi a fantázia világát a lakhelyek elhelyezésénél sem. Amivel nemcsak a nézők lesznek elvarázsolva, hanem a szereplők maguk is elvarázsolják egymást. Egy olyan mikrovilágot ábrázol a film, ahol a morál uralkodik minden könnyedség ellenére. Egy olyan műfajról van szó tehát , amelynél a szereplők minden rendkívüliségük ellenére mégiscsak hétköznapi emberek, akik dolgoznak, tanulnak, iskolába járnak. Szórakoznak, sportolnak, de mindezt teszik tisztességes módon, bizonyos szabályoknak megfelelve. Ugyanakkor kívül is állnak ők a világon, amelyben élnek, mert nem egy hivatalos, manipulált környezetnek megfelelés hatja át életüket. Hanem egy alternatív szubkultúrában élnek, ahol vannak ugyan deviáns erők, de lehet itt is olyan utat választva élni, amely nem elégszik meg a származás, a beleszületett környezet elvárásaival, hanem saját lelkiismerete szerint életet próbál kialakítani és eszerint élni.

Minden bonyolult, ördögi nehézségek ellenére egyszerűségre törekedtek ők, nem a gazdag és előkelő, könnyen elérhető szépséget akarta Edward, hanem a számára titokzatos, ködbe burkolózó Bellát választja.

Nagyon őszintén alakítja Robert Edward alakját, nagy szerénysége és természetessége árad egyéniségéből. Ehhez hozzájárul, hogy valójában is egyszerű és szerény, ez segíti hozzá ahhoz, a filmben is csak arra használja kocsiját, hogy  a gyámoltalant, segítségre szorulót védje vele.

Ez a szerelem mindig talál és keres egy 3. személyt, akihez viszonyulhat. Akivel szemben kifejezheti szeretetét. Ahogy a férfi szereti a nőt, a nő a férfit az egy 3. személyben kap értelmet. Először Jacob az, aki próbára teszi kapcsolatukat, majd a szülők és a család elfogadása a tét, hogy megmaradjon a köztük lévő egyre növekvő vonzalom. Az utolsó részben kettejük áldozatvállalásának gyümölcse a gyermek az a 3. személy, akihez mindketten fordíthatják szeretetük irányát. Mindent ezért tesznek meg úgy, ahogyan teszik. Azzal együtt, hogy mindketten nagyon különbözőek voltak. Bella folyamatosan alakul Edward világához és Edward Belláéhoz mígnem létrehoznak egy ötvözetet: Renesmeét. De egyúttal egyfajta játékosság is és felszabadult eredetiség is áthatotta őket. A tekintélyelvűséget ugyan elvetették, de az őszinte igazságszeretetük, fejlett felelősségérzet ellensúlyozta ezt.

Vagyis csak szubjektív igazságok léteznek. De ezek változásnak vannak kitéve. Így egyszerre van jelen ebben a korban az egység és töredezettség. A kontinuitás és a diszkontinuitás. Így felöleli az újítás, felújítás elméletét. Vagyis teljes indeterminencia jellemző rájuk. A vágy egy olyan mutánst hoz létre, amelyen előbb utóbb megjelennek a skrizofénia tünetei a belső ellentmondások miatt. Amely lázadást, deformációt eredményez. Ez a fajta bizonytalan elhajlás egy fajta szimbólumokban való értelmezettséget eredményez. Ilyen módon, ahogy behatol a természetbe, egyre inkább ő is annak részévé válik. Beleolvad a csendbe, miközben maga is részese lesz neki. Miközben átéli a töredezettséget és a hiányt, aközben skizmák és ökumenizmus jön létre egyszerre. A törzsekre bomlás létrehívja a nagyobb egységet az önkéntes szabályokon való felülemelkedés  után.  (Hassan: A posztmodernizmus egy lehetséges fogalma felé in: A posztmodern irodalomtudomány kialakulása Szgy. Bókay Antal szerk.)

 

Saját zenéje is szerepel a filmben, de ezt sem ő akarta, hanem a rendezőnő intézte így.

 

A SVÁJCI

Olyan értelemben tekinthető ilyennek a mű, hogy mindenhol történhettek volna az események, akár Európában, vagy Afrikában is. És Amerikában is ugyanúgy történtek volna a dolgok, hiszen itt általános emberi vonásokkal állunk szembe, még ha vannak is nem emberi szereplői a storynak.

És olyan szempontból is, hogy Bella szeretne egyfajta egyensúlyt megőrizni az Újholdban a barátság és a szerelem között vagyis Jacob és Edward között, ebbe belevéve az egyéb barátnőit pl. Jessicát, és barátját Mike-ot beleszámítva. Tehát egy olyan fajta lelki egyensúly megtartására törekedett, mely által a hangsúlyok megmaradnak ugyan, de minden fontos dologra marad ideje, ami az élete része volt addig is.

 

A SZINDARAB ÉS A FILM

Nagyon fontos volt a filmben, ahol a cselekmény lejátszódik, a milliő. A színházban ez csupán a környezetet jelenti, a díszletmozgás és színhelyváltozás csekély szereppel bír. Az eseményekről a színpadon csakis a dialógusokból szerezhetünk tudomást. A filmben viszont egy sajátos szimbólum-rendszert lehet kidolgozni. Erre akkor van lehetőségünk, amikor a továbblépünk a felesleges tárgyiasságon. (Hermann István: Vászon és függöny.-76-80.p.) A film továbblép, mert az egyes jeleneteknek ad szimbolikát. Ezt segíti elő a montázs is: a premier plán a kiváló eszköze a kiemelésnek itt.(Idem 84.p.)

Mindezekre példát ad nekünk az Újholdban az olaszországi jelenet, amikor bíbor palástban kerül az ítélőszék elé Edward, és megmérettetik kapcsolata Bellával. Komoly dolog ez, hiszen amikor Jézust is ítélet alá vonták, akkor megvilágosodott, hogy ki is ő valójában azok előtt, akik tényleg láttak, és nemcsak néztek. Ahogy Bella kiemelkedett emberi környezetéből, és vállalta a veszélyt, ha szerelméről volt szó, annak ellenére, hogy nem tudta újrakezdődik-e minden, vagy ismét elvállnak utána útjaik, Edward is vállalta a saját fajtájától elkülönült életet, amikor tudomást szerzett Bella létezéséről. Nagyon sok mindent elárul Edward arca is a küzdelemről, ez színpadon nem annyira észrevehető, mint a filmen.

Ezeken kívül akkor is ezt tapasztalhatjuk, amikor ott fekszenek az erdő közepén a tisztáson és csak a zene és a természet mutatják szerelmi összhangjukat.

A másik fontos momentum a filmben az idő: képes egyszerre több idősikon is a cselekményt párhuzamosan egymás mellett játszatni. Erre a színház képtelen lenne. Ilyen fényhatásokkal a színpad is dolgozhat, de az időmúlás tartalmáról nem ad képet.(Idem 80-82.p.)

Amíg Bella elmegy Olaszországba Edward megmentésére 3 nap telik el Charlie számára.

Az Alkonyat és Újhold között 1év telik el, amikor nemcsak Bella ruhatára változik meg, hanem arcvonásai is nőiesebbé, finomabbá válnak.

A tér is nagyon fontos kellék, mert ezáltal háttérbe szoríthatunk egyes embereket, de ki is emelhetjük őket. A filmben gyakori a szereplő nélküli tér is, itt az erdő bemutatása, amikor fenn vannak a fán és a távolban látják a folyót és a csodás hegyeket.

A rendező szerepének is nagyobb a jelentősége a filmben, mert nemcsak a szereplőket irányítja, hanem a nézőt is. Míg a drámában csak szokványosan viselnek korabeli kosztümöt stb. A filmben viszont fényképezéssel emeli ki az egyes jeleneteket.

A sűrítés is egy ilyen eszköze a rendezőnek, amellyel a ritmuson keresztül a konfliktus felé viszi az eseményeket. A filmben ezért fontos az aritmia, éppúgy mint a montázstechnika. A színpad csak az objektív távolságokkal tud dolgozni az emberek között. (Idem 93.p.)

„ A film igen sokszor nem mint eseményeket mutatja be, hanem pusztán az események hatását tükrözi, így kelti fel a néző aktivitását.”(Idem 96.p.) Ez történik, amikor bemutatja az Újhold Edward reakcióját arra, hogy a vámpírlány hatni akar rá, és ahogy erre Bella önfeláldozóan reagált.

A zenének is fontos szerepe van a filmben, mert nem helyettesítheti ugyan a drámai mozgást, hanem ha nem énekes film, akkor a kísérőzene funkcióját tölti be. Kizárólag pszichológiai szerepe van.(Idem 97.p.)A drámánál a hitelesség egyáltalán nem lényeges kategória. A színpadon lényeges a szereplők egyéni szellemi arca is. A drámai nyilvánosság helyébe a nyilvánosság helyébe a filmnél a hitelesség kerül. Vagyis nem lényegtelen, hogy Pattinson valóban zenélt és hogy néhány száma hallhatjuk is a filmjében.

A filmjáték éppen ezért mindig érvényes tud maradni, a színpaddal ellentétben, ahol nagyon is fontos a kor, amiben gyártották.

A drámai színész éppen ezért játssza az alakot, akit az író megformál. Megjeleníti azt a légkört, amelyben a cselekmény játszódik az atmoszféra alapján. Azt az alakot is megmutatja, aki a színész korában szerepel ekkor. A film azonban nem lehet ennyire szájbarágós, mint a regény, vagy

mint a dráma. Az Twilight Saga sem mondhat el mindent szó szerint. Van a történéseknek egy mögöttes jelentése, ahol az események mögé kell nézni, mintha példabeszédeket vizsgálnánk.

 

AZ ORVOSTUDOMÁNY ÉS AZ ÉRTELMEZÉS

Itt tehát is szappanoperával állunk szemben, ahol a vámpírstory csak egy máz, hogy a cukor még ízletesebb legyen, vígjátéki elemekkel vegyítve. Mégsem mondhatjuk, hogy csak egy vámpírstory. Hiszen Edward származásáról tényleg nem tehet, de akkor sem ember. Ennek sok veszélye van a nézőre nézve ugyanis. Sztereotípiákat állíthat fel, amelyek aztán működnek a való életben. Persze itt éppen ezek ellen harcol, amikor el akarja hitetni magával, hogy léteznek jó vámpírok is. Az elv az igaz, hogy meg lehet tenni, hogy valaki jó akar lenni, és az lesz, csak a motivációk még nem tiszták a nem-ember lények esetében, hogy miért teszi azt. Azt szeretnénk hinni ebben az esetben, hogy rájuk is érvényes a Biblia 10 parancsa Ne ölj!

Ez az ártatlan emberéletre vonatkozik, amit nem lehet kioltani. „Teremtsünk embert a saját képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,26) Az ember van egyedül Isten a hierarchia csúcsán. Bármit megtehetne, de Isten visszafogja. Vagyis felelős gazdálkodást hirdet a föld javaival. Képesek vagyunk önmegtartóztatásra?

Az értékek, mint önmegtartóztatás, őszinteség, bátorság fontos dolgok. De nem esik-e sokszor a ló túlsó oldalára Bella, amikor egy nem-emberi lényt próbál nem-emberi módon szeretni, és nem lesz inkább vakmerő, amikor vízbe ugrik? Vagy nem lesz önmarcangolóan depressziós, amikor nem akar már mással beszélni se Edward után? Vagy nem lesz-e túlzottan odaadó teljesen ismeretlenekkel szemben, amikor azokban is Edwardot véli látni? (Újhold)

Vagyis a vámpírság egy más fajta dimenzió, amelybe Bella kerülhet, ha túlságosan elrugaszkodik saját magától, személyiségétől. Az, hogy az orvostudomány szerint ezeket a lények nem léteznek, és  a félelem és szorongások tartja életben a délszláv területről és Erdélyben meghonosodott legendákat az a film értelmezésénél nem lényeges. A vámpírok jellemzők ugyanazok maradnak, hogy a nedvesség hatására maradhatnak olyan állapotban, mintha élnének. Szeretik a hideget és vérrel táplálkoznak. Mert egy bizonyos hőmérsékleten a vér nem alszik meg. Ezért féltek a tetszhalott állapottól is. Ez a tetszhalott állapot a Rómeó és Júliában is előfordult, de ott nem ilyen történést idézett elő, még ha szerelmi történet is lett belőle. Vagyis sok benne az intertext. Valószínű ez a film egy másik valóságértelmezést akart sugallni, amikor a tér és idő képlékeny, és nem a valóság reprezentációja a posztmodernben. Egyfajta stíluskeveréssel találkozunk itt már, ahol a zenének és a művészeteknek fontos szerep jut(Edward Debussyt hallgat otthonában Bellával, vagy Rómában a monumentális terek és díszletek) jellegzetesek.

Az irónia is segít, hogy bizonyos hagyományos nézői elvárásokat áthágják az irónia segítségével, ami tapasztalható sokszor Edward és Jacob közti viszonyban is.

Segítségül hív a rendező bizonyos kereteket, de eltávolodik a sablonoktól. Használ sajátos műfaji kritériumokat a melodráma és bűnfilmek világából, de egy olyan elegyet hoz létre, ami már a horrorfilmet is meghaladja.

És hogy miért éppen ezt a keretet alkalmazza?

Erre a Hajnalhasadásból kaphatunk választ:

Itt azonban egy vámpírtörténettel van dolgunk legalábbis látszólag.


-  És hogy miért éppen ezt a keretet alkalmazza?

Erre a Hajnalhasadásból kaphatunk választ, amikor Bella kislányáról gondolkodik:

Renesmee megérintette a nyakamat, megismételve a távozás jelenetét, azonnali visszajátszásként. Kérdésem a gondolataiban visszhangzott. Már túltettem magam furcsa képességén. Teljesen természetes tartozéknak tűnt, mintha várható lett volna. Talán most, hogy már magam is része vagyok a természetfelettinek, többé nem fogok kételkedni.”(Hajnalhasadás 475.p.)

Tehát valamiféle transzcendenciát akart belevinni a történetbe.

Vagyis sokkal inkább a szappanopera-jelleg dominál benne, olyan történet, amely jellemes emberré akarja nevelni akarja az ifjúságot, hogy esetleges életerejüket jóra használják, felelősségtudatuk és jámborságuk domináljon inkább, ne az ösztönös, vad természetük.

 

A SZTEREOTIPIÁK az Alkonyatban

Két kultúra verseng a műben az indián őslakosok meleg vérűek és a tőlük idegen hidegek, betolakodók. Az alakváltók(farkasok) világa csak egy fajtája ennek a világnak. Ők azok, akik mindig megvédik az embert, ha egy vámpírt látnak. Eleinte nem is nézik szándékaikat, de később szövetséget kötnek velük, és csak akkor támadnak, ha veszélyeztetik az emberek életét. Bizonyos szellemi létezőkkel való kapcsolatukat arra használják fel, hogy más alakot öltsenek, olyat amivel legyőzhetik ellenségeiket. Az Alkonyatban a farkas alakot választják, hogy testük térfogatának többszörösével és erejük megtöbbszöröződésével felvehessék a harcot a hidegvérűekkel szemben.

Az ő kultúrájukban nagyon fontos szerepet játszanak a különböző fétisizált tárgyak pl. amulett, amit azért kap Bella tőlük, hogy az álmát megvédjék. Bella számukra ugyanis nemcsak, hogy a védendő ember, hanem egy barát gyermeke is, akit anyafarkas módjára meg kell védeni.

A hidegek(vámpírok) világa bizonyos fokig a másik oldalon áll, de csak addig, amíg nem kötnek aszerint szövetséget velük, hogy kik azok, akik az embereket nem bántják, illetve tisztelik akaratukat. Az ő életük nemcsak abban különbözik az emberekétől, hogy halhatatlanok, hanem bizonyos rendkívüli képességgel bír mindegyikük. Nyomkeresők(James), jövőbelátók(Alise), gondolatolvasók(Edward) is vannak köztük. És olyanok is, akik akaratukat a másikra tudják sugározni. A film azonban rendkívüli helyzetekre épít, ahol nem lehet egyértelmű kategóriákat felállítani. Mert a vámpír olyan, mintha már ember volna és a farkas, mintha már nem mindig az ember barátja. Jó példa erre Edward közelkerülése Bellához és Jacob viselkedése velük szemben. Fokozatosan omlanak le a köztük lévő falak Bella segítségével, akit mindketten védelmeznek. így a végén már szinte egy oldalon állnak. Ebben a filmben Bella olyan nőt képvisel, aki bizonyos értelemben sérülékeny, és érzékeny, védelemre szorul fizikailag. De szellemileg  képes a társa lenni egy nagy erővel bíró, de önbizalom nélküli embernek. Aki csak magáról megfeledkezve képes nagy erejű dolgokat igénylő tetteket végrehajtani. Szellemileg, lelkileg inkább ő szorul gyámolításra. Bella számára nem jelent problémát, hogy a fiú tapasztaltabb idősebb, sőt ez még neki imponál is. Egyesülni akar vele minél előbb, hogy kifejezhesse szerelme iránt érzett ragaszkodását. Nem érdeklik a papírok,a szertartások vagy más jellegű jogi formulák. Az a fontos, amit egymás számára kimondtak, ez ami örök számára. Edward sokkal inkább a formák és szövetségek rabja. Konzervativizmusa azonban Bella érdekeit szolgálja, aki erre ráhagyatkozik, bár néha nehezen esik számára határokat szabni kapcsolatukba. Bella az a  fajta nő, akit képes szerelme megváltoztatni, de csak egy bizonyos határig. Egyéniségét nem adja fel, mégha mindenre hajlandó is imádottjáért. A barátság viszont hasonlóan fontos. Lelkiismereti kérdést csinál minden lépéséből, ami Jacobhoz fűzi.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: