TÖLGYESI JÓZSEF: A „VÁNDORDIÁK” MÉSZÁROS ISTVÁN PROFESSZOR EMLÉKÉRE (1927–2021)

Nyomtatási nézet

Tölgyesi József Dr. univ., Kodolányi János Egyetem, Székesfehérvár

2017-ben, a 90. születésnapja alkalmából, a tiszteletére megjelent tanulmánykötet[1] címéül A vándordiák-ot ő adta, mert úgy vélte önmagáról, hogy mint a középkori tógás diákok, az új kor művelődéstörténet-kutatójaként és írójaként itt barangolt a Kárpát-medencében, a magyarok őshazájában, s azt tette, amit az ő lelki-mentális késztetése és a sors kijelölt számára: visszahozva megjeleníteni azt az ezeréves küzdelmet, amelyet a nemzet az iskoláiért, a tanulás és a tudás méltóságáért folytatott.

A professzor úr, a tanár úr, Pista bátyánk a XX. század második felének olyan személyisége volt, aki – mint annyian mások is e korban –, végigjárták a tanárság lépcsőfokait. Volt általános iskolai és középiskolai tanár, majd lett a nyugdíjazásáig egyetemi oktató, s ez utóbbi munkakörében a hazai nevelés- és művelődéstörténet kutatója, művek írója, előadója a katedrán, és évtizedeken át a hazai és a külföldi magyarok lakta területeken.

Munkásságával folytatója volt azoknak a neveléstörténetet író korábbi tudósok munkájának, akik Európa számára mutatták meg, hogy a magyar neveléstudomány és az iskolai oktatás eredményei nemcsak nemzeti, hanem egyetemes értékek. A sors és az égiek több mint fél évszázadot adtak számára ahhoz, hogy beteljesedjen a küldetése: folytatója legyen a magyar művelődés-, nevelés- és egyháztörténet-kutatás és -írás európai rangú hagyományainak, úgy, hogy nemcsak a kutatásai és az írásai fogják át a magyar iskoláztatás ezer esztendejét, hanem az is érdeme, hogy a tradicionális kutatási, elemzési és értékelési metodikákat új nézőpontokkal gazdagította, s e kettő konvergenciájával teoretikusan is új alapokra helyezte a pedagógiai múlt kutatása elméletét és gyakorlatát.

Mészáros professzor több pedagógusgenerációt indított el a gyakorlati pedagógia és/vagy a kutatói pálya felé. Számos egykori hallgatója munkáját segítette a tanácsaival és konzulensként, vagy egyszerűen csak azzal, hogy figyelemmel kísérte a pályájuk kibontakozását és az eredményeiket. De – még ha közvetve is – tanára, mentora volt mindazoknak, akik csak a könyveivel, tanulmányaival ismerkedtek, de különösképpen azoknak, akik a konferencia- és országjáró előadásain találkozhattak vele, s hallgathatták a neveléstörténeti múltat felelevenítő érdekfeszítő, bölcs humorral átszőtt gondolatait.

Különösen így volt ez a magyar iskola millenniuma, az 1996-os év környékén, amikor nemcsak az itthoniaknak, hanem a Kárpát-medence tőlünk elszakított magyarjainak is szólt arról a múltról, amikor még évszázadokon át a tanító és a pap, a szülő és a gyermek, az iskola és a templom, a világiak és az egyházbeliek szoros együttműködése határozta meg azt, hogy milyenné formálódjon a nemzet.

Neveléstörténeti munkásságának egyik fő vonulata a jelentős szerepet vállalt hazai és külföldi neveléstudósok életútja, tevékenységük bemutatása, a neveléstudomány fejlődésében betöltött szerepük megismertetése volt. S aligha felejthetjük el, hogy e felvállalt küldetése eredményeként a műveiben nemcsak Comeniusról, Rousseauról, Deweyról, vagy Tessedikről, Eötvösről írt, hanem arról a kis szolgálólányról is, akinek a kézi malommal történő munkálkodása közben magyar ének hangzott fel az ajkán, s a kisdiák Szalkai Lászlóról, aki szorgalmasan rótta a sorokat a jegyzetfüzetébe. De – még ha név nélkül is –, kitüntetetten szólt az egykori néptanítókról, akik nélkül aligha lett volna Pázmány Péterünk, Petőfi Sándorunk, Táncsics Mihályunk, vagy éppenséggel Munkácsy Mihályunk, Kodály Zoltánunk.

Ők és Mészáros István összekapcsolódnak az idő végtelen szalagján, mert a Tanár Úr számára az oktatói és a tudományos pályáján magadatott az a kivételes életút, amely a művelődéstörténet (benne a nevelés- és az egyháztörténet) kiemelkedő személyiségei közé emelte. Történelmi tetté vált az élete, a küldetése: egy megújuló magyar társadalom szellemi előkészítése.

Mészáros István (1927-2021) az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum rendezvényének megnyitóján az 1990-es években. A kép az Országos Pedagógiai Könyvtár képkönyvtárából való.

Vissza a tartalomjegyzékhez