Eseménynaptár
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Könyv és Nevelés
Évfolyam
Kiválasztott évfolyam: XXII. évfolyam Vissza az évfolyamok listájáhozTÖLGYESI JÓZSEF: A SÜMEGI KISFALUDY-GIMNÁZIUM KÖNYVKINCSEI AZ 1500–1600-AS ÉVEKBŐL
A könyveknek éppen úgy, mint minden más, az ember által készített tárgynak, időtartam „élete” van. Elkészülnek, használjuk ezeket, és egyszer csak eltűnnek mellőlünk, s jó, ha az emlékük valamilyen formában megmarad. Tudták ezt már az ókorban,[1] a Közel-Keleten az esszénusok, Kínában a Han-dinasztia írástudói, a görögök és a rómaiak, a kora középkori arab tudósok és az európai civilizáció scriptorai is: a könyvek az emberek, az emberiség kultúrájának lenyomatai, őrzői, és általuk (is) hagyományozódik át a társadalmak közös tudásanyaga. Vagyis: a könyvek közös kincseink, amelyek megoszlanak az egyes emberek, embercsoportok és a nemzetek között: mindegyikük tulajdonosa lehet a könyveknek (bár igaz, ez csak a modern társadalmakra vonatkozóan van így).
Sokszor idézik a 2. század végén alkotott stiliszta, grammatikus Terentianus Maurus e gondolatkörbe tartozó mondása rövidített változatát: Habent sue fata libelli, vagyis, a könyveknek is megvan a sorsuk.[2] Maurusnak igaza van: gondoljunk csak az ókortól akár a közelmúltig, sőt, a napjainkig tartó könyvsorsokra: gyűjtik/gyarapítják – selejtezik, őrzik – elhagyják, elégetik – elrejtik, és sorolhatnánk tovább. Ezzel kapcsolatban egy hazai eseményt idézünk fel: 2020 októberében Budapesten, a Természettudományi Múzeumban, 1956-ra emlékezve, kiállításon mutatták be a veszteségeiket, többek között a nyomtatott anyagaik, közöttük közel kilencezer könyv és 45 ezer más nyomtatott mű elégését a hozzájuk tartozott katalógusokkal együtt.[3] Ez is példa arra, hogy a történelmi események, sőt, még a társadalmi katarzisok során hogyan lesznek hamuvá az elődeink könyvekben őrzött szellemi kincsei.
S hogy a témánknál maradjunk, a tanintézmények könyvtárai/könyvei is többször osztoztak az ilyen, vagy ehhez hasonló történelmi (társadalmi) traumákban. Bizonyára elég, ha csak az I. és a II. világháború alatti veszteségeikre, vagy az 1945–1948 közötti (államilag előírt) kényszerű, sok vonatkozásban értelmetlen ideológiai indíttatású könyvselejtezésre utalunk. Szerencsések voltak azoknak a tanintézményeknek a könyvtárai, amelyeknek a könyvtárosai, mert tudták, hogy a könyvek a jövő számára (is) készültek, a lehetőségeik szerint óvták, s ha szükséges volt, egy jobb sorsban bízva, elrejtették azokat a könyveket, amelyeket az aktuális politika megsemmisítendőnek tartott. Ez utóbbiakhoz tartozott a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium könyvtára is, amelynek a tanárai/könyvtárosai 1945 és 1948 között számos olyan 16−19. század között nyomtatott könyvet rejtettek el, őriztek meg, amelyeket selejtezni kellett volna. Ma ezek a gimnázium és (közvetve) a kisváros történelmi, eszmei értékű könyvkincsei.
1945-ben az Országos Köznevelési Tanács jelentésben tette közzé 288 közép- és középfokú iskola könyvtárai veszteségeit, állapotát.[4] A 288 tanintézmény 576 tanári és ifjúsági könyvtára közül 29 maradt épségben, 188-ban volt 5–20%-os, 139-ben 20−50%-os, 131-ben 50%-nál nagyobb a veszteség, 56 teljesen megszűnt, 33 hozzáférhetetlen, megsemmisültnek tekinthető.
A könyvek adatai: a 288 tanári könyvtárnak volt 900 944 kötete, megmaradt 501 758, az ifjúsági könyvtárnak volt 402 633 kötete, megmaradt 212 309. A megmaradtakat tovább csökkentette az 1945-től 1948-ig tartó politikai, ideológiai alapú állománykivonás. Ezzel nagy valószínűséggel a háború előtti könyvállományból alig negyedrész maradt/maradhatott meg. Kevés kivétellel ez lett a sorsa a sümegi gimnázium könyvtárainak is.[5] Ennek ellenére mégis 323 muzeális értékű könyv őrződött meg a könyvtár állományában.[6]
A régi, értékes könyvek megőrzéséről, ezek meghatározásáról számos tanulmányban, közleményben olvashatunk.[7] Mindegyik a könyvek tudománytörténeti jelentőségéről, speciális értékeikről szól.[8] Az iskolai könyvtárakra történő (társadalmi, fenntartói, intézményi, és ne feledjük: könyvtárosi) figyelmet szolgálja az 1999 óta minden év októberében megrendezett/megrendezendő Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja program, amely során számos konferencia, könyvbemutató, szerző-olvasó találkozó, könyvismereti vetélkedők adnak lehetőséget ezeknek a tudástárházaknak a könyvkincsei megismerésére és a könyvállományuk gyarapítására.[9]
Külön meg kell emlékeznünk egy eddig példa nélküli, vidéki, Szegeden, a Somogyi-könyvtárban 1991. szeptember 25. – október 17. között látható három megye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) nyolc középiskolája régi könyvészeti anyagai kiállításáról, amelyhez katalógus is készült, amelynek már a címe is vonzó lehetett e bemutató megtekintéséhez: Könyvekben őrzött múlt a nagy hagyományú középiskolák könyvtáraiban.[10]
[1] Ezért is igyekeztek maradandóvá tenni az írást: a tartósabb bőrre írva, fémbe vésve/öntve, kövekbe faragva, vagy papiruszokon megtöbbszörözve akarták megőrizni a szövegeket.
[2] Az eredeti mondat: Pro captu lectoris habent sua fata libelli, azaz, az olvasó felfogása szerinti a könyv sorsa, ami azt is jelenti, a sorsa attól függ, hogyan érti/értelmezi az ember az olvasottakat (ergo: a maga szempontjából, érdeklődése irányultságából adódóan értékesnek vagy önmaga számára értéktelennek/érdektelennek tartja-e a művet). Umberto Eco (1932–2016) olasz író, filozófus, az európai kultúra nagy irodalmára, A rózsa neve című világhírű regény szerzője szerint Maurus elhíresült mondatát úgy értelmezhetjük, hogy a könyvek osztoznak az olvasóik (és kiterjesztve: a mindenkori társadalmak) sorsában.
[3] Az Ásványtárban 6 ezer könyv, 5300 kötet folyóirat, 24 186 különnyomat, az Őslénytárban 2710 könyv, 6221 kötet folyóirat és 9550 különnyomat égett el a harcok alatt.
[4] Az Országos Köznevelési Tanács előterjesztése a középiskolák tanári és ifjúsági könyvtárainak háborús veszteségeiről és azok pótlásáról. (Sík Sándor ügyvezető alelnök jelentése, VKM III. 1945-68. 484.) Bár nem mindegyik tanintézmény küldte be a könyvtárai helyzetét bemutató jelentést, azonban a 288 iskola adatai megfelelő tájékoztatást adnak az országos helyzetről.
[5] Volt tanári, ifjúsági, önképzőköri és segélykönyvtára.
[6] Ezúton is köszönöm a gimnázium igazgatójának, Szeidlné Lakos Évának és Kovács Attiláné könyvtárostanárnak, hogy lehetőséget adtak a könyvtár régi könyvei közötti tájékozódásomra, és a könyvek egy részének írásban történő bemutatására. (Amikor 1956–1958 között a gimnázium tanulója voltam, láthattam/láthattuk e régi, féltve őrzött könyveket, de ezeket nem vehettük ki a zárral ellátott szekrényekből.)
[7] Ezek között az iskolai könyvtárak régi könyveiről is olvashatunk; közülük kettő, ugyancsak példaként: az egyik a Könyv és Nevelésben, Antal Mária: A Bonyhádi Petőfi Sándor evangélikus Gimnázium és kollégium régikönyves-tára, szellemi műhelye. (2014. 3. sz. 20−26. p.), a másik: Tölgyesi József: A keris könyvtár kincsei. In: Csiszár Miklós (2007): A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola 2006/2007. tanévi értesítője. Veszprém, 32–33. p.
[8] Ezek közül néhány: Trócsányi Zoltán (1936): Megtévesztő adatok régi magyar könyvekről. Magyar Könyvszemle, 1. sz. 50–51. p; Uő.: Adalék a XVII−XVIII. századbeli nyomtatványok meghatározásához. Uo. 51. p; Zimmermann Ágoston (1958): Régi magyar állatorvosi érdekű könyvekről. Magyar állatorvosok lapja, 8–9. sz. 264. p.; Erdélyi Erzsébet (1999): Nem minden avítt, ami régi. Módszertani Lapok, 4. sz. 32–35. p.;
[9] L. erről Kámán Veronika (2014): Nem elég lenni, látszani is kell!: az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja, a figyelemfelkeltés eszköze és a kreativitás ünnepe. Könyv és Nevelés, 3. sz. 27–33. p.
[10] A kiállítás anyagát válogatta és összeállította: Miklós Jolánta, a kiállítást ő és Kormányos András rendezte. A katalógus 46 oldalon mutatja be a nyolc középiskola 16–19. századok közötti legértékesebb, közöttük unikális régi könyveit.
A SÜMEGI KISFALUDY-GIMNÁZIUM TÖRTÉNETÉNEK ÉS MAI HELYZETÉNEK ÁTTEKINTÉSE
A 19. században Sümeg olyan barokkos épületekkel (a püspöki palota, plébániatemplom, a ferences rendház, ezek körzetében több lakóházzal) rendelkező mezőváros volt, amelyben a török kor után együtt, itt éltek a mindenkori veszprémi püspökök és a ferences barátok, a plébánosok és káplánjaik, a helyi és a környék falvaiból ide behúzódott neves kisnemesi családok: a Kisfaludyak, a Barczák, az Oszterhuberek, a Gyömöreyek, a Hertelendyek, a Hettyeyek stb., amelyek férfijai helyi, járási és vármegyei tisztségek viselői, s közülük többen írók és költők, történeti munkák készítői voltak. Ők és a helyi kis- és középiparosok, kereskedők, a parasztság és a szolgáló személyzet együtt jelentették azt a néhány ezer fős lakosságot, amelynek az életében jelentős változás volt az, amikor a kisváros legvagyonosabb kereskedője, Ramassetter Vince következetes szorgalmazására és jelentős pénzbeli adománya révén 1857-ben sümegi és környékbeli gyerekek számára megindult a két évfolyamos alreál iskolai oktatás.[1] Ma a gimnázium (és intézményei: kollégium, művészeti iskola) a térség jelentős középiskolája, amelynek a több mint másfél évszázadot felölelő múltja alatt kiváló igazgatói és tanárai voltak, akik aktívan részt vettek a helyi társadalmi (civil) szervezetek munkájában, könyveket, szakmai tanulmányokat, cikkeket írtak, és (a társadalmilag kritikus évek kivételével) az 1857–1858-as tanévtől az 1947–1948-as tanévig folyamatosan megjelentették az értesítőket/évkönyveket.
Amik az évkönyvekből kiolvashatók (1948-ig, az államosításig):
- Sümeg elöljárósága, társadalma, iparosok, értelmiségiek, egyházi személyek állandó anyagi (pénzügyi) támogatással segítették az intézmény működését, fejlesztését. Az iskolát közös értéküknek tartották.
- Több alapítvány segítette az oktatást és a tanulók pénzügyi támogatását.
- A „tehetősebb” családok minden tanévben ebéden látták vendégül a szerényebb körülmények között élő tanulókat.
- 1944-ig a tanulók jelentős része a helyi és a környékbeli falvak zsidó lakossága gyermekei voltak, akik a katolikusokkal, reformátusokkal, evangélikusokkal egyetértésben, elkülönülés nélkül, közösen vettek részt minden iskolai és iskolán kívüli programban. (Kivétel: a vallásfelekezeti oktatás volt.)
- A felnőtt lakosság az eredményesen tanult, vagy más téren kiemelkedő munkát végzett diákokat a vallásuktól függetlenül megjutalmazta. (A tanárok is adtak személyre szóló jutalmakat.)
- A tanárok a saját szakjuknak megfelelően külön is segítették azok tanulmányait, akik kiemelkedő eredményt értek el.
- Az iskola „gondoskodó” jellegét mutatja az is, hogy a tantestületben mindig tanítottak olyan tanárok, akiknek az egyik szakja a latin volt (pl. többször volt olyan tanév, amikor 2-4, sőt, 7 ilyen tanár tanított), mert ezzel azokat a tanulókat segítették, akik a reáliskola után nem szakintézményben, hanem gimnáziumban akarták folytatni a tanulmányaikat.
- A mindenkori tantestület igazgatói, tanárai mint a kisváros jelentős értelmiségijei (10–15 fő), az iskola érdekeit szem előtt tartva törekedtek a saját egzisztenciájuk megőrzésére, amellett, hogy helyi, vármegyei és országos feladatokat, tagságokat, funkciókat is vállaltak.
- Az egykori diákok, tanárok és Sümeg társadalma jeles személyiségei 1939-ben létrehozták az öregdiákok és tanárok baráti körét, amelynek fő célja az intézmény sokoldalú támogatása volt.
Az 1948 utáni, a rendszerváltozásig tartó évtizedekben többször is a meg- és a fennmaradás megőrzése volt a helyiek célja. (Egy tanévre meg is szűnt a gimnáziumba történő beiratkozás, de akkora ellenállás volt a „hatalommal” szemben, hogy a következő tanévben újraindulhatott a gimnáziumi oktatás.) 1957-ben ünnepelte az intézmény fennállása 100. tanévét, és ekkor jelent meg az 1948 utáni első évkönyv (címe szerint Jubiláris emlékkönyv), amelyet a jelesebb évfordulókon újabbak követtek.[2]
1990 után az intézmény-összevonások miatt szélesedett az oktatási és a működési profil, de „leválások” is tarkították a gimnázium történetét. Jelenleg négy évfolyamon, kilenc gimnáziumi osztályban 241 tanulójuk van, akiket 28 pedagógus tanít. (Az általános képzés mellett angol nyelvi előkészítő és külön informatikaoktatás is van.) A tanévzárókon az iskolai jutalmazások mellett különböző alapítványok, magánszemélyek, a város intézményei és az öregdiák baráti kör tagjai is elismeréseket adnak át a tanulmányaikban és más, különböző területeken legjobban teljesített diákoknak.
A GIMNÁZIUM KÖNVTÁRAI
A kora középkortól kezdődően mindegyik szintű oktatási intézményben kitüntetett szerepe volt a könyvtárnak, a könyveknek. A 15. század második felétől még gyéren megjelent nyomtatott könyvek, majd az ezt követő „könyvexpanzió” hatással voltak a tanulói tankönyvek mennyiségi gyarapodására (a tartalmuk bővülésére és a minőségük emelkedésére is).[3]
Az 1777-es első, majd 1806-ban a második Ratio Educationis, később, 1868-ban az Eötvös-törvény is foglalkozott az iskolai (tanári és tanulói) könyvtárak létesítésével, működésük folyamatos fenntartásával, a könyv- és a folyóirat-állomány gyarapításával.
A sümegi gimnázium (és elődintézményei) könyvtárairól a tanévenkénti értesítőkben/évkönyvekben részletes adatok találhatók a tanári, az ifjúsági, valamint az önképzőköri, és némely időszakban az intézmény más célú könyvgyűjteményeiről, az ezeket vezető/felügyelő tanárokról és diákokról, a gyarapodásokról (és ezek forrásairól), az állománycsökken(t)ésről stb. A két fő beszerzési forrás az iskola költségvetése, valamint az ajándékozások voltak. Ez utóbbiban ott találhatjuk az iskola volt és aktuálisan működő tanárait, egykori és a még tanuló diákokat, szülőket, a kisváros nyomdáját, a helyi társadalom vagyonosabb képviselőt, a négy felekezet lelkészeit és a szomszéd települések számos cégét, személyiségét.[4]
Az intézmény történetében két nagy könyvveszteség volt (mint ahogyan az egész országban): a két világháború alatti időszakban, majd az 1945–1948 közötti, államilag előírt selejtezéssel.[5]
Az iskola értesítői/évkönyvei alapján (1857-től 1948-ig tartóan) a könyvtárak működésének főbb jellemzői a következők voltak:
- Az első, az 1857–1858. tanévi „tudósítvány” szerint könyvtárnoka az akadémián festészetet tanult Weixelgärtner Vince[6] volt, aki német nyelvet, mértant, mértani és szabadkézi rajzot és szépírást tanított. Ekkor 11 római katolikus tanulójuk volt; könyvtárukban megtalálható volt Peregriny természetörténete,[7] Schoedler A természet könyve,[8] Baumgertner természettani műve[9] magyarra átdolgozott kiadása. Előfizettek a Tanodai Lapok, a Die Realschule és az Oesterreichischer Schulbote című folyóiratokra. Winter Vilmos orvos[10] német nyelvű könyveket és folyóiratokat adományozott a tanári könyvtár számára.
- 1859 és 1864 között két pesti könyvkiadó, egy volt itteni tanár és több tanuló is ajándékozott könyveket.[11]
- Az 1874–75-ös értesítvényben szerepelnek először a könyvtárral kapcsolatos adatsorok. 19 szak szerinti könyvanyaguk volt, s számos könyvajándékot kaptak, valamint vásároltak is.[12]
- Az 1875–1876-os tanévben a könyvtárban 908 mű volt 1702 kötetben. A tanulóknak ekkor adtak először jutalomkönyveket. Egy katolikus pap ajándékaként gyarapodott a könyvtár Corbet [sic] egyháztörténeti munkájával.[13]
- Az 1880–1881. tanévi értesítőben Hauszer János „intézeti könyvtárnok” A sümegi reáliskola könyvtárának névjegyzéke 1881-ben címmel tette közzé a könyvtár 16 szakba sorolt könyvei címjegyzékét, amely 2872 mű, valamint 309 tankönyv adatait tartalmazza. Ebben több 16. és 17. században kiadott latin nyelvű könyv (egyszerűsített) bibliográfiai leírása olvasható, azonban ezek közül már csak egy található meg a gimnázium jelenlegi könyvtárában.[14]
- Az 1900–1901. tanévre jelentős mértékben megnőtt a három könyvtár állománya. A tanáriban 3999 mű volt 6358 kötetben, az ifjúságiban 661 mű 1104 kötetben, a tanulókat segélyzőben 348 mű 753 kötetben. Ekkor a tanulók száma 95, a tantestületé 10–12 fő. Az 1924–1925-ös tanévben a tanári könyvtárban 4195 mű volt.[15]
- Az 1926–1927-es tanévben a tanári könyvtárban 4406 kötet volt, a következő tanévben az ifjúsági „segítő” könyvtárból 34 tanuló kölcsönzött 94 könyvet. Mindkét jelentős könyvtár (tanári, ifjúsági) minden tanévben vásárlással és ajándékozással gyarapodott. A legnagyobb tanév végi tanulói könyvjutalmazás az 1929–1930-as tanévben volt. (Jutalmazták a kiváló szorgalmat, a példás magatartást, a tantárgyi előmenetelt.)
- Az 1934–1935-ös értesítőben szerző és cím szerint közölték a vásárolt és az ajándékba kapott könyveket. A tantestület szakmai igényességét, valamint a tanulók szellemi tájékozódására való törekvését jelzi, hogy 36-féle folyóirat állt a rendelkezésükre. Az ifjúsági könyvtár külön is kapott hat folyóiratot.
- Az 1941–1942-es tanévben hét (!) könyvtár működött a gimnáziumban: tanári, 6486, ifjúsági 2695, önképzőköri 657, Mária kongregáció 105, ifjúsági sportkör 197, cserkészet 298, gyorsíró kör 70 kötettel. Ekkor 10 408 kötet állt rendelkezésre a 194 tanulónak és a 15 tanárnak/oktatónak. (Négy óraadó hittanár volt.)
Több tanéven át úgy is gyarapodtak az iskolai könyvtárak, hogy más tanintézményeknek elküldték a többletpéldányaikat, melyek ezt viszonozták is. (Pl. küldtek könyveket a nagyváradi református és az óbecsei állami gimnáziumnak – mindkettő a „visszatért” országrészeken volt.)
A könyvtárak könyvállománya a II. világháború alatt és az 1945–1948 között államilag előírt állománykivonás miatt jelentős mértékben lecsökkent, alig negyede-harmada vészelte át ezt az időszakot. A megmaradt tanári és más könyvek jelentős része a későbbi években szintén kikerült a használatból: új tankönyvek, tanári kézikönyvek, pedagógiai munkák és szépirodalmi művek adták a könyvállomány nagy részét.
A 2020 októberi statisztikai kimutatás szerint a könyvtári dokumentumok száma 28 905. Ebből könyv 27 754 (ebből tankönyv 11 552). A muzeális értékű kötetek száma 323.
Ezek évszázadok szerinti megoszlása:
1500–1599: 11, 1600–1699: 14, 1700–1799: 152, 1800–1899: 146 kötet.
Nyelv szerinti megoszlásuk: latin 143, német 102, magyar 55, francia 15, olasz 7, angol 1.
A legrégebbi kötet Ioannes Bocatius műve 1532-ből, a legrégebbi magyar nyelvű mű Baróti Szabó Dávid[16] kassai kiadású munkája 1777-ből: Uj mértékre vett külömb verseknek három könyvei.
Az alábbiakban 18 kötetet mutatunk be az 1550-as és az 1600-as időszakból a kiadási évek emelkedő sorrendjében. Ebből latin nyelvű 17, francia 1.
A KÖNYVTÁR KÖNYVEI AZ 1500-AS ÉS AZ 1600-AS ÉVEKBŐL
A könyvek adatainak ismertetési sorrendje: az eredeti nyelvű címoldal a nyomda helyével és a kiadás évszámával, ennek az oldalnak a szövege magyar nyelven, a kötet szerzője/szerkesztője neve, és ha van, a possessor[1] adatai.
A könyvek nagyobb része eredeti bőrkötésű, néhány utólag átkötött. Egy részük benyomott mintás, keménytáblás, fólió nagyságú.
1.
Ioannis Bocatii peri genealogias deorum libri quindecim cum annotationibus Iacobi Micylli. Basileae [Bázel],[2]1532.
Ioannies Bocatius 15 könyve az istenek leszármazásáról Iacobius Micyllus jegyzeteivel.
A szerző: Giovanni Boccaccio (1313–1375) olasz költő, író, humanista, szerzője a világhírű Decameron című könyvnek. Ez a sokszor megjelentetett műve egy mitológiai enciklopédia, amely a pogány istenségeket és ezek leszármazottait gyűjti egybe ókori, későókori, és ritkábban keresztény forrásokra támaszkodva.
A könyv szerkesztője Jacobus Micyllus (Jacob Moltzer/Molsheim 1503–1558) német humanista tanár és műfordító, frankfurti[3] rektor, heidelbergi[4] professzor (1524–1558).
A címlapon egy possessor adatai olvashatók: Joannes Batitz Csepcsany[5] Neopolii[6] 1. X. 1784.
2.
Machumetis saracenorum principis, eius que successorum vitae, doctrina, ac ipse Alcoran…
quae… dominus Petrus abbas Cluniacensis… ex Arabica lingua in Latinam transferri curavit. … Haec omnia in unum volumen redacta sunt opera et studio Theodori Bibliandri ecclesiae Tigurinae ministri… Basileae [Bázel], 1550.
Bevezetőjét Philipp Melanchthon[7] írta. A kötet kolligátum.
Mohamed, a szaracénok fejedelme, valamint utódai élete, tanítása, és maga a Korán… amelyet Péter cluny[8]-i apát úr arab nyelvről latinra fordíttatott. Mindezeket egy kötetbe szerkesztette Theodorus Bibliandrus, a zürichi egyház lelkésze munkája és igyekezete.
A szerkesztő, Theodore Bibliander[9] (Buchmann) (1504 és 1509 között – 1564) svájci nyelvész, orientalista (hebraista) és református teológus, zürichi lelkész. 1531-ben Zwingli[10] utóda volt az ószövetségi tanszéken. Szembeszállt a tridenti zsinat[11] határozataival. Az 1553-ban megjelent De legitima vindicatione Christianismi című könyvében vallási vonatkozásban példamutatónak tartotta az anglikán Angliát.
3.
Opera mathematica Ioannis Schoneri Carolostadii in unum volumen congesta et publicae utilitati studiosorum omnium ac celebri famae nominis dicata. In officina Ioannis Montani & Vlrici Neuberi [Nürnberg],[12] 1551.
Karlstadti[13] Johannes Schonerus (Johann Schöner) matematikai művei egy kötetbe összegyűjtve és minden tanuló közös használatára, valamint a Noricum[14] elnevezés dicséretes hírnevének ajánlva.
A szerző, Johann Schöner (1477–1547) teológus, nürnbergi egyetemi tanár, természettudós (matematikus, geográfus és csillagász). Matematikai eszközöket és földgömböket is készített. A kötetben sík- és térmértani számítások táblázatai és az égitestekkel kapcsolatos ábrák, valamint Európa nagyobb városai hossz- és szélességi körei adatai találhatók. Szerepelnek benne csillagképek, a nap- és holdfogyatkozások időpontjai, szögek és irányok mérései stb. Az egyes fejezetek lapjai újra kezdődnek római számokkal.
Schöner összegyűjtött matematikai munkáit 1561-ben újra megjelentették.
A címoldalon két possessor tintával írott adatai olvashatók: Joannis Batiz 1787. jan. 29. és Summei Miraphis Syrely 1558. VI. 1.
Johann Schöner. Az idősebb Lucas Cranach 1529-ben készült képén, melynek címe Porträt des Magdeburger Theologen Dr. Johannes Schöner. (A kép tulajdonosa: Musée Royaux des Beaux Arts, Bruxelles). A fénykép adatai: Hst0129 (2017): Portrait-of-magdeburg-theologians-dr-johannes-schöner-1529.jpg https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Portrait-of-magdeburg-theologians-dr-johannes-sch%C3%B6ner-1529.jpg
4.
Harmonia confessionis Augustanae doctrinae evangelicae consensum declarans… Omnia in unum veluti fascem comportat a studio et opera Andreae Fabricii Leodii… Coloniae [Köln],[15] 1572.
Az ágostai hitvallás összhangja egyezést mutat az evangéliumi tanítással… Mindezeket „egy nyalábba összehordta”[16] Andreas Fabricius Leodius a munkájával és igyekezetével.
A szerkesztő: Andreas Fabricius Leodius [Lüttich/Liége],[17] más néven André Lefevre (1520–1581) belga katolikus teológus és író, altöttingi[18] prépost.
5.
Corpus iuris canonici emendatum et notis illustratum Gregorii XIII. pontificis maximi iussu edictum. Lugduni [Lyon],[19] 1591.
Az egyházjog javított és jegyzetekkel ellátott, XIII. Gergely pápa parancsára kiadott gyűjteménye.
XIII. Gergely (*1502) pápa (1572–1585) 1582-ben az Emendationen kezdetű bullában ennek az utasítására átdolgozott jogforrásnak a használatát tette kötelezővé az egész katolikus egyházban.[20] Tartalmazza VIII. Bonifác (1235–1303) dekrétumát is.
6.
A kötetben – a kor szokásának megfelelően –, ajánlás olvasható. I. Frigyes Vilmos (*1662) szász-weimari herceg (1573−1602) 1591–1601 között II. Keresztély (*1583) szász választófejedelem gyámja volt annak nagykorúvá válásáig.
Dei gratia Fridericus Wilhelmus dux Saxiniae, tutor et electoratus administrator, landgravius Thuringiae et marchio Misniae illustrissimo principi domino Christiano II. duci Saxoniae, sacri Romani imperiiarchimarschallo et electori, landgravio Thuringiae, marchioni Misniae, burggravio Magdeburgi, agnatoi dilecto. [Magdeburg],1601.
Frigyes Vilmos, Isten kegyelméből Szászország hercege, gyám és a választófejedelemség kormányzója, Türingia tartománygrófja, Meissen őrgrófja a méltóságos fejedelem úrnak, II. Keresztély szász hercegnek, a Szent Római Birodalom főmarsalljának és választófejedelmének, Türingia tartománygrófjának, Meissen[21] őrgrófjának, Magdeburg várgrófjának, szeretett rokonának.
A címoldalon egy possessor tintával írott neve olvasható: Danielis Sefferov 1774.
7.
Operum Latinorum d(omini) Aegidii Hunnii celeberrimi Augustanae confessionis theologi quartus tomus. Francofurti [Frankfurt], 1606.
Az igen híres Aegidius Hunnius ágostai hitvallású teológus úr latin(nyelvű) műveinek negyedik kötete.
A szerző Ägidius Hunnius (1550–1603) német teológus. Ez a kötet a Pál és János apostolok leveleihez, valamint a zsidókhoz írott levélhez készített kommentárjait tartalmazza.
1576-ban egyetemi professzorként Marburgban[22] polemikus formában adta elő krisztológiai nézeteit. 1592-ben Wittenbergben[23] oktatott, ahol nagy vitákat folytatott kálvinista teológusokkal. 1601-ben részt vett a regensburgi vallási párbeszédben. Luther követőjeként nagy szerepe volt a lutheránus vallás konszolidációjában. Számos bibliai kommentárja mellett fontosak a lutheránus vallás legfőbb hittételeinek összefoglalását tartalmazó munkái.
A címoldalon egy possessor tintával írott adatai olvashatók: Vexa Possessio Joannis Batitz Csepcseny 1765. ok. 30. Augb. comp. 5.
8.
Prophetae omnes cum glossis et annotationibus marginalibus. Wuo tempore ad docendi munus vocati sint et floruerint insigniores prophetae, videat lector in tabula chronologica, primo Samuelis libro praemissa. Francofurti, Typis Matthiae Beckeri [Frankfurt],1611.
Az összes próféta(i könyv) magyarázatokkal és lapszéli jegyzetekkel. Azt, hogy mely időben lettek a tanítás szolgálatára elhívva, és mely időben működtek gyümölcsözően a jelesebb próféták, megláthatja az olvasó egy időrendi táblázatban, mely Sámuel első könyve előtt van. A könyv a híres frankfurti nyomdász és tipográfus, Matthias Becker műhelyében készült.
9.
Novum Iesu Christi, Domini Nostri testamentum omne cum glossis et annotationibus marginalibus. Francofurti, Typis Matthiae Beckeri [Frankfurt], 1611.
A mi Urunk, Jézus Krisztus teljes Új Szövetsége magyarázatokkal és lapszéli jegyzetekkel.
Ez a kötet is a híres frankfurti nyomdász és tipográfus, Matthias Becker műhelyében készült.
10.
Panoplia, id est armatura theologica duobus libris, quorum prior originem, posterior ordinem Dei cognitionis clare aperit… auctore magistro Jacobo Reneccio pastore Hamburgensi […] Wittebergae [Wittenberg], 1618.
Teljes fegyverzet, azaz teológiai felszerelés két könyvben, melyek közül az első Isten megismerésének kezdetét, a második pedig sorrendjét tárja fel… a szerző, Jacobus Reneccius mester, hamburgi lelkész által…
A szerző Jacob Reinecke (Jacobus Reneccius 1572−1613) evangélikus teológus, hamburgi főlelkész, az ottani akadémia professzora, akinek a pedagógia-módszertani törekvése arra irányult, hogy a hallgatók számára a tananyag áttekinthető, könnyen megtanulható legyen. 1612-ben Hamburgban[24] jelentette meg a korábban Wittenbergben tartott magán retorikai kurzusa anyagát, amelyben tükröződik pedagógiai felfogása. (Oratorium artificium ex optimis dicendi magistris collectum, nec non ante aliquot annos Witebergae privatim traditum, jam vero diligenter recognitum ... auctore Jacobo Reneccio ... Praefixa est oratio pro novo Hamb. gymnasio habita. Apud Michaelem. Heringium, 1612)
A címoldalon egy possessor tintával írott neve olvasható: Thurociensis Jurassovis 1765.
11.
Davidis Magiri i(uris) c(onsulti) et antecessoris in academia Tubingensi praelectiones ad postremos duos digestorum titulos, de verborum significatione et de regulis iuris. Tubingae [Tübingen], 1628.
David Magirus, a tübingeni egyetem törvénytudója és elöljárója előadásai a digeszták[25] utolsó két címéről, a szavak jelentéséről és a jog szabályairól.
A szerző, David Magirus (1566–1635) német jogász, a tübingeni egyetem professzora és rektora. A digeszták vagy pandekták (Digesta seu pandectae) a római jog (Corpus juris civilis) részét képező jogforrás, 40 jogi szerző műveinek gyűjteményes válogatása 50 könyvre, ezeken belül címekre (fejezetekre) osztva. Az 50. könyv 16. címe (De verborum significatione – A szavak jelentéséről) a jogi kifejezések jelentéstartalmát tárgyalja, az utolsó, a 17. cím (De diversis regulis juris antiqui – Az antik jog különféle szabályairól) pedig általános jogi regulákról ad áttekintést.
12.
Lectio principum, hoc est politica manuductio, quo pacto iuveni gubernatori Christiano verae iuxta pietatis ac virtuosae vitae, laudabilisque regiminis ratio praemonstrari commode euaeat, conscripta per Johannem Weberum Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis per Hungarian Superiorem pharmacopoeum pertpetuum et medicum ordinarium, hoc tempore regiae liberaeque civitatis Epperiensis judicem. Leutschoviae [Lőcse],[26]1665.
Fejedelmek olvasmánya, azaz politikai kézikönyv, mely megmutatja, mi módon lehet könnyen megmutatni a fiatal keresztény kormányzónak az igaz kegyesség, éppúgy az erényes élet és a dicséretreméltó kormányzás rendszerét. Összeállította Johann Weeber, a szentséges császári és királyi felség felső-magyarországi örökös patikusa és főorvosa, ezen időben pedig Eperjes[27] szabad királyi város bírája.
A szerző Johann Weber (1612–1684), Eperjes város bírája (1661–1667, 1675–1683), három királytükör[28] szerzője.
13.
Tractus de modo generalis concilii celebrandi per Guillelmum Durandum episcopum Mimatensem iussu Clementis quinti summi pontificis editus et concilio Viennensi oblatus. Parisiis [Párizs], 1671.
Értekezés az általános zsinat tartásának módjáról. Kiadta V. Kelemen pápa[29] parancsára Guillelmus Durantus mimati[30] püspök, és a vienne-i[31] zsinatnak ajánlotta.
A szerző ifjabb Guillaume Durand (+1328) francia kánonjogász, Mende püspöke (1296–1328). Az ajánlásban a Vienne városban tartott 15. egyetemes zsinatról (1311–1312) van szó, amelyen Durand a reformirányzatot támogatta.
14.
De reparanda ecclesiasticorum disciplina, oratio Gentiani Herveti, qua explicatur sextus canon concilii Chalcedonensis, qui situs est in distinctione 70. Gratiani, ex quo maxima ex parte pendet restitutio lapsae ecclesi(a)sticae disciplinae. (Címlap nélküli, 1600 előtti.)
Az egyháziak képzésének megújítása, Gentianus Hervetus beszéde, mely a khalkédóni[32] zsinat 6. kánonját fejti ki, amelyik a Gratianus(-féle kánongyűjtemény)[33] 70. szakaszában van, amelytől legnagyobb részben függött a megromlott egyházi képzés helyreállítása.
A szerző Gentien/Gentian Hervetus (1499–1584) francia, katolikus teológus. Részt vett a tridenti zsinaton (1545–1563), ahol több beszédet is mondott (és talán ezt is). A Decretum Gratiani egy 1140 körül készült kánonjogi gyűjtemény, a bolognai egyetemen gyakorlati teológiát tanító Gratianus műve, amelyben a hatályos egyházjogi szabályok, kánonok összhangjára törekedett, és ez az egyházjogi törvénygyűjtemény (a Corpus juris canonici) első része lett. Ennek 70. szakasza a khalkédoni zsinat (451) 6. kánonját idézi, amely tiltja, hogy egy klerikust más egyházmegye püspöke szenteljen fel.
15.
Operum reverendi et clarissimi theologi domini Ioannis Brentii praepositi Studtgardianu tomus tertius. Tubingae [Tübingen], 1578.
A tisztelendő és igen jeles teológus, Ioannes Brentius stuttgarti prépost műveinek harmadik kötete.
A szerző Johannes Brenz (I. Brentius, 1499–1570) német evangélikus teológus. 1518-ban a híres heidelbergi vitán ismerte meg Luther teológiáját. 1528-ban katekizmust jelentetett meg, amelynek a 2. kiadása (1535) már széles körben elterjedt. 1533-ban Stuttgartban[34] telepedett le és Württenberg vezető lelkésze lett. 1551-ben szerkesztette meg a Confessio Wittenbergicát (Württenbergi Hitvallás). 1552-től lelkész volt Schwäbisch Hallban,[35] ahol vezető reformátorrá vált. Melanchthonnal szemben védelmezte Luthert.
16.
Les commentaires de Cesar, de la Traduction de N. Perrot, sieur d’Ablancourt. Edition nouvelle, reveuä et corrigée. Amsterdam [Amszterdam], 1678.
Caesar kommentárjai Nicolaus Perrot, d’ Ablancourt ura fordításában. Új, felülvizsgált és javított kiadás.
A szerző Caius Iulius Caesar (Kr. e. 100 – Kr. e. 44) római hadvezér és politikus. Megmaradt két történeti munkája a hét könyvből álló De bello Gallico (Feljegyzések a gall háborúról), amelyet Kr. e. 51-ben jelen meg, és a három könyves De bello civili (Feljegyzések a polgárháborúról), amelyet Kr. e. 45/44-ben adott ki.
Nicolas Perrot d’Ablancourt (1606–1664) irodalmár, a Francia Akadémia (Académie française) tagja volt. 1637 és 1662 között számos klasszikus ógörög és latin, valamint spanyol kötetet fordított francia nyelvre. A szövegeken stílusmódosításokat, kifejezés-korszerűsítéseket végzett (Caesarén is), amelyet kortársai nem fogadtak el: ők ragaszkodtak a forrásszövegek eredetiségéhez.
Possessor: Josephy Oendenmatter Biroi.
17.
Statua regni Poloniaein ordinem alphabeti digesta. A Joanne Herburto de Fulstin. […] Prostant Dantisci apud Aegidium Iasonum Waesbergae et Varsauiae apud Ioannem Tobiam Kieller. [Gdańsk–Varsó][36] 1693.
A lengyel királyság törvényei. Abc-sorba rendezte Fulstin-i Joannes Herburtus.
A szerkesztő Jan Herburt z Felsztyna (1524–1577) lengyel jogász, történész és író, sanoki[37] várnagy és przemyśli[38] kapitány (1572–1573). A törvénykönyv eredeti, első kiadása 1563-ban jelent meg.
18.
Theatrum historicum theoretico-practicum, in quo quatuor monarchiae magnae, omnesque reges et imperatores, qui in illis regnarunt, nova et artificiosa, methodo describuntur, omniaque ad oeconomicum politicum et ecclesiasticum accomodantur autore Christiano Matthiae, sacrosanctae theologiae doctore… Francofurti–Lipsiae [Frankfurt, Lipcse], 1694.
Elméleti és gyakorlati történelmi tárház, melyben négy nagy ország, valamint az összes király és császár, akik azokban uralkodtak, új és művészi módszerrel van leírva, és mindezek a gazdasághoz, a politikához és az egyházi élethez vannak igazítva a szerző, Christianus Matthiaeus, a szent teológia doktora által…
A szerző Christian Matthiae (más néven Matthiä Carsten Thiessen 1584–1655) német evangélikus teológus, az altdorfi[39] egyetem professzora, majd meldorfi[40] főlelkész.
A címoldalon egy possessor tintával írott neve olvasható azzal, hogy a kötet a könyvtárához tartozik: Ex Biblioth. Antonii Roty de Barkocz 1756.
Az, hogy e kisvárosi gimnázium bibliotékájában 323 régi könyv van, több szempontból is figyelemre méltó, ahogyan mindenekelőtt az is, hogy a mindenkori könyvtárosok, a reáliskola és a gimnázium igazgatói a történelem kis és nagy viharai között is megóvták ezeket a jövő számára.
Természetesen szükség lenne arra, hogy megtörténjen ezeknek a könyveknek a teljes körű könyvészeti feltárása, elemzése és főképpen: szaktudományos bemutatása. Remélhető, hogy ez néhány új adalékkal hozzájárul majd ahhoz, hogy azonosíthatók legyenek a possessorok is (életútjukkal, tanulmányaik helyszíneivel, könyvhasználatukkal), s talán az is megtudható lesz, hogy e könyvek mikor, milyen körülmények között és ki vagy kik által kerültek a gimnázium tulajdonába.
[1] A possessor a könyv tulajdonosa.
[2] Bázel város Svájc északnyugati részén. Egyetemét (amely ma is működik) 1460-ban alapították. A várost 1529-ben érte el a reformáció. Ekkor a katolikus püspök elmenekült.
[3] Frankfurt Németország Brandenburg szövetségi államának nagyvárosa az Odera folyó partjain. A várost 1530 körül érte el a reformáció. Jelentős vallási központ lett: 1531–1546 között a protestáns fejedelmek több konventet tartottak itt. 1506-ban alapított egyeteme 1811-ig működött.
[4] Heidelberg Németország Baden-Württenberg tartományának nagyvárosa. 1386-ban alapított egyeteme (többszöri kisebb megszakításokkal) jelenleg is működik. A 16. században itt is a kálvinizmus lett a domináns vallás, és az egyetem nagy jelentőségű kálvinista iskolává fejlődött. 1563-ban itt jelent meg a Heidelbergi Káté, amely a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza.
[5] Csepcsany falu első említése 1262-ben történt Turóc vármegyei faluként. Ma Nagycsepcsény néven szlovákiai kisközség.
[6] Neopoli: Besztercebánya. A középkori Magyar Királyság egyik jelentős bányavárosa volt, amelyet a 13. században németek alapítottak. Nyomdája évszázadokon át működött.
[7] Philipp Melanchthon (Melánchton Fülöp 1497–1560) német reformátor teológus, Luther Márton munkatársa.
[8] Cluny kisváros Franciaország burgundiai részén. Bencés apátságát 910-ben alapították. Évszázadokon át számos egyházi reform indulásának színhelye volt. A 12. században 500 (!) szerzetes élt a falai között. Jelentős papírkészítő és bőrmegmunkáló műhelyekkel rendelkeztek, amelyek termékeit századokon át incunabulumok (ősnyomtatványok) és nyomtatott könyvek készítéséhez használták fel. Híres katolikus apátságát a hugenották 1562-ban kirabolták. Ekkor sok kora középkori kódex, oklevél, nyomtatvány semmisült meg.
[9] A Bibliander jelentése: a könyv embere; könyvet szerető; könyves.
[10] Zwingli, Ulrich (1484–1531) svájci reformátor, a református egyház egyik alapítója.
[11] A tridenti zsinatot 1545 és 1563 között tartották. A katolikus egyház történetének egyik legfontosabb eseménye volt.
[12] Nürnberg nagyváros Németországban a Bajor Szabad Állam északi részén. A középkorban fontos egyetemi, kereskedelmi és evangélikus vallási központ, valamint birodalmi székhely volt. Itt, a birodalom harmadik legnagyobb városában őrizték a császári jelvényeket.
[13] Karlstadt kisváros Németországban, a Bajor Szabad Állam északnyugati részén. 1483 előtt itt született Andreas Karlstadt reformátor.
[14] Noricum római provincia volt kb. a mai Ausztria területén.
[15] Köln Németország negyedik legnagyobb városa az Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartományban. Egyetemét 1388-ban alapították. 1582-ben egy, a reformáció itteni terjedése szempontjából érdekes esemény történt: a város érseke kilépett a katolikus egyházból és feleségül vett egy protestáns hitre tért volt apátnőt. Ezt követően 1583-tól öt éven át tartott az ún. kölni háború, amelynek vallásfelekezeti vonatkozása is volt.
[16] Azaz szerkesztette.
[17] Liége (Lüttich, Leodium) ma Belgium tartományi fővárosa, többségében katolikus lakossággal.
[18] Altötting ősi kisváros Németország felső-bajorországi részén. Egy 1489-ben történt „csoda” révén ma is jelentős zarándokhely.
[19] Lyon jelentős nagyváros Franciaországban. 1170-ben a valdens egyház alapításának a helyszíne volt. A 16. századtól híresek voltak a nyomdái és az ispotályai (kórházai). 1553-ban itt jelent meg Bakfark Bálint szólólantra komponált műve, a Lyoni lantkönyv. A vallásháborúk alatt számos támadás érte a várost.
[20] Ez a kötet a mű egyik későbbi kiadása.
[21] Meissen Németország Szászország tartományában fekvő középváros, amely a porcelángyártásáról ma is világhírű. A várost a huszita háború alatt sok kár érte, 1447-ben teljesen leégett.
[22] Marburg Németországban Hessen tartomány fővárosa. 1527-ben itt alapították az első protestáns egyetemet, a Philipps-Universität Marburg lett az egyike az öt egyetemi városnak (Freiburg, Göttingen, Heidelberg, Tübingen). 1529-ben az itteni egyetemen volt az ún. marburgi vita Luther Márton és Zwingli Ulrik között. Később e vita következményeként különült el teljesen az evangélikus és a református vallás.
[23] Wittenberg: város Szász-Anhalt tartományban. 1502-ben Bölcs Frigyes választófejedelem alapította az első egyetemét, a Leucoreat. Luther Márton itt töltötte élete nagy részét, tanított az egyetemen, és művei többségét is itt írta.1537-ban itt készítette el és tette közzé a vártemplom ajtaján hittételeit. Ezzel indult el a reformáció. A város mai neve Luther tiszteletére 1938-tól Lutherstadt Wittenberg.
[24] Hamburg Németország északi részén, az Elba folyónál fekvő, önálló városállam. Püspökségét 831-ben alapították. 1522-től a lakosság az evangélikus vallást követte.
[25] Digeszták: Justinianus császár (482–565) törvénygyűjteménye, a Corpus Iuris része.
[26] Lőcse ma szlovákiai város.
[27] Eperjes ma szlovákiai város.
[28] A királytükör (vagy fejedelmi tükör) olyan, az ókorban, majd a középkorban és még a reneszánsz idején is készített (írott) és használt tanító célú mű, irodalmi műfaj, amely a leendő uralkodó számára fogalmazza meg az eszményi államfő szerepét és kötelezettségei és intelemjellegű tanácsokat ad az uralkodáshoz. Nemcsak trónörökösök, hanem más arisztokrata ifjak számára is készítettek hasonló műveket. (Irodalmi műfajú tükör pl. Kölcsey Ferenc Parainesis című munkája, amelyet unokaöccse, Kölcsey Kálmán számára írt. A magyar trónörökösöknek is készültek királytükrök, először Imre herceg számára.)
[29] V. Kelemen (eredeti neve Bertrand de Goth, 1264–1314). A 195. pápa volt. Rómából Avignonba tette át a pápai székhelyet. A vienne-i zsinaton határoztak a templomos lovagrend megszüntetéséről.
[30] Mimat: hegy a Franciaország déli részén fekvő régióban, Mende város mellett.
[31] Vienne Franciaország délkeleti részén fekvő történelmi város, középkori zsinati székhely.
[32] Khalkhédón (magyarul Kalcedón), ma Kadiköy, Törökországban a Boszporusz partján, Konstantinápollyal szemben található.
[33] Gratianus (1075–1080 körül – 1145–1147 körül) itáliai kánonjogász. E műve hosszabb címe: Concoratia discordantium canonum.
[34] Stuttgart Németország Baden-Württemberg tartományának fővárosa. 346-ban alapították.
[35] Schwäbisch Hall középváros Baden-Württemberg tartományban. Itt született és munkálkodott Johannes Brenz reformátor teológus.
[36] Gdansk Lengyelországban a Pomerániai vajdaságnak a székvárosa. Lakosai 1526-ban lettek protestánsok. A város az évszázadok folyamán számos jelentős történelmi esemény színhelye volt. Az 1573-ban elfogadott országgyűlési határozat, az ún. Varsói Konföderáció (Konfederacja warszawska) a lengyel nemesség számára lehetővé tette a szabad vallásgyakorlatot – meghatározott felekezetekre vonatkozóan –, korlátozva ezzel a katolicizmust, valamint Varsót jelölte meg a királyválasztás helyeként.
[37] Sanok középváros Lengyelország délkeleti részén, a San folyó partján.
[38] Przemysl lengyelországi város a San folyó két partján. Híres egykori erődrendszere, amelynek az I. világháborúban volt nagy szerepe. A reformáció óta multikulturális település, számos hitfelekezetű lakossággal.
[39] Altdorf Németországban, a Bajor Szabad Állam délkeleti részén lévő középváros.
[40] Meldorf Németország Schleswig-Holstein tartományában lévő kisváros.
József Tölgyesi: Book treasures from the 1500s and 1600s at the Kisfaludy Secondary School in Sümeg
The predecessor of the secondary school in the small town was founded by an initiative and financial support of a local merchant and patron Vince Ramassetter in 1857. Thanks to the permanent support from the local community as well as the outstanding pedagogic performance of the teachers, the school was upgraded to secondary grammar school by the end of the first third of the 20th century, and the progress has continued unbroken ever since: now 28 teachers educate 241 students, many of them live in students’ hostel and participate in extracurricular activities.
The library of 28 095 items plays a significant role in knowledge transfer. Teacher librarians at that time managed to preserve 323 antique books of historic interest from the period between the 16th and 18th centuries, including 11 and 14 books, most of them written in Latin language, printed in the 16th and 17th century, respectively. This paper briefly introduces the school and the library, followed by 18 works. These books are true treasures not only of the school and the small town but also the entire nation.
Multimédia tartalom:
Szólj hozzá:
Kérem, jelentkezzen be!
Hozzászólások: