Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Dömsödy Andrea: A könyvtár-pedagógia és kapcsolódásai

Nyomtatási nézet

A könyvtár-pedagógia, mint önálló interdiszciplináris terület Ma­gyar­or­szá­gon az 1970-es évek elején jelent meg a szakirodalomban. Kezdetben még az olvasáspedagógia kifejezéssel illették, majd sokáig együtt élt a két meg­ne­ve­zés, mára viszont az olvasáspedagógián elsősorban az ol­va­sás­ta­ní­tást ma­gá­ban foglaló tudományterületet értjük,[1] melynek természet­szerűleg szo­ros kapcsolata van a könyvtár-pedagógiával mind az olvasás gya­ko­rol­ta­tá­sa, mind az olvasóvá nevelés területén.

Zsolnai József az 1970-es években publikált, a könyvtár-pedagógiával, mint tudományterülettel foglalkozó írásában hatféle lehetséges jelentését adja a fogalomnak. A kifejezés szerinte jelentheti:

 

–       „A könyvtárosoknak a könyvtárakban folytatandó gyakorlati pedagógiai tevé­kenységét;

–       a könyvtárvezetők és könyvtárosok (beleértve azokat is, akik nem az olvasó­szol­gálatban dolgoznak) pedagógiai célkitűzéseknek alárendelt szemléletmódját munkájuk tervezése, szervezése, ellenőrzése során;

–       felölelheti a nem könyvtári kultúraközvetítőknek a könyvtárakra orientáló szem­lé­let­módját és tevékenységét;

–       továbbá a fentieket vizsgáló kutatás területét és feladatkörét;

–       jelölhet egy még ezután kibontakozó határtudományt;

–       végül – egy később, a könyvtárosképzésben oktatandó – tantárgyat mint elsa­já­tí­tandó tevékenység- és ismeretrendszert.”[2]

 

Ebből a felsorolásból hiányzik az a terület, ami ma a leghangsúlyosabb, a könyvtárhasználat iskolai tanítása és felhasználása. Bár a harmadik pontban az iskola te­vé­keny­sége is benne van, de inkább az orientáló szerep a hangsúlyos, a mai oktatásival szemben. Ez a példa is mutatja, hogy az 1970-es években a könyvtár-pedagógia fogalmának megjelenésekor a szak­i­ro­da­lom­ban el­ső­sor­ban a közművelődési könyvtárakkal kapcsolatban, inkább népművelési meg­kö­ze­lí­tés­ben volt használatos.

A pedagógiának minden más tudományterülettel van kapcsolata, hiszen minden tanulási témává tehető. A könyvtártudománnyal való kapcsolata viszont ettől sokoldalúbb, hiszen nem csak könyvtárhasználóvá nevelésről és könyvtárhasználati ismeretek tanításáról van szó, hanem a könyvtár-pe­da­gó­giai módszerek tanításban való alkalmazásáról, azok személyiségfejlesztő és tanulást segítő hatásainak felhasználásáról. A könyvtár-peda­gó­giáról ugyan­úgy mint a pedagógiáról elmondható, hogy szinte minden tudománnyal és tudományterülettel van kapcsolata. Adódik ez abból a jellegzetességből, hogy a tudományok vitáinak, eredményeinek nagyobbik része publikált do­ku­men­tu­mok­ban férhető hozzá, így a tudományok saját (sokszor sajátos) szakirodalmi rendszerrel és kézikönyvekkel rendelkeznek. Így minden tanulási témává tett területnek lehetnek könyvtár-pedagógiai céljai. Ettől szorosabban értelmezve a tudományokkal való kapcsolatát is sokféle diszciplínát találunk, mely közvetlenül segíti a könyvtár-pedagógiai tevékenységet, vagy amelyet a könyvtár-pedagógia segít, vagy bizonyos esetekben mindkettő fennállhat. Ugrin Gáborné egy írásában kísérletet tett a tárgyalt terület és kapcsolatainak egyszerű felvázolására. A szerinte szóba jöhető területekről ábrát is közölt művében (1. ábra).

1. ábra

1. ábra Ugrin Gáborné vázlata a könyvtár-pedagógiáról[3]

 

Ebben az ábrában még más területek is elhelyezhetők, mint például az olvasásszociológia, könyvtártudomány, óvodapedagógia, mint kapcsolódó terület és az olvasóvá nevelés, mint beletartozó részterület. A 2. ábrán kísérletet tettünk a kapcsolódási pontok kiegészítésére, konkretizálására. Természetesen ez az ábra sem teljes, hiszen mint korábban volt már róla szó, szinte minden terület kapcsolatba hozható a könyvtárral és így a könyvtár-pedagógiával. Itt inkább azokra a tudományterületekre helyeztük a hangsúlyt, melyek a könyvtár-pedagógiai munkát és annak fejlesztését segítik.

Zsolnai József az 1990-es években készített pedagógiai rendszerében is szerepeltet a könyvtár-pedagógia tárgykörébe tartozó diszciplínákat, is­me­ret­kö­röket. (Ezeket kigyűjtve ld. 3. ábra. Azon címszavak értelmezése, melyek Zsolnai felosztásában nincsenek meghatározva eltérhetnek a műben szándékolt jelentéstől.) A felosztás megértéséhez hozzásegít, ha figyelembe vesszük azt, hogy Zsolnai különbséget tesz többek közt a “pedagógiai valami” és a “valaminek a pedagógiája” között. A pedagógiai valami funkciója a pedagógia világának minél pontosabb és sokoldalúbb leírása, a valaminek a pedagógiája pedig a valamit teszi tanulási témává.[4]

A pedagógiai kulturológia (mint egyik pedagógiai alaptan) feladata a pedagógiai keretek közötti kultúraelsajátítás leírása, elemzése. Ez a terület az alaptanok közé sorolható, hiszen a kultúra és az értékek elsődleges tanulási témák és alapozó funkciót töltenek be a tanítás- és tanulás folyamatát, a tantervelméletet és a taneszközelméletet tekintve. Alapozó jellege a könyv­tár-pedagógia területén hangsúlyosabb, hiszen a kultúraelsajátítás egy spe­ci­á­lis területével foglalkozik, így erős művelődés- és olvasásszociológiai meg­a­la­pozottságot igényel. A könyvkiadás-, multimédia- és sajtótan pe­da­gó­gi­ai szempontú vizsgálata pedig (amennyiben kialakulnak, megerősödnek) a könyvtár-pedagógiai tapasztalatok segítségével fejlődhet, módszeres ku­ta­tá­sai pedig a könyvtár-pedagógiai tevékenységre hathat majd fejlesztően.

 

2. ábra

 

2. ábra A könyvtár-pedagógia és kapcsolódásai

 

A könyvtárak célja nem azonos a könyvtár-pedagógia céljával. A könyv­tá­rak csak elvileg nyújtják minden állampolgárnak ugyanazt, a gyakorlatban ezt befolyásolja az állampolgárok azon tudása, melynek fejlesztése a könyv­tár-pedagógia feladatkörébe tartozik. Ilyen tudásbeli különbség lehet pél­dául az, hogy az egyén ismeri-e a könyvtárak szolgáltatásait (Tudja-e, mit várhat/kaphat egy könyvtártól?), vagy tud-e az igényeinek megfelelő in­for­má­cióhordozót választani és annak tartalmát fel tudja-e dolgozni. Így a könyvtár-pedagógia egyik általános célja, hogy a művelődési esélyek de­mok­ra­­tizálásában részt vegyen (természetesen itt a könyvtárak nyújtotta mű­ve­lő­dé­si lehetőségekre gondolunk). Így a pedagógiai tevékenységhez ismernünk kell az olvasók társadalmi helyzetét, művelődési viszonyait. Ebben segíti a könyvtárosokat, pedagógusokat és a folyamatban részt vevő más közvetítőket a művelődésszociológia és az olvasás­szociológia,[5] melyek eredményeinek pe­­dagógiai szempontú értelmezése is szükséges.

Itt térünk ki arra, hogy nem indokolt egy elméleti felosztásban a do­ku­men­tumtípusok ily mértékű szétválasztása (különösen a fejlődés kezdeti stá­di­umában nem), még akkor sem, ha használatuk erősen különböző is, hiszen az egyes dokumentumtípusok és elterjedtségük a korral változik. A pe­da­gó­giai gyakorlat és a könyvtár-pedagógiai célok inkább átfogó, össze­ha­son­lító elemzéseket igényelnek, tesznek indokolttá. A (könyvtári) do­ku­men­tu­mok funk­ciója viszont változatlanul az információközvetítés (in­for­má­ci­ó­hor­dozás) marad még akkor is, ha bizonyos típusok könnyebben, több esetleg struk­tu­rál­tabb információt képesek nyújtani. Pedagógiai megközelítésben min­de­gyik­kel az a célunk, hogy megtanítsuk adekvát használatát (esetleg elő­állí­tá­sát). A megkülönböztetés esetleg a felhasználó számára nem rögzített, hanem sugárzott műsoroknál lehet indokolt.

Zsolnai az alapozó interdiszciplináris pedagógiák közt különbséget tesz az adott tudomány megítélése szerint. Az elfogadott tudományokkal határos területként említi a pedagógiai információtant, melyet a könyvtártan a dokumentalisztika, a szabványosítás és a számítógépes hálózatok, rendszerek integrációjaként határoz meg. Az informatika pedagógiai vonatkozásainak vizsgálatát az információrobbanás miatt tartja fontosnak, hiszen kiemelt pedagógiai feladat azóta az információs technológiákra való felkészítés. A pe­dagógiai információtan lényegének a fogyasztók számítógépes in­for­má­ci­ó­feldolgozási tudásának kialakítását tartja, mely meghatározás nem ad teret a nem számítógépes információs rendszereknek és in­for­má­ci­ó­for­rá­sok­nak, és az előző és a következő jellemzőknek is csak egy szeletét adja. A pedagógiai információtan feladatai közé sorolja viszont a bibliológia és az in­for­matika pedagógiájának iskolai realizálásához szükséges feltételek kimunkálását.

Az alapozó interdiszciplináris pedagógiák másik csoportja a tudományos-művészi jellegű területekkel való kapcsolódás. Ezek közé sorolja a pedagógiai literatúrát és a pedagógiai médiatant. Ezeket mi sem tekintjük a könyvtár-pedagógia részterületeinek, de kapcsolódásuk szükségszerű. A pedagógiai literatúra alatt azt az ismeretkört érti, mely többek között az irodalom nevelő (mintanyújtó) hatásainak feltárásával foglalkozik. Ezt ki kell még egészíteni azzal, hogy nemcsak a szakirodalom, hanem a szépirodalom is gyakran betölt ismeretközvetítő szerepet is. Ilyen célú felhasználás a történelmi regények és útleírások kapcsán a legelterjedtebb jelenlegi oktatási gyakorlatunkban. Így az állomány egyes műveinek ismerete (katartikus hatásukra és információtartalmukra vonatkozóan egyaránt), a szépirodalom tartalmi feltárása a könyvtár pedagógiai (mind nevelési, mind oktatási) célzatú felhasználását és annak hatékonyságát támogatja. A pedagógiai médiatan azáltal, hogy feltárja a tömegkommunikáció befolyásolási technikáit (és iskolai adaptációs lehetőségeit is) megalapozza azt a te­vé­keny­sé­get, mellyel a pedagógusok felkészítik a tanulókat az információk kritikus fogadására és feldolgozására. Ilyen módszer lehet az új in­for­má­ci­ó­hor­dozók (pl.: videó) előállítása az iskolai könyvtárban. Az információk kritikus és szelektív kezelésére felkészítés viszont nem választható szét do­ku­men­tum­tí­pu­sonként, hiszen az adekvát forrás ki­vá­lasz­tá­sához ismerni kell az egyes dokumentumtípusok és műfajok információs értékét és a szerepüket az informálódás rendszerében, melyhez össze­ha­son­lí­tá­sokra van szükség.

A pedagógiai könyvtártant, mely témánkhoz a legszorosabban kap­cso­ló­dik, a problémaérzékenyítő pedagógiák közt helyezi el, melyek szerepe a pedagógiai problémák megoldásának segítése. Az ebbe a csoportba tartozó tudományokat azzal is jellemzi Zsolnai, hogy a pedagógiától távol álló területek, mellyel a könyvtártudomány esetében nem tudunk egyetérteni, hiszen a könyvtár az iskola tanulási forrásközpontja. A könyvtártan (bib­li­o­ló­gia) pedagógiai szempontból kitüntetett területének a tájékoztató- és ol­va­só­szol­gálatot (melyek pedagógiával való közös halmazát nevezi könyvtár-pedagógiának), az osztályozástant és a bibliográfiát tartja. “A pedagógiai bibliológia tárgya az iskolának mint tanulási forrásközpontnak az életre hívása, benne a könyvtári dokumentumok, dokumentumtípusok címleírási és osztályozási kérdései, továbbá az iskola keretei között a könyv-, a sajtó- és a könyvtárhasználat tanulási kérdéseinek megalapozása, beleértve a katalóguskészítés és katalógushasználat, valamint a bibliográfiakészítés és bibliográfia­használat témáit is.”[6] Ebben a meghatározásban Zsolnai József indokolatlanul leszűkíti a könyvtártan pedagógiai feladatait, területeit az iskolai könyvtárra, pedig korábbi munkássága során már elemezte az olva­só­szol­gálat közművelődési könyvtári lehetőségeit, ezen kívül pedig a könyvtárral kapcsolatban csak a hagyományos dokumentumtípusokkal szá­mol. Mint a 3. ábrán is látszik a pedagógiai bibliológia által meg­a­la­po­zan­dó stratégiai jellegű ismeretkörök közül csak négy részterületet emel ki. Ebből kettő dokumentumtípus, melyek helyett időtállóbb kifejezés lenne a dokumentumok használatának pedagógiája (melyet itt mi a szóhasználat hagyományának megfelelően csak könyvhasználatnak nevezünk a könyvtár kifejezés használatának analógiájára). A másik két kifejezés szétválasztása pedig szintén nem indokolt, mint azt korábban az iskolai könyvtár meghatározásánál már kifejtettük. Pozitív viszont, hogy ez a felosztási rendszer azt is kiemeli, hogy a könyvtár-pedagógia stratégiai jellegű területei alapozóak a tanítástant, a tanulástant és az egyes tantárgypedagógiákat tekintve is.

 

3. ábra Zsolnai József pedagógiai rendszertanából a könyvtár-pedagógiával kapcsolatos részek

 

IV. Alapozó pedagógiák, ill. pedagógiai alaptanok 44. p.

3. Axiológiai és kulturológiai alapozást jelentő pedagógiák ill. alaptanok 77. p.

3.2. Pedagógiai kulturológia (pedagógiai kultúratan) 78. p.

pedagógiai könyvkiadástan

pedagógiai multimédiatan

pedagógiai művelődésszociológia

pedagógiai művelődéstan

pedagógiai olvasásszociológia

pedagógiai sajtótan

...

V. Határos szemléletmódok révén szerveződő, alapozó szerepű interdiszciplináris pedagógiák 105. p.

8. Tudományos jellegű interdiszciplináris pedagógiák 107. p.

Pedagógiai információtan 117. p.

9. Tudományos-művészi jellegű interdiszciplináris pedagógiák 144. p.

9.3. Pedagógiai literatúra 146. p.

9.4. Pedagógiai médiatan 147. p.

sajtópedagógia

rádiópedagógia                                   életkorpedagógiai szempontból

televízió-pedagógia

10. Problémaérzékenyítő, heurisztikus, heteronóm szemléletmódok következtében szerveződő pe­dagógiák 152. p.

10.1. Pedagógiai bibliológia 153. p.

könyvtár-pedagógia (tájékoztató- és olvasószolgálat pedagógiai vo­nat­ko­zá­sai)

megalapozza:

 

iskolai forrásközpont

könyvhasználat

könyvtárhasználat

sajtóhasználat


tanítástant

pedagógiáját          tanulástant

tantárgypedagógiát

 

 

VI. Fokális szerepű (fókuszban lévő) pedagógiák 164. p

2. Szemléletmódok (metszetek) alapján szerveződő pedagógiák 173. p.

2.2. Kulturológiai pedagógiák 182. p.

anyagi kultúra pedagógiája

informatika pedagógiája

szociális kultúra pedagógiája

sajtóhasználat pedagógiája

szellemi kultúra és lelkiség pedagógiája

könyvhasználat pedagógiája

könyvtárhasználat pedagógiája

tradicionális kultúra pedagógiája

mesepedagógia

autonóm kultúra pedagógiája

mozgókép (film és videó) pedagógiája

tudománypedagógia (189. p.)

heteronóm kultúra pedagógiája

szórakozás pedagógiája

intézményes kultúra pedagógiája

könyvtár-pedagógia

közművelődés pedagógiája

2.10. Kommunikációs pedagógiák 208. p.

tömegkommunikáció pedagógiája

rádiózás pedagógiája

televíziózás pedagógiája

sajtó pedagógiája

sajtóműfajok alkotáspedagógiája

sajtóolvasás, sajtófeldolgozás pedagógiája

sajtószerkesztés pedagógiája

bibliológia pedagógiája

könyvhasználat pedagógiája

könyvtárhasználat pedagógiája

3. Szerveződési módok mentén létesülő pedagógiák 214. p.

3.4. Integrációs pedagógiák 222. p.

3.4.2. Tantárgypedagógia 224. p.

 

 




Zsolnai szerint a pedagógiai tudás működéséhez háttértudásra van szükség a szakemberek képességeiben, attitűdjeiben, melyet a fokális szerepű pe­da­gó-­

 

4. ábra

 

4. ábra A kultúra rendszere Zsolnai felosztásában[7]

giák adhatnak meg. A fokális pedagógiák közül a szemléletmódok metszetei alapján létrejött ismeretkörök kapcsolódnak közvetlenül a könyvtár-pedagógiához, mert ezek közé sorolja a kulturológiai pedagógiákat (melyeket három szempontból is feloszt ld. 4. ábra) és a kommunikációs pedagógiákat. A felosztásnak ebben a részében is feltűnő a do­ku­men­tum­tí­pu­son­kénti eltérő besorolás és bizonyos dokumentumtípusok hiánya.

A könyvtár-pedagógia meghatározása Helena Radlinska tömör de­fi­ní­ci­ó­já­ban: „A könyvtár-pedagógia az a tudomány, amely a könyvtári ne­ve­lő­ha­tá­sok alapjaival és módjaival foglalkozik.”[8] Ugrin Gáborné meghatározásában: „A személyiségfejlődésnek a könyvtári tevékenység során felmerülő vagy az egyébként meglévő, sajátos pedagógiai (nevelési és oktatási) kérdésekkel foglalkozó alkalmazott jellegű tudomány.”[9]

Ez utóbb két meghatározás általánosan megfogalmazott, így nem ele­gen­dő, a könyvtár-pedagógia fogalmának tisztázására. Bár Zsolnai tu­do­mány­fel­osz­tásában a könyvár-pedagógia a következő meghatározástól szűkebb értelmezésben szerepel, mégis itt indokoltnak tartjuk a fogalom kiterjesztését azokra a területekre is, ahol kapcsolódási pontok jöhetnek létre a könyvtártudomány és a pedagógia közt pedagógiai megközelítésben. (Ezalól talán csak egy kivétel van, melyet könyvtártudományi meg­kö­ze­lí­tés­nek nevezhetünk, nevezetesen az a terület, mely a pedagógia tartalmi fel­tá­rá­sát, osztályozását érinti.) Tesszük ezt azért, mert egyrészt elválaszthatatlanok, másrészt mert a könyvtár-pedagógia maga sem egy teljesen kimunkált disz­ciplína, így nem indokolt további önálló is­me­ret­kö­rök­re bontása. A cél inkább az összekapcsolható és felhasználható területek integrálása egy szemlélet és célrendszer köré. Részletesebben és tágabban körülhatárolva a diszciplína területeit a fentiek és a továbbiak alapján a következő meghatározását adhatjuk a könyvtár-pedagógiának:

 

1. A könyvtárban vagy könyvtári dokumentumok felhasználásával való is­meret­szer­zéssel, ismeretközvetítéssel, információkereséssel foglalkozó pe­da­gógiai elmélet és gyakorlat. A könyvtár gyűjteménye, szolgáltatásai és a könyvtár használói közötti közvetítő tevékenység. Közvetlen célja a könyv­tári dokumentumok és szolgáltatások sokoldalú, gyakorlatias és él­mény­szerű meg­ismertetése. Hosszabb távú célja a könyvtárak, a könyvtári do­ku­men­tu­mok, szolgáltatások és az informálódás szükségletének felkeltése és ezáltal könyvtárhasználóvá nevelés.

2. A könyvtárhasználó, tanuló személyiségfejlődésének a könyv­tár­hasz­nálat, infor­má­lódás során való előmozdításával foglalkozó tudományterület.

3. A könyvtárhasználat tantárgy tanításának-tanulásának és a kapcsolatos nevelési feladatok ellátásának módszereivel foglalkozó pedagógiai tu­do­mányág. Egyfajta tantárgy­pe­dagógia, melynek feladata az is, hogy könyv- és könyvtárhasználati ismereteket  a tanítási-tanulási folyamatban elhelyezze.

4. A könyvtári munkafolyamatok nevelési céloknak és/vagy nevelési-ok­ta­tási intézmények tevékenységének alárendelt tervezése, szervezése, vég­zése.

5. A könyvtár-pedagógia másik fontos területe a pedagógusok és könyv­tá­rosok felkészítése a könyvtárhasználat tanítására és a könyvtár hasz­nál­ta­tá­sára mind szakmai mind módszertani szempontból.

 

Érintettük már a könyvtár-pedagógia olvasáspedagógiával való kap­cso­latát. Itt még egy területre térünk ki utalásszerűen jelezve azt, hogy a kap­csolódási pontok sora elég hosszú, mint azt Ugrin Gáborné vázlata is mutatta.

A könyvtár-pedagógia a tantárgypedagógiával több oldalról is összefügg. Az egyik, talán kidolgozottabb kapcsolódási pont a könyvtárhasználat ta­ní­tá­sának módszertana, mely ennek a sajátos tantárgy oktatásához ad irány­mu­tatást, segítséget, tehát egyfajta tantárgypedagógia. A másik terület, mely még kidolgozásra és helyenként elfogadtatásra is vár, az egyéb tárgyak módszertana, ahol a könyvtár-pedagógia helyet kell kapjon, mint egy le­het­sé­ges és támogatott módszer, eszköz. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a könyvtár-pedagógiai tartalmak közt vannak olyan területek, melyek a szak­tárgy kompetenciájába tartoznak, a másik pedig az, hogy a hosszútávú célok megvalósítása tantárgyközi feladat.

 

A dolgozat további fejezetei részletesen kitérnek a könyvtár-pedagógiai célrendszerre, célokra, a könyvtár-pedagógiai nevelési és oktatási tar­tal­mak­ra, a módszertani alapelvekre és néhány kiemelt módszerre.

 

 

Jegyzetek



[1] A legújabb pedagógiai lexikon is így definiálja. A. Jászó Anna: Olvasáspedagógia = Báthory Zoltán – Falus Iván (Főszerk.): Pedagógiai lexikon III., Bp., 1997., 58. p.

[2] Zsolnai József: A könyvtárpedagógia körvonalai = Könyvtári Figyelő, 1972. 1. sz., 100-101. p.

[3] Ugrin Gáborné: Könyvtárpedagógia = Iskolakultúra, 2000. 4. sz., 61. p.

[4] A leírási különbségekről bővebben: Zsolnai József: A pedagógia új rendszere címszavakban, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996., 39-42. p.

[5] Tánczos Gábor: A közművelődési könyvtár pedagógiai funkciói – nevelésszociológiai meg­kö­ze­lítésben = Pedagógiai Szemle, 1971. 2. sz., 120. p.

[6] Zsolnai József: A pedagógia új rendszere címszavakban, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996., 154. p.

[7] i. m.183. p.

[8] idézi: Vörös Klára: A könyvtár-pedagógia szakmódszertana = Könyv és Nevelés, 2001. 4. sz., 59. p.

[9] Ugrin Gáborné: Könyvtárpedagógia = Iskolakultúra, 2000. 4. sz., 61. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: