MARÓT KÁROLYNÉ – SZAKMÁRI KLÁRA: A BUDAI NAGY ANTAL GIMNÁZIUM KÖNYVTÁRÁNAK TÖRTÉNETE AZ ISKOLA ALAPÍTÁSÁTÓL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG (1937–1948)

Nyomtatási nézet

Marót Károlyné nyugalmazott könyvtárostanár, Budai Nagy Antal Gimnázium, Budapest

Szakmári Klára nyugalmazott könyvtárostanár, Budai Nagy Antal Gimnázium, Budapest

Tartalmi összefoglaló

Az 1937/38-as tanévben elindult az oktatás Budafok első gimnáziumában, amely az 1938-as Szent István évhez kapcsolódóan államalapító királyunk nevét vette fel. A város nagyon várt oktatási intézménye a premontrei rend irányításával kezdte meg működését. A gimnázium – a város vezetőinek hitét igazolva – nemcsak az iskoláztatás színvonalának emeléséhez járult hozzá, hanem igazi szellemi központtá is vált. Budafok ragaszkodását iskolájához jól mutatja, hogy a történelmi csapások ellenére mindig újrakezdték, mindig újrateremtették a gimnáziumot.

Az iskola alapítói számára magától értetődő volt, hogy nevelés és oktatás nem folyhat könyvtár nélkül. A kezdetektől szívügye volt az intézmény vezetőjének, Kolumbán Virgil (1887–1963) premontrei tanárnak a könyvtári gyűjtemény. Tanulmányunkban a gimnázium könyvtárának történetét kívánjuk bemutatni a kezdetektől az iskola 1948-as államosításáig. A közlemény része az oktatási intézmény – mai nevén Budai Nagy Antal Gimnázium – könyvára történetét 1937 és 2017 között bemutató önálló kötetnek.[1]

Az 1930-as évek közepén Budafok megyei jogú város állami gimnázium létesítését kérvényezte, melyet a Vallás- és Közoktatási Minisztérium elutasított. A Budapestre járó gimnazisták növekvő száma miatt dr. Záborszky Nándor polgármester a lakosság kérésére tovább kereste a megoldást, így merült fel a felekezeti, nevezetesen egy premontrei gimnázium létrehozásának lehetősége. A polgármester újabb kérvényben jelezte, hogy „…a gimnázium létesítéséhez minden szükséges feltétel megvan... az alkalmas épület, ... a felszerelések, könyvtárak és tanszerek ugyancsak rendelkezésre fognak állani”.

Az engedély megérkezett, s az intézmény az 1937–38-as tanévben elkezdte működését.

1801-től két premontrei prépostsága volt az országnak: Csorna és Jászóvár. Csornához tartozott a keszthelyi és a szombathelyi gimnázium, Jászóvár pedig Rozsnyó, Ungvár, Lőcse és Nagyvárad gimnáziumaiban gondoskodott az ifjúság tanításáról. A premontreiek kezdettől fogva egyesítették a kontemplatív és az aktív életmódot, ugyanakkor mindig készen állottak a kor kívánalmainak megfelelően akár új munkaterületeken is híven szolgálni az egyházat és hazánkat. Trianonnal Jászóvár prépostságának intézményei Csehszlovákiához és Romániához kerültek – s idővel megszűntek. Ezért a magyar kormány 1924-ben Gödöllőn egy premontrei reálgimnázium alapjait rakta le, majd – ígéretes továbblépésként – Budafokon engedélyezett egy újabb gimnáziumot. Az intézmény a Szent István-évfordulóra tekintettel első királyunk nevét kapta.[2]

Iskolai hatóságok

• Az intézet fenntartója: Gerinczy Pál dr. prelátus-apát, kormányzó perjel, a gödöllői premontrei kanonokrend főnöke
• Az iskola a Katolikus Középiskolai Főhatóság (KKF) igazgatása alatt áll, melynek elnöke: Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek
• Hitoktatási püspöki biztos: Büttner Ferenc dr. pápai kamarás, r. k. plébános
• Katolikus középiskolai főigazgató: Sthulmann Patrik dr. c. tankerületi kir. főigazgató
• Az állami felügyeletet gyakorolja: gróf Teleki Pál dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter
• Tankerületi kir. főigazgató: Kemenes Illés dr. budapestvidéki tankerületi kir. főigazgató

Az elcsatolt részek megszüntetett gimnáziumaiból kiváló tanárok érkeztek hozzánk, köztük az erdélyi, székely származású és mentalitású Kolumbán Virgil, akit a gödöllői gimnáziumból helyeztek át az induló Budafoki Szent István Gimnázium élére. Ő végezte az iskolaalapítás előkészületeit, szervezte meg az intézmény oktatási és nevelési tevékenységét eredményesen. A gimnázium a jó kezdet után egyenletesen és biztatóan fejlődött, a város életében gyökeret eresztett, annak részévé, Kolumbán Virgil pedig tősgyökeres budafokivá vált. Dinamikus lényének, társaságkedvelő magatartásának köszönhető, hogy a kezdő „albérleti” állapot után hamarosan készen állt a bővítéssel, emeletráépítéssel megnagyobbított gimnáziumi épület.[1]

Konkrét könyvtári feljegyzéseket, dokumentumokat nem találtunk – nem is találhattunk a háborús pusztítás miatt – a tárgyalt időszakra vonatkozóan. Forrásunk az iskolatörténeti anyag, melynek nagy részét az iskola 50. jubileumi ünnepségére készülve gyűjtötte közvetlenül a könyvtár, illetve az iskola. Ennek magvát 1937–1947-ig az igazgató, Kolumbán Virgil szerkesztette Évkönyvek adják.

Az Évkönyvek beszámolóiban sok olyan ismeretközlő, közművelődési programról, tevékenységről olvashatunk, melyek támogatták a könyvtár használatát, olvasásra ösztönöztek.

Mint az Értesítőből vett, a tanárok munkakörét leíró kimutatásból is kitűnik, a könyvekkel, a könyvtárral kapcsolatos teendők egy részét maga Kolumbán (a tanári könyvtár őre, az Erzsébet Segítő Egylet vezetője, az Ifjúsági Könyvtári Alap kezelője), másik részét a természettudományokban is járatos, ilyen tárgyakat is tanító bölcsészdoktor Bodnár Remig végezte a kezdeti években.

Az iskola kezdetben nagyobbrészt ajándékozással jutott könyvtári könyvekhez. Ez a szokás a rendi gimnázium meglétéig fennmaradt – s azt követően is találkozunk vele.

Tanárok, a fennhatóságok képviselői, a kerület polgárai – köztük több ismert nevű, jómódú gyáros (Törley, Keglevich stb.) különböző helyi, illetve országos vallási körök, polgári egyletek, könyvkiadók, szerzők ajándékoztak rendszeresen, támogatták így az iskolát. Nemcsak a könyvtárnak, hanem a jó teljesítményt nyújtó diákoknak is volt néhány támogatója, akik hol pénzösszeggel, hol könyvekkel járultak hozzá a kivételes teljesítményeket nyújtó tanulók elismeréséhez.

Az ígéretesebb kollekciók azonban azokban az években kerültek a diákok kezébe, amikor a felajánlott támogatás pénz volt, s abból a tanárok vásároltak a korosztálynak, az iskola nevelési céljainak megfelelő, értékesebb könyveket.

A tanári könyvtár nagyobb részét a tanárok válogatták, vásárolták – konkrét feljegyzésünk nincs, az adatokat emlékirat sem őrizte meg – de minden bizonnyal értékes, a szakmai-módszertani és nevelési munkájukat segítő alapkönyveket. (A későbbi konkrétumok erre engednek visszakövetkeztetni). Ha megnézzük a mindenből új beszerzésekre kényszerülő iskola vásárlásait, megállapítható, hogy sokat kapott a könyvtár. Például a tanári könyvtár értéke csaknem egyharmada annak, amit új bútorok beszerzésére költöttek, s az állomány értéke nagyobb, mint bármelyik szertár felszereléséé.

Az első évben azt sorolja fel az Értesítő,[2] hogy kik mennyi könyvet ajándékoztak a tanári, illetve az ifjúsági könyvtárnak: Stuhlmann Patrik dr. tankerületi királyi főigazgató 6, Kolumbán Virgil igazgató 6, Czermann Antal dr. nyugdíjas polgármester 2, Miklóssy Zoltán dr. országos levéltáros 1, Bodnár Remig dr. igazgatóhelyettes 2, és a Szent István Társulat 1 könyvet ajándékozott a tanári könyvtárnak. Az ifjúsági könyvtárnak Kolumbán Virgil 30, Borbély Rudolf 5, Bodnár Remig dr. 4 könyvet adott ajándékba. Az igazgatótól és helyettesétől az ifjúság többet kapott, mint a tanárok. Könyvtárhelyiség hiányában ebben az iskolai évben a könyvtár nem működött, a könyvbeszerzésre szolgáló összeget a jövő évre tartalékolták.

Érdemes megvizsgálni az Értesítő jutalmazásokról szóló részét. Itt nemcsak a jutalmazó, hanem a jutalom is nevesítve van. Innen következtethetünk valamelyest az ifjúsági könyvtárba kerülő – főleg ajándékkönyvek – mibenlétére. E célra a Szent István Társulat, dr. Stuhlmann Patrik tankerületi királyi főigazgató, öt helybeli magánszemély és a Budafoki Gazdálkodók Egylete áldozott.

A könyvek pedig: Lippay Lajos: A titokzatos Keleten, Orbán Dezső: A fehér korall, Kosáryné Réz Lola: Gyöngyvirág, Szabó Zoltán: A Vaskapun túl: Balkáni útikönyv, Zaymus Gyula: Ünnepi köntös, Donászy Ferenc: Buda hőse, dr. Benner Benedek: Mandzsúrián keresztül, Tóth Tihamér: A művelt ifjú, Petőfi összes költeményei.

Az ajándékozott könyvek az ajándékozó műveltségéről, ízléséről árulkodnak. Az értelmiség a szórakoztató-ismeretnyújtó könyveket (útleírások), a polgári lakosság a divatos ifjúsági regényeket, azoknak is általában a történelmi tárgyú, „regényesített” műveit (Kosáryné Réz Lola, Donászy Ferenc, Orbán Dezső) a Szent István Társulat, a Polgári Egyletek, az iskola felekezeti voltához kötődve általában valláserkölcsi-történeti munkákat, közülük is gyakran előszeretettel Tóth Tihamér katolikus egyházi író fiataloknak szánt egyházi műveit adományozta. A Szent István Társaság szívesen küld ajándékot tagjai munkáiból – így például gyakran találkozunk a későbbiekben is Zaymus Gyula papíró kevésbé didaktikus és tendenciózus, eredeti világlátóra utaló írásaival. A továbbiakban jobban megfigyelhető, hogy a premontrei illetőségű ajándékozók, tanárok éppen hogy világi és tudományosabb ismereteket nyújtó alkotásokat adnak zömében a diákok kezébe.

A gimnázium igazgatója fontosnak tartotta, és a majdani egyesületek közül elsőként alapította meg — a rend nemes hagyományait követve — az Erzsébet Segítő Egyesületet.

Az egyesület célja szegény sorsú és jól tanuló diákok támogatása. Az Erzsébet Segítő Egyesület a jótékonyságot tankönyvkölcsönzéssel is gyakorolta. Összesen 126 könyvet osztottak ki használatra 25 tanulónak – írja Kolumbán Virgil az első év végén, amikor 47 tanulója volt mindösszesen a gimnáziumnak. Ezt az arányt – azt ti., hogy minden második gyerek kapott ilyen kölcsönkönyveket a továbbiakban is – jelzi Hűvösvölgyi Ferenc visszaemlékezése a negyvenes évek segélykönyvtárára. Az első adatok szerint átlagosan 5 könyv került egy-egy évre egy diákhoz. Az Egyesület alapszabályát rögzíti az első Értesítő,[3] és megadja a pátrolói tagság feltételeit, az első pártoló tagok nevét és adományait. Az alapító tagok foglalkozása, státusa egyaránt tanúsítja a rendi összetartást és a budafokiak patriotizmusát is.

Az 1940/41-es Évkönyv[4] részletesen feltünteti a könyvtárakba bekerülő könyvek szerzőjét, címét, a beszerzés módját, s a beszámolóból az is kiderül, hogy a tanári könyvtárnak vásárolt anyag kézközelben léte elsődleges fontosságú. Napi szükségletet kielégítő (Nyelvművelő, Dalok), illetve a tanárok módszertani-pedagógiai munkáját támogató művekről van szó. Az ajándékba kapott tanári könyvek közt itt magasabb arányban szerepelnek vallástörténeti-elméleti művek (a Szent István Társulat kiadványai), de Sík Sándor-kötet is rendelkezésre állt. A történelmi kutatások eredményeiről tudósító kiadványok (levéltárosok ajándékai), közülük is kiemelném a Magyar Történelmi Társulat tudományos folyóiratát, a Századokat, mely folyóiratban rendre a polgári történetírás legjobbjai szerepelnek történeti, gazdaság- és művelődéstörténeti tanulmányokkal. Gazdag forrásanyagával, színvonalas publikációival a szakmai érdeklődés, az önképzés alkalmas eszköze volt. Tíz évfolyama, amit a könyvtár ajándékba kapott, megbízható szakismereti anyagot biztosított.

Az ifjúsági könyvtárba ez évben vásárolt könyvek szerzőit, címét nem közli a beszámoló, arra az 1942. évi vásárlásokból tudunk részben következtetni: a magyar irodalom klasszikusai a megcélzott terület; Benedek Elek, Arany János, Zrínyi, Gárdonyi, Jókai, Katona, Mikszáth, Mikes művei szerepelnek nagy számban és változatosságban. A világirodalomból B. Stowe: Tamás bátya kunyhója, Cervantes: Don Quijote kalandjai, Cooper könyveinek sora, Kipling: Történetek az őserdőből, Sienkiewicz: Quo vadis, Verne- és Dumas-regények kerültek a könyvtár állományába. Zömében tehát szépirodalom szerzeményezése történt. Kb. 20 %-os részarányban útleírások adják – változatos témákban – az ismeretterjesztő irodalmat. Szorosabban vett szakirodalmat ezúttal nem találtam a vizsgált anyagban. Ugyanennek az évnek (41/42) a tanári könyvtári szerzeményeit témák, szakok szerint vizsgálva a következő képet kaptuk.

A 25 darab vásárolt és a 14 ajándékba kapott műből 11 darab tartozott a szépirodalom körébe, 28 darab pedig szakirodalmi mű volt.

Jó minőségű, jobbára kézikönyvek kerültek a könyvtárba ezzel; néhányat ugyan elért a nacionalizmus szelleme (néprajz és történelem), de alapjában időtálló értékekkel gazdagodott az állomány. A vásárolt szépirodalom nem a klasszikusok körébe tartozik, viszont az ajándékba kapott művek mindegyike igen. (Szophoklész – Babits: Oidipus király; Plautus – Devecseri: Hetvenkedő katona 2-2 példányban). Jó részarányban szerepel a pedagógia, a nyelv és irodalom. A valláserkölccsel, -elmélettel, -történettel az ajándékozók számolnak inkább, ugyanúgy a latin nyelvvel is, az iskola figyelme más témák felé fordul (a szükséges anyag e területeken rendelkezésre áll, akár a tanárok saját könyvtáraiban is).

A további éves beszerzések üteme és iránya hasonlít az eddigiekéhez. 1944-re a tanári könyvtár köteteinek száma meghaladta a 200-at, az ifjúsági könyvtáré pedig mintegy 500 kötetet tett ki, s 17 folyóirat járt a gimnáziumba. Hűvösvölgyi Ferenc (Pál volt az eredeti neve) visszaemlékezése szerint az 1940-es évektől – amikor az iskolában kezdett dolgozni – a tanári könyvek az irodában voltak, zárt szekrényben elhelyezve, s a tanárok rendelkezhettek ezekkel. Elmondta – de az évkönyvekben is nyomon követhető –, hogy a különböző szertárakban is voltak könyvek, írásos dokumentumok, melyek között – ha nem is nagy számban – voltak különleges és értékes anyagok is. Így például a történelem- és a filozófia-szertárban diákajándékként 1848-as kiadású röplapok, versek voltak elhelyezve, hasonlóképpen a földrajzszertár is őrzött egy-két nevezetes kiadványt.

A háború utolsó évében aztán megszűnik minden. Mind a tanári, mind az ifjúsági könyvtár teljes pusztulásáról számol be az igazgató. A könyvek bombatalálat miatt elégtek, eltűntek teljes egészében, kivéve az Ókori lexikon két kötetét. Viharos sors adatott az egész épületnek (orosz hadikórház, munkaszolgálatosok szállása, bombázások, belövések, lopások).

A háború, „a téves gondolatok világa” – ahogy Kolumbán Virgil írta –, mindent elpusztított. Újra kellett kezdeni. Diákemlékezet őrzi azt a képet, amely a bombázások-harcok megszűntével az iskola romjainak látványáról rögződött. Minden füstbe ment. Papok, diákok, szülők botorkáltak a füstölgő romok között: keresni-menteni az értéket s eltakarítani a szennyet. A tanárok egy része távol volt, mégis megindult a tanítás, ahogy lehetett.

„Az újjáépítéssel kapcsolatban meg kell emlékeznünk az ifjúsági könyvtár megszervezéséről is. A könyvtári anyagot tanulóink hordták össze Hűvösvölgyi Pál tanár vezetése és irányítása mellett (...) a több száz kötetre rúgó értékes könyvtár méltán illeszkedik az újjáépülő iskola képébe...” – írja az Évkönyv.[5] A szokásos statisztikai adatlap a könyvtár ügyét nem részletezi tovább, de a beszámolót megerősíti Hűvösvölgyi Ferenc szóbeli közlése is, kiegészítve azzal, hogy az ifjúsági könyvtárat az iskola tornaterméhez csatlakozó színpadi rész alatt alakították ki, mert az sérült a legkevésbé, és gyorsan rendbe lehetett hozni. A könyvtár állománya 1947 végére elérte a 455-öt, amit kiegészített a tanári gyűjtemény 53 kötete. A könyvek egy részét ajándékba, más részét tartós kölcsönadással (a tulajdonjog fenntartásával) hozták be a szülők, a tanulók és a támogatók az iskolába. A „könyvtárrá alakított”, bepolcozott 25 négyzetméteres helyiségben délutánonként egy-egy órában lehetett kölcsönözni.

Az iskola vezetése 1945-ben és 46-ban minden erőt az épület használhatóvá tételére összpontosított. De mint láttuk, megindult a könyvtár újjáépítése is az első tanári ajándékkönyvekkel és a szülők könyvküldeményeivel. Jelentős anyagot, 40 könyvet kapott ajándékba az iskola az Angol Kulturális Missziótól, 800 Ft értékben. Igaz, az angoltanítás még csak a tervek között szerepelt, mégis megbecsült anyaga volt a könyvtárnak. Sajnos, mint oly sok más esetben, nem találtunk adatot, mely angol könyvekkel gyarapodott az állomány.

Az 1946/47-es évben a város által adományozott 835 forintból az iskola könyveket vásárolt. A piacon fellelhető, többnyire szépirodalmi alkotások kerültek be ezzel az állományba, így több klasszikus is: Homérosz-művek, Lamb: Shakespare-mesék mellett több Márai-könyv érkezett ekkor, de megjelentek az új idők új alkotásai is: Szimonov: Nappalok és éjszakák; Fagyajev: Tizenkilencen, a szakirodalom pedig A magyar munkásmozgalom 1914-ig című művel gyarapodott. Emellett néhány művészeti-irodalomesztétikai tanulmány érkezett (Bernáth Aurél és a premontrei elkötelezettségű Rónay György munkái).

1945-től lányok is járhattak a gimnáziumba – a könyvbeszerzéseknél azonban erre utaló jel nem található. A közoktatás terén végbemenő változások – a kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetésével – a gimnáziumi első osztályok helyett az 1945/46-os tanévben általános iskola 5. osztálya indult, élére az egyik premontrei paptanár, Zimándi Pius dr. került, míg a gimnáziumot továbbra is Kolumbán Virgil irányította.

Bukta József (tanár, később az iskola igazgatója) szóbeli visszaemlékezéséből tudjuk, hogy 200 fölötti mesekönyvvel és ifjúsági anyaggal fogadta a kisiskolásokat az intézmény, tehát a gyűjtőköre változott a könyvtárnak. A kollekció származásáról nem tudott bővebben felvilágosítónk.

Az 1946/47-es tanévben megnyitották a Dolgozók Gimnáziumát. A könyvtár ifjúsági könyvei a felnőtt tanulóknak is rendelkezésére álltak. Az óraadó tanárok vállaltak részt a kölcsönzésben. Az 1948-as államosítás után az iskola a premontrei rend jogutódjaként működött tovább Állami Szent István Gimnázium Budafok elnevezéssel. Kolumbán igazgató nyugdíjba vonult, az iskola élére Bukta József került. Az ő vezetése alatti időszak (1948–1977) lesz majd az iskola történetének, s egyben a könyvtár történetének is második fejezete.

A gimnázium kiemelkedő hagyományaihoz tartozott 1945 előtt a folyóiratok olvasása. Az iskola szellemi légkörét jól jellemzi, milyen élénk érdeklődés mutatkozott a folyóiratok iránt. A visszaemlékezések szerint különösen az iskola által rendelt példányokat forgatták a tanárok. Az Évkönyvek jelzik, hogy a folyóiratok közül többet a leventeoktatáshoz, a cserkészmozgalomhoz kapcsolódva, a magyarságtudatot erősítendő kapta az iskola ajándékba, illetve vásároltak meg kötelezően. De ezek mellett az oktatást-nevelést, a szabadidős foglalkozásokat támogató kiadványok beszerzése folyamatos volt – az iskola profiljának megfelelően. Az új időket jól jelzi a fasiszta, szovjetellenes sajtótermékek tilalmi jegyzékének megérkezése.

Érdemes külön is szólni a háború alatt eltűnt, de addig igen gazdag oktatófilmanyagról is, melyet évről évre megemlít, s igen elismerően értékel az igazgatói beszámoló. Igen magas a természettudományos filmek száma. Az eleven szemléletet nyújtó, korszerű tudományos ismereteket közvetítő filmek kapcsán több önképzőköri, szakköri témafeldolgozás történt, ahol a diákok szabadon forgathatták a tanári könyvtár folyóiratait és tudományos szintű szakkönyveit. A javasolt vagy kötelezően előírt aktuális politikai-ideológiai gondolatokat, késztetéseket tartalmazó filmek néhány példányát itt is megvásárolták.

Kolumbán igazgató a premontrei rend és Budafok város több neves egyesületének aktív tagja volt. Ezek közül a mi szempontunkból kiemelkedő a város Iskolánkívüli Népművelési Bizottságában végzett tevékenysége, s az, hogy az iskolát s tanárai tudását, kultúráját Budafok kulturális életének vérkeringésébe kapcsolta, nemesítve, emelve annak színvonalát.

Egyházi, pedagógiai, történelmi, földrajzi, művészeti folyóiratokban rendszeresen publikáló, nem egy esetben ezeket szerkesztő, országos tudományos fórumokon rendszeresen szereplő tanári karral rendelkezett a gimnázium ebben az időben. (Néhány tanulmányt, szakmunkát az Évkönyvek is közölnek, többre csak utalnak.) Ezek a jól képzett, mozgékony szellemű, s a világban nem idegen tanárok vették pártfogásba az új népművelési formákat, s dolgoztak így a köz javára szűkebb pátriájukban. Az 1940-es évkönyv[6] egyik beszámolójából idézünk:

„Jelentés a Szabadegyetem működéséről

Budafokváros Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága a város területén több kultúrkört állított fel, hogy a társadalom minden rétegéből jelentkező, tanulni vágyó közönséget a művelődés áldásaiban részesítse. Az első kultúrkör telepéül a budafoki premontrei kanonokrendi Szent István Gimnáziumot jelölték ki, melyben a szabadegyetem megszervezésével az intézet igazgatóját bízta meg. A tanfolyam a gimnáziumban kapott helyet, keretében tanáraink több előadást tartottak, köztük »Verses költészetünk főbb képviselői«; »Shakespeare«; »A magyar művészet szelleme«; »A Hunyadiak kora«; »A csillagos égbolt címűeket«.”

Az igazgató rendszeresen jelen volt a könyvnapi rendezvényeken, s minden alkalommal felhívta a tanuló ifjúság figyelmét a könyvek fontosságára.

A korszak Kolumbán Virgil távozásával lezárult. Emlékét az iskola 50 éves jubileuma alkalmából egymásra talált régi premontrei és mai „budais” diákok közösen őrzik. Sírját évente felkeresik, megkoszorúzzák, halála évfordulóján a Budafoki Premontrei Öregdiákok egyike – dr. Virányi Ottó kanonok – ünnepélyes gyászmisét celebrált. Kolumbán Virgil alakját, ugyancsak az Öregdiákok jóvoltából, emléktábla őrzi az iskola előcsarnokában.

Felhasznált irodalom

Bényei Miklós (2004): Genius loci: a helyismereti tevékenységről. Budapest, Könyvtári Intézet. (Továbbképzés felsőfokon).

A Gödöllői Premontrei Kanonokrend Budafoki Szent István Gimnáziumának értesítője az 1937–38. tanévről: I. tanév. Közzéteszi Kolumbán Virgil igazgató, Budafok, 1938.

Kolumbán Virgil (1938): Beszámoló az Erzsébet Segítő Egyesület tevékenységéről. A Gödöllői Premontrei Kanonokrend Budafoki Szent István Gimnáziumának értesítője az 1937–38. tanévről. I. tanév. Budafok

Kolumbán Virgil (szerk. 1941): A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Budafoki Szent István Gimnáziumának értesítője az 1940–41. tanévről. Az iskola fennállásának IV. éve. Budafok

Kolumbán Virgil – Zimándi Pius (szerk., 1947): A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Budafoki Szent István Gimnáziumának és Általános Iskolájának évkönyve az 1946–47. tanévről. A gimnázium fennállásának X. évében. Budafok

Nagy Istvánné (szerk., 1987): A Budai Nagy Antal Gimnázium jubileumi évkönyve. 1937–1987. [Budapest], [Budai Nagy Antal Gimnázium].

Marót Károlyné – Szakmári Klára (szerk., 1997): A Budai Nagy Antal Gimnázium évkönyve. 1937–1997. [Budapest], [Budai Nagy Antal Gimnázium].

Mészáros István (1994): Iskolai könyvtárak a magyar neveléstörténetben. [Budapest], Bod Péter Társaság. (Könyvtárostanárok füzete 1.)

Ugrin Gáborné (1994): Segédlet az iskolai könyvtárak történetének írásához. Budapest, Bod Péter Társaság.

Ugrin Gáborné (szerk., 2007): Az iskolai könyvtárak és a könyvtárostanárok 30 éve. 1958–1988. [Budapest], Bod Péter Társaság.

Virányi Ottó (1994): A Budafoki Premontrei Öregdiákok emlékkönyve. Budafok [gépirat]

In Budafok’s first grammar school teaching was started in the 1937/38 school year. The grammar school belonged to the Order of Canons Regular of Prémontré, and Virgil Kolumbán (1887–1963) (O. Praem.), a scholar-teacher was the principal until the nationalization of schools (1948). The establishment of the school was the result of the persistent work of the city leadership. Their aim was to develop schooling in the city and make the new institution an intellectual center. In the study, primarily based on school yearbooks and memoirs, the history of the libraries of the grammar school is outlined from the start to the nationalization (1948). It is shown, that the school management from the very beginning has placed great emphasis on the design and development of the teachers’ and youth’s library. The systematic enrichment of the collections was carried out by the school principal and the teachers, but many donations were given by citizens (e.g. richer families as the Törley and Keglevich), by religious associations, by civil societies, by book publishers, and by authors, too. In 1944, the number of volumes in the teacher library exceeded 200, the youth library had about 500 volumes, supplemented by an excellent educational film collection, and 17 journals. During the Second World War, the grammar school building was bombed, as a result of which the library material was burned. After the war, not only the restoration of the building was begun, but the reconstruction of the library, too. The new collection was based on books received as gifts. Among the donors, there were teachers, parents, former students, domestic and foreign organizations. And despite the scarce financial resources, also the city gave money to buy books.

Vissza a tartalomjegyzékhez